33. rész

Hali emberek! Amint látjátok már nagyon rég nem volt új rész, de ez betudható a sok dogáknak,feleléseknek,ihlethiánynak és persze egy új szerelemnek is :$$ :) Nem is szaporítom tovább a szót, itt az új rész ! ;)) Enjoy it! :* ♥


Azon a bulin mást nem csináltam csak táncoltam, és táncoltam. A buli végére már sajogtak a lábaim a magsarkúba, de nem zavartattam magam ledobtam és mezítláb roptam tovább. Egészen addig meddig Molly nem kezdett el nekem könyörögni hogy menjünk már, mert állva elalszik. Megkerestem az eldobált cipőimet és visszaindultunk. Molly már majdnem négykézláb vánszorgott fel a szobánkig,annyira fárad volt. Engem is eléggé megviselt ez az éjszaka, a lábaim leszakadtak. Amint bementünk a szobába, Molly ruhástul belehasalt az ágyba, nekem még volt annyi erőm hogy a ruhámat levegyem, majd én is bebújtam a takaró alá. Egészen délután 3ig nem ébredtünk fel. 2 óránk volt a repülőig, így volt arra időnk hogy egy késői ebédet elfogyasztjuk. Megebédeltünk, utána elkészültünk és mielőtt elindultunk volna Molly Tommitól elbúcsúzott. Alig lehetett leválasztani Tommitól. Úgy ragaszkodott hozzá, mint kisgyerek a plüssmacijához. 10 perc könyörgés után végre megadta magát és sietve távoztunk a hotelből, mert ugyanis barátnőmnek hála késésben voltunk. A taxiból csak a tájat figyeltem, mert ezt majd csak 1 év múlva láthatom újra. Elértük a gépet ami magyarba visz minket. Ez a 2 hét elég lassan,de nyugisan telt el. Teljesen feltöltődtem és újult erővel vágtam neki Kanadának. Szerda délután 1 kor érkeztünk meg Montrealba. Kivételesen, nem hotelba mentem, hanem a pályára, ugyanis itt fogok „lakni”. Mivel Molly csak vendég a Red Bullnál, ezért neki hotelbe kell mennie. Nem szívesen vagyunk külön, de mivel most elég sok dolgom lesz, meg amúgy is elég messze van a pályától a hotel. A szobám nem olyan volt mint egy hotelszoba, de ez is tökéletesen megfelelt. Kicsi és otthonos. Egy szobából állt az egész. Volt benne egy tv, kanapé, polcok, egy kis szekrény és egy egyszemélyes ágy. Lepakoltam a cuccaimat és a boxba mentem a fiúkhoz, akik éppen pakolták ki a dolgokat a dobozokból.
- Sziasztok fiúk, esetleg segíthetek nektek valamiben?- kérdeztem kedvesen.
- Ez nem nőknek való feladat- vetette oda flegmán Mike. Kevin vállba boxolta Mike-ot aki majdnem elejtette a kezében cipelt dobozt.
- Lehetnél kedvesebb is- mondta Kevin Mike-nak aki csak puffogot egyet és továbbállt.
- Hagyd már megszoktam hogy ekkora egy pukkancs-fontam keresztbe a karomat.
- Hát amúgy nem hiszem,hogy tudnál segíteni, ezek a dobozok nagyon nehezek, mert csavarok, kulcsok és egyéb dolgok vannak bent.
- Hm ha itt nem segíthetek, esetleg hozhatok nektek valami kaját a konyháról. – mosolyogtam.
- Oh az nagyon jó lenne, már kopog a szemünk- mosolyogva elindultam a konyha felé, ahol az egyik alkalmazottal együtt szendvicseket készítettünk a fiúknak. Egy nagy tálcán vittem a szendvicseket és egy kancsó üdítőt, amikor is, neki ütköztem egy személynek. Az üdítő majdnem a hölgy pólóján landolt.
- Hééé nem látsz az orrodtól majdnem rám borítottad- rikácsolt egy magas szöszi csajszi. Amilyen hangnemben mondta, kirázott a hideg a nyávogó hangjától. Látszik,hogy beképzelt, elkényeztetett kis csitri. Biztos valamelyik fejes lánya, vagy talán szeretője. Kikerültem és mentem tovább. Amikor betettem a lábam a boxba egyből rá vetették magukat a szendvicsekre. Meg se várták amíg leteszem a tálcát, már is felfalták a fele kaját. Felültem az egyik összeszeret pultra és én is vettem egy szendvicset. A fiúk csöndben falatoztak, így végül én törtem meg a csöndet.
- Hihetetlen milyen beképzelt emberek vannak…
- Miért?- kérdezte Joe
- Mert idefele jövet belebotlottam egy szőke cicababába. Felhúzta az agyamat!
- Hát sajnos vannak ilyen emberek- mondta Kevin
- Legszívesebben az ilyet jó meg kéne verni,hogy vegye már észre magát.
- Na nyugi, nem verünk meg senkit, főleg egy lányt nem!- nyugtatott, mert látta, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.
- Jó-jó !- emeltem fel a kezeimet védekezés képen. Visszavittem a tálcákat, majd felhívtam Sebet. 3x csöngött ki, majd felvette.
- Hallo?- szólt bele egy álmos hang.
- Ugye nem felejtetted el, hogy holnap délelőtt jelenésed lesz az Infinitivel?!
- Nyugi, nem, ott leszek!
- Remélem is! Csak nem aludtál?
- De! És a legszebb álmomból ébresztettél fel!- mondta mérgesen, közben pedig kuncogást halottam a háttérben.
- Ki kuncog a háttérben?- kíváncsiskodtam.
- Csak Tommi, épp a repülőn ülünk. Fél óra és megérkezünk.
- Ja,értem, hát akkor majd holnap!
- Okééé!- majd vonalat bontottunk. Az nap már semmi dolgom nem volt, így Molyval egy kicsit szétnéztünk a városba, majd este pedig a fiúk társaságát élveztem. Csütörtök reggel 8 kor már a büfében fogyasztottam el a szendvicsemet és egy pohár forró kávét energia gyanánt. 10 kor pedig a Home előtt vártam Sebre. 1 perc késéssel, de befutott. A boxutca végébe mentünk ahol ott várt egy Infiniti. Én felültem a falra és néztem ahogy többször körbemegy vele a pályán. Sok értelmét nem láttam ennek, de ha a főnök azt mondta hogy ezt kell csinálnia, hát akkor legyen. 45 percnél tovább nem tartott az egész. Vissza felé viszont belebotlottunk egy számomra nem kívánatos személybe.
- Oh istenem, te vagy Sebastian Vettel??!!!- örvendezett a szöszi Én csak megforgattam a szemeimet és épp indultam már el onnan amikor megmondta a nevét.
- Sylvia Newey vagyok, Adrian lánya- nyújtotta a kezét, amit Seb mosolyogva megrázott. Megfordultam és leesett állal bámultam rá.
- Mivan????- kérdeztem magyarul.
- Tessék?- kérdezett vissza.
- Semmi- majd elmentem onnan. Ez Adrian lánya? Ez a túlhidrogénezett cica baba? Na ne már! Hitetlenkedve baktattam végig a paddockon egészen a büféig, ahol Molly üldögélt Tommival egy asztalnál. Nem akartam őket megzavarni, így be se mentem. Inkább elmentem a torro rossohoz, hátha ott találom Jaimét. Szerencsém volt, mert épp a boxban társalgott néhány szerelővel.
- Ohh szia cica hiányoztál- húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt.
- Te is!
- Épp most készülünk körbejárni a pályát, eljönnél velünk?
- Persze, szívesen- kézen fogva mentünk a pálya irányába. Már a 4-es kanyarban mentünk amikor megláttam az előttem sétáló Sebet, Tommit néhány embert és azt a cicababát. Ő mit keres köztük? Főleg magas sarkúban? Próbáltam lelassítani,hogy ne érjük utol őket, de Jaime szint úgy húzott maga után, így a 7-es kanyarnál utol értük őket. A fiúk köszöntek egymásnak, én csak ránéztem Sebre, majd Sylviára, és végül Tommira.
- Áh már megint te?- kérdezte fellengős hangon Sylvia.
- Igen, miért talán zavarlak?- kérdeztem flegmán.
- Ti ismeritek egymást?- szólalt meg Seb.
- Nem hála isten!- vágtam rá egyből.
- Nem tudnám elfelejteni, azt, hogy olyan szerencsétlen voltál. Kis híján rám borítottad az italt!- vinnyogott.
- Na jó nekem most lett ebből elegem!- kihámoztam Jaime kezéből az enyémet és előre siettem.
- Héé várj ne siess- futott utánam Jaime.
- Annyira irritál az a csaj hogy uuuhhh…
- Na nyugi, ne foglalkozz vele- húzott magához. Amikor körbeértünk, neki megbeszélésre kellett mennie, nekem pedig egy interjúra Sebbel. Megvártam, Sebet a kijáratnál. A csaj nagyon nehezen tudott elszakadni tőle, már úgy húztam el a közeléből Sebet. Az interjúk utána pedig az autogramosztásra mentünk. Seb leült én pedig a háttérben figyeltem. Több mint 2 órát töltöttünk ott. A csomagokat, amit ajándékba kapott, alig tudtuk elvinni ketten, mert olyan sok mindent kapott a rajongóktól. Beraktuk a szobájába, utána pedig már szabad voltam. Az estét Jaime-vel töltöttem egy meghitt vacsorával. Amikor végeztünk, a Home felé sétáltunk.
- Nem aludnál velem?- kérdezte. Hirtelen azt se tudtam,hogy mit mondjak, mert meglepett.
- Hát őő nem is tudom…- gondolkoztam.
- Na kérlek, Lisa- fordított szembe magával.
- Na jó, de akkor tényleg alszunk.
- Persze- mosolygott, majd beljebb invitált. Egy folyóson mentünk végig, majd megállt egy ajtónál és benyitott.
- Nem túl nagy, de legalább kétszemélyes ágy van- mosolygott. Levetkőztünk mindketten, én Jaime egyik pólójában aludtam, Jaime pedig csak egy alsó gatyába. Kicsit megakadt a lélegzetem, amikor megláttam így egy szál gatyában. Befeküdtünk az ágyba és egymást ölelve elaludtunk. Reggel én előbb felkeltem és ahogy ránéztem Jaimére eszembe jutott Seb. Ő is ugyan így feküdt és a párnáját ölelgette. Egy mosoly kúszott az arcomra. Lassan kimásztam az öleléséből, és felöltöztem. Már 7 óra volt, így elkezdtem keltegetni.
- Álomszuszék, ébredj! Nemsokára edzés!- pusziltam meg a homlokát.
- Már is reggel van?- kérdezte rekedten.
- Igen, úgy hogy kelj fel- mondtam neki kedvesen- Nem kellett még egyszer szólni neki, mert egyből kipattant. Nekem is készülnöm kellett, így visszaindultam a saját szobámba. Lezuhanyoztam, majd új ruhát vettem fel, a hajamat felkontyoztam, a telefonomat a zsebembe mélyesztettem és már indultam is. Az első edzést a boxból néztem végig Mollyval. Egész nyugisnak ígérkezett, amikor Seb a 8. körben csúnyán odavágta a Red Bullt a bajnokok falának. Mindenki felszisszent, és a fejüket fogták. Szerencsére nem lett baja, mert nem nagy tempóval csapódott be, de a kár az nagy volt mert épp új első szárnyat, padlólemezt és diffúzort teszteltek. Rögtön a baleset után mentünk Sebbel interjúkra, majd visszatértünk a boxba és onnan követtük tovább az eseményeket. Amikor véget ért mindannyian mentünk ebédelni. Seb kivételesen nem velünk evett, hanem fent a Club részbe. Furcsa mert sosem szokott ott enni. A fiúk szerencsére megtudták javítani az autót a második edzésre. Mindig is tiszteltem őket, a lelküket kidolgozzák azért,hogy egy tökéletes autót tegyenek Seb feneke alá. Ebéd szünet után megint kezdődött a száguldás. Csak hogy még emeljük a hangulatot, Sylvia is jelen volt Seb boxába. A szerelők többsége szorgosan mutatgatott dolgokat a szőkeségnek, de persze látszott rajta, hogy fogalma sincs róla, hogy mik ezek a dolgok. Próbáltan nem a vihogására figyelni, de nagyon nehezen ment. Egyszerűen utáltam az ilyen embereket. Lassan letelt a második edzés is, amin a fiúk egész jól végeztek a viszonyokhoz képest. Seb a 2. lett Mark pedig 7. lett. Megint mentünk hátra a szokásos interjúkra. Kicsit elhúzódott, mert a riporterek rengeteg kérdést tettek fel. Amikor végeztünk Seb ment letusolni én pedig beültem a büfébe és ettem egy nagy szendvicset, mert már dél óta semmit nem ettem. Hirtelen elsötétült minden, mert egy kéz tapad a szememre.
- Ööö…- próbáltam megtapogatni a kezét, hátha felismerem. – Seb?
- Nem! Jaime!- mosolygott rám, majd egy cuppanósat kaptam a számra. A szemem sarkából láttam hogy Seb végig nézte, de nem foglalkoztam vele. Jaime megint megkért,hogy aludjak vele, amire nem tudtam nem-et mondani. Amikor lekapcsoltam a villanyt, Jamie keze egyből elindult a takaró alatt. Először hagytam, de amikor már a bugyimban kezdett nyúlkálni, megragadtam a kezét és kivettem.
- Kérlek ne!- suttogtam.
- Miért?
- Mert fáradt vagyok!
- Rendben- igazából nem is voltam fáradt csak szimplán nem akartam. Régen ilyen nem volt, már rég rávetettem volna magam, ha egy ilyen helyes pasi fekszik mellettem, azonban most nem így volt. Legalább 1 órát gondolkoztam rajta, hogy miért nem hagytam magam. Egészen addig ameddig álomban nem merültem.

Sylvia Newey

32. rész

Reggel 7 kor már kész voltam így gondoltam meglepem a kicsi németet. Kopogtam Seb ajtaján de nem jött válasz így bementem. Persze még az ágyába aludt. Tök édes volt összeborzolt haj és a párnáját szorította. Odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyöket
- Neeeeeeee- dörzsölte a szemét és megfordult
- Sajnálom de aki éjjel legény az nappalis legyen az!
- Lizzi kérlek csak még 5 percet - nézett ki a takaró alól
- Sajnálom-, s lehúztam róla a takarót
- Szadista- vonult be durcásan a fürdőszobába én pedig nevetve mentem ki. Lementem az étterembe és szép nyugodtan megreggeliztem. Amikor végeztem épp akkor pillantottam meg Seb álmos és nyúzott arcát.
- Hm olyan mintha nem aludtál volna.
- Na ne mond! Állva elalszok!
- Igyál kávét! Jó doppingszer!
- Nem szeretem a kávét, inkább energia ital.
- Hát jó te tudod, csak fél órán belül kapd össze magad és varázsolj embert magadból!
- Miért így nem jó?
- Olyan vagy mint egy fél hulla
- Kössz, ezt bóknak veszem- ült le ahhoz az asztalhoz ahol én ültem. Visszamentem a cuccokért a szobába és újból az étterembe mentem. Seb még mindig a reggelijét fogyasztotta.
- Egy kicsit gyorsabban, ha lehetne!- ültem le vele szembe.
- Hova sietünk, még van fél óránk oda érni és 5 perce vagyunk a pályától.
- Akkor is!!
- Megengeded hogy megegyem a reggelim?
- Meg!- direkt vagy nem direkt, de olyan volt mintha lassított felvétellel csinált volna mindent. Amikor végzett, még felment, mert fent hagyta a telefonját. Az is még egy óra volt, mire lehozta. Azért szerencsére pontosan odaértünk az interjúra. Utána pedig készült a 3. szabadedzésre. Időmérő előtt még beugrottam Jaime-hez. Egy két ember csúnyán nézett rám, ami miatt bejöttem Torro Rossohoz. Le lehetett volna olvasni az arcukról azt hogy „ Ez meg mit keres itt”. Azonban voltak olyan emberek akik mosolyogva fogadtak,mert hát a Torro Rosso az a Red bull testvércsapata, vagy mi a szösz. Egészen a kezdésig vele voltam, utána viszont visszamentem Seb boxába. Molly a szokásos helyén ült és egy újságot nézegetett. Felültem mellé és az újságra kukkontottam. Meglepődve tapasztaltam, hogy a címlapon én szerepelek Jaime-vel. A főcím ez volt. Egy újabb szerelem F1-ben?„ A Red Bull újdonsült sajtósa Elisabeth Szepessy és a Torro Rosso fiatal spanyol pilótáját Jaime Alguersuarit lencsevégre kapták, ahogy Monaco egyik legnevesebb kaszinójából távoznak. Jaime és Elisabeth nem rég óta alkotnak egy párt, azonban ezt egyikük sem cáfolta sem erősítette meg. Látszólag mindketten boldognak tűnnek, azonban nem tudni, hogy ez a szerelem meddig fog tartani? Csak egy fellángolás lenne, vagy talán egy igaz boldog szerelem?... A választ a következő számban megtudhatjátok…”
- Na hát ez egy igen jó kérdés- mondta Molly.
- Ugyan Molly! Én szeretem Jaimét!- csattantam fel.
- Jójó, nyugi- nyugtatott. – Csak…
- Csak mi??
- Áh semmi- legyintett. Tudtam amit tudtam és ez nekem elég volt. Nem akartam ezzel foglakozni, így felraktam a fülest az időmérőre koncentráltam. Az első etap különösebb meglepetés nélkül zárult az első húszperces tréning. A McLaren duója, Hamilton és Button végzett az élen, Sebastian előtt, aki a harmadik helyre kormányozta a Red Bull Racinget. Sajnos a három újonc csapat hat pilótája mellé Jaime csatlakozott a kiesőkhöz, aminek nagyon nem örültem. Szegény biztos csalódott lesz majd. A második negyedórás etap legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy a Renault egyik versenyzője sem tudott bejutni az első tízbe. Az első etappal ellentétben, ezúttal már mindenki feltetette autójára a piros színnel jelölt szuperlágy gumikat. Hamilton ismét verhetetlennek bizonyult, ám előnye mindössze két ezred volt a mögötte végző Vettellel szemben, akit Button, majd a Ferrari duója, Alonso és Massa követett az első ötben. Két újonc is bejutott az első tízbe, Maldonado és Perez személyében, miközben náluknál tapasztaltabb csapattársaik elvéreztek. A harmadik, tízperces etap egészen a hetedik percig gond nélkül zajlott, ám Perez elvesztette uralmát autója felett az alagút kijáratánál. Akkor mindenki döbbenten nézte a képernyőt. Egyből aggódni kezdtem, mert nem mozdította meg a fejét. Azonban néhány pillanattal később, már mozgatta a fejét, így mindannyian fellélegeztünk. Az edzést természetesen azonnal leállították, megérkeztek a tűzoltók, majd a mentők, azonban hosszú időbe telt, míg a mexikói versenyzőt ki tudták szabadítani a pilótafülkéből. Egy harmincperces „közjáték” után ismét kezdetét vette a száguldás, miután a pályabírók helyre tudták állítani a megsérült műanyag korlátot. Nem meglepően, elsőként Hamilton sorakozott fel a bokszutcában, így ő teljesítette elsőként utolsó mért körét, mellyel csak a hetedik helyre tudott feljönni. A többiek nem javítottak, Vettel maradt az élen, Button és Webber előtt, akit Alonso, Schumacher és Massa követett. Amint vége lett azonnal leugrottam a pultról és mentem Seb után az interjú szobába onnan pedig hátra a paddocba. Amikor végeztünk az interjúkkal ő elment átöltözni, én pedig Jaime társaságát élveztem. Aznap már nem találkoztam Sebbel, csak Jaimével töltöttem az estémet. A szobájában filmeztünk, mert Mollyék pedig a mi szobánkban. Egymáshoz bújva a kanapén néztük az egyik romantikus filmet. Nem sokáig voltam nála, mert holnap futam és ki kell pihennie magát. 11 óra körül visszamentem a szobámba. Mollyék még nagyban filmeztek, így nem akartam őket megzavarni. Bevonultam a fürdőbe, majd pedig lefeküdtem aludni. Másnap egy csattanásra ébredtem fel. Felültem és körbenéztem, de semmi furcsát nem tapasztaltam. Kintről szitkozódásokat hallottam. Felkeltem és kimentem. Molly a földön térdelt és szedegette fel a váza darabjait.
- Felébresztettelek?- nézett fel.
- Igen, de már úgy is kelnem kellett volna- dörzsöltem meg a szememet, majd segítettem neki összeszedni a darabokat. Utána a fürdőbe, és a tükörbe vizsgáltam az arcomat, mert a párna szép csíkokat hagyott rajta. Lezuhanyoztam és hajat is mostam. Felöltöztem és lementem reggelizni. Miután végeztem a nap legfontosabb étkezésével, felmentem és bekopogtam Sebhez. Vártam, majd újra bekopogtam, de semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Elővettem a mobilom és tárcsáztam, de nem vette fel. Kezdtem kissé ideges lenni. Megkerestem Tommit, de nem látta Sebet. A recepción is megkérdeztem, de ott se tudtak semmit róla. Na most már eléggé ideges voltam és hát…aggódtam érte. Az egész hotelt bejártam, de sehol sem találtam. Lehet hogy már a pályán van? Tettem fel magamban a kérdést. Határozott és gyors léptekkel hagytam el a hotelt és a pályához siettem. A büfénél kezdtem, de nem volt sehol, majd az öltözője felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nyitottam be, csak hogy nem kellett volna. Ugyan is ott állt előttem egy szál boxerben. Pislogtam néhányat, majd visszacsuktam az ajtót. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. A szívem csak úgy kalapált a mellkasomba. Megráztam magam, majd inkább távoztam. Leültem a büfébe és kértem magamnak egy jó erős kávét,amit egyből fölhörpintettem. Persze ezt a nyelven és a torkom bánta meg, mert elégette a forró kávé. Vártam egy kicsit, majd visszamentem Seb szobájához. Az előbbi esetből okulva most kopogtam. Egy halk „Szabad” után benyitottam.
- Mond miért nem vártál meg? Össze vissza kerestelek!- támadtam le egyből, de ő csak hanyagul megrántotta a vállát.
- Nem kell bejelentem, azt hogy hova megyek.
- Dehogynem! A sajtósod vagyok! Nekem tudnom kell hogy hova mész!
- Legközelebb azt is bejelentem hogy mikor megyek wc-re, oké?- mondta flegmán.
- Jó!- vágtam rá mérgesen, majd kicsörtettem. Már megint veszekszünk! Nagyszerű! Átmentem a Torro Rossohoz és egészen addig meddig csak lehetett Jaime-vel voltam. A pihenőjében voltunk és egymás karjaiban beszélgettünk,pihengettünk. Teljesen megnyugtatott, így mosolyogva mentem vissza a Red Bull boxba. Még volt vissza 25 perc, de én már fent ültem a szokásos helyen. Beszélgettem az ott marad egy-két szerelővel, majd lassan pedig megtelt a boksz utca rohanó emberekkel, akik siettek vissza a saját boxukhoz, mert már a pilóták elmentek a felvezető körükre. Ahogy visszaérkeztek a fiúk rátapadtam a képernyőre, ahogy a többiek is. A főnök is bejött,hogy innen kövesse végig a rajtot. A rajtot egész simán vették a fiúk, pedig többen arra számoltak, hogy itt nagy karambolok lesznek. Seb fölényesen vezetett Button-nal szemben. A 16. körben kihívták Sebet a boxba, azonban a jobb elő gumiért felelős szerelő elbambulhatott, mert amikor beállt a kocsi, még mindig rajta volt a melegítő paplan, így elég rendesen elrontották a fiúk a kerékcserét. És hogy még tetőzzük a dolgokat, az utána következő Webber is sokat állt a boxban. Látszott a főnökön hogy nem volt valami boldog, mert a levegőbe boxolt. Vettel a 2. helyre tért vissza a rossz kerék csere után. És ez így is volt egészen a 34. körig, amikor is Button újra meglátogatta a boxot. Azonban ebbe a körben Massa korlátnak csapódott, Schumi autójában pedig a motor romlott el. Massa miatt bekellett hívni a biztonsági kocsit. Sokan kijöttek a biztonsági fázis alatt azonban Seb marad kint. A pit wall-on mentek a számítások, mert Seb mérnöke szorgosan számolt, majd átadta Christiannak a tele írt lapot. Ahogy teltek a körök úgy fogyottak Seb alatt a gumik. Már mindenki összeszorított újakkal drukkolt, hogy bírják ki a kerekek, mert már legalább 40 kör volt a gumikban. Az 53. körtől pedig már vészesen kezdett el fogyni az előnye. Egyre jobban estek rá a többiek,főleg Alonso. Azonban Petrov odacsapta az autóját pont Sebék előtt, így felsikoltottam, amikor megérkeztek a baleset helyszínére. Szerencsére mindannyian figyeltek és kikerülték a törmelékeket. Viszont néhány másodperccel később megszakították a futamot. A kocsik szépen felsorakoztak a rajtrácson. Viszont arra lettünk figyelmesek,hogy egy mentő autó száguld be a pályára. Rátapadtam a képernyőre és csak vártunk, hogy mi történik. Petrov annyira megsérülhetett, hogy mentőt kellett hívni neki? Tettem fel magamban a kérdést. 5-10 perc múlva azonban okosabbak lettünk, mert a Renault közölte,hogy Petrov a hátát fájlalta, de elővigyázatosságból beviszik a korházba. Nyugodtan lélegeztem fel, hogy hál’ isten nincs életveszélyben. Visszatérve az épen marad mezőnyre, megúsztuk Alonsot, mert ilyenkor mindenki gumit cserélhet. Így tehát már nem volt veszélyben a győzelem. 6 körrel később pedig Sebet intette le először a kockás zászló. Akár mennyire nem kedveltem mostanában, azért még is örültem a győzelmének. Én nem mentem ki a hercegi páholy elé, hanem csak a pitwallról figyeltem az eseményeket. Innen úgy is jobban látok mindent, meg legalább nem leszek csupa pezsgő. Amikor lementek a díjátadó, az interjú szobához siettem. Lementek a kötelező interjúk, ami kb. 1órát vett igénybe, majd a Red Bull hajójára vettük az irányt. Rengeteg fotós, állta körül a medencét. A BBC riporterei is itt voltak és egyből letámadták Sebet. Én inkább a háttérben húzódtam meg, mert amilyen sunyik a fiúk, beledobnának a medencébe. Nem is tévedtem sokat, mert David Coultard-dal együtt csobbantak a medencébe. Horner, Newey, és még sok ember a medencébe landolt. Mosolyogva néztem végig, ahogy egymást próbálják becibálni a vízbe. Azonban Seb láthatóan keresett valakit a tömegben és amikor rám téved a tekintete, gonosz vigyorra húzta a száját, majd határozott léptekkel megindult felém. Egyből észleltem a baj és futni kezdtem a másik irányba, már amennyire a tömegtől lehetett. A kijáratot sajnos elállták az emberek, így nem tudtam menekülni. Sikeresen sarokba szorított.
- Seb ugye nem teszed!!??- kérdeztem némi kétségbeeséssel a hangomban. Nem válaszolt, csak gonoszan elvigyorodott, majd hirtelen megfogta a derekamat és felkapott a vállára. Én persze rúg-kapáltam amennyire csak tudtam, de nem sikerült.
- Seb ne!!!- de amint kimondtam már a vízben voltam. Seb csak a parton röhögött, de valaki őt is belöktek. Már megint sikerült felhúznia, de inkább már nem szóltam, csak gyorsan távozni akartam a helyszínről. Kiszálltam és egyenesen a hotel felé vettem az irányt. Csurom vizesen trappoltam be a hotelbe, ahol meglepődve néztek végig. Már a folyosón elkezdtem levenni a rám tapadt ruháimat. Bent pedig egyből a hajszárítót vettem kézbe. Megszárítottam a hajat és ezzel együtt a fehérneműim is megszáradtak rajtam. Nem sokkal később Molly rontott be.
- Van 3 óránk elkészülni!- mondta vigyorogva.
- Még is hova?- ültem le az ágyra, egy szál fehérneműben.
- Jaj, szerinted?! Az esti buliba!!!
- Nincs kedvem!- terültem el az ágyon
- Nem leges választ nem fogadok el! Különben is, ideje megmozgatnod a végtagjaidat, mert úgy látom felszedtél 1-2 kilót- paskolt a combomra
- Hééé!! Nem is!- álltam fel és végig néztem magamon.
- Na csitt! Öltözz- kacsintott, majd bement a fürdőbe. Fújtattam egyet, majd a bőröndből kihúztam egy ruhát, amit leterítettem az ágyra. Begöndörítettem a hajam, felraktam egy füstös sminket, felöltöztem majd miután Molly is végzett elindultunk a hajóra.

31. rész

Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon beszűrődő napfény lágyan cirógatja az arcomat. Szerettem volna mindig így kelni, de az lehetetlen. Nagyokat nyújtózkodtam, majd felültem, körbenéztem és láttam, hogy Molly nem aludt itt az éjszaka, biztos Tomminál van. Felkeltem, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Mivel volt több mint 1,5 órám a fotózásig, tele engedtem a kádat vízzel és különböző habfürdőket öntöztem bele. Mielőtt elmerültem volna a habokba, bekapcsoltam egy lassú zenét, hogy még hangulatosabb legyen. Teljesen ellazultam és már majdnem elaludtam, amikor hangokat halottam odakintről. A zene miatt nem tudtam beazonosítani a hang tulajdonosát. Csak akkor tudtam meg,hogy ki az, amikor benyitott.
- Vettel, húzz ki!- kiabáltam, és közben magamat próbáltam takargatni, úgy hogy a maradék habot a mellemhez húztam.
- Tyűhaa- kerekedtek ki a szemei és egy kaján vigyorra húzta a száját.
- Nem hallottad?
- Most mit vagy úgy oda, úgy is már láttalak meztelenül- dőlt neki az ajtófélfának.
- Akkor is! Amúgy meg mit akarsz itt?
- Ez aztán ám a stílus! Aztán még engem szólsz le!
- Mert te kezdted a flegmázást!
- Volt oka!
- És még is mi?
- Hagyjuk- legyintett, majd kiment és becsukta az ajtót. Kiszálltam a kádból, magamra, kaptam egy fürdőköpenyt és utána mentem. Az erkélyen állt zsebre tett kézzel és kémlelte a tájat. Volt is mit néznie, mert csodálatos kilátás nyílt a kikötőre innen. Felkaptam a csapat ruhát és visszamentem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem, a hajamat felcopfoztam, és egy kis sminket is felraktam. Kijöttem és még mindig ugyan úgy állt ott. Halkan odaálltam mellé keresztbe font karokkal és én is a tájat néztem. Éreztem a sós tenger illatát a levegőben, amit a szél vitt minden felé. Kezdtem megunni ezt a csöndet, így megszólaltam.
- Amúgy miért jöttél?
- Britta küldött hozzád. Azt mondta nálad van a mai beosztás. – sarkon fordultam és a táskámból előhúztam a pappírt, majd visszamentem.
- 10:45 kor jelenésed van a Red Bull hajóján ahol részt kell venned egy jótékonysági összejövetelen. Ez kb. 1 órát tart, majd újabb 1 órás ebédszünet és 1:15 kor pedig Pepe Jean fotózás, ami körülbelül 2-3 órás lesz.
- Nagyszerű…- mondta nem épp kitörő örömmel.
- Most miért mondod ezt? Talán nincs kedved a jótékonysághoz?
- De, azzal semmi bajom, sőt szeretem is, csak a fotózáshoz nincs kedvem.
- Hát ez nem kívánságműsor Vettel!
- Pfff- fújtatott egyet, majd kifelé vette az irányt.
- 10 perc múlva legyél kész! Várlak a Hallban. – nem válaszolt, csak becsapta az ajtót. Asszem ma nehéz napom lesz! Összeszedtem a szükséges dolgokat és már liftem is lefele. Amint kiléptem a liftből összetalálkoztam Jaime-vel.
- Oh szia Lisa épp hozzád indultam- ölelte meg, majd egy csókolt lehet ajkaimra.
- Tényleg? Hát sajnos sok időm nincs, mert mennem kell Sebbel egy fotózásra.
- Kár, pedig, ma elakartalak vinni valahova.
- Hova akartál?- érdeklődtem nagy hévvel.
- Az titok- vigyorgott.
- Hát késő délután már szabad leszek- kacsintottam rá.
- Az is tökéletes, akkor majd hívj ha végeztél
- Rendben- majd újra egy csókban forrtunk össze.
- Khm…elfogunk késni- szólt oda Seb.
- Igaz, Szia Jaime- pusziltam meg
- Szia, Lisa, jó munkát- intett, mi pedig elhagytuk a hotelt. Gyalog mentünk, mert nem volt túl messze a kikötő. 10 perc alatt oda is értünk, ahol már minden kész volt az emberek, gyerekek fogadására. Nem kellet sokat várni és megérkeztek, én a háttérből figyeltem az eseményeket. Seb türelmes volt és mindenkinek aláírta azt amit akart és mindenkivel fotózkodott. Láthatóan jó kedve lett, mert állandóan mosolygott. Britta is megérkezett közben és vele beszélgettem. Gyorsan elment az idő és következett az ebéd szünet. A hajon egy kis rész ki volt alakítva, ahol nyugodtan meglehetett ebédelni. 5-6 asztal volt elhelyezve, a fedélzet feletti kis teraszon. Leültünk és a pincérek már is tálaltak. Jó ízűen elfogyasztottuk a finom ételt, majd átmentünk Sebbel egy másik hajóra, ahol a fotózás zajlott. Amíg Sebet előkészítették, addig én félrevonultam és felhívtam Mollyt.
- Hallo?
- Szia Molly, mi a helyzet?
- Jaj szia, képzeld épp Monaco utcáit járjuk Tommival, és el kell, hogy mondjam csoda szép ez a hely.
- Igen azt már én is észrevettem- kuncogtam.
- Oh Tommi ezt nézd! Ezt meg kell vennem!
- Hallom találtál valamit
- Igen és áhh csodaszép- ámuldozott a telefonba.
- Gondolom cipő- vigyorogtam.
- Igen az! Na leteszem, megyek felpróbálom!
- Szegény Tommi, már előre sajnálom- röhögtem
- Hééééé!!
- Jól van na, vásárolgass csak, de azért ésszel- figyelmeztettem.
- Igenis anyuci!- vihogott. Elköszöntem tőle, majd vonalat bontottunk. Visszamentem és épp akkor lépett ki Seb. Megtorpantam és egy pillanatra megakadt a levegő a tüdőmben. Szívdöglesztően nézett ki. Egy hosszú farmergatya és fehér Pepe Jeans mintázatú póló és egy farmer kabát volt rajta. Ezt mind pedig egy szemüveg koronázta meg. Seb után megjelent két modell is. Rájuk néztem és látszott rajtuk,hogy modellek. Hosszú vékony combok, karcsú derék, szép arc… Leültem egy székre és figyelemmel követtem az előttem zajló eseményeket. Készítettek néhány képet, majd egy kisebb csónakra szálltak és ott is készítettek fényképeket. Később visszajöttek, majd Seb elment átöltözni. Amikor visszajött újra megakadt a szemem rajta, de ezt már ő is észrevette. Gyorsan elfordítottam a fejemet, csak hogy olyan embert pillantottam meg akire nem számítottam.
- Jaime te mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
- Meglepetés!!!!- vigyorgott, majd megcsókolt.
- De hogy..?
- Én is a fotózásra jöttem- csak bólogatni tudtam, mert egy szó nem jött ki a torkomon a meglepettségtől. Elment átöltözni, majd amikor visszajött ő is fenomenálisan nézett ki, ahogy Seb is. Jaime is beállt hozzájuk. Készült néhány csoport kép, utána pedig már mindenki mehetett a dolgára, ugyan is végeztek a fotózással. Ameddig elkészültek a fiúk, addig én már a parton vártam őket, vagy is Jaime-t vagy Sebet…igazából nem tudom, hogy kit vártam, csak ott álltam és vártam arra, hogy valaki megjelenjen. Egyszerre jöttek le a hajóról, majd Jaime azzal a lendülettel megcsókolt. Seb ezt végig nézte és hozzá fancsali képet vágott.
- Akkor ugye most már nincs semmi kötelező dolog?- kérdezte Seb. Elővettem a lapot a zsebemből és megnéztem.
- Nem, nincs elmehetsz
- Hála isten, na pá!- intett, majd elviharzott.
- Hühm, ennek meg mi baja?
- Nem tudom, de ne foglalkozzunk vele, inkább menjünk oda, ahova vinni szerettél volna- fontam a nyaka köré a karomat.
- Rendben Lisa- mosolygott, majd újra megcsókolt. Visszamentünk a hotelbe és Jaime ezzel a mondattal hagyott magamra. „Öltsd magadra a lehető legszebb ruhádat. Légy elegáns és varázsolj el mindenkit. Ja, és a személyidet ne felejtsd otthon”. A fejemet vakargatva mentem vissza a szobámba és gondolatba már a bőröndben lévő ruháimon gondolkodtam. Szerencsére Molly a szobában volt, így megkértem, hogy segítsen.
- Hm valószínű, hogy egy olyan helyre visz, ahol csak 18 év felettiek léphetnek be.
- Igen ezt én is levágtam, amikor azt mondta, hogy hozzam magammal a személyimet.
- Hm nincs ötletem- ült le velem szembe az ágyra.
- Nekem sincs, de még rendes ruhám sincs. – feküdtem ki az ágyon és a plafont bámultam.
- Huh na jó- felpattant az ágyról és az ágy alatt kezdett el matatni. Felültem és figyelmesen végig követtem. – Mivel most vészhelyzet van, ezért sajnos kénytelen leszek most odaadni a szülinapi ajándékodat.
- Micsoda?? De csak 2 hónap múlva lesz!
- Tudom-tudom, de különleges ajándékot akartam neked venni és Monaco elég különleges ahhoz, hogy itt vegyem meg neked. Szóval tessék bontsd ki! – rakott elém egy piros masnival átkötött dobozt. Lassan megfogtam a masni és kibontottam, a doboz tetejét felemeltem és abban a pillanatban a lélegzetem megakadt.
- Úristen!- kaptam a kezemet a szám elé, majd éreztem hogy egy könnycsepp gurul le.
- Boldog Szülinapot!
- Oh Molly!- borultam a nyakába. –Köszönöm!
- Ugyan!- mondta ő is pityeregve.
- Szeretlek Molly!
- Én is szeretlek Lisa!- kb. 1-2 percig csak egymást ötletük végül elengedtük egymást. Kivettem a dobozból a mese szép ruhát és elém raktam.
- Annyira csodálatos!- ámultam el.
- Igen az, na de öltözz, mert még a hajadat és a sminkedet is meg kell csinálni!- igaza volt, így elkezdtem készülni. A hajamat begöndörítettük, és kiengedve hagytuk. A sminkem szürke és fekete színekből állt. Amikor kész voltunk mindennel és már a ruha is rajtam volt, már csak a cipő hiányzott. Gyorsan kerestem valami szép cipőt hozzá, egy kistáskába belepakoltam a szükséges dolgokat és már indultam is lefele. Azonban a liftben összefutottam Sebbel. Először végig mért rendesen, majdcsak utána szólalt meg.
- Hát te hova készülsz, ilyen csinosan?
- Jaime-vel megyek
- Ja...sejtettem- dőlt neki a lift oldalának. Többet már nem szóltunk egymáshoz. Ahogy kiléptem a liftből egyből megpillantottam Jaime-t.
- Azta! Meseszép vagy!- csókolt meg. Elpirultam a bók hallatán.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki ebben az öltönyben- jegyeztem meg, amire elmosolyodott.
- Nos akkor indulhatunk szép hölgy?
- Természetesen uram- karoltam belé és elhagytuk a hotel. Kint beszálltunk egy kocsiba és elindultunk. Nem sokat autókáztunk, mert megérkeztünk egy csodaszép kivilágított épület elé.
- Nos megérkeztünk- állította le a motort. Kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót és kisegített szállni a kocsiból. Körbenéztem és akkor láttam, hogy egy kaszinó előtt állunk.
- Nem gondoltam volna, hogy idehozol- mosolyogtam.
- Miért talán nem tetszik?
- Jaj, dehogyis nem. Még sosem voltam kaszinóban, és főleg nem a Monaco Casinoba!- elindultunk befelé, azonban két hatalmas biztonsági őr utunkat állta. Felmutattuk az igazolványt és beengedtek minket. Ahogy beléptem tátva marad a szám. Amerre csak néztem, mindenhol játék gépek, és gazdag emberek voltak. Először csak körbenéztünk, majd leültünk egy póker asztalhoz. Játszottunk néhány menetet, amiből az egyiket megnyertem. Örült a fejem, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megnyert egy póker játszmát a Monacoi Casinoba! Így széles vigyorral távoztam a pulttól.
- Te aztán szerencsés vagy- jegyezte meg Jaime
- Igen mostanában minden összejön!- vigyorogtam tovább. A boldogságomat még az is tetőzte, hogy a félkarú rabló játékba is kipörgettem a 3 egyforma gyümölcsöt. Így még több zsetonom lett. Jaime is megpróbálkozott vele, de neki nem sikerült. Legszívesebben egész este itt lettem volna, de nem lehet, mert holnap időmérő van. Így elmentem a zsetonokat beváltani pénzre, majd vissza fele vettük az irányt.
- 980…990…és 1000 euró pontosan- számoltam össze a kocsiban az összegyűjtött pénzt.
- Mázlista- ingatta a fejét mosolyogva.
- Tudom!- vigyorogtam. – Viszont meglepően sok jó dolog történt velem, félek attól, hogy valami rossz fog következni- konyult le a szám. Már helye sem volt az előbbi széles mosolyomnak.
- Ugyan! Hidd el nem fog semmi rossz történni! Nem kell mindig úgy lenni a dolgoknak, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
- Hm igazad van!
- Tudom- mosolygott.
- Ego- csaptam a lábára. Amikor megérkeztünk elköszöntünk egymástól. Felfele a liftben már levettem a cipőmet, mert kezdett fájni benne a lábam, így mezítláb mentem végig. Senki sem látott, mert egy lélek nem volt a folyóson. Halkan benyitottam, bent sötétség fogadott. A telefonommal világítottam, mert nem akartam villanyt kapcsolni. Bent a hálóban már Molly nagyban szuszogott. Gyorsan bementem a fürdőbe, lemosakodtam és bebújtam mellé az ágyba. Másnap annyi feladatom volt, hogy Sebbel menjek az interjúkra. A pole-t újra Seb szerezte meg. Egészen fél 5ig elhúzódtak az interjúk. Viszont csak 6 körül értem vissza, mert előtte megbeszélés volt. Megkaptam a jövő futam interjú meneteit. Lezuhanyoztam és mivel nem volt olyan késő, ezért betettem egy filmet a dvd lejátszóba. Film közbe megjelent Molly, de csak azért, hogy átvigyen néhány cuccot Tommihoz, ugyanis ma ott alszik nála. Így ma egyedül alszok. Világéletemben nem szerettem egyedül aludni, mindig volt min. egy plüss állat akit magamhoz öleltem. Tudom gyerekes szokás, de ebből csak akkor növök ki, ha majd egy férfit ölelhetek magamhoz. Miután vége lett a filmnek, ágyba bújtam és megpróbáltam elaludni, csakhogy nem ment olyan könnyen. Már 2 órája próbáltam elaludni, amikor is meguntam, felpattantam és kimentem az erkélyre. Csak a hold fénye és az alattam lévő utca lámpái világították be a teret. Meglepetésemre nem messze tőlem, valaki kint állt az erkélyen és a tájat kémlelte. Egyszer csak idenézett és én a fal mellé bújtam,hogy ne vegyen észre. Lassan kikukucskáltam, és próbáltam beazonosítani a személyt. Mindenképpen férfi volt, és szőke volt a haja is. Észrevette, hogy nézem, ezért bement. Néhány pillanat múlva megcsörrent a telefonom. Seb nevét jelezte.
- Mond gyorsan már épp aludni készültem- füllentettem és közben visszamentem az erkélyre.
- Hát nem úgy tűnik- hallani lehetett a hangján hogy vigyorog.
- Mert te tudod, igaz?
- Persze,hogy tudom, épp kint állsz az erkélyen
- Mi van?- döbbentem meg, majd észrevettem,hogy az a férfi nekem integet.
- Hoppá valaki lebukott!
- Seb menj aludni!- fordultam felé.
- Miért menjek? Nem vagyok álmos!
- Akkor is, holnap verseny van, ki kell pihenned magad!
- Oh csak nem törődsz velem?!
- Ezt vedd úgy, hogy a sajtósod mondta!
- Aha..aha persze!
- Figyeld meg, nem tudsz, majd felkelni!
- Oh dehogyis nem!
- Na azt majd meglátjuk!
- Fél 3 van.
- Menj aludni!!- parancsoltam rá.
- És ha megtagadom, mit kapok?- kérdezte vigyorogva.
- Egy jó nap tockost!!
- Áh kösz inkább kihagyom- röhögött- Na tényleg megyek aludni, mert Chris leszedi a fejemet, ha elalszok!- próbált elnyomni egy ásítást.
- Meg én is!
- Jól van Lizzi!
- Ne hívj így!
- Oké Lizzi- röhögött.
- Pfúú mit kapsz te tőlem!
- Lepj meg!
- Az lesz.
- Na jó éjt Lizzi!
- Neked is Vettel…- majd vonalat bontottunk. Kicsit felidegesített, de inkább öntöttem le magamnak egy nyugtató teát. Befeküdtem az ágyba és lassan elkortyolgattam. Amikor megittam, lekapcsoltam a lámpát és egyből elaludtam.


Jótékonysági összejövetel


Pepe Jeasn fotózás


Lisa ruhája


Monaco Casino

30. rész

Millió bocsánat amiért csak most tudtam új részt hozni. Higgyétek el nem így terveztem, mostanában nagyon felpörögtek az események, ahogy ebben a részben is. Sok-sok meglepetést hoztam nektek, amire remélem reagáltok :) Jó olvasást ;D :* ♥



A reggeli rutin dolgok után Mollyval, a Red bull büféjében fogyasztottuk el a reggelinket. Az óriás szendvicsem mellé forró cappuccinot kortyolgattam, így ez egy tökéletes reggelinek mondható. Megköszöntük Alice-nak aki ezt a fincsi reggelit készítette nekünk. Épp menni készültem amikor Dolly rohant be.
- Oh Elisabeth elfelejtettem szólni nektek, hogy ma egy fotózás lesz, fent a pódiumon, közvetlen a verseny előtt. Szólnál a lányoknak, hogy készüljenek el addigra?
- Öm persze, hogyne.
- Köszönöm, na én rohanok is tovább, Csáó!- és már el is tűnt. Elindultam megkeresni a lányokat. Szerencsére nem kellet messze mennem, mert épp a Home előtt állt néhány lány. Szóltam nekik, hogy majd továbbítsák a többiek felé. 1 órával a rajt előtt felvonultunk a dobogóra egy csoportkép erejéig. Nem tartott 5 percnél tovább és már mehettünk is vissza a dolgunkra. Amikor épp beakartam lépni a Home-ba valaki megfogta a karomat.
- Te tökéletes leszel !- mondta Mr. Ecclestone
- Még is mire?- húzott maga után az öreg.
- Az egyik lány megbetegedett és most nincs ki tartsa Vettel tábláját.
- Ácsi! Csak nem azt akarja mondani, hogy menjek fel a rajtrácsra?
- Dede! Siess, még át kell öltöznöd !- tolt előre. Mivel esélyem se volt ellenkezni ellene, átöltöztem és kimentem a rajtrácsra. Az autók a helyükön voltak, a pilóták a palánk mellett pihengettek, a szerelők pedig az autók mellet ügyködtek. A rajrács legelejére mentem, ahol Seb állt. A szerelők meglepődtek, mert nem számítottak rám. Én csak egy mosolyt küldtem feléjük és elindultam a tábláért ami a palánknak volt támasztva. Mellette Seb pihent, nyakában egy vizes törölközővel. Épp háttal volt nekem, így nem vett észre. Viszont Tommi észrevett, de jelezetem neki, hogy ne szóljon Sebnek. Előre baktattam a táblával és úgy csináltam mint a többi lány. Már egy ideje ott álltam egy helybe amikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.
- Lisa?!
- Ezt most kérded vagy kijelented? Honnan ismertél fel?
- A formás fenekedről- vigyorgott kajánul. Vigyorogva megráztam a fejemet.
- És mit keresel itt?
- A nagy főnők beállított ide, mert a csajszi beteg lett.
- És hogy-hogy téged?
- Nem tudom, épp mentem be a Home-ba amikor megragadta a karomat és maga után húzva vázolta a dolgot.
- Hehe, hát igen az öreg ilyen, neki nem lehet nem-et mondani- röhögött.
- Seb gyere készülj!- szólt a távolból Tommi.
- Oké megyek!- kiáltott vissza.
- Hát akkor sok szerencsét, és nyerd meg a versenyt!- mosolyogtam.
- Köszi, és úgy lesz!- kacsintott, majd elment. Lassan levonultunk, és én visszamentem a boxba, ahol már Molly a képernyőt bámulta.
- Csajszi, még is mit kerestél a rajtrácson?- támadott le egyből.
- Honnan tudod, hogy ott voltam?
- Mutattak a tv-ben, és a ruhád is árulkodó.
- Hát ez egy kicsit hosszú történet, majd futam után elmesélem - bólintott, majd a kezembe nyomott egy fülvédőt. Keresztbe tett ujjakkal szurkoltam a szöszi németnek. A rajtot simán vette és utána se volt semmi probléma. A fiúk behozták az autót egy-kettőbe. Most is nagy volt az öröm, mint mindig. Az esti buli is nagyszerűen sikerült, igaz Sebbel éjfél előtt leléptünk, mert megkívántuk egymást. Reggel a karjaiba ébredtem. Majdnem elröhögtem magam amikor megláttam. A haja szana-szét, a szája tátva volt és keze pedig lelógott az ágyról. Lassan kievickéltem az ágyból. Felszedtem a tegnap este eldobált ruháimat és távoztam. A következő verseny elég nyugisan telt a számomra. Sebbel elég keveset találkoztam, viszont Jaime-val annál többet. Még jobban megismertem és meg jobban tetszik srác. Ő teljesen más mint Seb, soha nem bántana meg, látom rajta hogy gondoskodó és tudna szeretni. Ő egy igazi férfi, nem úgy mint Seb a gyerekes játékaival. Most is épp vele vagyok Monaco egyik legszebb hotel éttermében. Itt minden a fényűzésről szól. Hatalmas kristály csillárok lógnak le, vörös szőnyeg mindenhol, és arany díszítés. Az ételről meg nem is beszélve, egyszóval fenséges. Most is ahogy minden találkozásunk alkalmával egy szál vörös rózsát kaptam tőle. Hihetetlenül jól esik a lelkemnek a kedvessége.
- Tudod ilyen gyönyörű nőt még nem láttam mint te. Okos, értelmes, és csoda szép - bókolt.
- Oh Jaime- pirultam el. Rám mosolygott és megfogta a kezemet az asztal fölött. Egy pillanatra félre pillantottam és Seb döbbent arcával találtam szembe magam. Ahogy tekintetünk találkozott, egyből sarkon fordult és elviharzott. Kissé megráztam a fejemet, majd vissza fordultam Jaime-hez. Még egy kicsit beszélgettünk, majd felálltunk és távoztunk. A szobámis kisért, és ott pedig megcsókolt. Lágyan és óvatosan csókolt meg. Épp hogy csak hozzá érintette az ajkát az enyémhez. Ilyen gyengéd csókot nem sok embertől kaptam. Amikor elváltak ajkaink, csak néztük egymást és mosolyogtunk. A szeme kísértetiesen hasonlít, Seb szemére, neki is ilyen tenger kék szeme van. Még egy csókot váltottunk , majd bementem és felsóhajtottam. Egyenesen a fürdőszobába vezetett az utam. Megtámaszkodtam a mosdókagylón és a tükörbe bámultam magamat. Az arcom ki volt pirulva, a tekintetem sokat mondó volt, és ezt egy mosoly koronázta meg. Mondhatni „érdekes” pillanatokon vagyok túl. Jamie csókja, Seb pillantása…áh nem is töröm a fejemet. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Elég sokat forgolódtam mire elaludtam. Reggel, a telefonom csipogására ébredtem. Azt hittem, hogy az ébresztő szóld, de egy sms érkezett.
„Jó reggel gyönyörűség, közös reggeli? :D Jaime”
„20 perc múlva az étteremben :) Lisa”
Összekaptam magam és 5 perc késéssel, de leértem.
- Késtél 5 percet- jegyezte meg, majd egy csókolt lehelt az ajkamra.
- Lehetne nem közönség előtt- szólt oda Seb flegmán.
- Jaj, de jó hogy itt vagy, beszélnem kell veled- húztam el onnan félre- Jaime addig foglalj egy helyet, kérlek- kiabáltam neki vissza, mire bólintott és bement az étterembe.
- Na miről akarsz velem beszélni? – kérdezte semleges hangnembe.
- Mi ez a stílus?- fontam keresztbe a kezemet
- Erről akarsz beszélni?
- Nem! Hanem arról,hogy tegnap miért néztél úgy az étterembe?
- Miért, hogy néztem?
- Jaj, Seb ne csináld! Áh nekem nincs erre időm- legyintettem, majd otthagytam.
- Csak nyugodtam, rám ne legyen időd, menj csak a pasidhoz!- mondta gúnyosa.
- Eszetlen barom!- kiabáltam neki vissza. Most nagyon felhúzott, már megint! Máshoz nem ért csak ehhez…ja meg a vezetéshez. Megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat, de mire oda értem Jaime-hez nem sikerült, egyből kiszúrta.
- Na mi történt? Olyan idegesnek tűnsz.
- Áhh csak a német- legyintettem és belekortyoltam a narancslevembe.
- Melyik német?
- Vettel…- könyököltem fel az asztalra.
- Ja. Mit csinált?
- Semmit.
- Hát ha nem akarsz róla beszélni akkor nem erőltetem.
- Tudod mit felejtsük el. Koncentráljunk csak magunkra.
- Rendben van- mosolygott. A reggelem nem épp jól indult, de Jaime gondoskodott róla, hogy felvidítson. Az edzéseket, a büféből néztem végig. Seb első helyen végzett, Jaime, pedig csak a 2. edzésen ülhetett be, mert az első edzésen Ricciardo vezette az autóját. Mollyval a két edzés között találkoztam, és elmeséltem neki a történteket.
- Most akkor Jaime-val jársz?
- Hát igen- bólogattam.
- Hát akkor gratulálok csajszi- ölelte meg mosolyogva. –Bár én azt hittem, hogy mással fogsz összejönni.
- És kivel?
- Na egyet találhatsz
- Seb?
- Hát persze!! Hiszen nagyon jól megvagytok együtt.
- Áh nem! Csak a testi kapcsolat működik, vagy is működött köztünk.
- Á-á, mindketten éreztek valamit egymás iránt csak mindketten túl makacsok vagytok bevallani egymásnak!
- Jaj ne gyere már megint ezzel, Molly! Nem érdekel Seb, most csak Jaime a fontos!
- Hát jól van, te tudod, de én szóltam előre!- mindent tudóan rám nézett, majd kilépett az ajtón. Befele jövet, pedig Christian lépett be.
- Áh Molly, épp téged kereslek.
- Igen?
- Gyere az irodámba, megszeretnék veled beszélni valamit!- bólintottam, majd utána mentem. Nem is találgattam, hogy vajon mit akar, majd úgy is kiderül.
- Ülj csak le- mutatott az asztala előtt lévő fotelra. Kényelmesen elhelyezkedtem, ő is leült és kezébe vett egy pappírt.
- Nos mint nem olyan rég mondtam, hogy te is esélyes vagy arra, hogy Brittát helyettesítsd ebben az évben. Tegnap összeültünk néhány csapattaggal és szavaztunk. A választásunk pedig egyértelműen rád esett. Remélem elfogadod az ajánlatot. – mondta kedvesen.
- Hogy én???- lepődtem meg.
- Igen te! Nos elfogadod?- csúsztatta elém a szerződést. Át se gondolva ezt az egészet, kezembe vettem egy tollat és aláírtam a szerződést.
- Nagyszerű, gratulálok- mosolygott. Adok neked egy kis szobát, ahol nyugodtan áttudsz öltözni, esetleg pihenni- adta a kezembe a kulcsot. Nagyokat pislogva indultam el a szobámhoz. Nem értettem magamat, soha nem szoktam fejest ugrani a dolgokba, és most még is gondolkodás nélkül aláírtam. Mintha az agyam kikapcsolt volna és a testem irányított. A szobámba belépve megpillantottam egy csapat ruhát mellette egy pár cipő és egy beléptető feküdt a kanapén. A szoba az elég kicsi volt. Volt benne egy kis szekrény, egy asztal, amin volt egy laptop, egy telefon és egy lámpa. A sarokban pedig helyet kapott egy kanapé. Gyorsan átöltöztem, a hajamat felkötöttem lófarokba, a beléptetőt a nyakamba tettem és a telefonnal a kezembe kiléptem. A szerelők mosolyogva köszöntek, az egyik viccesen meg is jegyezte, hogy ebben sokkal okosabbnak nézek ki. Ezt persze nem tűrtem el és úgy „viccesen” kapott egy tockost. A többiek persze kiröhögték szegény fiút, aki fancsali arcot vágott. Mosolyogva mentem tovább. Kint a büfében a csajok megbámultak, Mia pedig szóvá tette.
- Hát te? Mi ez a ruha?
- Sajtós lettem- mosolyogtam.
- Azta. Hát gratulálok- ölelt meg. Oh, de most mennem kell, majd még beszélünk, Szia- adott két puszit, majd eltűntek a többi lányokkal. Órákig csak a ruhámat nézegettem, igazgattam. Néhányan hülyének néztek már, de nem érdekelt. Fontos embernek éreztem magam.
- Szerbsz Molly- köszönt rám Britta.
- Oh szia Britta.
- Már egy ideje figyeltelek és látom tetszik a ruhád.
- Jaa hát izé…igen- pirult el.
- Háhá, nyugi én is ezt csináltam az első napomon- mosolygott, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám. – A hétvégén még veled leszek, és segítek neked, hogy bele rázódj ebbe a kemény melóba, de a következő futamon már egyedül kell megcsinálnod a dolgokat.
- Huh rendben van. Akkor vágjunk bele!
- Na ezt már szeretem- mosolygott. Leültünk az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Először magunkról meséltünk egymásnak, majd pedig a munkáról folyt a beszélgetés. Egészen este 6 ig, ott ültünk és beszélgettünk.
- Szóval ne feledd, a diktafon állandóan legyen nálad, azzal feküdj azzal kelj.
- Rendben van- bólogattam.
- Ja és egy jegyzet füzet se árt ha van.
- Oké.
- Na akkor szerintem ennyi lenne.
- Huh hát nem lesz egyszerű, de majd szépen lassan belerázódok!
- Biztos vagyok benne- mosolygott kedvesen. – Akkor el ne felejtsd, hogy holnap lesz a jótékonysági találkozó és a fotózás.
- Nem felejtem el- elköszöntem tőle és visszamentem a hotelba. A telefonomon kis millió üzenet és hívás volt Jaime-től. Fel kéne hívnom, és megnyugtatnom ,hogy még élek. Csakhogy erre nem került sor mert épp velem szembe jött.
- Oh Lisa, azt hittem, hogy valami bajod esett, mert nem vetted fel a telefont és az sms-ekre se reagáltál- ölelt meg szorosan, majd megcsókolt.
- Bocsi, de nagyon elfoglalt voltam. És a telefonom se volt nálam
- Oké rendben, de….mi ez a ruha rajtad?
- Sajtós lettem- vigyorogtam.
- Oh tényleg? Hát akkor had gratuláljak- csókolt meg újra.
- Khm…mennyetek szobára!!- vetette oda a német
- Pofa be Vettel!- szóltam vissza neki, majd folytattuk amit abba hagytunk. Amikor elválltak ajkaink, már eltűnt a szemünk elől. elköszöntünk, majd mindketten bementünk a saját szobánkba. Molly épp Tommival nézetek valami filmet, így nem is akartam őket zavarni, csakhogy Molly kiszúrta, hogy csapat ruhában vagyok.
- Hééé! Mi az a ruha rajtad?
- Megkaptam a munkát- vigyorogtam.
- Wááááá, de jóóó!- futott oda hozzám és olyan erővel csapódott be, hogy hanyatt estem, Molly pedig rajtam hentergett.
- Jóóó, nyugi Molly- röhögtem.
- De úgy örülök ennek!- Tommi nagy szemekkel minket nézett a kanapéról.
- Én is, de azért nem kell összenyomnod.
- Ja jól van leszállok rólad.
- Ideje lesz.
- Gratulálok Lisa- mondta Tommi.
- Köszi, Tommi. Na én nem is zavarlak benneteket, megyek lezuhanyozok és lefekszek. Elköszöntem tőlük és úgy is tettem, ahogy azt mondtam. Elalvás előtt még egyszer végig gondoltam, a holnapi teendőket,majd elnyomott az álom.


A csoportfotózás

29. rész

Sziasztok! :D Itt a friss. Kíváncsi lenék a véleményetekre :D Szóval komizzatok- komizzatok ;D ♥


- Legközelebb figyelj jobban- fogadtam el a kezét, majd felhúzott a földről. Csak akkor vettem észre hogy ki jött nekem. Nem más mint a kis spanyol Jaime Alguersuari. Nagyokat pislogott rám azokkal a tenger kék szemeivel. Nem tudom talán meglepődött?
- Igen, és tényleg nagyon sajnálom, általában mindig az orrom elé nézek- sajnálkozott újra.
- Jó-jó rendben van- eresztettem felé egy mosolyt, majd együtt szedtük fel a papírokat.
- Kárpótlásul meghívhatlak egy italra?- kérdezte kedvesen.
- Hm rendben- mosolyogtam.
- Akkor egy óra múlva a Paddock kávézóban?
- Ott leszek- mosolyogtam, majd tovább álltam. Bementem, majd Chris irodája felé vettem az irányt. Bekopogtam, de nem jött válasz. Lenyomtam a kincset, és bekukucskáltam. Azonban valaki hátulról megbökött és annyira megijedtem, h megint kiestek a kezemből a papírok.
- Ohh ezt muszáj volt?- kérdetem Sebet
- Nem hagyhattam ki- vigyorgott.
- Inkább segíts összeszedni- guggoltam le.
- Amúgy mit keresel itt?- kérdezte a pappírokat szedve.
- Egy nő rám bízta ezeket, hogy vigyem el Chrisnek.
- Jaa értem- egyenesedett fel. Benyitottam és az asztalára raktam a mappa kupacot.
- Amúgy csini a fekete tangád- támaszkodott az ajtófélfának.
- Mi van?
- Véletlenül megláttam amikor leguggoltál- vigyorgott kajánul.
- Te perverz állat- megakartam ütni, de elkapta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. A szemeiben teljesen elvesztem. Szorosan megához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Újra eszembe jutottak az este emlékei és a testem már nem engedelmeskedett nekem. A fenekem alá nyúlt, a lábaimat pedig a csípője köré fontam, így éreztem éledező vágyát. Ráültetett az íróasztalra, ahonnan mindent lesöpört, papírok tollak mappák hullottak a földre. Érzékien a nyakamat csókolgatta, szívogatta, amit én halk sóhajokkal jutalmaztam. A ruhámat feltűrte és a keze már a bugyimat rángatta lefelé. Én sem tétlenkedtem azonnal kikacsoltam az övét, lehúztam a cipzárját, és megszabadítottam a boxerétől. Közelebb húzott magához és megéreztem magamban férfiasságát. A számra kellett harapnom, hogy ne kiáltsak fel. Isteni érzés volt magamban tudni. Az asztal szélébe kapaszkodva élveztem a helyzetet. Egyre mélyebbek és gyorsabbak lettek a lökései, amit én még jobban élveztem. A szívem felgyorsult a levegőt szaporábban vettem. Éreztem már hogy közel vagyok a csúcshoz, és ezt láthatóvá is tettem. Seb megához húzott és az ajkát az enyémre tapasztotta, hogy ne síkiasak fel a gyönyörtől. A kimerültségtől visszazuhantam az asztalra. Seb is közel volt már, így kivette és a lábamra élezett fel. Seb a kezével megtámaszkodott az asztalon én úgy próbálta szabályozni légzését. Amikor minden kitisztult körülöttem, leugrottam az asztalról és körbenéztem.
- Mit műveltünk már megint??- Seb rám nézett, majd az asztalra, de nem válaszolt. Lehunytam a szememet, sóhajtottam, majd leültem a kanapéra és csak bámultam a szétszórt papírokat a földön. Seb visszavette a nadrágját, és mellém ült. Rám nézett és bűntudatot véltem felfedezni a tekintetében.
- Én…sajnálom- bökte ki nagy nehezen.
- Micsoda? Sajnálod? Még is mit?- kezdtem kiakadni.
- Pissszzzt, halkabban még valaki meghallja! Én…én ha..
- Beszélj érthetően!
- Ha a közelemben vagy én egyszerűen nem tudok uralkodni magamon! Egyszerűen olyan szexuális kisugárzásod van, mint egy nőnek sincs. Főleg ma, amikor megláttalak ebben a rövidke ruhában…huuh… Nem tudok parancsolni a testemnek, ha itt vagy mellettem. – kikerekedett szemekkel pislogtam rá. Nem tudtam mit kéne érezzek. Dühöt amiért csak a testem kell neki? Vagy örömöt hogy vonzódik hozzám?
- Én erre inkább nem mondok semmit- álltam fel és az ajtóhoz mentem.
- Várj, ne menj el- fogta meg a karomat. –Beszéljük meg.
- Ez már nekem sok, hónapokig keresztbe teszünk egymásnak, utána meg azt mondod legyünk barátok és végül a főnök asztalán kötünk ki? Ez mi?? Én ezt nem értem!- néztem rá kétségbeesetten.
- Én sem… - hajtotta le a fejét.
- Szerintem össze kéne pakolni, mert ha a főnők ezt meglátja kitér a hitéből. – mosolyogva bólogatott, majd elkezdtünk összepakolni. Nagyjából mindent a helyére tettünk. Seb kinézett, hogy nincs-e valaki a folyóson, intett, hogy mehetek, majd becsuktuk az ajtót.
- Úr isten mennyi az idő? – kaptam a szám elé a kezemet.
- Őöö pontosan negyed 6- mutatta az óráját.
- Elkéstem!-
- Honnan?
- A találkozóról.
- Miféle találkozóról?
- Mi ez ? Kivallatás? Amúgy Jaime-vel találkozok, ha annyira tudni akarod.
- Minek?
- Jaj nem érek rá én ezekre- futottam előre, amennyire tudtam a magas sarkúmba. Ahogy a kávézó elé értem, megláttam ahogy egy asztalnál egyedül ül és a telefonját nyomkodja. Bementem és egyenes oda mentem hozzá.
- Szia! Sajnálom, hogy késtem- ültem le vele szembe.
- Semmi gond- mosolygott szelíden. – És mit kérsz? Üdítőt, kávét, teát?
- Egy üdítő jól esne.
- Rendben- rendelt két narancs juice-ot.
- És hogy hívnak?
- Elisabeth Szepessy
- Ez miféle név? Milyen származású vagy?
- Magyar, angol és brazil keveréke- mosolyogtam.
- Hűhha, akkor ezért vagy ilyen gyönyörű!
- Oh, köszönöm- pirultam el egy kicsit. 2 órán át ültünk a kávézóban, és beszélgettünk. Nagyon megkedveltem Jaimet, értelmes, okos, kedves férfi és nem utolsó sorban nagyon helyes. Olyannyira kedves volt, hogy felajánlotta, hogy vissza visz a szállodába, pedig ő a pályán lakott. Elfogadtam az ajánlatát, de csak azért, mert a kocsit Molly elvitte. Az odavezető úton vicceket meséltünk egymásnak, így eléggé szórakozottan és jókedvvel tértem vissza a hotelbe. A jókedvem a velem szembe lévő emberekre is ráragadt, mert mosolyogva rájuk köszöntem. Egyedül Seb volt az aki furcsa arcot vágott, és csak egy halk szia hagyta el a száját. Beérve a szobába, Mollyt é Tommit kaptam rajta, amint épp egymás szájában matatnak és a kezük elég intim helyen voltak.
- Hoppá! Bocsi! Bocsi!- csuktam vissza az ajtót. Bementem a fürdőbe és átöltöztem az otthagyott rövid gatyámba és pólóba, majd megfogtam a telefonomat és kiléptem az ajtón. Csakhogy beleütköztem a kicsi németbe.
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem
- Semmit!- vágta rá azonnal.
- Aha, persze! Ha Mollyt vagy Tommit keresed, ne zavard őket, mert bent vannak és elég intim dolgokat csinálnak!- húztam fél mosolyra a számat.
- Ohhhh, már értem- vigyorgott kajánul. Ekkor megszólalt a telefonom, sms-t kaptam.
„ Remélem jól érezted magad velem! Ha van kedved ismételhetnénk, csak akkor valami sokkal izgalmasabb helyre vinnélek el ;) Jaime ”
„Nagyon jól éreztem magamat :D És én benne vagyok egy második taliban ;)Lisa”
„Szuper :DD Majd még úgy is összefutunk és akkor megbeszélhetjük. De most elmegyek aludni :)”
- Te kivel sms-getsz? – kíváncsian hajolt a telefonom fölé.
- SKH!
- Hee??
- Semmi közöd hozzá- nyújtottam ki a nyelvemet. Megsértődve trappolt el mellőlem. Idétlen gyerek!
„ Rendben van, szép álmokat :* ;) ”
„ Köszi, neked is :* :D”
Mosolyogva, mentem végig a folyóson egészen a liftig, majd megnyomtam a tetőtér gombot. Egy üvegajtó vezetett ki a szabadba. Kint néhány lámpa világított, elvetve néhány pad és egy két dísz növény. Lefeküdtem az egyik padra és néztem a csillagokat. Gyönyörű volt ma az este, mert egyetlen felhő sem volt az égén, ezernyi csillag ragyogott fent és épp telihold volt. Megkerestem a megfelelő zenét és halkan elindítottam. Bruno Mars- Today my life begins . (http://www.youtube.com/watch?v=BQaM5KhndhI ) Amint megszólalt, visszagondoltam arra, hogy kb. 3-4 hónappal ezelőtt nem gondoltam, hogy itt fogok tartani. Az életem gyökeresen megváltozott. Már nem az a lány vagyok aki voltam, annál sokkal több. Új barátokat szeretem, akik megbecsülnek, és megbízhatok bennük. Persze Molly az maradt a régi, őt soha nem cserélném le!! Akikre gondolok, az Mia, Kevin, Jaime és Seb…bár Seb külön kategória. Őt nem mondhatom barátomnak, de ellenségemnek se. Se szeretőmnek, se páromnak…ő egy meghatározhatatlan ember az életemben. De még is van benne valami olyan dolog ami engem vonz, főleg szexuálisan. Még életemben nem volt részem ilyen kalandban, de tetszik, sőt nagyon is! A mai után meg pláne! Kell, nekem, most!Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és lelifteztem arra az emeletre ahol a szobája volt. Kopogás nélkül nyitottam be, épp tv-z nézett, így eléggé meglepődött. Megindultam felé és az ölébe ültem, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Meglepődött, de visszacsókolt. Felkapott és a háló felé vitt. Egy újabb nagyszerű éjszakát töltöttünk együtt. Reggel, kicsit fáradtam ébredtem meg. A nap sütött és friss levegő áramlott be. Az ágy üres volt mellettem, csak egy cetlit találtam.
„ Köszönöm az éjszakát, sajnos nem tudtam megvárni míg felébredsz, mert akkor elkéstem volna és Chris a fejemet vette volna. Majd gyere be a boxba, Csók Seb”
„Ui: Mondták már, hogy egy vadmacska vagy az ágyban? :D „
Az utolsó mondaton felkacagtam. Még hogy vadmacska? Ugyan már. Felkeltem és felöltöztem, majd visszamentem a szobába. Mollyt sehol sem találtam, csak még egy cetlit.
„ Kimentem a pályára, majd gyere és mesélek ;) Molly „
Sóhajtottam, majd megcéloztam a fürdőt. A zuhany alatt gondolkodtam el azon hogy ezekbe a napokba teljesen kifordultam önmagamból. Már 3x lefeküdtem Sebbel, pedig nem is vagyok belé szerelmes. Csak szexelgetünk. Ami azt hiszem nem bűn, legalább is remélem. Amikor végeztem, felvettem a munkaruhát és eltaxiztam a pályáig. Egyből Molly keresésére indultam. Sokáig nem kerestem, mert épp Tommival ült a büfében.
- Sziasztok fiatalok!- köszöntem, majd leültem.
- Szia- köszöntek egyszerre.
- Hogy telt az estétek?
- Öö nekem most mennem kell, majd időmérőkor találkozunk- elköszönt, majd megcsókolta Mollyt.
- Szégyenlős- röhögtem. Na de mesélj!
- Hááát, jó volt, sőőt nagyon jóó- pirult el.
- Ohh te kis szerelmes- mosolyogtam.
- Hihi igen, na de te hol voltál?
- Ööööö…háát én…
- Igen?
- Sebnél és….- hajoltam közelebb- lefeküdtünk- suttogtam.
- Ohh, aszta!- lepődött meg.
- Na várj, mondok jobbat, már harmadjára.
- Azt hogy? Csak a buli után meg ezek szerint tegnap este voltatok együtt. Vagy nem???
- Délután Chris irodájában is - nyögtem ki.
- Te nem vagy semmi kisanyáááám!!- kiáltott fel magyarul. 3x lefeküdtél Vettellel!!!!- vigyorgott.
- Ne üvölts még valaki meghallja!
- Ugyan ki érti itt a magyart? Lisa lefeküdt a kicsi némettel!!!- skandálta
- Molly te idióta, csöndben légy már!! Lehet hogy valaki itt ért magyarul, csak nem beszél.
- Ugyan ez abszurd- legyintett, majd az órájára nézett. –Na menni kéne mert időmérő lesz hamarosan.
- Rendben- felálltunk és Seb boxába mentünk. Seb még nem szállt be így személyesen is sok szerencsét kívántunk. Tommi adott nekünk fülvédőt, és felültünk a pultra. Az első szakaszba nem volt semmi meglepetés, a szokásos 6-os hoz Kobayasi csatlakozott. A Q2-ben sem történt komolyabb meglepetés. Barrichello az utolsó pillanatban esett ki. A Q3-ban bejutok nagy része eltaktikázta, így valaki ki sem jött a végén, ők a gumikkal spóroltak. Seb húzta be újra a pole-t. A csapat szokásához híven örült és mindenkivel lepacsiztak. Most először én is együtt örültem a csapattal. A többiek meg is jegyezték, hogy furcsa volt ezt látni tőlem, hogy ennyire örülök Seb első helyének. Igazából nem csak a pole miatt voltam ennyire feldobódva hanem az éjszaka miatt is. De ezt csak Molly észlelhette rajtam, mert csak ő tud egyedül a dologról. Aznap már nem találkoztam Sebbel, azonban Jaime meghívott vacsorázni.
- Molly ez jó lesz?- kérdeztem barátnőmet
- Hogy ez??Hova készülsz strandra?
- Most miért? Mi a bajod ezzel a ruhával?
- Ez nem vacsorázáshoz való! Na majd én választok neked!- Molly berohant a szobába és turkálni kezdett a cuccai között. Nagy nehezen előhalászott egy kis fekete ruhát.
- Na ezt vedd fel!!- mondta határozottan, így nem akartam ellenkezni vele, felvettem. A hajamat összekötöttem lófarokba, és egy hosszú kulcscsontomig leérő fülbevalóval koronáztam meg a szettemet. Sikeresen odaértem időben a megbeszélte helyszínre, ami a hotel étterme volt. Jaime egy ingben egy sötét farmerben és egy tornacipőben volt. A haja fel volt zselézve és kiegészítőként egy fonott karkötőt viselt. Jól nézett ki, sőt már-már szívdöglesztően.
- Woow, csodálatos vagy ma este!- csókolt kezet. Oh egy úriember. Bele is pirultam.
- Oh köszönöm, de menjünk mert korog már a pocim!- mosolyogtam.
- Oh persze, nem szeretném azt, hogy éhen halj- kacsintott, majd bevezetett az étterembe. Egy asztalhoz vezetett, ami az üvegablak mellett állt. Gyönyörűen megvolt terítve, díszítésképp egy váza virág és egy gyertya foglalt helyet az asztal közepén. Leültünk és a pincér meg egyből megjelent. Felvette a rendelésünket, majd eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Kicsit nehezen indult be a kettőnk közti kommunikáció, mert mindketten zavarban voltunk. Amint kihozták az italokat mindkettőnk nyelve megeredt. Volt szó családról barátokról, múltról, jelenről és jövőről. Ma este is egy újabb oldalát ismerhettem meg. Egy kedves odaadó családcentrikus férfit. Amikor elfogyasztottuk a vacsorát felkísért a szobámig, és ott kaptam tőle két puszit az arcomra. Mosolyogva köszöntem el tőle, majd nagyokat sóhajtva mentem be. Bent a szobába sötét volt, tehát Molly már aludt. Levetkőztem, lemostam a sminkemet és én is bebújtam az ágyba.

28.rész

Hali emberek! Tudom, hogy most utáltok amiért, ennyit késett a friss :/ Most nem akarom felsorolni hogy miért nem volt új rész, nem akarlak titeket ezzel untatni :D Kíváncsi lennék a véleményetekre ezért 4 komit kérek a folytatáshoz ;)


A gépen átöltöztünk kényelmes ruhába, mert azért nem akartunk az ünneplői ruhánkba utazni. Leszállva, egyből megcéloztuk a kijáratot. Ahogy kiértünk Molly megtorpan és meglepődve pislogott a kocsihoz támaszkodó Tommira.
- Te meg hogy kerülsz ide??- kérdezte meglepetten
- Na ez aztán a szívélyes fogadtatás. De ha ennyire nem vártál akár el is mehetek- durcizott be.
- Jajj neee, csak meglepődtem, mert nem számítottam rád- ölelte meg Molly Tommit. – Hiányoztál!
- Te is nekem- csókolta meg.
- Na gyerekek szerintem nem itt kéne egymásnak esni.
- Igazad van, szálljatok be- nyitotta ki a kocsi ajtót. Egész úton az ablakon bámultam ki és csodáltam az érdekesebbnél érdekesebb épületeket. Furcsa egy kultúra ez a török,- gondoltam magamban. Amikor megérkeztünk a hotel elé,kiszedtük a csomagokat és befelé vettük az irányt. A recepcióhoz egy vörös szőnyeg vezetett. Elkértük a kulcsokat, liftbe szálltunk és felmentünk a 3.-ra. Lepakoltuk a cuccokat és lementünk az étterembe vacsorázni, mert már dél óta nem ettük semmit. Bent az étterembe észrevettük Christ ahogy éppen eszik valamit. Egyedül ült az asztalnál, így úgy döntöttünk, hogy odamegyünk hozzá.
- Jó étvágyat Christian
- Hmm- törölte meg a száját a tányér mellet lévő szalvétával- Köszönöm Lisa. Foglaljatok csak helyet- mutatott a mellette lévő székekre.
- És kit tisztelhetek a hölgy személyében?- fordult kedvesen Mollyhoz.
- Molly Szilágyi- nyújtotta a kezét, amit Chris megfogta és adott rá egy csókot.
- Christian Horner
- Ohh milyen lovagias- mondta oda nekem magyarul.
- Nana, ő hozzád nagyon öreg és te már a finn szöszié vagy- figyelmeztettem viccesen.
- Tudooom. –Chris csak pislogva nézett ránk, de megértem, mert biztos furcsának tartja a magyar nyelvet. Szóltunk a pincérnek, majd rendeltünk mi is vacsorát. Ahogy távozott a pincér, úgy jelentek meg többen az ajtóban. A Red bullos szerelők voltak, közöttük Sebbel és Tommival. A szerelők elmentek másfelé, Tommiék pedig egyenesen ide. Csak egy pillanatra néztem rá, de egyből a tenger kék szemekkel találtam magammal szembe. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és az előttem lévő evőeszközökre összpontosítottam. Velem szembe ült, le így még inkább éreztem a tekintetét rajtam. Ahogy kihozták a kaját, próbáltam minél előbb elfogyasztani, és minél előbb lelépni innen. Bár illetlen sem akartam lenni, így megvártam, míg befejezik az evést. Amikor az utolsó ember is letette evőeszközét a tálra, felkeltem és elindultam kifelé. Csakhogy a liftnél Seb elkapott.
- Beszélnünk kell!- nézett rám
- Most?
- Igen most!- mondta határozottan, majd elindult én pedig követtem. Egészen addig követtem, ameddig meg nem állt egy nagy üveg ajtó előtt. Kinyitotta, majd kilépett rajta. Én is követtem őt és egy medence előtt találtam magam. Körülötte nyugágyakkal, a távolban pedig füves pázsit. Láttam Seb-en hogy valamin erősen gondolkozik, így leültem az egyik napozóágyra és vártam. Kb. 10 perce egyikünk sem szólalt meg. Végül Seb belekezdett.
- Ami vasárnap este történt az...
- Egyikünk se volt magánál, a pia irányított és hát…megtörtént, sajnos nem tudjuk meg nem történtekké tenni a dolgot- fejeztem be a mondatát. Ő csak helyeslően bólogatott. Megindult az egyik nyugágy felé, lefeküdt rá és a csillagokat kémlelt. Én is úgy tettem, így legalább megint 15 perc telt el teljes csöndben. Kissé elálmosodtam és lassan lehunytam a szemeimet. Élveztem a kellemesen hűvös levegőt és a csöndet. Egyszer csak Seb hangja térített vissza.
- Lapos a feneked!
- Tessék?- kaptam fel a fejemet.
- Jól hallottad- vigyorgott mint a tejbe tök.
- Ki kérem magamnak, nekem igenis keres és formás fenekem van, sokat szenvedtem érte!- csattantam fel.
- Höhö, és nem egoista, ááh nem, csak úgy süt róla az egoizmus- röhögött, majd felállt és oda sétált elém.
- Vigyázz, Vettel mert kihúzod a gyufát- álltam fel és a képébe sziszegtem.
- Szerintem nem a gyufát fogom kihúzni, hanem téged foglak meghúzni!- sunyin vigyorgott. Na itt telt be a pohár. Olyan erősen meglöktem ahogy csak tudtam. Megtántorodott és beleesett a medencébe, csakhogy elkaptam a karomat és én is vele mentem. Annyira nem számítottam rá, hogy még levegőt is elfelejtettem venni, így levegőért kapkodva úsztam a felszínre.
- Vettel!!!- kiáltottam. Te utolsó barom állat- szidtam ahogy csak tudtam,de ő csak röhögött. Eléggé ragályos a mosolya, mert én is elnevettem magamat. Nyögdécselve másztam ki a medencéből, majd a szélére ültem. Seb is követte a példámat, ő is kimászott, majd mellém ült.
- Ugye tudod, hogy botrányos amit művelünk- néztem rá
- Igen tudom Miss Lapos fenék- kacsintott rám.
- Na szekáld a jó édes...áh –legyintettem, majd felálltam és a bejárat felé trappoltam. A kezem már a kilincsen volt, amikor utánam kiáltott.
- Barátok?- kérdezte kedvesen.
- Talán- húztam félmosolyra a számat, majd bementem. A szobámba menet elgondolkodtam, hogy most tényleg komolyan gondolja a barátságot, vagy megint szövöget ellenem valamit?! Belépve a szobámba, Molly egyből letámadott.
- Na mi volt? Megbeszéltétek? Te miért vagy csupa víz?- záporoztak felém a kérdései. Leültem a kanapéra és elmondtam neki mindet töviről hegyire.
- Wooow, tényleg azt mondta, hogy lapos a feneked?
- Azt, hát én azt hittem ott fojtom meg!
- Csak felakart húzni, meg szerintem inkább pont az ellenkezőjére gondolt- kacsintott.
- Nem tudom, és most nem is érdekel, hogy mire gondolt, csak egy forró fürdők akarok venni- nyavalyogtam és közbe ásítoztam.
- Menj csak- terelt a fürdő felé. Gyorsan vettem egy forró fürdőt amitől még álmosabb lettem, így ahogy bebújtam az ágyba egyből elaludtam. Reggel frissen és üdén ébredtem. Molly még nagyban aludt, így nem volt szívem felébreszteni, még adok neki 20-et aztán kirángatom. Résnyire húztam a függönyt, hogy megnézzem milyen idő van kint. Napos és száraz. Szuper! Pont a kedvencem. Halkan bevonultam a fürdőbe. Megmosakodtam, megcsináltam a hajamat és egy kis sminket is raktam fel. Amikor kijöttem a fürdőből Molly már az ágyon ült és a szemét törölgette.
- Jó reggelt csillagom- köszöntem.
- Neked is- mondta ásítva. Én csak megráztam a fejemet és a bőröndhöz mentem. Elképesztő hogy Molly mennyit tud aludni és neki még 10 óra is kevés. A bőröndbe turkálva jutott eszembe, hogy nekem a munka ruhát kell felvenni, amit tegnap nem kértem el.
- Oh baszki nem kértem el a ruhát- kaptam a kezemet a szám elé.
- Na szerinted én mire vagyok, már elkértem a ruhát kint van a fotelbe.
- Oh köszönöm imádlak- másztam oda hozzá és egy cuppanósat adtam az arcára. Kifutottam, hogy behozzam ruhát ám azonban kicsit meglepődtem a ruhán. Magam elő téve mentem vissza a hálóba.
- Ez most komoly? Ez nagyon rövid!!
- Jól fog mutatni, rajtad, ki emeli a sexi combjaidat- vihogott.
- Molly ez komoly dolog! Ha ebbe lehajolok kilátszik a fél p*csám!
- Akkor nem hajolsz le.
- Kössz - vonultam odébb, hogy felvegyem. Felvettem hozzá a fekete magas sarkú szandált, és odaálltam a tükör elé. A ruha, amúgy jól nézett ki, de csak a fenekem alá ért ami engem eléggé zavart. Ahogy Molly i elkészült, elindultunk a pályára a bérelt autóval. Kint a pályán eléggé nagy volt a nyüzsgés ugyan is fél óra múlva szabadedzés. Kiszállva kocsiból ügyeltem arra, hogy semmi se látszódjon ki aminek nem kéne. Beérve a paddocba feltettem a piros napszemüveget, így próbáltam „elrejtőzni” az emberek elől. Az egész paddock-on végig kellett menni, ugyan is a Red Bull legvégén volt. Beérve megcsapott a hideg, amit a lég kondi okozott. A büfében alig voltak, mert perceken belül kezdődik az első edzés. Nekem nem volt kedvem a boxból nézni, én inkább itt maradtam a lányokkal, Molly viszont a boxot választotta. Fent ültem az egyik magas széken a pultnál és a kezembe lévő üres Red Bullos dobozzal szórakoztam. Csak néha-néha pillantottam fel a tv képernyőre. Csak azt veszem észre hogy egyre többen leszünk. Tehát vége van az első edzésnek. Ebédszünet van. Leugrottam a székről és én is az ebédlő fele vettem az irányt. Amint beértem, egyből megcsapott a kaja illata. Éhes lettem. Fogtam én is egy tálcát, evőeszközöket, poharat és beálltam a sorba. Egy két szerelő udvarias volt és előre engedett. Minden féle jóval megpakoltam a tálcát és szabad hely után kutatva indultam el. Alig volt hely, de szerencsére találtam helyet a német szöszi mellett.
- Sziasztok fiúk- köszöntem nekik.
- Hali, régen láttunk- mondta Kevin
- Igen tudod érettségiztem, meg közbe beteg is lettem. ( ami nem volt igaz)
- És hogy sikerült érdeklődött tovább?
- Nagyszerűen- mosolyogtam, majd nekiláttam az ebédemnek. Körülöttem a fiuk, csak főételt ettek, Sebről meg nem is beszélve, valami zöldséges tésztát evett, de az egész 2 falat volt. Én jóízűen falatoztam, Seb pedig a kajámat bámulta. Már épp a sütihez értem amikor már kezdett zavaró lenni a nézése. Húzni akartam egy kicsit az agyát mert ő nem ehet ilyet, így nagy élvezettel kaptam be egy falatot.
- Hmmm ez mennyei!!
- Direkt csinálod?
- Még is mit?- tettem a hülyét
- Azt hogy itt az orrom előtt eszed a süteményt.
- Miért talán baj? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen baj
- Miért nem eszel te is?
- Mert nem lehet- ekkor Tommit vettem észre a bejáratnál. Na akkor játszunk egy kicsit.
- Kóstold meg, úgy se veszi észre! Nincs itt Tommi, és én nem köplek be nála, ígérem. –kivettem egy villát az asztalon lévő tartóból és felböktem egy falatot, majd a szája elé tartottam. A süti és az arcom között ingázott a tekintete. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen.
- Na gyerünk- mosolyogtam rá kedvesen. Körbe nézett, majd bekapta azt a falatot. Amilyen arcot vágott azt látni kellett volna. Tommi pedig a háta mögött nézte végig.
- Seb!!- szólt rá. Hátrakapta a fejét és meglepődve pislogott. –Ezért plusz 4 kör.
- De ez csak egy falat volt Tommi- nyavalygott.
- Nem érdekel!- majd odébbállt. Seb keresztbe font kézzel fordult vissza. Én pedig már nem bírtam tovább és felröhögtem.
- Ez nem vicces!
- Dehogyis nem- röhögtem tovább.
- Neked nem kéne vissza menni dolgozni?
- Most hogy mondod, de. – felálltam, elköszöntem tőlük és visszamentem a büfébe a lányokhoz. Mia még ott, volt, így vele sétáltam a paddockban. Szegényt mostanában egy kissé elhanyagoltam, de ez betudható az érettséginek, meg persze a magam bajainak is. Vissza érve, már javában fojt a második szabadedzést. Most is csak elvétve figyeltem a tv-t, inkább Miával foglalkoztam. Megtudtam azt, hogy Kevin és Mia már 1,5 hete egy párt alkotnak. Mia elmondása szerint, fülig szerelmes a fiúba. Örültem neki, hogy Kevin a párja, megértő egy rendes, kedves, okos srác. Amint vége lett a második edzésnek a lányok egyből kimentem, majd Miával mi is utánuk mentünk. Már a paddock elején jártunk amikor is megszólít egy Red Bull inges szőke, alacsony, nő.
- Szia, megkérhetlek valamire? Ezeket betudnád vinni Mr. Horner irodájába?Mert nekem nagyon sietnem kell- mutatott a mappa kupacokra.
- Persze, hogyne- odaadta, majd vissza sétáltam. Kisebb tömeg alakult ki a Red Bull és Torro Rosso Home-ja közt, így elég nehezen hámoztam magamat át a tömegen. Azonban valaki olyan erővel jött nekem, hogy a földön találtam magamat a papírokat pedig szét hullva körülöttem. Felnéztem a tettesre, de az arcát nem láttam a szembe sütő nap miatt.
- Jaj ne haragudj, nem akartam!

Közlemény

Hali Emberek! Képzeljétek mi történt kifogott rajtam a windows7 -.-" Ugyan is sajnálatos dolog történt, mert több mint 4 oldalnyi szöveget írtam abba a rohadt worldbe, elmenti, erre a gép kikapcsolt, merthogy jelzi, h lemerült, bedugom töltőre, visszakapcsolom, erre mit ad isten, hát persze hogy nincs egy árva betű sincs a mentett dokumentumomba!!!:@ Ha tudnátok milyen ideges voltam, pedig épp most akartam feltenni. De egy kedves barátom azt mondta hogy "a windowsnak nem tetszett, úgy gondolta jobban is meg tudod írni :)" - lehet hogy igaza van, így belegondoltam és nem idegeskedtem tovább. Emiatt csúszik a rész, talán csütörtökre már fel tudom rakni. Addig is szép hetet mindenkinek! :) És bocsi :/ :$