23. rész

- Molly minek neked 4 napra 15 póló??- kérdeztem a barátnőmet a bőröndje mellett állva.
- Mert kell!!- adta meg rá az oly’ egyszerű választ.
- Hát jó te tudod, de nem fogom cipelni a bőröndödet- mondtam figyelmeztetőileg. A keddi nap pakolással ment el. Délelőtt és délután Molly cuccait pakoltuk este pedig az enyémet. Mondtam neki hogy ne hozzon annyi ruhát, meg cipőt, de hiába mintha a falnak beszélnék. Két óriási bőrönddel jött oda hozzám, mert holnap együtt indulunk innen. Míg nekem csak egy bőröndöm volt. Reggel 6 kor csörgött az ébresztő, míg én kipattantam az ágyból addig Molly átfordult a másik oldalára, és a fejére húzta a párnát.
- Gyerünk Molly, kelj fel, utazunk Malaysiába!!!- lökődtem meg.
-Ajjj- rúgta le magáról a takarót. Kerek 1 óra alatt elkészültünk. Igaz én 20 perc alatt elkészültem, Molly szöszmötölt annyit. De azért sikerült pontban 7 kor elindulni. A reptéren még annyi időnk volt hogy vegyünk valami kaját és hozzá egy pohár kávét. Unaloműzőnek még néhány újságot is vettem. Így tele kézzel szálltunk fel a repülőre. Ahogy leültünk egyből bekapcsoltuk magunkat és vártuk a felszállást, ahogy ez megtörtént, kikapcsoltuk magunkat és elkezdtünk falatozni. Közben Molly előkapta a fényképezőjét és vagy 40 képet csinált arról ahogyan a szendvicsemet falom. Miután elfogyasztottuk, én elkezdtem olvasni, Molly pedig előkapta a lap-topját és elindított rajta egy filmet. Sokáig nem olvastam, mert nem volt benne olyan dolgok, amik engem érdekeltek volna, inkább csatlakoztam Mollyhoz. Amikor véget ért a film, mindketten előkaptuk az mp4-est. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd elindítottuk a számunkra megfelelő zenét. Annyira nem voltam álmos, így vagy 50 számot végig hallgattam, de nem aludtam el. Míg Molly, már nagyban szuszogott. Már több mint az út felénél voltunk, így úgy döntöttem hogy kicsit megtornásztatom a lábaimat, mert már teljesen elgémberedtek a sok üléstől. A gép közepén ültünk, így elmentem hátra, majd teljesen előre, végül pedig vissza. Közben azért figyeltem, hátha felfedezek ismerős arcokat, de sajnos senkit nem láttam. Vissza ülve, elővettem a másik újságot, ami nem bulvár volt hanem sport újság. Nagy sajnálatomra nem írtak se a Red Bull-ról, se Sebről, csak Hamiltonról és Petrovról. Összecsaptam az újságot és visszaraktam a kézi poggyászomba. Visszaraktam a fülhallgatót a fülembe és elindítottam egy lassabb számot. Egyből elaludtam. Böködésre ébredtem, Molly mosolygott rám.
- Készülj mindjárt leszállunk- mondta izgatottan. Ahogy kiértünk egyből megcsapott a meleg párás levegő. Egy pillanatra még levegőt is alig kaptam. Leintettünk egy taxit és a szálloda felé vettük az irányt. Így este csodálatos a város, gyönyörűen ki vannak világítva az épületek, az utcán rengeteg ember mászkált. Amikor megérkeztünk, a londinerek egyből kivették a csomagjainkat, bár szegény az egyik láthatólag szenvedett Molly súlyos csomagjaitól. Nagyon meleg volt kint így szinte egyből bemenekültünk a hűvös hotelba. A recepciónál elkértük a szoba kulcsokat, majd liftbe szálltunk és felmentünk a 3. emeletre. A folyosó két felé ágazott el, de ki volt írva egy táblára hogy hánytól hány számig találhatok a jobb és a bal oldalon. Mi jobbra mentünk, mert a szobánk száma a 69-es volt. Megtalálva, benyitottunk, és teljes sötétség fogadott minket. A villanyt keresve tapogatóztunk a sötétben, amikor is sikeresen belerúgtam valamibe.
- Áhúú, a csudába!!Biztos megfog látszódni holnap!
- Azért ne sérülj le már az első nap előtt!!- mondta Molly nem messze tőlem. nem sokkal később világosság lett a szobában.
- Megtaláltam- mondta büszkén vigyorogva.
- Igen látom- kacagtam fel. A szoba egész egyszerűnek, de nagyszerűnek tűnt. A bőröndöket a hálószobába húztuk, majd felfedezni indultam a lakosztályunkat. Igaz nem volt olyan nagy, de pici se volt.
- Na rendelünk valami fincsi kaját?- kérdeztem Mollyt
- Pizza, cola!- mondta határozottan és már indultam a telefonért. Ha Molly azt mondja fincsi kaja az csak pizza vagy hamburger lehet. Nagyon szereti a gyors kajákat, pedig egészségtelen, de mégsem hízik tőle. Én csak akkor eszem ilyeneket, ha nincs időm enni, de amúgy egészségesen szoktam étkezni. Felhívtam a szoba szervizt, és megrendeltem a kaját. Néhány percen belül kopogtattak is. Megköszöntem, adtam neki borravalót, majd a tálcát leraktam a tv előtti kisasztalra.
- Molly gyere, kaja!!!- kiabáltan neki.
- Megyek!!- néhány másodpercen belül megjelent a barátnőm, kezében DVD tokokkal. Leült, majd kiválasztotta a filmet és berakta a DVD lejátszóba. Végig követtem a szememmel, közben pedig pizzámat majszoltam.
- Mit nézünk?- kérdeztem
- Majd meglátod- vigyorgott, és ő is magához vett egy pizza szeletet. Mollyt ismerve valami horrora számítottam, de helyette valami egészen más tárult a szemeim elé. Az első kép kocka az első osztály kirándulásunk volt. Balatonon voltunk 4 napot. Szinte minden hülyeséget felvettünk amit csak lehetett. Még a szobánkban lévő pókot a sarokban. Már az első 10 percet végig nevettük, de csak majd ezután jön a java. A második kiránduláson Hajdúszoboszlóra mentünk. A strandon lévő helyes kigyúrt vízi mentő többet szerepelt a videóban mint én magam! A lányok többsége a csávót bámulta, engem is beleértve, míg a fiúk a másik medencénél lévő csajt után csorgatták a nyálukat. A harmadik kiránduláson a Velencei-tó hoz mentünk. Meglepően tapasztaltam hogy mindenki nagyot változott, mert míg Hajdúszoboszlón gyerekek voltunk, itt már kezdtünk felcseperedni. Bár belül még ugyan olyan lüke, felelőtlen gyerekek voltunk. Itt történt az amikor Dávid beleesett a tóba és fele osztály beugrott érte, mert nem tudott úszni. Sikeresen ezt is megtudtam örökíteni. Általában jókor voltam jó helyen, így feltudtam venni, a vicces pillanatokat is. Végül pedig elérkezett az utolsó kirándulásunk. Ezt a videót, már nem üvöltve a röhögéstől néztem végig, hanem csendbe figyeltem a felvett eseményeket. Megvolt örökítve az amikor jakuzzizunk, amikor kint a hidegbe ugranak a többiek, vagy az amikor síelnek a többiek. Meglepődtem amikor Seb is megjelent a videóban.
- Héé, ő mit keres itt?- kiáltottam fel. - Ezt ki vette fel?
- Én, hogy legyen emléked róla.
- Ugyan minek, hiszen állandóan ő látom, ha kell ha nem- rántottam meg a vállamat. Ekkor kopogtattak. Felkeltem a helyemről és ajtót nyitottam.
- Lehetne egy kicsit hall…- nem fejezte be a mondatát, mert felnézett és meglepődve nézett rám.
- Talán zavar?- kérdeztem semleges hangnemben és keresztbe fontam a karjaimat.
- Igen!! Tudod itt emberek laknak akik szeretnének aludni, hajnali 2kor- nézett az órájára.
- Már annyi az idő??- lepődtem meg.
- Igen! Szóval légy szíves halkabban!
- Mit mondtál? Csak nem azt hogy légy szíves?- vigyorogtam rá.
- De…
- Nos ez esetben, lejjebb vesszük a hangerőnket
- Leköteleznél- mondta semleges hangon, majd elindult vissza a szobájába ami a mellettünk lévő volt. Mielőtt bement volna még visszafordult.
- Jó éjt!
- Jó éjt!- halkan visszaköszöntem, majd becsuktam az ajtót és neki dőltem. Furcsa egy helyzet volt a számomra, most az egyszer le tudtuk rendezni, normálisan a dolgainkat és megtudtunk egyezni. Ráadásul még jó éjszakát is kívánt ami egy kedves gesztus volt tőle…és az-az álmos fej, az össze kócolt szőke haja…elmosolyodtam. Molly térített vissza a valóságba.
- Te meg min mosolyogsz?
- Mi?? Én? Semmin!- majd otthagytam. Bementem a fürdőbe, és vettem egy hideg zuhanyt. Bebújtam az ágyba és egyből elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felvettem a munka ruhámat, ami most más volt mint Ausztráliában. Molly is meglepő módon hamar elkészült, pedig ő nem arról híres hogy pikk-pakk elkészül. Lent egy bérelt kocsival mentünk a pályára Mollyval. Amikor odaértünk a kapuhoz, és egy kártya felmutatásával bementünk, Molly izgatottan kapkodta a fejét. Ahogy találtam egy üres parkolóhelyet, kiszálltunk és a paddock felé vettük az irányt. Újabb ellenőrző kapun mentünk keresztül. A paddocba beérve Molly eltátotta a száját.
- Nem mondod hogy te ilyen nagyszerű helyen dolgozol- mutatott az előtte elterülő látványra.
- Hát de- röhögtem, és Jenson elment mellettünk. Molly persze hogy elég látványosan utána nézett.
- A-a ő tiltott gyümölcs, van barátnője.
- Tudom, de aww olyan jó pasi- újra röhögnöm kellett barátnőm megnyilvánulásán.
- Na gyere, majd még úgy is legeltetheted a szemeidet- karon ragadtam és a Red Bull motrohome-ja felé vonszoltam. Belépve újabb szájtátás következett. Én már reflexből köszöntem a többieknek, Molly pedig csak a fejét kapkodta. Na de nem ez volt a számára döbbenetes dolog, hanem hogy Seb és Tommi megjelentek. Molly és Tommi úgy bámult egymásra mintha életükben nem látták volna egymást. Sebbel kissé viccesnek találtuk ezt a pillanatot, mert mindketten próbáltuk rejtegetni a feltörekvő röhögésünket. A szememmel jeleztem hogy inkább hagyjuk őket és lépjünk le innen. Közben már nem bámulták egymást, hanem közelebb léptek és elkezdtek beszélgetni. Mindketten hátrálva kikerültük őket, és elmentünk onnan. Amikor már megbizonyosodtam arról hogy nem hallják elkezdtem röhögni. Seb is követte a példámat, így együtt nevettünk.
- Mint két szerelmes tini- szólalt meg először Seb
- Áh, Molly még nem szerelmes, de közel áll hozzá, viszont Tommiról csak úgy süt a szerelem- mondtam mosolyogva.
- Igen lehet- húzódót fél mosolyra a szája.
- Hmm miért van az ha a barátainkról beszélünk akkor tök normálisak vagyunk ha pedig rólunk akkor meg olyanok vagyunk mint…mint egy
- Veszekedő házaspár?- látta a döbbentséget az arcomon, így gyorsan még hozzátette: - Tommi mondta nekem.
- Tommi szerint ki kéne békülnünk, de én megmondtam hogy én nem fogok békülni- fontam keresztbe karjaimat. –Legalább is nem én fogok először.
- Áhá szóval te elvárod hogy elébb én kérjek bocsánatot.
- Így van!
- Felejtsd el.
- Rendben.
- Rendben!
- Ne utánozz!
- Soha
- Áh fordulj fel- legyintettem, majd otthagytam. Nem érek rá hülyékkel foglakozni. A büfében letelepedtem és kértem egy jó erős kávét. Ahogy letette elém a büféscsaj, egyből kihúztam, csak azt elfelejtettem hogy cukor és tej nélkül adja, így elég keserű volt. Szerencsére elég gyorsan elment a csütörtök és már péntek délelőtt van és a büféből nézem az első szabadedzést. Tommi persze meghívtam Mollyt hogy nézzék együtt. Engem is meghívott, de inkább maradtam a büfében. Délben elmentem ebédelni, utána kezdetét vettem a 2. edzés. Most is egyedül ültem a büfében és hol a képernyőre hol a telefonommal babráltam. Csak akkor vetem észre hogy vége lett az edzésnek, amikor több szerelő leült nem messze tőlem. Felhívtam Mollyt hogy merre van.
- Szia, hol vagy?
- Még a boxban
- És mikor jössz?
- Nem tudom, öm a fiúk mondták nekem, hogy maradjak itt estig, mert ők is itt lesznek sokáig. Te is velünk maradsz?
- Nem, én már most megyek vissza a hotelbe, mert megtudtam hogy semmi dolgom nincs mára.
- Oh, oké rendben.
- Érezd magad jól, Szia
- Szia, puszi- felkaptam a táskámat és a parkoló felé vettem az irányt. Beültem és egyenesen visszamentem a hotelba. Aznap nem sok dolgot csináltam, így a semmit tevésemnek köszönhetően hamar ágyba kerültem.