Díjak! ^^

Hali emberek!
Az a megtiszteltetés ért hogy dzsordzsi-tól,OrsoLya-tól, Helena-tól, Dorothy-tól, Niku-tól, GoVettel-től és AngeGhost-tól díjat kaptam!! Amit hálásan köszönök nekik! :) *.* Én mind két díjat tovább küldeném nektek! Még akkor is ha az egyiket már megkaptátok valaki mástól :))

Akiknek szeretném tovább küldeni:
1: http://riya-f1.blogspot.com/
2: http://acsabitozsakmany.blogspot.com/
3: http://csillogoarnyek.blogspot.com/
4: http://zsanett-sebita.blogspot.com/
5: http://nikii0714.blogspot.com/
6: http://forma1szerelemszaguldas.blogspot.com/
7: http://fuligszaj.blogspot.com/

Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogra!
2. Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3. Írj ki magadról hét dolgot!
4. Küld tovább hét írónak
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!





7 dolog rólam:
1: Pontosan Január 1-je óta írok blogot
2: Idén nyáron végre élőben is megcsodálhattam a kicsi németet ^^ <3
3: Nyáron kint voltam a WSR-en
4: Imádom a rakott krumplit ^^
5: Nagy álmom hogy divattervező legyek, de a Red Bull imádásom bekavart ezért másik álmom hogy egyszer náluk dolgozhassak ^^
6: Álmom eljutni Monacoba és Svájcban lakni! :D
7: Élek halok a zenéért :D zenével kelek-fekszek :D

22. rész

Este fele visszamentem a hotelbe. Úgy éreztem ennyi ünneplés elég volt a győztesnek. Mivel tegnap már nagyjából összepakoltam, ma csak egy két dolgot kellett a bőröndbe pakolni. Átvedlettem egy kényelmes cuccba. Nevezetesen rövidnadrág és ujjatlan póló. A kézi poggyászba raktam egy meleg pulcsit, mert Magyarba még mindig nincs nagyon meleg. Kijelentkeztem, a kulcsot leadtam és elhagytam a szállodát. A taxiban írtam egy üzenetet Miának hogy már hazautazok és hogy majd Malaysiában találkozunk. Kint a reptéren gond nélkül és gyorsan becsekkoltam. Mielőtt felszálltam volna vettem egy óriási szendvicset mert már farkas éhes voltam. Ahogy ledobtam magam a helyemre, falatozni kezdtem a fincsi szendvicset. Néhány perc alatt betermeltem. A közben mellettem lévő pasas csak nézett.
- Most meg mit néz?- kérdeztem nem épp szépen
- Semmit, csak nem fér a fejembe hogy egy ilyen kis hölgybe hogyan fér ekkor szendvics- mosolygott.
- Háát könnyen- húztam félmosolyra a számat. A kézi poggyászomból előkerestem a fülhallgatómat és az mp4-esemet. Ahogy elindítottam az első számot, hátra hajtottam az ülés és lehunytam a szememet. Az első néhány számot végig hallgattam,de az egyik lassúbb szám közepénél elaludtam. Az egész repülő utat végig aludtam, és közben össze vissza álmodtam minden hülyeséget. Arra ébredtem fel hogy a mellettem ülő hapsi bököd.
- Nem sokára leszállunk- közölte kedvesen. És persze a képébe ásítottam. Na szép Elisabeth ennyit az illedelemről. Mielőtt leszállt volna a gép megigazítottam a ruhámat, a hajamat pedig átfésültem. Amikor kiértem a gépből, nem igazán számítottam senkire se hogy fog várni,így eléggé váratlanul ért, hogy megpillantottam az én drága barátnőmet.
- Lisaaaaa!!!!!- futott felém, majd a nyakamba ugrott.
- Úr isten Molly megfojtasz!
- Oh bocsi,bocsi, de nagyon örülök neked!! - tényleg örült, mert majd kicsattant az örömtől.
- Én is rettentően örülök neked ,és nagyon hiányoztál- öleltem meg, de most finoman ölelt vissza.
- Te is, na de menjünk- kikapta a bőröndöm fogóját a kezemből és már húzta is maga után. Kint egyből megcsapott a hideg levegő így gyorsan elő kerestem, a pulcsimat. Körülöttem az embereke téli vagy tavaszi kabátban, csizmában,sálban és sapkában voltan. Én pedig csak rövid farmernadrágban és meleg hosszú ujjú kapucnis pulcsiba és egy tornacipőben voltam. Alig vártam már hogy beüljek a kocsiba, mert mindenem fázott. Bent a kocsiban Molly egyből felkapcsolta fűtést és néhány másodperc múlva kellemes meleg terjengett a térségben. Amikor megékeztünk, nem akartam kiszállni a meleg kocsiból, de Molly rábeszélt hogy odabent a kandalló előtt sokkal jobb lesz. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és a bőröndöt akartam kiszedni a csomag tartóból, de Molly beküldött a házba, mert félt hogy megfázok. A csomagot ráhagytam, majd beszaladtam a házba Cimbi ketrecével együtt. Egyből a szobámat céloztam meg, ahol magamra kaptam a melegítőmet. Miután felvettem a meleg cuccokat, begyújtottam a kandallót. Molly már a konyhában főzte a finom teát. Amíg elkészült addig felcipeltem a szobámba a bőröndömet. Mire felértem az utolsó lépcső fokon már nagyon kifáradtam és le is izzadtam. Gyorsan bedobtam a szobámba, majd lementem a nappaliban ahol már Molly várt egy finom csésze teával. Megfogtam a sajátomat és belekortyoltam.
- Hmm finom- mosolyogtam rá kissé bódultan.
- Örülök, na de mesélj.
- Húh, oké, csak üljünk közelebb a kandallóhoz. – úgy is tettünk leültünk a szőnyegre és belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam hogy milyen Ausztráli, hogy megismerkedtem egy lánnyal akit Miának hívnak, majd elmeséltem a csínytevéseimet, amin persze annyira röhögött hogy majdnem kiköpte a teáját. Elmondtam hogy sokat beszélgettem Tommival is, össze haverkodtam Christiannal, és persze azt is megemlítettem hogy apám részvényeket vett. Molly hol hüledezett hol röhögött, hol pedig komolyan bólogatott. Az egész délutánt végig meséltem, így mire végeztem már 6óra volt.
- Húh hát nem volt egy semmi 4 napod- mosolygott.
- Hát nem- mondtam egy ásítást elnyomva.
- Na látom fárad vagy, menj feküdj le, majd holnap találkozunk a suliban.
- Ohh tényleg holnap suli- masszíroztam meg a homlokomat- Szuper!
- Már csak néhány hónap és vége! Gondolj erre- bíztatott.
- Igaz, na elmegyek lefekszem, mert már alig látok valamit- lassan feltápászkodtam, majd elbúcsúztam Mollytól. Mielőtt felmentem volna aludni a kandallót eloltottam, mert nem akarok arra ébredni hogy ég a ház. Felvonszoltam magamat az emeletre és mielőtt lefeküdtem volna Cimbinek kicseréltem a vizét, és enni adtam neki. Ruhástól dűltem az ágyba, ahol egyből elért az álomvilág. Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel próbáltam elérni az éjjeli szekrényről, közben pedig szitkozódtam.
- Mi van?- szóltam bele nem épp kedvesen.
- Ébresztőőőőőő!!- kiabált bele Molly.
- Hagyjál, már Molly- nyüszítettem bele a telefonba.
- Suli van kelj fel, van fél órád elkészülni, mert megyek érted- majd kinyomta. Bambán néztem az elsötétült telefonomra, majd morgolódva felkeltem. A fürdőszobában több mint 15 percet töltöttem ,így nem sok időm marad össze pakolni cuccokat és felöltözni. A gardróbban ami az kezembe akadt azt vettem fel. Egy válltáskába gyorsan beledobtam minden szükséges, cuccot. Füzeteket, könyvet, tollat. Letelt a fél órám, de Molly még sehol, így gyorsan adtam ennyi és inni Cimbinek. Ahogy végeztem dudaszót hallottam. Kinéztem és Molly integetett fel. Visszaintettem neki hogy még 5 perc. Gyorsan leszaladtam, felkaptam a csizmámat és a kabátomat, a táskámat pedig a vállamra raktam. A kocsiba beülve, megcsapott a meleg levegő.
- Na végre álom szuszék- hajtott ki az utcából.
- Nem te repülted át a fél földet tegnap- ásítottam egyet.
- Jó-jó értelek, de csinálj valamit magaddal mert úgy nézel ki mint a mosott szar- közölte vigyorogva.
- Kösz- mondtam szem forgatva
- Bocs, de ez az igazság. Inkább én mondjam meg, mint valamelyik pláza picsa az osztályból- bólintottam egyet, majd kifelé bámultam. A suli nem volt messze kocsival. Kb. 10 perc, de én sikeresen bealudtam. Molly rángatott meg, hogy ébredjek mert megérkeztünk. Kiszálltam és egyből a suli büféje felé vettem az irányt. Kértem egy dupla fekete kávét,hátha attól felébredek. Az első óra előtt megittam, és kicsit segített rajtam. Legalább annyira képes voltam hogy jegyzetelni tudjak. Az utolsó óra végére megint eluralkodott rajtam a fáradtság, így amikor kicsengettek egyből mentem haza. Molly még marad érettségire felkészítő pót órára, de én nem. Haza buszoztam, de szörnyű volt. A buszon rengetegen voltak, ráadásul büdös is volt. Levegőért kapkodva, szálltam le a buszról. Meglepődve tapasztaltam hogy az ajtó nem volt bezárva. Először azt hittem betörtek, de utána leesett hogy csak apám lehet itthon. Beérve lerúgtam a kabátomat, a kabátomat a helyére raktam és felmentem a szobámba. Cimbi cincogva fogadott, de nem törődve vele, belevetettem magam a pihe puha ágyba. Még sosem voltam ilyen fáradt mint most, de valószínű megviselt ez az időeltolódás és a hosszú repülőút is, mert még soha nem mentem ilyen messze. Másnapra már teljesen kipihentem magam és újult erővel vetettem bele magamat a tanulásba.

21. rész

Most egy kicsit hosszabb és tartalmasabb rész kaptok, mert valószínű hétvégén nem tudok hozni új részt! :) Remélem sok kommentet kapok hozzá ;) Puszií :* Dia ♥


A futam napjára semmi gonoszságot nem terveztem. Azért a versenyét nem akarom elrontani. Kap egy kis egér utat de Malajziában folytatom. Kint már rengetegen voltak. Egy két fotós néha az utamat állta. Miután megcsinálták a képet amit akartak tovább álltam. Már épp megpillantottam a Red Bull Home-ját amikor valaki sikeresen fellökött én pedig fenékre estem. Felnézem hogy megtudjam hogy ki volt az-az idióta állat aki sikeresen a földre küldött. A naptól nem láttam az arcát, mert pontosan úgy sütött.
-Jaj ne haragudj, nem akartalak fellökni!- fogta meg a kezemet, majd felhúzott a földről.
- Nem haragszok, de…- ekkor megláttam hogy a szöszi némettel állok szembe. Mindketten csak bámultunk a másikra. A kezemet pedig azóta fogja mióta felhúzott a földről.
- Öm visszakaphatom a kezemet?- elengedte, rám nézett, majd elment. Én is így tettem csak én a másik irányba mentem. Olyan furcsa volt, semmit se tudtam leolvasni az arcáról, pedig mindig valamilyen érzelem forma megnyilvánul rajta. Ezekkel a gondolatokkal ültem a büfébe le a pulthoz.
- Mit szeretnél?- kérdezte a büféscsaj
- Ha Monstert kérnék kiutálnátok innen?
- Ne dehogy, csak azzal nem szolgálhatok - mosolygott rám. Ha azt szeretnél inni akkor kérj a Mercisektől, itt csak Red Bull van.
- Vajon miért is nem lepődtem meg- sóhajtottam- Akkor jó lesz egy Red Bull- kivette a hűtőből, majd elém rakta. Kivettem egy szívószállat a többi közül és beleraktam. Megkerestem a drága Miát és karöltve végig sétáltunk a paddockon még a verseny előtt. Visszaérve a telefonom csörgésére lettem figyelmes. meg se néztem hogy ki az egyből felvettem.
- Hallo?
- Tudod hogy milyen mérges vagyok rád te csaj!! Ha ott lennék kitekerném a nyakadat!
- Úr isten Molly- kaptam a kezemet a számat a döbbenettől. – Jaj én annyira sajnálom hogy nem hívtalak de nagyon elvoltam havazva. Kérlek bocsáss meg!
- Hmm na jó, de csak akkor ha hozol nekem valamit Ausztráliából
- Hozok, ígérem. Valami szép kis topánkát nézek!
- Ohh az nagyon jó lesz- hallottam ahogyan mosolyog. – Na de mi van veled? Hogy megy a Vettel akció?
- Hm köszi jól vagyok és háát egyenlőre én állok vesztésre
- Micsoda? Akkor gyorsan hozd be a hátrányodat szívi, mert már csak ma látod és 1,5 hétig semmi. Úgy nem fogok odamenni hogy a barátnőm vesztésre...upsz!
- Miii?? Eljössz Malaysiába??
- Na de hülye vagyok hogy én mindig kikotyogok valami…Amúgy itthon akartam közölni veled, de most már mind1
- Úr isten ez nagyszerű!!!- ujjongtam a telefonba. – Már alig várom! Őő vagy is nem- röhögtem
- Na ha meglátlak ezért megcsaplak- vágta be a durcit.
- Jól van Molly én is szeretlek!
- Te és helyes pasik vannak arra felé?
- Jajj Molly ne kezd már megint!
- Most miért, pasizni csak szabad?!
- Persze hogy szabad,de…mi lesz Tommival?
- Hát mi lenne, semmi, nekem nagyobb falat kell
- Igen? Mert én mintha ha azt hallottam volna hogy nagyon bejössz neki, és hogy szívesen megismerne ha idetolnád a képedet
- Tényleg???- szinte lelki szemeim előtt láttam ahogy felcsillan a szeme a boldogságtól.
- Igen szóval hagyd békén a többi pasit és ismert meg Tommit, mert egy nagyon aranyos, okos szeretetre méltó gyerek.
- Hűű de sok mindent tudsz te róla.
- Igen mert volt szerencsém közelebbről is megismerni
- Lefeküdtél vele???
- Mii?? Nem! Dehogy! Csak nagyon jó barátom lett. De ennyi! Nekem ő nem jön be egyáltalán.
- Hmm akkor a szöszi német, mi??- halottam ahogy vigyorog.
- Nem!- gyorsan rávágtam
- Na ne akarj etetni, még a hülye is látja hogy bejön neked!
- Molly fejezd be, nem akarom még egyszer meghallgatni a szentbeszédet!
- Miféle szentbeszédet? Miért ki beszélt még erről neked?
- Hát Tommi beszélte tele a fejemet, minden hülyeséggel hogy vonzódunk egymáshoz csak nem bírjuk egymásnak bevallani és ezért inkább bántjuk egymást ahelyett hogy szeretnénk egymást...blablabla és így tovább.
- Akkor igaza van, mert ő látja a dolgokat, én meg nem vagyok ott, még is tudom…azta de pro (profi) vagyok!!
- Na jó Molly most mennem kell, mert lassan kezdődik a futam, nézzed ám!
- Oké-oké rendben, Majd beszélünk szia, puszi!
- Puszi,szia- majd letettem. Kinéztem a büfé ablakán és meglehetősen kevesen voltak. Értetlenül néztem kifelé.
- Hogy-hogy ilyen kevesen vannak a paddockban?- kérdeztem a büfés csajtól
- Mert fotózás van kint a pályán- világosított fel.
- Jaa értem- bólogattam. Mivel nem volt semmi dolgom, így elmentem kajálni. Nem akartam szendvicset enni ebédre így inkább az ebédlőbe mentem. Bent szinte az összes szerelő ebédelt, így kissé félve indultam egy tálcáért. Tisztára mint a menzán. Beálltam a sorba és vártam míg a kaja pulthoz nem értem. Kértem magamnak paradicsomlevest, húst rizzsel, és desszertet ami csoki puding volt. Kerestem szabad helyet, de nem nagyon találtam. Talán kint lesz. Épp kiakartam menni amikor valaki elkezdett integetni nekem hogy menjek oda. Távolról csak annyit láttam hogy szőke. Nos hát néhány ember megfordult a fejembe hogy ki lehet, de közelebb érve megnyugodtam, mert Tommi volt az.
- Szia Tommi- ültem le mellé.
- Szia, hogy-hogy itt ebédelsz? Nem szoktál idejönni.
- Hát most is csak azért mert valami főt kajára vágytam és nem valami szendvics félére.
- Ja értem, hát akkor jó étvágyat.
- Jó étvágyat- belemerítettem a kanalam a levesbe és néhány perc után már el is fogyasztottam. Tommi is elfogyasztotta és együtt vágtunk neki a főétel elfogyasztásának. Nem szóltunk egymáshoz, csak csendben fogyasztottuk el a fő ételt. A desszerthez érve törtem meg a csendet.
- Üm képzeld- nyaltam le a kanalamon maradt pudingot- beszéltem Mollyval és jön velem Malaysiában. Tommi megállította mozdulatát és rám nézett.
- Tényleg? Az szuper- derült fel az arca.
- Éss már nagyon várja hogy veled is találkozzon- kacsintottam rá. Tommi láthatóan zavarba jött. Kicsit segítek nekik hogy összejöjjenek, mert Tommi az-az ember aki megtudja puhítani az én keményfejű barátnőmet, és Molly az aki izgalmas életet biztosítana Tomminak. Mert Molly nélkül az élet, unalmas! Miután elfogyasztottuk a pudingunkat, Tommi visszament a boxba míg én kiültem az egyik asztalhoz. A fejemről leszedtem a napszemüveget és úgy figyeltem az embereket. Ilyenkor azt éreztem hogy ők nem látnak csak én. Tudom gyerekes dolog, de ha felrakom a napszemüveget elbújhatok az emberek elől. Néhány fotós megállt képet készíteni, majd tovább állt. Amikor kezdtek egyre kevesebben lenni a paddockban Seb boxa felé indultam. A fiúk kint voltak a rajt rácson így egyedül ültem fel a pultra és a képernyőt figyeltem. Viszont egy valami elkerülte a figyelmemet. Mike is itt van. A tekintetünk találkozott, de visszafordítottam a képernyőre a fejemet. Próbáltam tudomást nem venni róla. Lassan a szerelők és Tommi is visszaért, majd felült mellém. A kocsik elindultak a felvezető körre. Muszáj volt feltennem a fülvédőt, mert nagyon hangosak voltak. A rajtnál mindenki izgul, még Christian is bejött hogy innen nézze meg a rajtot. Amikor felsorakoztak, a piros lámpák kigyulladtak és kezdetét vette az első nagydíj. Vette úgy lőtt ki mint egy golyó a puskából. Már az elő kanyarnál rengeteg előnye volt. A rajtot követően Alonso visszacsúszott az 5.-ik helyről a 10.-re. Majd beérte Buttont, aki Massával küzdött. A brit bevetette a KERS-et, a mozgatható hátsó szárnyat, de nem sokra jutott vele. Végül Massa „kitette” Buttont a pályáról, így ő levágta a kanyart. Tudtam hogy ezért büntetés jár, még Tomminak is mondtam, és igazam lett később megkapta a büntetését. Ezzel a brazilt maga mögött hagyta, akit Alonso is megelőzött. Aztán Barrichello is kapott büntetést. Ütközött Rosberggel, akinek a hűtőjét találta el. Hamiltonnak a fenéklemeze sérült, melynek első fele folyamatosan leért. Sebastiant nem lehetett megfogni, fényévekre volt a többiektől így könnyedén megnyerte a szezonnyitót Hamilton és Petrov előtt. A szerelők persze őrjöngtek amint Seb átment a célvonalon. Tommi leugrott a pultról és össze ölelkeztek Brittával (Seb sajtósa). Majd engem is szorosan átölelt. Megragadta a kezem és a kifelé kezdett el húzni.
- Hova megyünk?
- A pódium alá!- mondta vidáman. Nem igazán akartam, odamenni, de Tommi húzott maga után. Egészen az első sorig tuszkol, így én álltam legelöl. Nagyon nem akartam itt állni, de hátra fele nem tudtam menni, mert rengetegen voltak mögöttem. Láttam ahogy begurul az első három, majd Seb kiszáll és a kocsi tetejére áll. A csapat ujjong, tapsol, ordít! Mivel magával ragadott, ezért én is tapsoltam és ujjongtam. Seb lepacsizott a szerelőkkel, igaz kb 1méterre történt mellettem, de féltem hogy megláthat. Sajnos vagy nem sajnos(?) meglátott és egy boldog mosolyt küldött felém, amit megpróbáltam viszonozni, de elég gyatrán sikerült, mert csak egy fél mosolyt eresztettem meg. Amíg bementek mérlegelésre, addig én az előbbi szituációt játszottam újra és újra. Jó érzéssel töltött el hogy rám mosolygott, és végre láthattam a boldog őszinte mosolyát, igaz csak bukóban, és nem pedig a gonosz vigyorát láttam. A gondolat menetemet a többiek ujjongása és ordibálásra szakított félbe, mert az első 3 már a dobogón állt. Türelmesen végig hallgattuk a himnuszokat, majd Seb a magasba emelte az idei első győzelméért járó díjat. Szép látvány volt ahogy megcsillant a díj a lemenő nap fényében. Hamilton elégedett volt a 2. helyével, Petrov pedig szintén ugyan olyan örömmel fogadta a 3.nak járó díjat mint Seb az elsőnek járót. A pezsgőzés sem maradhatott el, bőségesen locsolták egymásra az édes nedűt, sőt még mi is kaptunk belőle. Amikor bevonultak én is elindultam a tömeggel vissza fele. Tommit a tömegben elvesztettem, így inkább a Home-ba mentem. A csajok már pezsgőt bontottak és mosolyogva koccintottak.
- Lisa gyere neked is van egy pohár- nyújtotta felém a pezsgővel teli poharat Mia.
- Jaj nem kösz, inkább kihagyom, kaptam elég pezsgőt – eresztettem meg egy félmosolyt. Egy kisebb fotós és kamerás tömegre figyeltem fel. Valakit nagyon körbevettek. Szegény alig bírt mozdulni. Kimentem az ajtó elé hogy jobban szemügyre vegyem az „áldozatot”. Összesen egy kék sapkát láttam az illetőből. A kezét nyújtotta felém, hogy segítsem ki a tömegből. Habozás nélkül megfogtam és amilyen erősen csak tudtam felrántottam az ajtó elé. De annyira megrántottam hogy neki estem az ajtónak ő pedig nekem esett. Zavartan tekintettem rá, csakhogy egy csodálatosan kék szemekbe botlottam. Alig bírtam levenni a szememet róla, de amikor rájöttem hogy ki a tulajdonosa, azonnal elfordítottam a fejemet és bementem. Ő is jött utánam. Ahogy megelőzött egy szó hagyta el a száját. És ez a szó a „Kösz” volt.
- Mit is mondtál?
- Tudom hogy hallottad- nézett vissza rám.
- Micsodát? Én csak mormogást hallottam- tettettem a hülyét. De ő csak mosolyogva megrázta a fejét és eltűnt a folyosók közt. Ez a „kösz” felért egy öngóllal, így mondhatom hogy egyenlítettem 2-2-re. Pedig meg se erőltettem magamat, csak a kezemet nyújtottam felé. Jobban tetszik ez az „öngól” módszer mint a szívatás. Itt nincs kockázat, itt csak nyereség lehet ha jókor vagyok jó helyen. Hmm el kell hogy gondolkozzak azon hogy folytatom tovább avagy váltok!?

20. rész

Sajnálattal látom hogy mostanában elég keveset kommenteltek, de remélem ez a jövőben változni fog :) Nem is szaporítom tovább a szót itt a friss ;D Jaa és nagyon köszönöm a 30 rendszeres olvasót!! Nagyon megnyugtat hogy ennyien érdeklődtek a történetem iránt! :)
Puszi: Dia ♥

Reggel amikor felébredtem az első gondolat ami eszembe jutott Tommi szavai voltak. Nagyon meggyőzően beszélt és egy pillanatra még el is hittem, de azt hiszem az lesz a legjobb ha folytatom a kis hadjáratomat és nem fogok békülni. Ha már egyszer elkezdtem akkor már be is fejezem. 25 perc alatt letudtam a reggeli készülődést és már az étteremben kerestem a megfelelő asztalt ahol reggelizni tudok. Meg is találtam csak hogy észrevettem hogy 2 asztallal odébb megvolt terítve. A tányéron egy nagy croassan volt a bögrében pedig finom tea illatozott és egy kártya volt az asztalra helyezve „Lisának” néven. Oda mentem az asztalhoz és éretlenül néztem az asztalon a kártyát.
- Maga, Lisa?- kérdezte egy pincér fiú.
- Igen én.
- Akkor ez a magáé.
- Tegeződjünk! De hogy-hogy az enyém? Ki küldte?
- Egy bizonyos Tommi Pärmäkoski- húzta elé a cetlit a zsebéből.
- Áhh Tommi volt? Akkor rendben van- mosolyogtam a pincérre, majd leültem.
- Jó étvágyat!
- Köszönöm- Kedves gesztus volt a finntől hogy küldött nekem reggelit. Jó ízűen elfogyasztottam a reggelimet, majd a liftbe hirtelen fáradság jött rám. A szemhéjaim elnehezültek, úgy éreztem menten elalszok. Bent a szobába megnéztem az órát, megállapítottam hogy még indulásig van egy órám, így ledőltem egy kicsit aludni. Olyannyira elaludtam hogy amikor felébredtem már 11 óra volt.
- Úr isten!!!- pattantam ki az ágyból. Gyorsan összevakartam magamat és hívtam egy taxit. Meg se vártam hogy felérjen a lift, a lépcsőn futottam lefelé.
- Az Albert parkba, gyorsan!!- amíg oda nem értünk addig a telefonomon törtöltem kis a sok nem fogadott hívást Miától. Miután kitöröltem, visszahívtam. 3x kicsöngött, majd felvette.
- Hol a frászban vagy?
- Már úton, nem sokára odaérek.
- Hát az jó lenne, már Mr. Horner is keresett. És kérte hogy ha idetalálsz akkor keressed fel…
- Uhh basszus…- csaptam a homlokomra.
- De mit csináltál?
- Elaludtam
- Elaludtál? De hogyan?
- Nem tudom, pedig eleget aludtam. Így fogalmam sincs hogy mitől alhattam el. Most is olyan vagyok mint egy hulla
- Na mind1 majd ha ideértél kiderítjük hogy mi bajod. A büfében leszek.
- Oké, Szia- majd vonalat bontottunk. Ahogy megérkeztem, egyből a Red Bull Home- ja felé siettem. Nem is, inkább futottam. Lihegve néztem körbe a büfében,majd megpillantottam az ablaknál ülő Miát.
- Na végre hogy megérkeztél…ohh te tényleg nagyon szarul nézel ki
- Kössz- dobtam le magamat a vele szembe levő székre. –Nem tudom hogy mi van velem, de megint úgy érzem hogy elalszok- támasztottam a fejemet.
- És nem tudod hogy mitől lehet?
- Fogalmam sincs. Talán a levegő változás?
- Lehet hogy elnyom ez a párás levegő.
- Lehet…- Megvártam míg vége lett a 3. szabadedzésnek,utána pedig Christian irodája felé vettem az irányt. Ahogy oda értem bekopogtam, majd egy „Szabad” után benyitottam.
- Áh Lisa, már vártalak- állt fel az íróasztala mögül. –Foglalj csak helyet- mutatott az asztala előtti fotelekre. Leültem és váram a leszidást.
- Ugye tudod, hogy miért hívattalak ide?- kezdett bele
- Igen tudom és nagyon sajnálom hogy elkéstem, ígérem többé nem fog előfordulni- néztem rá bűnbánóan.
- Tudod Lisa nem szoktunk az alkalmazottakkal kivételezni, és veled sem tehetem…
- Jajj ne kérem ne rúgjon ki!!- tettem össze a kezeimet.
- Azt azért nem akartam, csak figyelmeztetni akartalak hogy többet ne késs, mert akkor annak már következménye lesznek
- Igen értettem, és köszönöm
- Muszáj veled is ilyen szigorúan bánnom,mert te is alkalmazott vagy, és ha kivételeznék veled, akkor a többiek felháborodnának, ugye tudod.
- Igen tudom- bólogattam.
- Rendben, ja és még annyit hogy ha már nem szeretnél dolgozni akkor nyugodtan felmondhatsz és akkor apád által vip tag lehetnél.
- Nem szeretnék apám által itt lenni, megszeretnék érte dolgozni, már egyedül álló vagyok és megtudok állni a saját lábamon –jelentettem ki határozottan
- Hmm jó válasz- húzta mosolyra a száját. – Okos, értelmes, céltudatos és még gyönyörű is!- zárta le a mondandóját amin elmosolyodtam. Visszafelé sétálva belebotlottam a „kedvenc” pilótámba.
- Áhh csak nem Christiantól jössz??- húzódott gonosz vigyorra a szája
- De…
- És kirúgott??
- Nem!!
- Ah francba!
- Ugyan miért rúgott volna ki?
- Mert talán elkéstél?
- Honnan tudod?- lepődtem meg.
- Upsz!- vigyorgott megint
- Sebastian Vettel, van valami közöd ahhoz hogy elaludtam és hogy még mindig rohadt álmos vagyok??- szegeztem neki az ujjam.
- Hááát talán- vigyorgott szemtelenül.
- És elárulnád hogy mi???- kezdett felmenni bennem a pumpa. De ő csak közelebb hajolt és ezt suttogta a fülembe
- 2-1- még a hideg is kirázott tőle ahogy a fülemhez hajol és bele suttogott. Még a nyakamon is éreztem ahogy a lehelete csiklandozza a nyakamat. De mintha nem is figyeltem volna arra amit mond, csak azzal törődtem hogy ilyet kiváltott belőlem. Valójában nem is voltam rá mérges amiért újra megszívatott, sőt inkább örültem.
- És azt tudhatom mivel kábítottál el?- kérdeztem semleges hangnembe.
- Nem is vagy mérges?- lepődött meg
- Kérdeztem valamit!
- Altató- válaszolta röviden
- Akkor ez a reggeli az egész a te ötleted volt!?- világosodtam meg.
- Így van- bólogatott. Lecsuktam a szememet és vettem egy mély levegőt, majd távoztam. Az időmérőig a paddockban sétálgattunk a csajokkal és „népszerűsítettük” a Red Bullt. Időmérő előtt néhány perccel Seb boxába mentem. Tommi mosolyogva fogadott, majd felültem a tegnapi helyemre. Elkezdődött az időmérő első, húszperces szakasza. Elsőként Vitalij hagyta el a boxutcát, majd sorra követték a többiek. A Q1 végén a 6 megszokott kieső mellé meglepő módon Nick Heidfeld társult. A Q2 kezdetén Barrichello ugyanúgy dobta a sóderágyba autóját, mint egypár éve Kimi Räikkönen, a hármas kanyar előtt nemes egyszerűséggel ráhajtott a fűre, innen pedig nem volt visszaút. Adrian Sutil fantasztikusan látványos, de jóval kevésbé célravezető autóforgatást mutatott be a célegyenesben. Schumacher nem tudta magát beverekedni a Q3-ba. Elöl a Red Bull megfoghatatlanak tűnt, Vettel agyonvágta a mezőnyt, Kobayashi a Ferrari szintjére repítette a Saubert, s kellemes meglepetést okozva Petrov és Buemi is bejutott a harmadik szakaszba. A Q3-ban Sebastian esélyt sem hagyott a mezőnynek, nyolc tizedet adott a második helyezett Hamiltonnak, akit a hazai pályán versenyző Webber és Jenson követett. Alonso már másfél másodpercet kapott Vetteltől. A csapat persze ujjongott hogy Sebastiané a pole és azért is volt örültek hogy fényévekre vannak tőlük a többiek. Miután kitudtam keveredni a sok ujjongó szerelő közül, arra már a paddoock tömve volt, így jobbnak láttam inkább bent maradni. Estig a büfébe beszélgettünk a lányokkal, majd 9 óra körül visszamentünk a hotelba. Mára már nem volt semmi dolgom, így lefürödtem és Cimbivel együtt bebújtam az ágyba. Szegényt megint elhanyagoltam. Csak annyi időm van mindig hogy enni és inna adjak neki. Megérdemli hogy többet foglakozzanak vele. Egészen 11-ig vele játszottam, majd miután ő is és én is kifáradtam visszaraktam a ketrecébe és nyugovóra tértem.

19.rész

Kora este már visszamehettünk a szállodába, mert már semmi dolgunk nem volt. Miával és még néhány csajjal kihasználtuk a wellness nyújtotta lehetőségeket. Fél óra masszázs fél óra szépítő iszappakolás. Nagyon jót tett a bőrömnek ez a kis kényeztetés, így tele energiával mentem vacsorázni. Több kedves Red bull szerelő meg is jegyezte hogy csak tündöklök a sok fárad arc közül. Így nem csak a testem frissült fel hanem a lelkem is nyugodtabb lett a dicső szavak hallatán. Vacsora után a lányok nyugovóra tértek ahogy én is, csak hogy össze-vissza forgolódtam az ágyban. 1,5 óra után már meguntam, így hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam magara a selyem köntösömet, beleléptem a papucsomba és elhagytam a szobát. Az utam egyenesen a tetőre vezetett ahol egy csodálatos kiskert terült el. A kert kör alakban volt kialakítva. A kör szélén virágok, bokrok, kisméretű fák, beljebb kavicsos út, néhány pad, végül középen egy megvilágított szökőkút. Odamentem és leültem az egyik padra, pont a szökőkúttal szembe. Felhúztam a lábaimat törökülésbe és becsukott szemmel szívtam magamba a hűs tengeri levegőt. Néha-néha felálltam és körbe jártam a kertet, megszagoltam néhány virágot, majd újra vissza leültem. Közben pedig az ajtót fürkésztem. Mintha azt vártam volna hogy valaki benyit. Vártam,de nem tudom hogy kire. Csak vártam…Már egy jó ideje ott ültem és már fáztam is egy kicsit, ezért inkább úgy döntöttem hogy visszamegyek. Megfázni sem akartam, meg különben is már kezdtem álmos lenni,így visszamentem a szobámba. Az óra már 3órát mutatott, így gyorsan bebújtam a takaró alá és egyből elaludtam. Reggel arra ébredtem ahogy napsugarak cirógatják az arcomat. Végre egy kis napsütés. Kipattantam az ágyból, kinyitottam az erkélyajtót beengedtem a napfényt. Kint egyből megéreztem a tenger sós illat. Nagyokat szippantottam belőle amitől teljesen felébredtem. Visszamentem,felöltöztem,fogat mostam, kisminkeltem magamat és lementem megreggelizni. Ma is ugyan így mentünk ki a pályára ahogy tegnap. Kint már elég sokan voltak. Főleg tévések,riporterek és néha-néha feltűnt néhány fontos ember. Még volt fél óra az első edzésig, így addig beültem a büfébe és elfogyasztottam egy cappucinot. Amikor kiittam a pohár tartalmát, Miát kérleltem hogy nézze meg velem a szabadedzést, de ő közölte hogy az edzések tök unalmasak és érdektelenek. Szerintem meg egyáltalán nem unalmasak hanem izgalmasak. Így csak egyedül indultam el a boxok felé. Egy pillanatra megálltam a két fiú boxa előtt és némi hezitálás után Seb boxába mentem, mert Mark csapatából nem ismerek senkit Sebébe legalább Tommit, Kevint és Mike-ot. Bár az utolsó személlyel nem igazán akartam találkozni. Az egyik fal mögött megbújva figyeltem, hogy a fiúk hol vannak. Seb kint van a pályán míg Mike-ot sehol sem látom. Annyira belemerültem hogy megnézzem hogy tiszta-e a levegő hogy Tommi észrevett.
-Áh szia Lisa, gyere csak beljebb- terelt oda az egyik pulthoz. –Ülj csak fel rá.
- Hát nekem jó volt ott is- mutattam az előbbi helyemre- Ott legalább nem lát se Seb se a kamerák.
- És ott szeretnél 1,5 órát végig állni?
- Nem igazán…
- Na, hát akkor meg csüccs fel!- megfogta a derekamat és a lábamat, majd felrakott a magas pultra, Még reagálni sem volt időm, olyan gyorsan csinálta. Kicsit hátrébb húzódtam a sarokba, hogy azért ha lehet akkor minél kevesebbet mutassak magamból. Tommi is felült, majd a kezembe nyomott egy fülvédőt és együtt néztük az edzést. Annyira elmerültem hogy észre se vettem Seb-et visszatolták a boxba. Elakartam menni, de Tommi megfogta a kezemet.
-Hova mész?
- Nem akarom hogy meglásson…
- Nem fog kiszállni- mondta határozottan
- Biztos?
- Persze- mosolygott szelíden. Mivel Tommi meggyőzött, így végig ott maradtam. Az edzés végén láttam hogy Seb kiszáll, leugrottam a pultról és eltűntem. A paddockban sétáltam amikor láttam hogy Mia egy ferraris férfival beszélget. Nem is inkább flörtölésnek tűnt mint beszélgetésnek.
- Elrabolhatom?- mentem oda hozzájuk.
- Igen, de csak ha visszahozod- kacsintott rám. Én pedig mosolyogtam neki egyet és elhúztam onnan Miát.
- Lepaktálsz az ellenséggel?
- Csak beszélgettünk
- Aha. Beszélgetésből találkozás lesz abból csók,szex, szerelem és végül meg van a botrány!
- Miféle botrány lenne ebből?
- Tudod hogy milyen a sajtó…ebből azt találnák ki hogy a Ferrari és a Red Bull adatokat cserél rajtatok keresztül.
- Miii?? Ez hülyeség!
- Igen az, de a sajtónak egyáltalán nem! Úgy hogy nagyon vigyázni kell! Ha pasizni szeretnél akkor válassz a saját házunk tájáról
- Hmm igazad lehet- gondolkodott el- De olyan aranyos az a pasi- nyavalygott
- Jaj te!- karoltam bele- A Red Bullos fiúk a leghelyesebbek az egész paddockban- mosolyogtam rá, amit viszonzott. A büfébe érve az egyik lány odajött hozzám és a kezébe egy újságot szorongatott.
- Nem is tudtam hogy a mi kis német pilótánkkal jársz- vigyorgott rám Fatima.
- Mi van??
- Tessék- dugta az orrom alá az újságot. Nem kellet volna megnéznem inkább. A címlapon mi szerepeltünk, az a kép volt ahol a liftbe voltunk és Seb rajtam feküdt. A cím pedig még rosszabb volt: „ A világbajnok és a Red Bull egyik cicája a liftben estek egymásnak” – az újságot szorongatva leültem az egyik székre és olvasni kezdtem „ …Csütörtökön a Hilton szállodában lencsevégre kaptuk a világbajnokot, Sebastian Vettelt ahogyan letámadta a liftben a Red Bull egyik hostess lányát aki láthatóan nagyon évezte ahogy a világbajnok rajta fekszik. Nem tudni mik történhetted addig ameddig a lift le nem ért, de biztosíthatjuk hogy Sebastian ezt nem tudja kimagyarázni. Vajon mit szól ehhez az egészhez Vettel barátnője Hannah?...”
- Édes istenem- kaptam a számhoz- Azok a mocskok!!- vágtam földhöz az újságot. Annyira felment bennem a pumpa hogy még rá is tapostam.
- Héhé, nyugi- nyugtatott Mia.
- Látod milyenek, na én erről beszéltem!! Mindenből óriási ügyet tudnak csinálni, és persze állandóan hazugságokat írnak. Ennek semmi valóságalapja sincs!!- mondtam „kissé” ingerülten. Leültem és a kezembe fogtam a fejemet. Mia is leült velem szembe és csak nézett.
- Nem olyan nagy baj- szólalt meg
- Hát persze hogy nem, hiszen nem neked kell majd magyarázkodnod- morogtam a kezeim közül.
- De hát nem azt akartad elérni? Hogy minél jobban idegesítsed?
- De nem így akartam, nem akartam beleturkálni a magánéletébe és most több mint valószínű miattam fogja kidobni a barátnője és akkor engem kiutál még a világból is. Én csak…- ekkor hangos ajtó csapkodásra lettem figyelmes és egy eléggé dühös német tartott felém. Felálltam és vártam az üstökös becsapódását.
- Ezt mivel magyarázod???- szűrte ki a fogai közül és odavágta elém az újságot.
- Semmivel, ugyan miért kéne megmagyarázni? Te fekszel rajtam és nem én rajtad- fontam keresztbe kezeimet.
- Jó de te ha nem kezdesz el csapkodni akkor ez mind nem történik meg!!!- emelte fel a hangját
- Én vagyok a hibás???
- Igen te! És azért is te leszel a hibás ha Hannah megtudja! Most majd magyarázkodhatok neki! Miattad!!
- Na idefigyelj Sebastian Vettel- léptem közelebb hozzá,de nem fejeztem be mert az egész büfé minket figyelt- majd megbeszéljük máskor! – szűrtem ki a fogaim közül, majd elviharoztam, egyenesen vissza a hotelbe. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy ott kellett volna maradnom. Bevágtam a táskámat a sarokba, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Jó volt kicsit felfrissülni és lenyugodni. Úgy döntöttem egész nap filmet fogok nézni. Rendeltem fel magamnak pattogatott kukoricát és hozzá colát. Előhalásztam a bőröndömből a cd tokot és beraktam egy filmet. Mielőtt bekapcsoltam volna megérkezett a kaja és a pia. Gyorsan elhúztam a függönyöket, hogy jó sötét legyen, mert csak úgy jó filmet nézni, majd elnyúltam a kanapén. Már 4 filmet néztem meg, és már épp az 5.-et néztem amikor kopogtattak. Nyöszörögve felálltam és kinyitottam az ajtót.
- Szia csak a mobilodat hoztam vissza- nyújtotta át a kis készüléket Tommi
- Oh otthagytam volna? Észre se vettem. Köszi. Gyere csak be- tereltem beljebb.
- Filmet nézel?- mutatott a tv irányába
- Igen már vagy az 5.-et- kapcsoltam villanyt hogy azért látni is lehessen valamit, majd odamentem a ablakokhoz és széthúztam a függönyt, csak hogy meglepődve tapasztaltam hogy kint már sötét van.
- Hány óra van?
- Már 9.
- Jesszus, észre se vettem hogy ennyire elment az idő- nyitottam ki az ablakot hogy azért jöjjön be egy kis friss levegő. Utána pedig leültem a fotelbe.
- Gondolom láttad az újságot…
- Igen láttam és a kis veszekedéseteket is láttam. Nem gondoljátok hogy abba kéne hagyni ezt a macska-egér játékot? Inkább béküljetek ki!
- Ezek után? Szerinted van valamennyi esélye a békülésnek? Egyenlő a 0-val!! Meg különben is megvádolt azzal hogy ez az én hibám, meg hogy ha szétmennének a kis barátnőjével azért is én lennék a hibás!
- Ezt a kis affért leszámítva látszik hogy vonzódtok egymáshoz és nem birtok egymás nélkül meglenni!
- Miiii?? Tommi neked elmentek otthonról?- pattantam fel
- Nem inkább csak én látok tisztán! Állandóan marjátok egymást megállás nélkül! Így próbáltok meg egymáshoz közel kerülni, nem hogy inkább rendesen csinálnátok!
- Tommi fejezd be!
- Nem mert mindketten makacsok vagytok és nem meritek egymásnak bevallani! Hogy odavagytok egymásért!
- Tommi hogy lennék már oda azért aki keresztbe tesz nekem és megvádol olyan dolgokkal amikről nem tehetek
- Látom nem érted…de nem baj, ha nem fogadjátok meg amit mondom, majd az idő rendbe teszi a kettőtök kapcsolatát – nem szóltam semmit csak faarccal Tommitra néztem. Elköszönt, majd elment én pedig ott maradtam egyedül a hülye gondolatokkal amiket Tommi ültetett a fejembe. Összezavarodtam! Ezt teljes bizonnyal állíthatom. Lehet igaza van Tomminak, de lehet hogy nem!? Még magam se tudom hogy mit akarok. Háborúzni vagy békülni? Vajon melyik lenne a jobb?

18. rész

Hali emberek! :) Tudom hogy mostanában ritkábban hoztam frisst, de ez változni fog, mert majd most gyakrabban tudok, majd hozni! :) Jaj és mielőtt elfelejteném, nagyon jó lenne az ha egy két szereplőről leírnátok hogy milyennek látjátok,mit gondoltok róluk ;) Nemsokára hozom a kövi rész! Addig is legyetek jók :*


Összeszedtem minden cuccomat, majd hívtam egy taxit és a visszavitettem magamat a szállodához. Felmentem a szobámba és egyből a bőröndömben kezdtem kutatni. Addig keresgéltem ameddig meg nem találtam a kis üveget, amibe viszketős por volt. Vég szükségesetére raktam el, ha nagyon belém gázolna akkor ezzel elintézhetem, és ez most vészhelyzet volt. Megfogtam és elraktam a táskába, majd visszamentem a pályára. Megkerestem Miát, hogy beavassam a kis tervembe. A tervem egyszerű volt: belopózni Seb szobájába és a port belerakni az overálljába. Megkértem ha látja hogy Sebastiant a szobája felé indul akkor mindenképp tartóztassa fel. Mia persze csak megcsóválta a fejét, de belement a játékomba. A táskámból kiszedtem a kis üveget és belemélyesztettem a zsebembe. Nem akartam feltűnést kelteni, így csak sétálva elindultam a szobája felé. Szerencsére azon a folyosón nem volt senki. Amikor odaértem előbb hallgatózni kezdtem hogy nincs-e bent senki. Lenyomtam a kilincset, az ajtó pedig kitárult. Egyből megpillantottam a kikészített overállt. Az üveget kiszedtem a zsebemből, óvatosan lecsavartam, majd gondosan mindenhova szórtam egy keveset. Az üres üveget visszaraktam, az overállt pedig visszahelyeztem eredeti pozíciójába. Gonosz mosollyal akartam elhagyni a szobát csakhogy hangokat hallottam. Először még nem tudtam hogy kiknek a hangja, de ahogy közeledtek már kivehető volt a hang tulajdonosai. Miáé és Sebé volt.
-...igen tudom Mia, de most ha nem haragszol át kell öltöznöm, mert fotózás lesz.
- De...
- Majd később még beszélünk- innen már tudtam hogy nincs vissza út vagy lebukok vagy valamit nagyon gyorsan kitalálok. Nagyon sok minden nem volt a szobába, így nem igazán tudtam, hogy hova bújhatnék. Volt egy szekrény, de abba nem fértem bele. Így gyorsan a háta mögé bújtam. Hallottam ahogy lenyomja a kilincset és belép a szobába. Épp hogy csak sikerült elbújnom. Mivel nagy kicsi rés volt a szekrény és a fal között, így muszáj volt valamelyik irányba elfordítanom a fejemet. Ismét végig néztem azt ahogyan leveszi a pólóját, majd a székre dobja, ahogy kicsatolja az övét, és lecsusszan róla a farmer nadrág. Nyelnem kellet egyet, mert már másodjára nézem végig ahogyan itt állt egy fekete boxerban tőle 2 méterre. Most rengeteg lány ölni tudna ezért hogy már másodjára is végig nézhetem ahogy a szöszi német levetkőzik. De nem fogok ellágyulni pár tökéletes testrész láttán. Végig „tűrtem” ahogy felveszi az overállt, majd távozik a helységből. Megkönnyebbülten másztam ki a szekrény mögül. Kissé összepréselt, így mélyeket kellet lélegeznem. Rendeztem a vonásaimat és kiléptem az ajtón. Úgy mentem végig a folyóson mintha mise történt volna. Ahogy Mia a meglátott, egyből odajött hozzám.
- Naa??
- A küldetés végrehajtva- húztam gonosz vigyorra a számat.
- Nem vagy semmi te csaj.
- Na meg nézzük a műsort?
- Meg hát- a fotózás helyszínére mentünk, ahol már rengeteg fotós várta a pilótákat. Egy nagy doboz szerűség mögé bújtunk ahol nem láthat meg, de mi mindent láttunk. Mark után Seb következett, aki elég furcsa mozdulatokat tett, amíg oda nem ért a fotósok elé. Láthatóan nem bírta megállni hogy ne vakarózzon. Persze mi Miával röhögtünk a dobozok mögött. Egyre jobban vakarózott így alig tudott még megállni is. Néhány fotós elég érdekes ábrázattal nézett rá.
- Seb ne vakarózz-! szólt oda Tommi.
- De nem bírom ki!- azért próbált uralkodni magán, egy pillanatra abba hagyta hogy legalább tudjanak egy két képet csinálni, majd megint rákezdett. Miával dőltünk a röhögéstől, hogy saját magából hülyét csinált. Amikor távozott mi is vissza mentünk a büfébe. Kértem egy papírt és egy tollat a büfés csajtól, ráírtam valamit, majd összehajtottam.
- Ezt oda tudod adni Sebastiannak?
- Igen, de nincs rajta hogy ki küldi.
- Ohh, tudni fogja- legyintettem, majd mosolyogva távoztam.


*Seb szemszög*

Egyszerűen nem bírtam ki, nagyon viszketett mindenhol. Tommi próbált nyugtatni hogy hagyjam abba. Sikerült is egy pillanatra de utána megint nagyon kellett vakaróznom. Fogalmam sincs hogy miért van ez. Bárány himlős nem lehetek, mert már kiskoromban volta. Allergiás meg nem vagyok. Szóval rejtély hogy miért vakarózok.
- Tommi én ezt nem bírom!- mondtam a személyi edzőmnek.
- Nem tudom hogy mi bajod, vagy hogy segíthetnék- vakarta meg a fejét. – Menj zuhanyozz le, talán az jó lesz. –úgy is tettem ahogy Tommi mondta, alig vártam hogy levegyem már az overállt és a zuhany alá álljak. 10 percet töltöttem a zuhany alatt. Amikor kijöttem már sehol sem viszketem.
- Na jobb már?- jött be Tommi.
- Sokkal, nem tudom hogy mitől viszketem – ültem le a székre. Tommi felvette a földről az overállt megnézte a belsejét.
- Azt hiszem rájöttem hogy mitől viszkettél.
- Na mitől?
- Viszketős por.
- Hogy micsoda??
- Jól ismerem ezt a port, mert még kis koromba valaki ilyennel viccelt meg. Biztos valaki belerakta az overállodba.
- De ki? Ki képes erre?
- Tőlem kérdezed?! Hát csak olyan személy lehetett aki nem kedvel. – leültem a kanapéra és gondolkodni kezdtem. Kis idő után megszólaltam.
- Van egy tippem.
- Na ki az?- ült le mellém.
- Lisa
- Lisa? Áhh nem ő erre nem képes.
- Dehogynem- álltam fel- Te nem ismered!
- Mert te igen?
- Őőő nem..de belőle kinézem. Mindig keresztbe akar tenni nekem.
- Ameddig nincs bizonyítékod rá, addig nem vádolhatod meg- okoskodott Tommi.
- Jó, tudom, de akkor is ő volt tudom.
- Akkor ő- hagyta rám Tommi. Elővettem még egy overállt, alaposan megvizsgáltam, hogy ebbe is nem-e rakott port. Miután végig vizsgáltam minden négyzetcentiméterét, belebújtam, felvettem a sapkámat és Tommival az oldalamon a büfébe mentünk.
- Szia Kelly, kérnék egy Red Bullt- kértem a pultos csajt.
- Már is adom- oda adta az üveget, megköszöntem, de mielőtt távoztam volna még utánam szólt.
- Sebastian várj, ezt neked küldik- nyújtott felém egy kis papírt.
- És ki?
- Azt nem tudom, csak annyit mondott, ha elolvasod tudni fogod- bólintottam, majd kinyitottam és ez díszelgett benne: „1-1” ;D
- Na látod Tommi, erről beszéltem én neked- nyomtam az orra alá a pappírt.
- 1-1?- kérdőn nézett rám.
- Igen, de teszek róla hogy 2-1 legyen az én javamra- mutattam magamra.
- Seb ne csináld már!
- Miért? Ha ő csinálhatja akkor én miért ne?
- Olyanok vagytok mint egy civakodó házas pár!
- Nana, csak óvatosan a hasonlatokkal!- Tommi látványosan megfogatta a szemét és közben azon kezdett el gondolkodni ő már valamikor látott ilyen esetet sőt nem is egyszer… Egyszerűen annyira gyűlölik egymást hogy már-már szeretik egymást. Mert mint tudjuk a szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el. És ők épp ezen a hajszálon táncolnak.



- De megnéztem volna, hogy milyen fejet vág amikor elolvassa- mondta Lisa a tenyerét össze dörzsölve a paddocba sétálva.
- Igen arra én is nagyon kíváncsi lettem volna. De biztos nem örült neki- mondta Mia.
- Még szép! Szerintem elküldött a jó büdös francba és most terveli ellenem az újabb merényletét- ekkor megszólalt a zsebembe a mobilom. Meglepődve pillantottam a kijelzője.
- Szia apa!
- Fordulj meg!- majd letette, másodpercekig bámultam az elsötétült kijelzőre mert nem értettem ezzel mit akart mondani. Végül azért hátrafordultam és megpillantottam apámat aki épp nekem integetett.
- Apa te mit keresel itt?- csodálkoztam
- Már egy ölelést sem kapok?- játszotta a szomorút. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, majd megöleltem.
- Na de hogy kerülsz ide?- kérdeztem újra.
- Részvényeket veszek a Red bullnál- amint ezt meghallottam leesett az állam.
- Hogy micsoda?- szalad néhány oktávot feljebb a hangom- Ez komoly?
- A lehető legkomolyabb- ekkor feltűnt a Red Bull csapatfőnöke.
- Áh Mr. Szepessy, örvendek- fogtak kezet
- Én is örülök hogy megismerhetem Mr. Horner. Jaj mielőtt elfelejteném bemutatom az én csodálatos nagylányomat Elisabeth Szepessy-t – fogta meg a vállamat.
- Igen már volt szerencsém találkozni a lányával a döntőben és persze itt is. Igaz sok mindent nem tudok róla, de ha az időm engedik szívesen megismerném a lányát- mosolygott rám amit viszonoztam. Rendes embernek tűnik, de majd ha akkor derül ki minden ha megismerem. Mert hát nem árt a főnőkkel jóba lenni.
- Na de szerintem vonuljunk el megbeszélni a részleteket- terelte odébb apámat a csapatfőnök- Elköszöntek és eltűntek a Red Bull Home-jában. Mia ezt az egész „jelenetet” a háttérből figyelte végig.
- Ugye jól hallottam hogy apukád részvényeket vesz?- kérdezte lelkesen
- Neked aztán jó a füled, de amúgy igen jól hallottad- mosolyogtam – És így belegondolva egyszerre megdöbbentő és nagyszerű! Így ha ő is részvénytulajdonos lesz akkor több helyre bejuthatok. Ez az jelenti hogy több helyen tudom idegesíteni azt a szőke németet. – dörzsöltem össze gonoszul a tenyeremet. Ameddig apa Mr. Hornerrel tárgyalt addig én elmentem újra megkeresni Kevint, mert tényleg elkelt volna egy pulcsi. Szerencsére se Mike-al se Seb-bel nem találkoztam. Így egy meleg pulcsiban tértem vissza a RB büféjébe ahol Seb és Mr. Horner beszélgettek. De amint meglátott a csapatfőnök egyből odajött hozzám.
- Szerbusz Elisabeth- köszönt kedvesen
- Csak Lisa, Mr. Horner
- Oké de akkor te pedig szólíts Chrisnek és tegeződünk- mondta ellentmondás nem tűrően de a végén elnevette magát.
- Seb gyere már ide- intett a német felé, aki nagyon nem akaródzott idejönni- Na gyere már- szólt rá erélyesebben mire végre megindult – Had mutassam be az új részvénytulajdonos lányát Elisabeth Szepessy-t.
- Már volt szerencsém találkozni vele- vágtam be a művigyort, de legszívesebben otthagytam volna.
- Jéé tényleg ő ellen tiltakoztál annyira a döntőben- Seb szúrós pillantást küldött a főnőkére, míg én egy mindent tudó vigyort eresztettem meg felé. A szöszi német egy szó nélkül otthagyott minket, a főnöke pedig csak pislogott.
- Nem szokott ilyen…furcsa lenni. Nem tudom mi ütött belé.
- Szerintem a hormontól, hisz még csak most kamaszodik- vettetem oda, mire elröhögte magát a csapatfőnök.
- És meg kérdezhetem Mr. Horner...
- A-a csak Chris- javított ki.
- Bocsánat, Chris, megtudhatnám hogy apám hány százalék részvényt vásárolt?
- 8 %-ot.
- Hm az gondolom kevés
- Háát nem sok, a csapat ügyeibe egyáltalán nem szólhat bele, de szabad bejárasa van mindenhova, kivétel a fejlesztő részlegbe, a futamokon vip belépőt kap és annyi embert hozhat magával amennyit csak akar. És ők is vip jegyet kapnak.
- Akkor nem is olyan rossz- mosolyogtam.
- Hát a vendégek szempontjából nagyszerű- eresztett meg egy mosolyt ő is. – Ja és még el nem felejtem, neked is megengedem a szabad járást bárhova. – ettől a hírtől olyan boldog lettem hogy hírtelen megöleltem.
- Jaj, bocsánat, csak…nagyon megörültem ennek a hírnek- mosolyogtam mit a tejbe tök.
- Semmi baj- mosolygott ő is.
- Na de én megyek is már- „pá”-t intettem, majd eltűntem a szeme elöl. Kimentem sétálni a paddocba és útközben megint azon jársz az eszem, hogy ha szabad bejárásom lesz mindenhova akkor állandóan megállás nélkül tudnám szívatni Seb-et. És még attól se kell, majd félnem hogy lebukok. Egy külső szemlélő erre azt mondaná hogy egy megszállott vagyok. Hmm igen az vagyok egy..megszállott...

17. rész

Igen a szöszi német volt bent a liftben és szerintem ugyan olyan arcot vághattunk mind a ketten amikor megláttuk egymást. Beszálltam mellé, majd megnyomtam a földszint gombját. Egy folytában a kijelzőt néztem és azt vártam hogy mikor érünk már le. Na már csak 3….2….1… és ekkor bekövetkezett az amire egyikőnk sem számított. A lift erősen megrázkódott, és megállt. A korlátba kellett kapaszkodnom különben elestem volna. A világítás egy pillanatra elment, de utána visszajött.
- Mi a franc volt ez???- kérdezte Seb.
- Na neeee, ezt nem hiszem el- majd nyomkodni kezdtem a földszint gombját, de hiába nyomkodtam, a lift nem akart mozdulni, se le se fel.
- Hát ez szuper, pont most kellett ennek a rohadék liftnek is megállnia, ráadásul még te is itt vagy!!!- csapott idegesen a lift ajtóra
- Talán valami bajod van velem??- tettem csípőre a kezemet.
- Ááááh nincs- majd a liftnek dőlt, keresztbe tett kézzel és próbált nem a szemembe nézni. Jobban is tette, mert ha szemmel ölni lehetett volna ő már rég halott lenne. Próbáltam lehiggadni és persze nem pánikba esni. Megnyomtam a vészjelző gombot és vártam, mert nem tudtam mást csinálni. Tudtam hogy ez hosszú időbe fog telni, mert már egyszer volt ilyen eset, hogy bent ragadtam a liftben, ráadásul ott se egyedül. Mollyhoz mentem épp és a szomszéd fiújával együtt szálltunk be a liftbe, (aki megjegyezem irtó helyes), és a 3.-on megállt a lift. 4-5 órát tölthettünk bent kettesben. Sok mindent megtudtam róla, na de nem ez az érdekes, hanem az hogy csók lett a vége. Mert hát ugyan mit tudna két tini együtt a liftben csinálni, hanem csókolózni??! Szóval elég „érdekes” élményeim vannak a liftben ragadásról. Azért reméltem hogy nem kell 4-5 óra hogy kiszedjenek minket, mert 1: nem bírnám ki vele addig egy légkörben, 2: ez egy szálloda és itt gyorsabban dolgoznak mint egy lakóházban. Már egy jó ideje állok, így inkább nagyokat sóhajtozva leültem. Seb is követte a példámat és ő is letelepedett. Kényelmesen kinyújtottam a lábaimat, erre Seb is ugyan azt csinálta amit én.
- Muszáj utánoznod???- csattantam fel.
- Egyáltalán nem utánozlak, csak nekem így kényelmes
- Ahha persze...
- Hát akkor ne hidd el!
- Nem is...
- Jajj mikor nyitják már ki!!!Nem bírom ki!- idegeskedett
- Ne nyávogj mert megfájdul a fejem tőled- masszíroztam meg a homlokomat.
- Jaj persze, kussba kell maradni, mert őnagyságának megfájdul a feje...- nem néztem rá, mert különben megcsaptam volna.
-… nálad beképzeltebb lányt még nem láttam- mondta halkan, de nem volt szerencséje mert hallottam.
- Mi mondtál???
- Semmit!!
- Ha még egyszer beképzeltnek nevezel én esküszöm…!!- hajoltam közelebb hozzá- …hogy leszedem a fejed. Nem is ismersz és hogy mersz te ítélkezni!- böktem meg a mutató ujjammal.
- Én csak az igazat mondom, mert csak úgy süt rólad a beképzeltség és az egóizmus- vágta a fejemhez. Amint ezt kimondta érzetem hogy elszakad a cérna és neki esek. Próbáltam ott ütni ahol csak tudtam, de mivel sokkal erősebb volt nálam, lefogta a kezeimet, így esélyem se volt.
- Befejezted?
- Nem!!!- mondtam erélyesen. Valahogy kiszabadítottam az egyik kezemet, és a táskám után nyúltam és fejbe vágtam. Sajnos nem volt benne sok minden így nem fájhatott neki. Csak annyit értem el hogy dühös lett. Maga alá fordított a kezeimet pedig szorosan megfogta. Azóta az éjjel után most először vagyunk ilyen közel egymáshoz. Éreztem a leheletét a számon, a szemében pedig dühöt, és vágyat véltem felfedezni. A düh az érthető, de a vággyal nem tudtam mit kezdeni. Nem értettem, de lehet hogy nem is akartam megérteni. A szívem azóta kalapál ennyire amióta rajtam fekszik. De lehet hogy az előbbi civakodás miatt van, sőt biztos vagyok benne, nem pedig más miatt…
- Megtennéd hogy leszállsz rólam?- suttogtam szinte a szájába.
- Csak akkor hogy nem fogsz megint megcsapkodni!- suttogta ő is. Válaszolni már nem tudtam , mert csak azt vettem észre hogy valami villan nem messze tőlem. Mindketten a fény irányába kaptuk a fejünket és újra villant a fényképező. Seb egyből leugrott rólam és a fotós urán ered, aki ahogy megcsinálta a képeket elfutott. Észre se vettük hogy újra elindult a lift, sőt azt se hogy kinyílik az ajtó, annyira elmerültünk. Én pedig most a gondolataimba merültem el és még mindig itt ülök a lift padlóján.
- Kis asszony minden rendbe van?- jött oda az egyik szállodai alkalmazott.
- Igen persze- bólogattam, majd felsegített a földről, megköszöntem, majd elsétáltam a lifttől. Kicsit rendeznem kellett magamat, a gondolataimat és persze az össze vissza álló ruhámat is. Amíg az étteremhez nem értem, sikerült rendezni a dolgaimat. Az étteremben szerencsére nem voltak sokan, így oda ülhettem ahova csak akartam. Egy kis asztalt választottam, leültem, majd rendeltem. Igaz most valahogy nem voltam olyan éhes, amint 1 órával ezelőtt, de muszáj ennem valamit. Amikor kihozták a vacsorát, szép nyugodtan elfogyasztottam egy pohár bor kíséretében. Vissza fele inkább lépcsőztem, igaz az 5.-en laktam, de nem akartam még egyszer beszorulni a liftbe, túl sok volt ez a mai napra. A 2.-on levettem a magas sarkúmat, mert úgy éreztem nem bírok már benne menni, így mezítláb mentem fel. A szobába ledobtam a cuccaimat, majd előkerestem a pizsimet ami egy rövid gatyából és egy kis topból állt. A sminkemet lemostam a hajamat pedig kifésültem. Mielőtt lefeküdtem volna még kikészítettem a holnapi munka ruhámat, ami egy kék csíkos ingből egy rövid gatyából és hozzá egy piros övből állt. Végül pedig lefeküdtem aludni a pihe puha ágyba. Reggel meglepő módon nem a nap fényére keltem hanem az eső csöpögésére. Az ablakot este nyitva hagytam, így még jobban halottam ahogy esik. Bár nem szakadott, de azért esett. Az volt a szerencsém hogy nem volt hideg bár fújt a szél. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, a hajamat megcsináltam, és felraktam egy vízálló sminket. A ruhához igazából egy magas sarkút kéne vennem, de inkább a saját tornacipőmet vettem fel. Az kényelmesebb is, meg nem ázik be. Az inget meg a mellem alatt kéne megkötnöm, de akkor kint lenne az egész hasam és a derekam, és így megfáznék. Majd ha szólnak hogy kössem meg akkor megkötöm addig csak simán begombolom. Elraktam néhány fontos dolgot a táskámba, a cipőmet, pedig egy papír táskába raktam és a lift felé mentem. Szerencse most nem ragadtam be. Amikor kinyílt az ajtó egyből megpillantottam a csajokat, akik már készen álltak az indulásra. Igaz ők úgy néztek ki ahogy kéne, csak én nézek ki máshogy. A lányok között megpillantottam az újdonsült barátnőmet.
- Szia Lisaaa- ugrott a nyakamba.
- Nyugi Mia még megfojtasz
- Jaj bocsi- mosolygott. Na mesélj mi van veled?
- Fúú ha én elkezdenék mesélni akkor még egy hét múlva se fejezném be- legyintettem
- Naaa, mi történt?- lelkesült fel.
- Majd a kocsiban elmondom- megvártuk még a kis buszok leparkolnak a hotel elé. Direkt nem szálltunk be, hogy mi ketten Miával ne férjünk be. Így kellett még 1 kocsit rendelni a szállodához. Amikor megjött beültünk és mesélni kezdtem. Már majdnem a pályánál voltunk amikor befejeztem.
- Tyűhaaa nem semmi- hüledezett.
- Hát nem, csak nekem lehet akkora szerencsém hogy bent ragadok pont vele a liftben
- Lehet hogy a sors akarta így- mondta már a paddockban sétálva. Most szerencsére elállt az eső, de még mindig felhős volt az ég. Már elég sokan voltak a paddockban, legtöbben fotósok és riporterek. Egy pilótát se láttam még, de valószínű lassan meg kell érkezniük mert néhány óra múlva kezdődik az év elei fotózás. Addig mi Miával beültünk a Red Bull büféjébe reggelizni. Péksüteményt és meleg teát kortyolgattam. Nem tudom hogy bírja a többi lány, de nekem így is kifagy a vesém, hogy be van gombolva végig az ingem. Amikor elfogyasztottuk a reggelit egyből mentünk ki a Red Bull Home-ja elő, mert ott lesz a fotózás. De mielőtt kimentem volna, felvettem a magas sarkút és az ingemet pedig a mellem alatt megkötöttem. Kint felálltunk abba pozícióba amit Dolly mondott nekünk és kattogni kezdtek a vakuk. 10 percnyi mosolygás után kezdtek megfájdulni az arcizmaim. 15 perc után pedig már a mosolyt se bírtam levakarni mert beállt az arcom. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor végre végeztünk.
- Nem is tudtam hogy ilyen nehéz ez a meló- masszíroztam meg az arcomat.
- És még többen leszólják hogy itt semmit se kell csinálni, hogy csak bájologni kell, pedig nem egyszerű feladat 15 percig állni és mosolyogni na és még a többi feladat… – mondta Mia közben leültünk bent egy asztalhoz. Némi tétlenkedés után úgy döntöttem hogy megkeresem Kevint és kérek tőle egy kabátot vagy valami pulcsit, mert úgy éreztem lefagyok. Bent a boxban csak néhány szerelő volt és persze a félig össze szerelt kocsi. Mivel nem láttam Kevint visszaindultam csak beleütköztem valakibe.
- Te mit keresel itt?- kérdezte Seb
- Nyugi nem hozzád jöttem!- kikerültem és sietős léptekkel elindultam.
- Ja persze biztos a szeretődhöz jöttél- szólt még utánam.
- Mi van???- fordultam vissza.
- Hát Mike-hoz.
- Nem tudom miket hordasz itt össze- fontam keresztbe a kezemet.
- Hát én arról beszélek kicsi szívem, hogy nem rég Mike-al henteregtél- lépett közelebb hozzám. Köpni nyelni nem tudtam. Ez meg honnan tudja???? Látta rajtam hogy az arcomon a kétségbeesés a düh és az meglepődöttség keveredett. Így még titkolni se tudtam volna.
- De honna...?
- Mike mondta kissé illuminált állapotban- vigyorgott diadal ittasan. – Szóval ha őt keresed akkor nem sokára jön és lenyomhattok még egy menetet- kacsintott rám. Én abban a pillanatban felemeltem a kezem és pofon akartam vágni, de jó reflexeinek köszönhetően megfogta a kezemet.
- Nana, ezt nem szabad- szinte úgy téptem ki a kezemet a szorításából és csörtettem ki, de még hallottam hogy utánam szól.
- 1-0 ide- Nagyon dühös voltam Mike-re is meg arra a szőke németre is. Na ezt még tuti biztos hogy vissza kapja. Ekkor megálltam és eszembe jutott egy nagyszerű ötlet.