Reggel vagy is inkább olyan délkörül ébredtünk. Sajnos elérkezett az utolsó nap. Lassan felültem, majd ledobtam magamról a takarót és bementem a fürdőbe. Most semmi másra nem vágytam mint egy forró fürdőre mert fáztam. Teleengedtem a sarokkádat forró vízzel, majd telehintettem levendula illatú fürdősóval. A helységet belepte a kellemes levendula illat. Levetkőztem, a ruháimat pedig a WC-re dobtam, majd beleültem. Nyakig elmerültem a levendulás vízben. Éreztem hogy egyből melegszek fel. Nagyon jól esett a testemnek. Becsuktam a szememet és relaxálni kezdtem. Csakhogy néhány pillanattal később Molly rontott be a fürdőbe.
- Na gyere már, ne áztasd magadat!
- Molly hagyjál- motyogtam becsukott szemmel. Nem nyitottam ki a szememet, csak annyit hallottam hogy megengedi a vizet a mosdóba, majd érzem az arcomon a jéghideg vizet.
- Áhhh Molly ezért még kapsz!!!- szegeztem neki az ujjam. Ő csak kidugta felém a nyelvét és bájosan mosolygott. Portugál szitkozódások közepette szálltam ki a kádból, amiből Molly egy kukkot nem értett. Legalább ezt a nyelvet nem érti. Bár őszintén szólva én se konyítok hozzá sokat. Törölközőbe csavarva mentem ruhát keresni magamnak, amikor kopogtattak
- Molly nyisd ki te!
- WC-n vagyok- kiabált ki a WC-ből, így elindultam ajtót nyitni. Amikor kinyitottam az ajtó legszívesebben visszacsaptam volna, de nem tettem.
- Jó reggelt!- köszönt vidáman a német szőkeség.
- Mit akarsz?- kérdeztem flegmán.
- Szeretnénk ha te és Molly velünk tartanátok az ebédnél- közölte kedvesen. Ebbe meg mi ütött?
- Ööő nem tudom
- Na kérlek!- nézett rám a nagy kék szemeivel.
- Na te ezt a szót is ismered?- kérdeztem vissza
- Képzeld ismerem- válaszolt még mindig nyugodtan.
- Mi van veled? Tegnap megtudnál volna ölni!!
- Az tegnap volt.
- De az ember ilyen nagyot nem tud változni 1nap alatt.
- Én tudok!- mondta határozottan
- Öm oké…
- Na akkor jöttök?- kérdezte mosolyogva.
- Hát mehetünk
- Szuper, 2 kor az étteremben- majd elment. Én pedig csak bámultam utána. Lassan becsuktam az ajtót és leültem a kanapéra.
- Na ki volt az?- kérdezte drága barátosném.
- Sebastian. Meghívott minket ebédelni a fiúkkal.
- És hogy-hogy nem kiabáltatok?
- Hát épp ez az tök rendes volt, meg egyfolytában mosolygott. Nem is tudom hogy mi történt vele. Meg is kérdeztem hogy mi ez az egész és azt mondta hogy megváltozott és hogy egyáltalán nem haragszik rám, sőt inkább barátkozni akar.
- Ezt mondta szó szerint?
- Nem de ezt vettem ki belőle.
- Huh…erre nem tudok mit mondani. Lehet hogy tényleg belátta hogy nem érdemes veled rosszban maradni és tényleg csak barátkozni akar.
- Áhh az lehetetlen hogy 1éjszaka alatt 180°-ot forduljon. Én ezért még egyenlőre távol tartom magamat tőle. –álltam fel.
- Ahogy gondolod- Felöltöztünk, majd elindultunk az étterem felé, ahol már ott ültek a fiúk egy nagy asztalnál.
- Oh sziasztok- állt fel Sebastian. Én csak egy halk „sziával” köszöntem, majd leültem Mike mellé, Sebastiannal szembe, Molly meg persze Tommi mellé ült. Rendeltünk italokat amiket gyorsan ki is hoztak. Szinte mindenki valami üdítőt vagy vizet kért. Senki se akart most alkoholizálni. Gondolom, majd az esti bulin. Egy kedves pincér fiú felvette a rendelésünket és egy jó bő 40 perc múlva már vissza is tért kezében a kajánkkal. Evés közbe a fiúk ontották a poénokat és meglepő módon Sebastian is. Majdhogynem ő mondta a viccek felék. Meg is lepődtem rajta hogy még is csak egy vicces figura. De nekem akkor sem tetszik ez a „egy nap alatt megváltoztam” dolog. Amikor elfogyasztottuk, utána felálltunk az asztaltól és elindultunk kifele. Én és Sebastian mentünk hátul a többiek meg elől. Nem bírtam ki és újra rákérdeztem.
- Miért csinálod ezt?
- Hm?
- Miért vagy kedves velem?
- Miért? Nem lehetek?
- De, csak….
- Na keresd a kifogásokat és ne gondolj a múltra, ne nézz a jövőbe csak a jelenre koncentrálj. – mondta mind végig a szemembe nézve.
- Tyűha még a költő is kibújt belőled- nevettem el végre magamat az ő társaságába.
- Hát látod mit hoz ki belőlem a jelenléted- nem kellett volna ezt kimondani, mert láttam a mellettem lévő tükörből hogy elpirultam.
- Hohó csak nem elpirult valaki??- kérdezte mosolyogva.
- Ki? Én? Áh- legyintettem- Csak melegem van.
- Aha meleged…
- De tényleg- mondtam már a liftnél. Szerintem nem hittel el, na de mind1. Beszálltunk a liftbe, ott nem szóltunk egymáshoz. Viszont amikor rám nézett elmosolyodott. Valamit felfedezni véltem a szemében csak nem tudom hogy mi az. Ilyennel még nem igazán találkoztam. Valami öröm lehet, de nem teljesen az, inkább olyan elégedettség. Vagy én nem is tudom. Annyira elmerültem a szemeiben hogy azt se vettem észre hogy kinyitódott az ajtó.
- Hahó Lizi megérkeztünk- lengette meg a kezét előttem.
- Jah igen- megráztam magam, majd kiszálltam. –Várj csak mit mondtál? Lizi?
- Igen- vigyorgott.
- De engem…
- Igen tudom Lisa-nak szoktak nevezni, de én szeretnék olyat amit csak én használok- nézett újra a szemeimbe. Már másodjára merülök el benne. Molly hangja térített vissza a valóságba, aki azt üvöltötte hogy „jövööökk” és sikeresen ráugrott a hátamra én meg majdnem orra buktam vele együtt.
- Jesszus Molly megörültél???- kérdeztem a hátamon csimpaszkodó barátnőmet.
- Igennn!!- válaszolta röhögve. Tudtam hogy örült, na de hogy ennyire?? Leugrott a hátamról, majd bement a szobánkba, én is követtem volna, csak Sebastian megfogta a karomat.
- Ugye nincs harag?- némi hezitálás után rávágtam a választ.
- Nincs- húztam mosolyra a számat.
- Szuper, akkor majd találkozunk a bulin- intett, majd bement a szobájába. Én is ugyan így tettem, bementem,de utána egyből kimentem az erkélyre. Meglepően nem volt olyan nagyon hideg. Bár így is 0 fok volt. A pulcsiba behúztam a kezemet,majd keresztbe fontam magam előtt. Még mindig fura nekem ez az egész hogy olyan gyorsan ki akart békülni velem, pedig nem egyszer borsot törtem az orra alá. Az is lehet hogy egy újabb akcióra készül ellenem?? Áh nem ezt csak bemesélem magamnak! Lehet hogy tényleg békességet akar velem kötni, elvégre is az újságokból és tv-ből leszűrve ő nem az a fajta aki megharagszik és bosszút akar állni mindenképpen! Mivel már kezdett fázni a hátam bementem, ahol Molly már sminkelt. Úgy döntöttem hogy én is elkezdek készülődni. Kifésültem a hajamat, majd beizzítottam a hajsütő vasat. Úgy döntöttem hogy laza loknikat csavarok a hajamba. Amikor Molly végzett a sminkeléssel, cseréltünk. A ruhámhoz választottam színeket. Sötét narancssárgát, bronz, és feketét. Végül amikor mind2-en készen lettünk felvettük a ruhánkat. Hát mit ne mondjak Molly egy fejjel magasabb volt nálam ebben a brutális cipőben. Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, egy karkötőt még felraktam a csuklómra és végül elindultunk a bálterem felé.
2011. június 29., szerda
2011. június 25., szombat
8. rész
Hali :) Csak annyit mondanék, hogy legközelebb szerdán tudok frisst hozni, mert megyek Budapestre. Hétfőn,kedden, és hétvégén leszek fent. Ez azt is jelenti hogy elmegyek és megnézem a world series by renault-t! :)
Síelés után Tommi hívott minket billiárdozni, ám ez nem nagyon tetszett Sebastiannak. Molly szinte egyből rávágta a választ. Én kicsit hezitáltam, de mivel látszott a „kedvenc pilótámon” hogy nem igazán tetszik neki, igent mondtam én is, csakhogy bosszantani tudjam. Ha már Molly is gonoszkodik akkor már nekem is szabad! Csak én máshogy teszem. Visszamentünk a szobánkba átöltözni. Felvetünk egy sokkal kényelmesebb öltözéket,majd elindultunk a játék terembe. Útközben összefutottunk az ofőnkkel.
- Nocsak, hová szép hölgyek?- kíváncsiskodott
- Csak a játékterembe- adtam a választ.
- Gondolom nem ketten. Ugye fiú van a dologban?? Tudom én!
- Ahogy gondolja tanár úrr, ahogy gondolja-mondta Molly, majd kikerültük és mentünk tovább. A játékteremhez érve, Tommi kint várt minket. A többiek pedig a bowling pályán voltak.
- A fiúk inkább bowlingra szavaztak, ugye nem baj?- kérdezte tőlünk.
- Dehogyis!- odamentünk a pulthoz és kértünk cipőt magunknak. Felvettük őket és Mollyval beültünk a box-okba.
- Hozok nektek inni valót!- mondta Kevin, majd a válaszunkat meg se várva elment frissítőért. Mike és Sebastian a pályán voltak. Mi innen szemléltük ahogyan gurítanak. Én direkt Mike-nak szurkoltam, és ezt ki is nyilvánítottam, ami Sebastiannak nem tetszett. Kevin is visszatért közénk. Meglepő volt hogy nem valami alkoholosat hozott, bár ő nem Mike aki eddig mindig alkoholosat hozott nekem. Egy finom alkoholmentes eper koktélt kaptam, míg Molly banán koktél. Félig elfogyasztottam, majd otthagytam őket és Kevinnel az oldalamon beálltam én is játszani.
- El se bírod az a golyót- szúrta oda nekem Sebastian.
- Hmm, tényleg? Ha elbírom akkor hozzád vághatom?!- kérdeztem mosolyogva. Felemeltem a golyót és megkérdetem tőlük.
- Na ki kivel akar lenni?
- Hmm csak nem versenyezni akarsz?- kérdezte Sebastian.
- Óó dehogynem!
- Simán leverünk, Mike-al
- Igen?? Na azt meglátjuk! Gyere Kevin te velem leszel. – húztam oda magamhoz, és megkezdtük a játékot. Először a mi csapatunk kezdett. Kevin megadta az elsőbbséget, hogy én gurítsak. Beálltam, majd lendítettem a karomat és elgurítottam. Egyből taroltam.
- Na erre mit lépsz öcsisajt?
- Kezdők szerencséje- dünnyögte az orra alá. Ő is gurított, de csak 6 bábút talált el. Morgolódva Mike mögé állt. Most Mike gurított. Ő se sokat talált el, szám szerint 7-et. Most mi következünk újra és Kevin ledöntött 10 bábút, aminek nagyon örültünk. És ez így ment egészen végégi. Amikor is, Mike-ék vezettek 6 ponttal. Én voltam az utolsó gurító. Tehát rajtam áll hogy nyerünk vagy sem. Megfogtam egy golyót, beálltam, majd lendítettem a kezem és elengedtem. Fel sem álltam a földről így néztem végig ahogyan gurult a pályán és ledönt 11 bábút. Felugrottam ás Kevin nyakába borultam.
- Ez az nyertünk!!!!!!- kiáltottam. Sebastian, majd felrobbant az idegességtől. Miket nem is zavarta hogy legyőztük, ő ezen egy jót kacagott. – Na ki a király??- kérdeztem tülök de közben magamra mutattam.
- Na gyertek győztesek vendégeim vagytok egy italra- mondta Mike. Kevin elindult Mike után aki a bárpulthoz ment, így ketten maradtunk Sebastiannal a pályán.
- Na milyen érzés hogy legyőzött egy lány?- olyan tekintettel nézett rám, ha szemmel ölni lehetett volna már rég halott lennék. Egy szót sem szólt, inkább kiviharzott a játékteremből.
- Ne figyelj rá, amikor veszít mindig ilyen- mondta Tommi- Amikor tollasozunk, és ha veszít akkor egész nap puffog. Szóval ne is törődj vele- legyintett. Mike visszatért az italommal és leültem közéjük. A délután jó hangulatban telt, sokat nevettünk és viccelődtünk. Csakhogy Mike nagyon magyarázott valamit és sikeresen lebutította a pulcsimat koktéllal.
- Jaj ne haragudj!
- Áh semmi baj, túlélem, viszont felmegyek és átvetkőzök- elindultam felfelé és na kivel találkozok a liftbe? Hát persze hogy Sebastiannal! Beszálltam, de nem szóltunk semmit se egymáshoz. Még rá se néztünk egymásra. Ennyire rosszul érintették a poénjaim és a vereség? Bonyolult egy fickó az biztos! Amikor megállt a lift kiszálltunk, de még mindig nem néztünk egymásra. Kinyitottuk mind2-en az ajtót és mielőtt bezártuk volna egymásra pillantottunk. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Se jót se rosszat. Gyorsan átvettem a pulcsimat és már mentem is vissza, ahol a többiek, már biliárdoztak. Egy csapatban voltam Mollyval így lányok a fiúk ellen küzdelem. Mondanom se kell hogy mi győztünk! Így boldog és elégedett mosollyal jöttünk ki a játékteremből. Mollyval és néhány osztálytárssal elmentünk megvacsorázni. Hmm hiányozni fognak az biztos. A sok kaland a sok hülyülés a sikerek amiket együtt megéltünk. Mi voltunk a suliba az osztályelsők és ezért sokan irigyeltek miatta, de mivel mi egy összetartó osztály vagyunk ill. voltunk nem is törődtünk velük. A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Mivel még egyáltalán nem voltunk fáradtak ezért áthívtunk néhány lányt és néhány fiút az osztályból, név szerint Linát, Adát, Maját, Bencét, Ákost, és Illést. Előre szóltunk nekik hogy pizsi parti lesz, szóval abba jöjjenek át. Na de ez nem olyan lesz mint egy csaj buli, hanem filmet nézünk társasozunk meg ilyenek. Rendeltem sokat piát és főleg nassolni valót. Molly pedig előkészítette a terepet. Eltolta a bútorokat besötétített és bekapcsolta halkan a hifit Ahogy átöltöztünk pizsiben már kopogtattak. Először a csajok jöttek meg, utána már a fiúk is idetaláltak. Utoljára pedig a kaja és a pia is megjött. Kettő társasjátékot is hozattam fel, így először a Twisterrel kezdtünk. Eléggé mókás egy játék mert úgy összetudsz csavarodni hogy ki már nem igazán. Ez a játék megkövetelte hangos zenét így felhangosítottuk. Épp Busshunter- Saturday száma ment, (http://www.youtube.com/watch?v=9WbgbimEF-g) így pont aktuális, mert szombat este van. Amikor meglett a Twister győztese, aki Lina volt, utána áttértünk egy olyan társashoz ahol nem kellet semmiféle fizikai mozgás. A tick tack..bumm hoz inkább logika kellett és gyorsaság. Bár ez sokkal viccesebb és szórakoztató volt mint a Twister. Sokat nevettünk azon az emberem akinek a kezébe robbant fel a bomba. Közben egyre jobb számok mentek, így egy ötlettől vezérelve elkezdtem táncolni és innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha táncversenyt rendeznénk. A többiek azonnal belementek. Feltekerünk maxra a hifit és éjjel 1kor elkezdtünk táncolni egyesével. Mindenki választhatott magának egy számot amit végig táncol. Én Enrique Iglesias- Dirty dancer számát választottam.( http://www.youtube.com/watch?v=VDlqGBDcpPg) Először a fiúk táncoltak, na ott feküdtünk a röhögéstől. Amilyen táncot lenyomtak azt díjazni kéne! Utána a csajok kezdtek táncolni. Azért ők sokkal jobban táncoltak, mint a fiúk. Végül pedig utoljára az én számom csendült fel és táncolni kezdtem. Apait anyait beadtam. Ráztam a csípőmet a fenekemet, egyszóval mindnet. Néha még egy kis erotikus mozdulatot is belecsempésztem. A fiúk felállva fütyültek meg tapsoltak nekem. Annyira magával ragadott, hogy észre se vettem hogy Molly eltűnt. Hátranéztem és láttam hogy az ajtóban ott áll a Sebastian és Molly. A barátnőm persze vigyorgott ezen szituáción, míg Sebastiannak az álla esett le. Úgy bámult rám, mint aki nem látott fehér embert. Azonnal abbahagytam a táncolást és leállítottam a zenét.
- Te mit keresel itt?- mentem oda az ajtóba. De még mindig csak nézett rám.
- Hahóóó föld hívja Sebastian!!!- lengettem meg előtte a kezemet.
- Öm...ja ..na azért jöttem, mert szeretném ha lehalkítanád azt a vackot- mutatott a hifire.
- Én ugyan nem, ha nem tetszik a rendszer akkor sajnálom- majd becsaptam az ajtót. – Na gyerekek zenét be!!- Lina bekapcsolta és folytattuk tovább a táncolást csak már mindenki táncolt. Végig ugráltuk az ágyat a kanapét, és az egész szobát. Amikor elfáradtunk lehalkítottuk a zenét és lerogytunk a kanapéra. Körbenéztem és a szoba úgy nézett ki mint ha egy atombomba csapott volna be. Hát lesz dolgunk az biztos, de nem most. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, Ákos hozott oda nassolni valót és bekapcsoltunk egy vígjátékot. Nagyon sokat röhögtünk rajta. Amikor vége lett a filmnek, már majdnem mindenki aludt. A fiúk azok már a film közepétől bealudtak. Szegények elfáradtak a sok ökörködésben. Megbökdöstük őket és egyből felébredtek. Felhúztuk őket a kanapéról és kifele toltuk őket, mert nagyon nem akartak kimenni. Elköszöntük a lányoktól és fiúktól, majd újra körbenéztem és megállapítottam hogy holnap lesz munkák, mert csak nem hagyhatjuk így a szobát a takarítóknak. Mit szólnának hogy állatok vannak itt, vagy mi? Már éjjel 3volt ezért nem tettünk egyebet, csak bedűltünk az ágyunkába és már aludtunk is
Bence,Ákos,Illés
Ada,Lina,Maja
Síelés után Tommi hívott minket billiárdozni, ám ez nem nagyon tetszett Sebastiannak. Molly szinte egyből rávágta a választ. Én kicsit hezitáltam, de mivel látszott a „kedvenc pilótámon” hogy nem igazán tetszik neki, igent mondtam én is, csakhogy bosszantani tudjam. Ha már Molly is gonoszkodik akkor már nekem is szabad! Csak én máshogy teszem. Visszamentünk a szobánkba átöltözni. Felvetünk egy sokkal kényelmesebb öltözéket,majd elindultunk a játék terembe. Útközben összefutottunk az ofőnkkel.
- Nocsak, hová szép hölgyek?- kíváncsiskodott
- Csak a játékterembe- adtam a választ.
- Gondolom nem ketten. Ugye fiú van a dologban?? Tudom én!
- Ahogy gondolja tanár úrr, ahogy gondolja-mondta Molly, majd kikerültük és mentünk tovább. A játékteremhez érve, Tommi kint várt minket. A többiek pedig a bowling pályán voltak.
- A fiúk inkább bowlingra szavaztak, ugye nem baj?- kérdezte tőlünk.
- Dehogyis!- odamentünk a pulthoz és kértünk cipőt magunknak. Felvettük őket és Mollyval beültünk a box-okba.
- Hozok nektek inni valót!- mondta Kevin, majd a válaszunkat meg se várva elment frissítőért. Mike és Sebastian a pályán voltak. Mi innen szemléltük ahogyan gurítanak. Én direkt Mike-nak szurkoltam, és ezt ki is nyilvánítottam, ami Sebastiannak nem tetszett. Kevin is visszatért közénk. Meglepő volt hogy nem valami alkoholosat hozott, bár ő nem Mike aki eddig mindig alkoholosat hozott nekem. Egy finom alkoholmentes eper koktélt kaptam, míg Molly banán koktél. Félig elfogyasztottam, majd otthagytam őket és Kevinnel az oldalamon beálltam én is játszani.
- El se bírod az a golyót- szúrta oda nekem Sebastian.
- Hmm, tényleg? Ha elbírom akkor hozzád vághatom?!- kérdeztem mosolyogva. Felemeltem a golyót és megkérdetem tőlük.
- Na ki kivel akar lenni?
- Hmm csak nem versenyezni akarsz?- kérdezte Sebastian.
- Óó dehogynem!
- Simán leverünk, Mike-al
- Igen?? Na azt meglátjuk! Gyere Kevin te velem leszel. – húztam oda magamhoz, és megkezdtük a játékot. Először a mi csapatunk kezdett. Kevin megadta az elsőbbséget, hogy én gurítsak. Beálltam, majd lendítettem a karomat és elgurítottam. Egyből taroltam.
- Na erre mit lépsz öcsisajt?
- Kezdők szerencséje- dünnyögte az orra alá. Ő is gurított, de csak 6 bábút talált el. Morgolódva Mike mögé állt. Most Mike gurított. Ő se sokat talált el, szám szerint 7-et. Most mi következünk újra és Kevin ledöntött 10 bábút, aminek nagyon örültünk. És ez így ment egészen végégi. Amikor is, Mike-ék vezettek 6 ponttal. Én voltam az utolsó gurító. Tehát rajtam áll hogy nyerünk vagy sem. Megfogtam egy golyót, beálltam, majd lendítettem a kezem és elengedtem. Fel sem álltam a földről így néztem végig ahogyan gurult a pályán és ledönt 11 bábút. Felugrottam ás Kevin nyakába borultam.
- Ez az nyertünk!!!!!!- kiáltottam. Sebastian, majd felrobbant az idegességtől. Miket nem is zavarta hogy legyőztük, ő ezen egy jót kacagott. – Na ki a király??- kérdeztem tülök de közben magamra mutattam.
- Na gyertek győztesek vendégeim vagytok egy italra- mondta Mike. Kevin elindult Mike után aki a bárpulthoz ment, így ketten maradtunk Sebastiannal a pályán.
- Na milyen érzés hogy legyőzött egy lány?- olyan tekintettel nézett rám, ha szemmel ölni lehetett volna már rég halott lennék. Egy szót sem szólt, inkább kiviharzott a játékteremből.
- Ne figyelj rá, amikor veszít mindig ilyen- mondta Tommi- Amikor tollasozunk, és ha veszít akkor egész nap puffog. Szóval ne is törődj vele- legyintett. Mike visszatért az italommal és leültem közéjük. A délután jó hangulatban telt, sokat nevettünk és viccelődtünk. Csakhogy Mike nagyon magyarázott valamit és sikeresen lebutította a pulcsimat koktéllal.
- Jaj ne haragudj!
- Áh semmi baj, túlélem, viszont felmegyek és átvetkőzök- elindultam felfelé és na kivel találkozok a liftbe? Hát persze hogy Sebastiannal! Beszálltam, de nem szóltunk semmit se egymáshoz. Még rá se néztünk egymásra. Ennyire rosszul érintették a poénjaim és a vereség? Bonyolult egy fickó az biztos! Amikor megállt a lift kiszálltunk, de még mindig nem néztünk egymásra. Kinyitottuk mind2-en az ajtót és mielőtt bezártuk volna egymásra pillantottunk. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Se jót se rosszat. Gyorsan átvettem a pulcsimat és már mentem is vissza, ahol a többiek, már biliárdoztak. Egy csapatban voltam Mollyval így lányok a fiúk ellen küzdelem. Mondanom se kell hogy mi győztünk! Így boldog és elégedett mosollyal jöttünk ki a játékteremből. Mollyval és néhány osztálytárssal elmentünk megvacsorázni. Hmm hiányozni fognak az biztos. A sok kaland a sok hülyülés a sikerek amiket együtt megéltünk. Mi voltunk a suliba az osztályelsők és ezért sokan irigyeltek miatta, de mivel mi egy összetartó osztály vagyunk ill. voltunk nem is törődtünk velük. A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Mivel még egyáltalán nem voltunk fáradtak ezért áthívtunk néhány lányt és néhány fiút az osztályból, név szerint Linát, Adát, Maját, Bencét, Ákost, és Illést. Előre szóltunk nekik hogy pizsi parti lesz, szóval abba jöjjenek át. Na de ez nem olyan lesz mint egy csaj buli, hanem filmet nézünk társasozunk meg ilyenek. Rendeltem sokat piát és főleg nassolni valót. Molly pedig előkészítette a terepet. Eltolta a bútorokat besötétített és bekapcsolta halkan a hifit Ahogy átöltöztünk pizsiben már kopogtattak. Először a csajok jöttek meg, utána már a fiúk is idetaláltak. Utoljára pedig a kaja és a pia is megjött. Kettő társasjátékot is hozattam fel, így először a Twisterrel kezdtünk. Eléggé mókás egy játék mert úgy összetudsz csavarodni hogy ki már nem igazán. Ez a játék megkövetelte hangos zenét így felhangosítottuk. Épp Busshunter- Saturday száma ment, (http://www.youtube.com/watch?v=9WbgbimEF-g) így pont aktuális, mert szombat este van. Amikor meglett a Twister győztese, aki Lina volt, utána áttértünk egy olyan társashoz ahol nem kellet semmiféle fizikai mozgás. A tick tack..bumm hoz inkább logika kellett és gyorsaság. Bár ez sokkal viccesebb és szórakoztató volt mint a Twister. Sokat nevettünk azon az emberem akinek a kezébe robbant fel a bomba. Közben egyre jobb számok mentek, így egy ötlettől vezérelve elkezdtem táncolni és innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha táncversenyt rendeznénk. A többiek azonnal belementek. Feltekerünk maxra a hifit és éjjel 1kor elkezdtünk táncolni egyesével. Mindenki választhatott magának egy számot amit végig táncol. Én Enrique Iglesias- Dirty dancer számát választottam.( http://www.youtube.com/watch?v=VDlqGBDcpPg) Először a fiúk táncoltak, na ott feküdtünk a röhögéstől. Amilyen táncot lenyomtak azt díjazni kéne! Utána a csajok kezdtek táncolni. Azért ők sokkal jobban táncoltak, mint a fiúk. Végül pedig utoljára az én számom csendült fel és táncolni kezdtem. Apait anyait beadtam. Ráztam a csípőmet a fenekemet, egyszóval mindnet. Néha még egy kis erotikus mozdulatot is belecsempésztem. A fiúk felállva fütyültek meg tapsoltak nekem. Annyira magával ragadott, hogy észre se vettem hogy Molly eltűnt. Hátranéztem és láttam hogy az ajtóban ott áll a Sebastian és Molly. A barátnőm persze vigyorgott ezen szituáción, míg Sebastiannak az álla esett le. Úgy bámult rám, mint aki nem látott fehér embert. Azonnal abbahagytam a táncolást és leállítottam a zenét.
- Te mit keresel itt?- mentem oda az ajtóba. De még mindig csak nézett rám.
- Hahóóó föld hívja Sebastian!!!- lengettem meg előtte a kezemet.
- Öm...ja ..na azért jöttem, mert szeretném ha lehalkítanád azt a vackot- mutatott a hifire.
- Én ugyan nem, ha nem tetszik a rendszer akkor sajnálom- majd becsaptam az ajtót. – Na gyerekek zenét be!!- Lina bekapcsolta és folytattuk tovább a táncolást csak már mindenki táncolt. Végig ugráltuk az ágyat a kanapét, és az egész szobát. Amikor elfáradtunk lehalkítottuk a zenét és lerogytunk a kanapéra. Körbenéztem és a szoba úgy nézett ki mint ha egy atombomba csapott volna be. Hát lesz dolgunk az biztos, de nem most. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, Ákos hozott oda nassolni valót és bekapcsoltunk egy vígjátékot. Nagyon sokat röhögtünk rajta. Amikor vége lett a filmnek, már majdnem mindenki aludt. A fiúk azok már a film közepétől bealudtak. Szegények elfáradtak a sok ökörködésben. Megbökdöstük őket és egyből felébredtek. Felhúztuk őket a kanapéról és kifele toltuk őket, mert nagyon nem akartak kimenni. Elköszöntük a lányoktól és fiúktól, majd újra körbenéztem és megállapítottam hogy holnap lesz munkák, mert csak nem hagyhatjuk így a szobát a takarítóknak. Mit szólnának hogy állatok vannak itt, vagy mi? Már éjjel 3volt ezért nem tettünk egyebet, csak bedűltünk az ágyunkába és már aludtunk is
Bence,Ákos,Illés
Ada,Lina,Maja
2011. június 22., szerda
7. rész
Amilyen gyorsan csak tudtam bebújtam az ajtó melletti szerkénybe. Résnyire nyitva hagytam hogy azért lássak is valamit. Bejött a fürdőbe és be is zárta.
- Még hogy várnak a medencénél, egy lélek se volt ott- mondta magának, közben pedig levette a zokniját. Nem telt bele néhány másodperc a pólóját is levette. Ó mamám!Micsoda felsőtest! Utána a gatyáját vette le. Már csak egy alsó gatya volt rajta. Éreztem hogy a pulzusom emelkedik és izzadni kezdek. Végül pedig a boxerétől is megszabadult. Muszáj volt nyelnem egyet, mert még életemben nem láttam akkorát! Na de nem csak az volt szembe tűnő hanem az egész teste. Izmos karok, kockás has erős lábak, egyszóval tökéletes! Beállt a zuhany alá és megengedte a vizet magára. Rájöttem ha használja a tusfürdőt akkor nekem innen tényleg nem lesz menekvésem, és lebukok. Gyorsan tárcsáztam Mollyt.
- Szia Lisa- szólt bele
- Molly segíts!!- mondtam suttogva.
- Mi a baj? És miért suttogsz? Valami bajod történ? – kérdezte kétségbeesve
- Nem,de hogy ha nem segítesz Sebastian kezei között fogok meghalni, mert ugyan is megfog fojtani
- Mi van??? Hol vagy most?
- Sebastian fürdőjében, pontosabban a szekrényében.
- Már mint Vettelében?
- Igen
- És mit keresel ott?
- Ezt majd később elmagyarázom csak segíts!!!
- Jó rendben azonnal indulok- majd lerakta. Azon imádkoztam hogy Molly időben ideérjen. Láttam hogy éppen nyúl a tusfürdőjéhez, de ekkor hangos kopogásra lettem figyelmes. Oh hála az égnek! Sebastian német szitkozódások közepette szállt ki a zuhany alól, majd egy fürdőköpenyét magára terítve kiment. Én pedig kinyitottam a szekrényajtót és kibújtam belőle. Halottam ahogy bezáródik az ajtó, egyből kijöttem a fürdőből és mielőtt elhagytam volna a szobáját, megnéztem a kukucskálón hogy el ment-e ár. Még épp láttam hogy bemegy a szobánkba. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a lépcsőhöz siettem. Ott elbújtam és vártam, hogy mikor jön ki. Nem telt bele 5perc és kijött, majd visszament a szobájába. Én pedig visszaosontam a szobába.
- Elmagyaráznád hogy mi a fészkes fene folyik itt?? – támadott le egyből Molly. Én pedig röviden tömören elmagyaráztam neki a dolgot.
- Nem mondod?? Tényleg??Az én barátnőm!- mondta majd megölelt.
- Na de hallgassuk meg, gyere- kinyitottuk az ajtó és rátapadtunk az ő ajtajára, majd füleltünk. Egyszer csak hallunk egy hangos kiáltást, majd röhögve futunk vissza a szobába. Annyira röhögtünk hogy a padlón feküdtünk már. Megint halottunk egy kiáltást.
- Gondolom az arcszesz volt most- mondtam könnyek között röhögve. Amikor végre abba tudtok hagyni a röhögést felmásztunk a kanapéra és elterültünk rajta. Néha még ott is elröhögtük magunkat.
- Jajj ilyen jót még életembe nem röhögtem- mondta Molly
- Ugye- majd ajtócsapkodásra lettünk figyelmesek utána néhány másodperc csönd, majd hangos röhögés.
- Tommiék jöhettek meg- mondta halkan Molly. Odamentünk az ajtónkhoz és fülelni kezdtük, de csak hangfoszlányokat hallottunk, így inkább odábbálltunk.
- Ezt meg kell ünnepelni- tárcsáztam a szoba szervizt, majd néhány percen belül kopogtattak, csak hogy nem az volt akit vártam. Sebastian állt előttem vörös fejjel. Nem bírtam ki és elröhögtem magamat.
- Szi..a mit szeretnél?- kérdeztem röhögve.
- Tudom hogy te voltál!!- sziszegte az arcomba
- Te most miről beszél?
- Jaj ne add itt az ártatlant tudom hogy te raktál chilit a tusfürdőmbe a samponomba és az arcszeszbe.
- Nincs bizonyítékod rá- fontam keresztbe a kezemet.
- Hóhó dehogy nincs- majd a farzsebéből előhúzta az egyik fülbevalómat. Reflexszerűen odakaptam a bal fülemhez, de sajnos tényleg nem volt bent a kis fülbevaló. A francba!
- És ha jól látom az egyik nincs meg.
- Ez…nem jelent semmit, lehet hogy nem is az enyém.
- Hát pedig az van belegravírozva ha jól látom Lisa 18- mutatta nekem is, csakhogy én kikaptam a kezéből és bevágtam előtte az ajtót.
- Ezt még megbánod- sziszegte már a becsukott ajtónak.
- Na mi történt akkor nem ünneplünk?- kérdezte Molly
- Nem rájött- nyúltam el a kanapén.
- Ó-ó akkor mi lesz?
- Nem tudom, de nem is érdekel, legalább tudja hogy most kivel áll szembe- felkeltem, majd elmentem zuhanyozni és lefeküdtem. Reggel 9 kor ébredtünk meg. Mivel nem volt kedvünk lemenni reggelizni ezért hívtuk a szobaszervizt. Kopogtattak és Molly ajtót nyitott. Behozta a reggelit és az ágyba elfogyasztottuk Amíg Molly a fürdőben volt, addig én az ágyat raktam rendbe
- Nem akarsz kijönni a pályára?- kérdezte a fürdőből
- Háááátt...
- Na gyere, aztán megtanítalak síelni
- Na jó legyen, de ha eltörőm kezem lábam téged teszlek felelőssé. –mutattam rá
- Én is szeretlek- mondta vigyorogva. Felvettük a síruhánkat, a szükséges sí cuccokat magunkhoz vettük és már a felvonón ültünk. Fent szerencsére nem találkoztunk Tommiékkal, bár velük szívesen találkozok csak Sebastiannal nem. Molly megint elmondta az alap tudni valókat és a kezdőpályához mentünk ahol csak egy kicsit lejtett a pálya. Egész szépen lesíeltem rajta.
- Na milyen jól megy!! Már mehet a haladó pályára- elmentünk oda is, bár ott többször elestem, de ott is egy jót síeltem. Végül csak a nagypálya marad hátra. De még mielőtt lesíeltünk volna megjelentek Tommiék.
- Sziasztok- köszöntek a fiúk Sebastian kivételével, aki csak nézelődött jobbra- balra, de még véletlenül se rám.
- Nem jöttök forró csokit inni?- ajánlotta fel Mike
- De megyünk- válaszoltuk egyszerre. Kerestünk egy olyan asztal ahol mindannyian le tudtunk ülni. Sebastian volt az aki elment a forró csokikért. Letette mindenki elé a poharat és belekortyoltunk. Bár nem kellett volna, mert egyből kiköptem egyenesen Kevinre.
- Mi a szart tettél bele??- szegeztem neki a kérdést. De ő csak a csokiját kortyolgatta
- Én ugyan semmit- vont vállat
- Ha nem akkor miért van ecet íze???- förmedtem rá.
- Én nem tudom- adta az ártatlant.
- Igen?? Hát jó! Ha harc legyen harc- majd kicsörtettem a kávézóból. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam egy marék havat és visszamente. Szerencsére háttal ült így semmit sem látott. Megfogtam és bele nyomtam a nyakába. Annyira meglepte a dolog hogy egyből felugrott az előtte lévő forró csoki az ölében landolt. Így egyszerre hideget és meleget is kapott.
- Áhhh az istenit!!- kiáltott fel. Diadalittas mosollyal ültem le Molly mellé. Mielőtt távozott volna egy gúnyos pillantást vettem rám, majd kiment.
- Na ez nem volt semmi- mondtam Tommi.
- Hát nem! Ez übercool volt Lisa!! Adj egy ötöst!- majd mosolyogva belecsaptam a tenyerébe.
- Remélem most megtanulta a leckét hogy velem nem lehet szívózni!
- Én nem állok az utadba- tette fel védekezősen a kezét Mike.
- Ajánlom is- mondtam neki komolyan, de utána elröhögtem magamat. Mielőtt kimentünk volna a pályára bocsánatot kértem Kevintől amiért leköptem, nem haragszik rám egyáltalán sőt inkább mosolyog rajta. Nyugodt szívvel álltunk fel ugyan úgy ahogy néhány napja.
- Na most menni fog?- kérdezte Mike.
- Menni fog!- mondtam magabiztosan. Elrugaszkodtunk és lesiklottunk. Én azért épp hogy csak ellöktem magamat, amíg a többiek úgy ugrottak neki. Ők már jóval előttem voltak én meg a hátuk mögött kullogtam. Molly viszont lelassított és velem együtt siklott le. Nagyon jól éreztem magamat. Mire leértünk már Sebastian is ott volt, gondolom ő volt az aki mellettem egy nagy hófelhőz húzott maga után. Még csak rám se nézett, látszott rajta hogy haragszik rám, de hát had haragudjon, nem lehetek mindenkivel jóba. Visszamentünk a hotelba, de a fiúk Tommi kivételével elmentek ebédelni. Míg Molly és Tommi felmentek lifttel mert Tommi állítása szerint fent hagyta a telefonját. Aha persze amikor láttam hogy épp nem rég a telefonját nyomkodta. Úgy döntöttem meglesem hogy mire készülnek. Gyorsan kellett szednem a lábaimat mert a lift gyorsan ment fel. A végére már úgy lihegtem hogy alig kaptam levegőt. Egy időben értem fel a lifttel, ahonnan mindketten mosolyogva szálltak ki. Mielőtt bementem volna Molly letámadta Tommit. Próbáltam nem felröhögni, így a kezemet a szám elé tettem. Ott falták nyaltál egymást az ajtó előtt. Molly még az egyik lábát átfonta Tommi dereka körül. Na de amikor nyitódott a lift akkor szétrebbentek. Tommi szerintem azt se tudta hol van olyan tekintettel nézett Mollyra. Hát jól az ujja köré csavarta szegény gyereket. Molly kinyitotta az ajtót és behúzta Tommit magával. Azért remélem ha meg is teszi amit tudja hogy én ellenzek, nem most kéne. De remélem „okos” és holnapra hagyja. Nem vártam tovább és visszaindultam az étterembe, ahol már a fiúk foglaltak asztalt. Láthatóan Sebastian zavarta az ottlétem, de nem érdekelt. Amikor már mindenki rendelt, épp akkor jelentek meg Mollyék.
- Na végre azt hittem elraboltak titeket az UFO-k!- viccelődött Mike. Szó nélkül leültek, de tudni akartam hogy a szobában mi történt, így előkaptam a mobilom és írtam egy üzenetet, az eggyel odébb lévő barátnőmnek.
- Mit csináltatok??? Ugye nem?? :O
- Ne aggódj, majd holnap! Most csak egy kis ízelítőt kapott a csávó! :D
- Ugye tudod hogy ez nagyon csúnya dolog! :D
- Tudom szívem tudom- majd küldött egy mosolyt felém, én pedig egy fajcsóválással válaszoltam. A fiúk furcsán néztek ránk, mert nem tudták eldönteni hogy Molly min mosolyog én meg miért ingatom a fejemet. Ezt a pillanatot a pincérek szakították félbe, akinek a tálcáján az ebédünk volt. Az ebéd egyáltalán nem telt csendben. A fiúk oda vissza ontották a poénokat és persze mi is Mollyval. Csak Sebastian volt kussban, aki „elvileg” szeret viccelődni és röhögni. Volt néha olyan pillanat amikor felfelé görbült a szája, de utána rendezte vonásait. Amikor elfogyasztottuk az ebédünket, mentünk vissza síelni. Fent a csúcson Molly Tommival volt elfoglalva, így én maradtam a 3fiúval. Később Kevin és Mike is lelépett, így ketten maratunk Sebastiannal. Már-már kínos volt a köztünk lévő csönd.
- Miért nem beszélsz hozzám?- törtem meg én a csöndet., de ő csak makacsul elfordította a fejét. – Ennyire rosszul érintettek a dolog?- cukkoltam.
- Nem!- mondta határozottan
- Óvodás- forgattam mag a szemeimet és inkább otthagytam. Nem is értem miért foglalkozom vele...
- Még hogy várnak a medencénél, egy lélek se volt ott- mondta magának, közben pedig levette a zokniját. Nem telt bele néhány másodperc a pólóját is levette. Ó mamám!Micsoda felsőtest! Utána a gatyáját vette le. Már csak egy alsó gatya volt rajta. Éreztem hogy a pulzusom emelkedik és izzadni kezdek. Végül pedig a boxerétől is megszabadult. Muszáj volt nyelnem egyet, mert még életemben nem láttam akkorát! Na de nem csak az volt szembe tűnő hanem az egész teste. Izmos karok, kockás has erős lábak, egyszóval tökéletes! Beállt a zuhany alá és megengedte a vizet magára. Rájöttem ha használja a tusfürdőt akkor nekem innen tényleg nem lesz menekvésem, és lebukok. Gyorsan tárcsáztam Mollyt.
- Szia Lisa- szólt bele
- Molly segíts!!- mondtam suttogva.
- Mi a baj? És miért suttogsz? Valami bajod történ? – kérdezte kétségbeesve
- Nem,de hogy ha nem segítesz Sebastian kezei között fogok meghalni, mert ugyan is megfog fojtani
- Mi van??? Hol vagy most?
- Sebastian fürdőjében, pontosabban a szekrényében.
- Már mint Vettelében?
- Igen
- És mit keresel ott?
- Ezt majd később elmagyarázom csak segíts!!!
- Jó rendben azonnal indulok- majd lerakta. Azon imádkoztam hogy Molly időben ideérjen. Láttam hogy éppen nyúl a tusfürdőjéhez, de ekkor hangos kopogásra lettem figyelmes. Oh hála az égnek! Sebastian német szitkozódások közepette szállt ki a zuhany alól, majd egy fürdőköpenyét magára terítve kiment. Én pedig kinyitottam a szekrényajtót és kibújtam belőle. Halottam ahogy bezáródik az ajtó, egyből kijöttem a fürdőből és mielőtt elhagytam volna a szobáját, megnéztem a kukucskálón hogy el ment-e ár. Még épp láttam hogy bemegy a szobánkba. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a lépcsőhöz siettem. Ott elbújtam és vártam, hogy mikor jön ki. Nem telt bele 5perc és kijött, majd visszament a szobájába. Én pedig visszaosontam a szobába.
- Elmagyaráznád hogy mi a fészkes fene folyik itt?? – támadott le egyből Molly. Én pedig röviden tömören elmagyaráztam neki a dolgot.
- Nem mondod?? Tényleg??Az én barátnőm!- mondta majd megölelt.
- Na de hallgassuk meg, gyere- kinyitottuk az ajtó és rátapadtunk az ő ajtajára, majd füleltünk. Egyszer csak hallunk egy hangos kiáltást, majd röhögve futunk vissza a szobába. Annyira röhögtünk hogy a padlón feküdtünk már. Megint halottunk egy kiáltást.
- Gondolom az arcszesz volt most- mondtam könnyek között röhögve. Amikor végre abba tudtok hagyni a röhögést felmásztunk a kanapéra és elterültünk rajta. Néha még ott is elröhögtük magunkat.
- Jajj ilyen jót még életembe nem röhögtem- mondta Molly
- Ugye- majd ajtócsapkodásra lettünk figyelmesek utána néhány másodperc csönd, majd hangos röhögés.
- Tommiék jöhettek meg- mondta halkan Molly. Odamentünk az ajtónkhoz és fülelni kezdtük, de csak hangfoszlányokat hallottunk, így inkább odábbálltunk.
- Ezt meg kell ünnepelni- tárcsáztam a szoba szervizt, majd néhány percen belül kopogtattak, csak hogy nem az volt akit vártam. Sebastian állt előttem vörös fejjel. Nem bírtam ki és elröhögtem magamat.
- Szi..a mit szeretnél?- kérdeztem röhögve.
- Tudom hogy te voltál!!- sziszegte az arcomba
- Te most miről beszél?
- Jaj ne add itt az ártatlant tudom hogy te raktál chilit a tusfürdőmbe a samponomba és az arcszeszbe.
- Nincs bizonyítékod rá- fontam keresztbe a kezemet.
- Hóhó dehogy nincs- majd a farzsebéből előhúzta az egyik fülbevalómat. Reflexszerűen odakaptam a bal fülemhez, de sajnos tényleg nem volt bent a kis fülbevaló. A francba!
- És ha jól látom az egyik nincs meg.
- Ez…nem jelent semmit, lehet hogy nem is az enyém.
- Hát pedig az van belegravírozva ha jól látom Lisa 18- mutatta nekem is, csakhogy én kikaptam a kezéből és bevágtam előtte az ajtót.
- Ezt még megbánod- sziszegte már a becsukott ajtónak.
- Na mi történt akkor nem ünneplünk?- kérdezte Molly
- Nem rájött- nyúltam el a kanapén.
- Ó-ó akkor mi lesz?
- Nem tudom, de nem is érdekel, legalább tudja hogy most kivel áll szembe- felkeltem, majd elmentem zuhanyozni és lefeküdtem. Reggel 9 kor ébredtünk meg. Mivel nem volt kedvünk lemenni reggelizni ezért hívtuk a szobaszervizt. Kopogtattak és Molly ajtót nyitott. Behozta a reggelit és az ágyba elfogyasztottuk Amíg Molly a fürdőben volt, addig én az ágyat raktam rendbe
- Nem akarsz kijönni a pályára?- kérdezte a fürdőből
- Háááátt...
- Na gyere, aztán megtanítalak síelni
- Na jó legyen, de ha eltörőm kezem lábam téged teszlek felelőssé. –mutattam rá
- Én is szeretlek- mondta vigyorogva. Felvettük a síruhánkat, a szükséges sí cuccokat magunkhoz vettük és már a felvonón ültünk. Fent szerencsére nem találkoztunk Tommiékkal, bár velük szívesen találkozok csak Sebastiannal nem. Molly megint elmondta az alap tudni valókat és a kezdőpályához mentünk ahol csak egy kicsit lejtett a pálya. Egész szépen lesíeltem rajta.
- Na milyen jól megy!! Már mehet a haladó pályára- elmentünk oda is, bár ott többször elestem, de ott is egy jót síeltem. Végül csak a nagypálya marad hátra. De még mielőtt lesíeltünk volna megjelentek Tommiék.
- Sziasztok- köszöntek a fiúk Sebastian kivételével, aki csak nézelődött jobbra- balra, de még véletlenül se rám.
- Nem jöttök forró csokit inni?- ajánlotta fel Mike
- De megyünk- válaszoltuk egyszerre. Kerestünk egy olyan asztal ahol mindannyian le tudtunk ülni. Sebastian volt az aki elment a forró csokikért. Letette mindenki elé a poharat és belekortyoltunk. Bár nem kellett volna, mert egyből kiköptem egyenesen Kevinre.
- Mi a szart tettél bele??- szegeztem neki a kérdést. De ő csak a csokiját kortyolgatta
- Én ugyan semmit- vont vállat
- Ha nem akkor miért van ecet íze???- förmedtem rá.
- Én nem tudom- adta az ártatlant.
- Igen?? Hát jó! Ha harc legyen harc- majd kicsörtettem a kávézóból. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam egy marék havat és visszamente. Szerencsére háttal ült így semmit sem látott. Megfogtam és bele nyomtam a nyakába. Annyira meglepte a dolog hogy egyből felugrott az előtte lévő forró csoki az ölében landolt. Így egyszerre hideget és meleget is kapott.
- Áhhh az istenit!!- kiáltott fel. Diadalittas mosollyal ültem le Molly mellé. Mielőtt távozott volna egy gúnyos pillantást vettem rám, majd kiment.
- Na ez nem volt semmi- mondtam Tommi.
- Hát nem! Ez übercool volt Lisa!! Adj egy ötöst!- majd mosolyogva belecsaptam a tenyerébe.
- Remélem most megtanulta a leckét hogy velem nem lehet szívózni!
- Én nem állok az utadba- tette fel védekezősen a kezét Mike.
- Ajánlom is- mondtam neki komolyan, de utána elröhögtem magamat. Mielőtt kimentünk volna a pályára bocsánatot kértem Kevintől amiért leköptem, nem haragszik rám egyáltalán sőt inkább mosolyog rajta. Nyugodt szívvel álltunk fel ugyan úgy ahogy néhány napja.
- Na most menni fog?- kérdezte Mike.
- Menni fog!- mondtam magabiztosan. Elrugaszkodtunk és lesiklottunk. Én azért épp hogy csak ellöktem magamat, amíg a többiek úgy ugrottak neki. Ők már jóval előttem voltak én meg a hátuk mögött kullogtam. Molly viszont lelassított és velem együtt siklott le. Nagyon jól éreztem magamat. Mire leértünk már Sebastian is ott volt, gondolom ő volt az aki mellettem egy nagy hófelhőz húzott maga után. Még csak rám se nézett, látszott rajta hogy haragszik rám, de hát had haragudjon, nem lehetek mindenkivel jóba. Visszamentünk a hotelba, de a fiúk Tommi kivételével elmentek ebédelni. Míg Molly és Tommi felmentek lifttel mert Tommi állítása szerint fent hagyta a telefonját. Aha persze amikor láttam hogy épp nem rég a telefonját nyomkodta. Úgy döntöttem meglesem hogy mire készülnek. Gyorsan kellett szednem a lábaimat mert a lift gyorsan ment fel. A végére már úgy lihegtem hogy alig kaptam levegőt. Egy időben értem fel a lifttel, ahonnan mindketten mosolyogva szálltak ki. Mielőtt bementem volna Molly letámadta Tommit. Próbáltam nem felröhögni, így a kezemet a szám elé tettem. Ott falták nyaltál egymást az ajtó előtt. Molly még az egyik lábát átfonta Tommi dereka körül. Na de amikor nyitódott a lift akkor szétrebbentek. Tommi szerintem azt se tudta hol van olyan tekintettel nézett Mollyra. Hát jól az ujja köré csavarta szegény gyereket. Molly kinyitotta az ajtót és behúzta Tommit magával. Azért remélem ha meg is teszi amit tudja hogy én ellenzek, nem most kéne. De remélem „okos” és holnapra hagyja. Nem vártam tovább és visszaindultam az étterembe, ahol már a fiúk foglaltak asztalt. Láthatóan Sebastian zavarta az ottlétem, de nem érdekelt. Amikor már mindenki rendelt, épp akkor jelentek meg Mollyék.
- Na végre azt hittem elraboltak titeket az UFO-k!- viccelődött Mike. Szó nélkül leültek, de tudni akartam hogy a szobában mi történt, így előkaptam a mobilom és írtam egy üzenetet, az eggyel odébb lévő barátnőmnek.
- Mit csináltatok??? Ugye nem?? :O
- Ne aggódj, majd holnap! Most csak egy kis ízelítőt kapott a csávó! :D
- Ugye tudod hogy ez nagyon csúnya dolog! :D
- Tudom szívem tudom- majd küldött egy mosolyt felém, én pedig egy fajcsóválással válaszoltam. A fiúk furcsán néztek ránk, mert nem tudták eldönteni hogy Molly min mosolyog én meg miért ingatom a fejemet. Ezt a pillanatot a pincérek szakították félbe, akinek a tálcáján az ebédünk volt. Az ebéd egyáltalán nem telt csendben. A fiúk oda vissza ontották a poénokat és persze mi is Mollyval. Csak Sebastian volt kussban, aki „elvileg” szeret viccelődni és röhögni. Volt néha olyan pillanat amikor felfelé görbült a szája, de utána rendezte vonásait. Amikor elfogyasztottuk az ebédünket, mentünk vissza síelni. Fent a csúcson Molly Tommival volt elfoglalva, így én maradtam a 3fiúval. Később Kevin és Mike is lelépett, így ketten maratunk Sebastiannal. Már-már kínos volt a köztünk lévő csönd.
- Miért nem beszélsz hozzám?- törtem meg én a csöndet., de ő csak makacsul elfordította a fejét. – Ennyire rosszul érintettek a dolog?- cukkoltam.
- Nem!- mondta határozottan
- Óvodás- forgattam mag a szemeimet és inkább otthagytam. Nem is értem miért foglalkozom vele...
2011. június 21., kedd
6. rész
Másnap az osztállyal elmentünk felfedezni a várost. Bementünk egy csomó múzeumba, elmentünk a nevezetességekhez végül pedig az árkádban kötöttünk ki. Hasonlít a Westendhez, bár ez sokkal nagyobb,de a Westend se kicsi. Az osztály itt már több részre szakad. Mollyval ketten mentünk cipőket nézni. Bár én csak néztem őket, Molly akart mindenképp cipőt venni. Rengeteg cipőt felpróbált, de mindegyik nagyon jól állt a lábán.
- Na melyik legyen az a párducmintás, vagy az a lila vagy a platformos fekete vagy az a csini bokacsizma? – mutatott végig a cipőkön
- Hmm nem tudom, mindegyik nagyon jól néz ki.
- Akkor mind- majd felfogta őket és pénztárhoz ment.
- Minek neked ennyi cipő?
- Hát csak kell, magas sarkúból sosem elég!- mondta mosolyogva. Erre én csak megforgattam a szememet és inkább átmentem a ruha osztályra. Ha Molly betéved egy cipő boltba akkor 3-nál kevesebb cipővel nem távozik. Megvan örülve a magas sarkú cipőkért. Hatalmas mosollyal jött oda hozzám.
- Választani kéne, majd a bulira ruhát- mondta a ruhák közt „turkálva”
- Bulira?? Milyen bulira?
- Hát ami majd utolsó nap lesz, ilyen záró buli féle. Mert ez a hotel bezárja kapuit és, majd egy újat csinálnak belőle, mert valami nagy cég megvette…vagy valami ilyesmi.
- De jó hogy senki se mondta nekem- tettem a csípőmre a kezemet. –Semmi buli ruhát nem hoztam.
- Hát most azért mondom, hogy vegyünk neked valami szépet. Óhh ezt nézd ez hogy tetszik?
- Hmm…ez nekem már túl bonyolult ez inkább te vagy.
- Igazad van, fel is próbálom, na de és ez?
- Aszta ez nagyon szép, és olyan érdekes színe van.
- Mint a naplementének!
- Felpróbálom – bementünk mindketten a fülkébe és felpróbáltuk. Kijöttünk és nagy tükörhöz mentünk.
- Nahát lányok gyöngyűek vagytok- hüledezett az eladó fiú, mi csak mosolyogtunk rajta.
- Szerintem meg vesszük- mondtam Mollynak
- Ez nem kérdés- visszaöltöztünk, majd a pénztárhoz mentünk.
- Akárhova mentek lányok ti lesztek ott a leggyönyörűbbek - bókolt nekünk az eladó.
- Úgy véled?- kérdezte kacéran
- Na jó Molly elég volt- húztam el onnan a barátnőmet. Durcásan jött mellettem, de csak is azért mert nem flörtölhetett egyet az eladóval. Beültünk az egyik étterembe, mert már éhesek voltunk a sok vásárlástól. Szokás szerint csirkét kértem körettel, míg Molly inkább a pizzára szavazott. Soha sem eszik normális kaját, már többször rászóltam, hogy normális főt kajákat kéne ennie, legalább egy nap 1x. De hajthatatlan, megy a saját feje után, na de mind1 én így is szeretem. Amikor végeztünk, már pont 4 óra volt, így mehettünk a főbejárathoz, mert ott van a találkozó. Ahogy mindenki meglett visszaindultunk a szállásunkra. Útközben még a hó is eleredt. Molly boldogan mutogatta a buszban az ofőnek az újonnan vásárolt cipőit és persze a ruháját. Misi bá’ nekünk olyan mintha a keresztapánk lenne. Mindig megosztjuk egymással a véleményünket, gondolatinkat és ha valami baj van akkor hozzá mindig fordulhatunk. Rossz abba bele gondolni hogy már nem sokáig láthatom, mert érettségi és utána megyek ki külföldre. Amikor megérkeztünk, már majdnem sötét volt. Volt 2óra szabad időnk és utána tábortüzet gyújtunk. Jól felöltöztem mert kint leszünk. Felvettem a meleg ruhámat a sapimat a kesztyűt és sálat, majd belebújtam a hónaposomba és a hotel hátsó udvarába mentünk. A fiúk a tűzre pakolták rá a fát a lányok pedig egy faházban meleg innivalót szürcsöltek. A tűz körül padok voltak elhelyezve, ahova letelepedtünk, majd nem sokkal később már mindenki odaült. Az ofő mindenkinek adott egy pálcát a kezébe és a csomagjából előhúzott 10 zacskó mályvacukrot. A fiúk arca egyből felderült, és gyermeki mosollyal az arcukon kezdték sütögetni. Mollyval csak tömtük magunkba a sok mályvacukrot. Annyit ettünk hogy már a hasunk is megfájdult, így inkább abba hagytuk. A többiek kínáltak mindkét forralt borral amit én hülye elfogadtam. Egy nagy bögre forralt bort ittam meg, ami nagyon rosszul esett a gyomromnak. Most még jobban fájt. Na szuper! Amíg a többiek mesélték a rémtörténetetek egymásnak és nagyokat nevettek vagy kiabáltak közbe addig én az egyik kis padon a hasamat fogva feküdtem. Többet én nem eszek egyszerre mályvacukrot és forralt bort az is biztos!
- Minden rendben Lisa?- jött oda az ofőm
- Nem, megfeküdte a gyomromat a bor és a mályvacukor
- Nyugodtam vissza mehetsz a szállásra, ha nem érzed jól magadat
- Hát az lesz, mert már nem igazán bírom. –felálltam és egyből hányingerem lett. Gyorsan visszasiettem, de még mielőtt beértem volna a hotelbe. Hánynom kellet. Annyi időm még volt hogy ne a kővel kirakott útra hányjak hanem az egyik bokor mellé. Térdre ereszkedtem és az egész kijött belőlem. Már messze voltam a többiektől így nem hallgatták az öklendezéseimet. Ugyan akkor lépteket hallottam, majd egy ismerős hangot.
- Hé minden rendben?
- Nem de hagyjál.
- Csak nem sokat ittál?- kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Nem vagyok alkoholista jó??- emeltem meg a hangomat.
- Hát pedig ok nélkül nem hány az ember- adta alá a lovat.
- Hagyjál már békén!!- förmedtem rá újból.
- Ahogy akarod, pedig segíteni akartam, de mivel iszákos vagy…inkább nem- majd otthagyott és elment. Legszívesebben hozzávágtam volna egy hatalmas követ vagy valamit ami a kezembe került volna, de itt csak fű volt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam befelé. A gyomrom kezdett megnyugodni, bár én annál inkább nem. Hogy vághatta a fejemhez a tejfölösszájú, hogy iszákos vagyok?? Na várj csak megkapod a magadét! És már tudom is hogy mi. Felmentem a szobámba kicsit rendbe szedni magamat. Fogat és arcot mostam, majd lementem az étterembe. Kihalt volt már az étterem, alig volt benne pár ember. Pedig még nincs is késő, alig van 9óra. Megkértem az egyik pincér fiút hogy legyen szíves szerezzen nekem chili paprikát. Először elakart küldeni, de felmutattam neki néhány zöld hasút egyből mosolyra húzta a száját.
- Természetesen hölgyem már is hozom- elvette a pénzt, majd bement a konyhába. Egy zacskó chili paprikával tért vissza. Redben első lépés kipipálva. Mielőtt odamentem volna a recepcióshoz, kicsit lejjebb húztam a felsőmet, a hajamat pedig összekócoltam. A fiú épp a lap top-jával volt elfoglalva, de amikor odamentem felnézett. Amennyire csak tudtam a legszexibb mozdulatokkal könyököltem fel a pultra. A melleimet pedig „felpakoltam” rá. Ez nem az én stílusom, de hát most nincs más választásom, csak így érhetem el amit akarok.
- Szia szép fiú- küldtem felé egy csábos pillantást, ami ő egy nagy nyeléssel reagált.
- Jó estét kisasszony!- mondta remegő hanggal. Ez az nyert ügyem lesz.
- Megtudna nekem tenni valamit?
- Hát persze, természetesen.
- Először is tudna nekem adni egy pót kártyát a 208-as szobához.?
- És minek az Önnek?
- Hát mert tudja aki abban a szobában lakik férfi megszeretném lepni valamivel- nyaltam meg a számszélét, mire újra nyelt egyet.
- Hát kisasszony, nem szabadna..
- Jaj ugyan már, ha ott fent végeztem te leszel a következő- mondtam mélyen a szemébe nézve. A szeme egyből felcsillant, és egyből odarakta elém a pót kártyát. Most szó szerint kúrvának állítottam be magamat.
- Ja és még valamit feltelefonálna a 208-es szobában lévő úriembernek hogy egy nagyon fontos személy várja a medencénél?
- Persze azonnal hívom. –felemelte a telefonkagylót és tárcsáztam. Végig hallgattam amit mond, majd letette.
- Azt mondta mindjárt indul
- Redben nagyon köszönöm, egyszer, majd meghálálom- majd dobtam egy csókot feléje és elindultam a lépcsőhöz.
- Férfiak csak a farkuk után tudnak menni- mondtam ki az igazságot. Ahogy felértem a 4. emeletre láttam hogy Sebastian épp jött ki az ajtón, így gyorsan hátráltam, nehogy észrevegyen. Megvártam míg becsukódik a lift ajtaja és akcióba lendültem. Gyorsan kinyitottam a szobája ajtaját és a fürdő felé vettem az irányt. Gondolom épp TV-zhetett, mert nem volt kikapcsolva. Bementem a fürdőbe, a chili paprikát pedig kiszedtem a kis zacskóból. Lecsavartam a tusfürdő kupakját és szórtam egy keveset vele. Majd ugyan így csináltam az samponjával is. Mivel még egy kis chili maradt azt pedig beleraktam az arc szeszébe. Ahogy visszaraktam polcra ajtócsaposára lettem fegyelmes. Ajaj!! Úr isten vissza jött mos mit csináljak? Valószínű hogy erre tart, mert a lépések egyre hangosabbak. Nem tudtam hogy mit tévő legyek csak arra lettem figyelmes hogy lenyomódik a kilincs...
- Na melyik legyen az a párducmintás, vagy az a lila vagy a platformos fekete vagy az a csini bokacsizma? – mutatott végig a cipőkön
- Hmm nem tudom, mindegyik nagyon jól néz ki.
- Akkor mind- majd felfogta őket és pénztárhoz ment.
- Minek neked ennyi cipő?
- Hát csak kell, magas sarkúból sosem elég!- mondta mosolyogva. Erre én csak megforgattam a szememet és inkább átmentem a ruha osztályra. Ha Molly betéved egy cipő boltba akkor 3-nál kevesebb cipővel nem távozik. Megvan örülve a magas sarkú cipőkért. Hatalmas mosollyal jött oda hozzám.
- Választani kéne, majd a bulira ruhát- mondta a ruhák közt „turkálva”
- Bulira?? Milyen bulira?
- Hát ami majd utolsó nap lesz, ilyen záró buli féle. Mert ez a hotel bezárja kapuit és, majd egy újat csinálnak belőle, mert valami nagy cég megvette…vagy valami ilyesmi.
- De jó hogy senki se mondta nekem- tettem a csípőmre a kezemet. –Semmi buli ruhát nem hoztam.
- Hát most azért mondom, hogy vegyünk neked valami szépet. Óhh ezt nézd ez hogy tetszik?
- Hmm…ez nekem már túl bonyolult ez inkább te vagy.
- Igazad van, fel is próbálom, na de és ez?
- Aszta ez nagyon szép, és olyan érdekes színe van.
- Mint a naplementének!
- Felpróbálom – bementünk mindketten a fülkébe és felpróbáltuk. Kijöttünk és nagy tükörhöz mentünk.
- Nahát lányok gyöngyűek vagytok- hüledezett az eladó fiú, mi csak mosolyogtunk rajta.
- Szerintem meg vesszük- mondtam Mollynak
- Ez nem kérdés- visszaöltöztünk, majd a pénztárhoz mentünk.
- Akárhova mentek lányok ti lesztek ott a leggyönyörűbbek - bókolt nekünk az eladó.
- Úgy véled?- kérdezte kacéran
- Na jó Molly elég volt- húztam el onnan a barátnőmet. Durcásan jött mellettem, de csak is azért mert nem flörtölhetett egyet az eladóval. Beültünk az egyik étterembe, mert már éhesek voltunk a sok vásárlástól. Szokás szerint csirkét kértem körettel, míg Molly inkább a pizzára szavazott. Soha sem eszik normális kaját, már többször rászóltam, hogy normális főt kajákat kéne ennie, legalább egy nap 1x. De hajthatatlan, megy a saját feje után, na de mind1 én így is szeretem. Amikor végeztünk, már pont 4 óra volt, így mehettünk a főbejárathoz, mert ott van a találkozó. Ahogy mindenki meglett visszaindultunk a szállásunkra. Útközben még a hó is eleredt. Molly boldogan mutogatta a buszban az ofőnek az újonnan vásárolt cipőit és persze a ruháját. Misi bá’ nekünk olyan mintha a keresztapánk lenne. Mindig megosztjuk egymással a véleményünket, gondolatinkat és ha valami baj van akkor hozzá mindig fordulhatunk. Rossz abba bele gondolni hogy már nem sokáig láthatom, mert érettségi és utána megyek ki külföldre. Amikor megérkeztünk, már majdnem sötét volt. Volt 2óra szabad időnk és utána tábortüzet gyújtunk. Jól felöltöztem mert kint leszünk. Felvettem a meleg ruhámat a sapimat a kesztyűt és sálat, majd belebújtam a hónaposomba és a hotel hátsó udvarába mentünk. A fiúk a tűzre pakolták rá a fát a lányok pedig egy faházban meleg innivalót szürcsöltek. A tűz körül padok voltak elhelyezve, ahova letelepedtünk, majd nem sokkal később már mindenki odaült. Az ofő mindenkinek adott egy pálcát a kezébe és a csomagjából előhúzott 10 zacskó mályvacukrot. A fiúk arca egyből felderült, és gyermeki mosollyal az arcukon kezdték sütögetni. Mollyval csak tömtük magunkba a sok mályvacukrot. Annyit ettünk hogy már a hasunk is megfájdult, így inkább abba hagytuk. A többiek kínáltak mindkét forralt borral amit én hülye elfogadtam. Egy nagy bögre forralt bort ittam meg, ami nagyon rosszul esett a gyomromnak. Most még jobban fájt. Na szuper! Amíg a többiek mesélték a rémtörténetetek egymásnak és nagyokat nevettek vagy kiabáltak közbe addig én az egyik kis padon a hasamat fogva feküdtem. Többet én nem eszek egyszerre mályvacukrot és forralt bort az is biztos!
- Minden rendben Lisa?- jött oda az ofőm
- Nem, megfeküdte a gyomromat a bor és a mályvacukor
- Nyugodtam vissza mehetsz a szállásra, ha nem érzed jól magadat
- Hát az lesz, mert már nem igazán bírom. –felálltam és egyből hányingerem lett. Gyorsan visszasiettem, de még mielőtt beértem volna a hotelbe. Hánynom kellet. Annyi időm még volt hogy ne a kővel kirakott útra hányjak hanem az egyik bokor mellé. Térdre ereszkedtem és az egész kijött belőlem. Már messze voltam a többiektől így nem hallgatták az öklendezéseimet. Ugyan akkor lépteket hallottam, majd egy ismerős hangot.
- Hé minden rendben?
- Nem de hagyjál.
- Csak nem sokat ittál?- kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Nem vagyok alkoholista jó??- emeltem meg a hangomat.
- Hát pedig ok nélkül nem hány az ember- adta alá a lovat.
- Hagyjál már békén!!- förmedtem rá újból.
- Ahogy akarod, pedig segíteni akartam, de mivel iszákos vagy…inkább nem- majd otthagyott és elment. Legszívesebben hozzávágtam volna egy hatalmas követ vagy valamit ami a kezembe került volna, de itt csak fű volt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam befelé. A gyomrom kezdett megnyugodni, bár én annál inkább nem. Hogy vághatta a fejemhez a tejfölösszájú, hogy iszákos vagyok?? Na várj csak megkapod a magadét! És már tudom is hogy mi. Felmentem a szobámba kicsit rendbe szedni magamat. Fogat és arcot mostam, majd lementem az étterembe. Kihalt volt már az étterem, alig volt benne pár ember. Pedig még nincs is késő, alig van 9óra. Megkértem az egyik pincér fiút hogy legyen szíves szerezzen nekem chili paprikát. Először elakart küldeni, de felmutattam neki néhány zöld hasút egyből mosolyra húzta a száját.
- Természetesen hölgyem már is hozom- elvette a pénzt, majd bement a konyhába. Egy zacskó chili paprikával tért vissza. Redben első lépés kipipálva. Mielőtt odamentem volna a recepcióshoz, kicsit lejjebb húztam a felsőmet, a hajamat pedig összekócoltam. A fiú épp a lap top-jával volt elfoglalva, de amikor odamentem felnézett. Amennyire csak tudtam a legszexibb mozdulatokkal könyököltem fel a pultra. A melleimet pedig „felpakoltam” rá. Ez nem az én stílusom, de hát most nincs más választásom, csak így érhetem el amit akarok.
- Szia szép fiú- küldtem felé egy csábos pillantást, ami ő egy nagy nyeléssel reagált.
- Jó estét kisasszony!- mondta remegő hanggal. Ez az nyert ügyem lesz.
- Megtudna nekem tenni valamit?
- Hát persze, természetesen.
- Először is tudna nekem adni egy pót kártyát a 208-as szobához.?
- És minek az Önnek?
- Hát mert tudja aki abban a szobában lakik férfi megszeretném lepni valamivel- nyaltam meg a számszélét, mire újra nyelt egyet.
- Hát kisasszony, nem szabadna..
- Jaj ugyan már, ha ott fent végeztem te leszel a következő- mondtam mélyen a szemébe nézve. A szeme egyből felcsillant, és egyből odarakta elém a pót kártyát. Most szó szerint kúrvának állítottam be magamat.
- Ja és még valamit feltelefonálna a 208-es szobában lévő úriembernek hogy egy nagyon fontos személy várja a medencénél?
- Persze azonnal hívom. –felemelte a telefonkagylót és tárcsáztam. Végig hallgattam amit mond, majd letette.
- Azt mondta mindjárt indul
- Redben nagyon köszönöm, egyszer, majd meghálálom- majd dobtam egy csókot feléje és elindultam a lépcsőhöz.
- Férfiak csak a farkuk után tudnak menni- mondtam ki az igazságot. Ahogy felértem a 4. emeletre láttam hogy Sebastian épp jött ki az ajtón, így gyorsan hátráltam, nehogy észrevegyen. Megvártam míg becsukódik a lift ajtaja és akcióba lendültem. Gyorsan kinyitottam a szobája ajtaját és a fürdő felé vettem az irányt. Gondolom épp TV-zhetett, mert nem volt kikapcsolva. Bementem a fürdőbe, a chili paprikát pedig kiszedtem a kis zacskóból. Lecsavartam a tusfürdő kupakját és szórtam egy keveset vele. Majd ugyan így csináltam az samponjával is. Mivel még egy kis chili maradt azt pedig beleraktam az arc szeszébe. Ahogy visszaraktam polcra ajtócsaposára lettem fegyelmes. Ajaj!! Úr isten vissza jött mos mit csináljak? Valószínű hogy erre tart, mert a lépések egyre hangosabbak. Nem tudtam hogy mit tévő legyek csak arra lettem figyelmes hogy lenyomódik a kilincs...
2011. június 19., vasárnap
5. rész
Reggel arra ébredtem hogy rohadtul fáj a lábam. Nagyon kellemetlen volt, még szerencse hogy Molly egy plusz fájdalom csillapítót rakott oda a kisasztalra. A tegnapi maradék vízzel gyorsan bevettem. Felültem és úgy vártam a gyógyszer hatását. Molly még mindig aludt mellettem, pedig már 9 óra is elmúlott. Végül szép lassan kezdett enyhülni a bokámban lévő fájdalom. Megpróbálkoztam ráállni ami részben sikerült, de részben nem, mert szó szerint hasra estem. Elég nagyot nyekkentem, mer Molly felriad.
- Mi..mi volt ez? Lisa?...Lisa hát te mit keresel a földön? Jól vagy?- ugrott le mellém.
- Csak megpróbáltam ráállni, de még fáj- válaszoltam, közben pedig felsegített a földről.
- Jajj te csaj mit vártál hogy pik pakk elmúlik?!- csóválta meg a fejét.
- Hát reméltem- néztem rá. Újra csak egy fejcsóválással választolt. Majd bevonult a fürdőbe én pedig bekapcsoltam tv-t. Próbáltam keresni valami filmet, de délelőtt nem adtak semmi jót, így kikapcsoltam. Végig néztem ahogy Molly elkészül, esküszöm olyan mint egy lassított felvétel! Amikor elkészült az orromra kötötte, hogy fel ne merjek kelni, mert ha megtudja hogy felkeltem kiveri a balhét. Az pedig nagyon nem jó! Ahogy kiment az ajtón én egyből felálltam, bár inkább nem helyeztem rá a súlyt a bal lábamra, mert ugyan is ezt a lábamat húztam meg, így kénytelen voltam egy lábon elugrálni a bőröndig. Kikaptam egy hosszú gatyát, és egy vastag kapucnis pulcsit. Húztam a lábamra egy vastag zokni is, és beleakartam lépni a csizmámba, csakhogy a bal lábamra nem igazán ment fel.
- A fenébe!!- így most itt állok az ajtó előtt, zokniba és azon gondolkodok mibe mehetnék le. Azét zokniba még se mehetek le egy étterembe. Páros lábbal hajítanának ki onnan. Így tovább gondolkodtam, de semmi nem jutott eszembe. Megfordult a fejembe hogy akár fel is hozathatom a kaját, de én mindenképp ki akarok mozdulni, mert utálok egyedül lenni ekkora szobában. Végül eszembe jutott, hogy eltettem egy félcipőt amibe csak belekell lépni és egy kicsi csinos masni is van az elején, bár elég hülyén áll ezzel a vastag fekete zoknival, de mind1 más nincs. Magamhoz vettem a telefonomat és kártyát, majd a zsebembe süllyesztettem és lassan, de biztosan elbicegtem a liftig. Úgy éreztem egy örökké valóság mire odaérek. Próbáltam csak épphogy csak ránehezedni a bal lábamra, de még is kellemetlen volt. Már majdnem odaértem a lifthez, amikor hírtelen megbotlottam a felgyűrt szőnyegben és már vártam hogy mikor esek hasra, de csak nem estem el, mert valaki megfogott. Felnéztem és ugyan azokkal a gyöngyű kék szemekkel találtam magam szembe. Néhány másodpercig csak néztük egymást, teljesen elmerültem a szemiben. Még soha nem láttam ennyire kék szemet.
- Óhh hát újra összefutunk –szólalt meg először ő. A hangja nyugodtságot és melegséget sugallt. Ekkor beugrott ő volt az!
- Te voltál az akinek neki mentem?!- kérdeztem döbbenten.
- Igen én –mosolygott egy aprót.
- Jaj nagyon sajnálom én nem akartam...én…csak..
- Semmi baj, ez egy szerencsétlen baleset volt, amibe te sérültél meg- nézett a bokámra. Közben pedig már a lift is megérkezett, így beszálltunk, majd megnyomta a gombot és az ajtó becsukódott én pedig rákönyököltem a korlátra, hogy így is kisebb súlyt helyezzek a lábamra.
Csak most tűnt fel hogy kivel vagyok egy liftben. Nem akartam hinni a szememnek! Maga Sebastian Vettel! A 2010-es Formula 1-es világbajnok! Na ő az akit nagyra becsülök, mert ő még akkor is küzdött amikor már minimális esélyei voltak a vb cím megszerzésében. És hitt benne és elérte az álmait. Nem kell más hozza csak hit és erő. Ebben a kettőben rejlik a győzelem kulcsa. Annyira elmélyedtem a gondolataimban hogy észre se vettem hogy megállt a lift.
- A barátnőd nem fog megszidni ezért hogy fájós lábbal mászkálsz?- kérdezte a liftből kijövet.
- Dehogynem, de neki nem kell ezt megtudnia- húztam egy képzeletbeli cipzárt a szám elé.
- Ja értem – vigyorodott el. –És hova készülsz?
- Kajálni valamit mert kilyukad a gyomrom, tegnap reggel óta nem ettem semmit- fogtam meg a korgó hasamat.
- Na akkor menjünk együnk!!- mondta mosolyogva. Esküszöm amióta találkoztunk egyfolytában mosolyog. Csoda hogy nem fájdultak el az arcizmai. Amikor beléptünk a tálcához bicegtem és a kezembe vettem egyet, csak hogy is kissé megingtam, de szerencsére nem estem el, mert az ciki is lett volna ennyi ember előtt.
- Várj segítek- jött oda egyből Sebastian.
- Nem kell, megy egyedül is. –majd odébb bicegtem és a tányéromra raktam egy bundás kenyeret, ami elszúzott a tálcán és majdnem beleejtettem a nagy tál teába ami az asztalon volt.
- Had segítsek, rossz nézni…legalább csak karolj belém- nyújtotta a karját, amit elfogadtam. Furcsa egy szituáció volt ez az egész, mert összekarolva szedtük a kaját a tányérunkra. Végül amikor már szinte mindenből szedtem, megindultunk egy kis asztal felé. Leültünk és neki kezdtünk a reggelinek, ami 2 bundás kenyérből állt, míg Sebastiané salátából.
- Mindig ezt a nyúl kaját eszed?- kérdeztem két falat között.
- Tessék?
- Salátát. Mindig salátát eszel?
- Ja, nem mindig, de legtöbbször igen.
- Hát nem lehet könnyű egy Formula 1-es pilótának- állapítottam meg.
- Ezek szerint tudod hogy ki vagyok. – tette le a villáját.
- Igen tudom, és ne izgulj nem fogok a nyakadba ugrani és sikoltozni vagy autógrammot kérni, én nem az a fajta lány vagyok.
- Ennek örülök- eresztett meg egy mosolyt. – Viszont a te nevedet nem tudom.
- Elisabeth Szepessy - nyújtottam át a kezemet a tányérom felett.
- Sebastian Vettel, örülök hogy megismerhetlek- mosolygott tovább.
- Jaj mielőtt elfelejteném, köszönök mindent. – néztem rá hálásan.
- Ugyan nincs mit- legyintett. – Csak tettem amit tennem kellett. – a reggeli része viszonylag csendben telt. Amikor mindketten befejeztük, a pincérek odajöttek és elvitték a tálcánkat.
- Mellesleg gratulálok a vb címedhez- mondtam már a lifthez sétálva.
- Köszönöm- mosolygott mint mindig. – És mit csinálsz ma?
- Hát valószínű a szobámban fogok ücsörögni és a falat fogom nézni egész nap. –mondtam már a liftben
- Hmm. Valószínű én is ezt fogom csinálni, mert a doki azt mondta ma még pihenjek, és csak holnap síelhetek csak.
- Ajj olyan rossz érzés hogy miattam nem tudsz síelni- mondtam letörten.
- Dehogyis! Nem miattad, hanem az idióta szerelőm miatt- mosolygott kedvesen. – Mivel ha már mindkettőnket eltiltottak a síeléstől és téged a különböző dogoktól ami a lábadat igény beveszi és mivel mind2-en valószínű unatkozni fogunk ezért csinálhatnánk valamit.
- És mit?
- Hmm mondjuk beszélgethetünk, vagy akár kártyázhatunk is.
- Vagy beszélgetni kártyázás közben.
- Igen a kettő egyszerre- mosolygott.
- Rendben- rábólintottam. Ugyan azon az emelten szálltunk ki és ugyan arra felé mentünk. Egész végig mellettem sétált, amikor megálltam az ajtóm előtt ő is megállt a szembelévő ajtónál. Mindketten meglepődve néztük egymást.
- Nem is tudtam hogy a velem szembe lévő szobában laksz –mondtam
- Hát én se gondoltam hogy az „elkövetőm” néhány méterre van tőlem
- Jajj ne mond ezt!!- szomorodtam el újra.
- Nyugi csak viccelek- vigyorgott mint a vadalma
- Nem vicces!- mondtam dühösen, majd lehúztam a kártyát és bementem. Nem szeretem ha az orrom alá dörgölik a hibáimat! Ledobtam a kártyát az aszaltra és elnyúltam a kanapén. A lábam már kezdett fájni így bevettem egy fájdalomcsillapítót és bekötöttem egy vizes ruhával. Becsuktam a szememet és az előbbi 1 órát idéztem vissza. Furcsa volt vele találkozni, de pontosan így képzeltem el, bár azt hittem magasabb, mert Tv-ben magasabbnak tűni, de élőben, sokkal kisebb. Majdnem akkora mint én, 5 centi híján. Modora viszont nem a legjobb, mert képes mindenből viccet csinálni, egyáltalán nem komoly, de lehet ha jobban megismerem a véleményem is változik. De akkor miért nem jön át? Úgy beszéltük meg! Áhh a franc fog rá várni! Én nem várok senkire se! Leszedtem a vizes ruhát a bokámról, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem hogy lemegyek fürdök egy kicsit. Felvettem fürdőruhámat a hajamat összefogtam és egy fürdőlepedőbe csavarva mentem le. Csak pár ember volt a medencékbe, meg a szaunába. Lepakoltam, majd bementem a meleg vizes medencébe. Nagyon jó volt a bokámnak a meleg gyógyvíz. Leültem egy szegélyre és hátrahajtottam a fejemet, majd becsuktam a szememet és relaxáltam. Kb. 1 órát ülhettem a gyógyvízbe, amikor mondták hogy jöjjek ki, mert káros ha már több mint 1órát vagyok bent. Eleget tettem a kérésnek és kijöttem. A bokám egyáltalán nem is fájt, amit egy boldog mosollyal nyugtáztam. Lemostam magamról a gyógyvizet, mert eléggé büdös voltam, majd felfelé vettem az irányt. Amikor kinyitódott a lift ajtó az fiúk álltak előttem.
- Oh na végre hogy megvagy- mondta Mike. Nagyon-nagyon sajnálom, én nem akartam – térdel le elém és mindkét lábamat átkarolta és úgy folytatta a bocsánatkérést, a háttérbe pedig röhögtek a többiek. – Bocsánat, bocsánat, nem akartam.
- Mike!!
- Bocsánat…
- Mike elég volt!- szóltam rá erélyesen. Aki abba hagyta a lábam ölelgetését. –Álljál fel- olyan bűnbánó szemekkel nézett rám mint még senki soha. –Nézd nem tudhattad hogy nem tudok síelni...vagy is de hiszen ott mondtam…
- Tudom és annyira sajnálom, legszívesebben visszaforgatnám az időt.
- Na mind1 felejtsük el és kezdjünk tiszta lappal- ajánlottam fel neki. Mike szeme egyből felcsillant.
- Tényleg?
- Igen.
- Köszönöm- mondta kedvesen. A fiúk a háttérbe még mindig röhögtek.
- Ti meg mit nevettek? –kérdeztem tőlük
- Semmit-semmit- válaszolta Sebastian. Megcsóváltam a fejemet és továbbálltam. Ahogy beléptem az ajtón Molly egyből letámadott. Annyira hogy neki estünk a falnak.
- Úr isten annyira aggódtam! Hol a fenében voltál???
- Csak lementem a fürdőbe- adtam meg neki a kérdésére a választ.
- De mondtam hogy marad itt, meg a doki is mondtam hogy pihentetned kell a bokádat.
- De már teljesen jól vagyok és a bokám is meggyógyult hála a meleg gyógyvíznek –mutattam meg neki a bokámat.
- Biztos nem fáj már?
- Nem, egyáltalán nem.
- Akkor jó.
- Na és mi van Tommival? - ültem le a kanapéra
- Hát alakul a dolog- mondta vigyorogva. – Jó fej, meg áhh látnád milyen Adonisz teste van- áradozott a kedves barátnőm.
- Oké-oké a részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Szerintem az uccsó nap meglesz!- dörzsölte össze a tenyerét.
- Jajj Molly olyan gonosz vagy!- dobtam meg az egyik díszpárnával.
- Tudom!!- mondta vigyorogva.
- Mi..mi volt ez? Lisa?...Lisa hát te mit keresel a földön? Jól vagy?- ugrott le mellém.
- Csak megpróbáltam ráállni, de még fáj- válaszoltam, közben pedig felsegített a földről.
- Jajj te csaj mit vártál hogy pik pakk elmúlik?!- csóválta meg a fejét.
- Hát reméltem- néztem rá. Újra csak egy fejcsóválással választolt. Majd bevonult a fürdőbe én pedig bekapcsoltam tv-t. Próbáltam keresni valami filmet, de délelőtt nem adtak semmi jót, így kikapcsoltam. Végig néztem ahogy Molly elkészül, esküszöm olyan mint egy lassított felvétel! Amikor elkészült az orromra kötötte, hogy fel ne merjek kelni, mert ha megtudja hogy felkeltem kiveri a balhét. Az pedig nagyon nem jó! Ahogy kiment az ajtón én egyből felálltam, bár inkább nem helyeztem rá a súlyt a bal lábamra, mert ugyan is ezt a lábamat húztam meg, így kénytelen voltam egy lábon elugrálni a bőröndig. Kikaptam egy hosszú gatyát, és egy vastag kapucnis pulcsit. Húztam a lábamra egy vastag zokni is, és beleakartam lépni a csizmámba, csakhogy a bal lábamra nem igazán ment fel.
- A fenébe!!- így most itt állok az ajtó előtt, zokniba és azon gondolkodok mibe mehetnék le. Azét zokniba még se mehetek le egy étterembe. Páros lábbal hajítanának ki onnan. Így tovább gondolkodtam, de semmi nem jutott eszembe. Megfordult a fejembe hogy akár fel is hozathatom a kaját, de én mindenképp ki akarok mozdulni, mert utálok egyedül lenni ekkora szobában. Végül eszembe jutott, hogy eltettem egy félcipőt amibe csak belekell lépni és egy kicsi csinos masni is van az elején, bár elég hülyén áll ezzel a vastag fekete zoknival, de mind1 más nincs. Magamhoz vettem a telefonomat és kártyát, majd a zsebembe süllyesztettem és lassan, de biztosan elbicegtem a liftig. Úgy éreztem egy örökké valóság mire odaérek. Próbáltam csak épphogy csak ránehezedni a bal lábamra, de még is kellemetlen volt. Már majdnem odaértem a lifthez, amikor hírtelen megbotlottam a felgyűrt szőnyegben és már vártam hogy mikor esek hasra, de csak nem estem el, mert valaki megfogott. Felnéztem és ugyan azokkal a gyöngyű kék szemekkel találtam magam szembe. Néhány másodpercig csak néztük egymást, teljesen elmerültem a szemiben. Még soha nem láttam ennyire kék szemet.
- Óhh hát újra összefutunk –szólalt meg először ő. A hangja nyugodtságot és melegséget sugallt. Ekkor beugrott ő volt az!
- Te voltál az akinek neki mentem?!- kérdeztem döbbenten.
- Igen én –mosolygott egy aprót.
- Jaj nagyon sajnálom én nem akartam...én…csak..
- Semmi baj, ez egy szerencsétlen baleset volt, amibe te sérültél meg- nézett a bokámra. Közben pedig már a lift is megérkezett, így beszálltunk, majd megnyomta a gombot és az ajtó becsukódott én pedig rákönyököltem a korlátra, hogy így is kisebb súlyt helyezzek a lábamra.
Csak most tűnt fel hogy kivel vagyok egy liftben. Nem akartam hinni a szememnek! Maga Sebastian Vettel! A 2010-es Formula 1-es világbajnok! Na ő az akit nagyra becsülök, mert ő még akkor is küzdött amikor már minimális esélyei voltak a vb cím megszerzésében. És hitt benne és elérte az álmait. Nem kell más hozza csak hit és erő. Ebben a kettőben rejlik a győzelem kulcsa. Annyira elmélyedtem a gondolataimban hogy észre se vettem hogy megállt a lift.
- A barátnőd nem fog megszidni ezért hogy fájós lábbal mászkálsz?- kérdezte a liftből kijövet.
- Dehogynem, de neki nem kell ezt megtudnia- húztam egy képzeletbeli cipzárt a szám elé.
- Ja értem – vigyorodott el. –És hova készülsz?
- Kajálni valamit mert kilyukad a gyomrom, tegnap reggel óta nem ettem semmit- fogtam meg a korgó hasamat.
- Na akkor menjünk együnk!!- mondta mosolyogva. Esküszöm amióta találkoztunk egyfolytában mosolyog. Csoda hogy nem fájdultak el az arcizmai. Amikor beléptünk a tálcához bicegtem és a kezembe vettem egyet, csak hogy is kissé megingtam, de szerencsére nem estem el, mert az ciki is lett volna ennyi ember előtt.
- Várj segítek- jött oda egyből Sebastian.
- Nem kell, megy egyedül is. –majd odébb bicegtem és a tányéromra raktam egy bundás kenyeret, ami elszúzott a tálcán és majdnem beleejtettem a nagy tál teába ami az asztalon volt.
- Had segítsek, rossz nézni…legalább csak karolj belém- nyújtotta a karját, amit elfogadtam. Furcsa egy szituáció volt ez az egész, mert összekarolva szedtük a kaját a tányérunkra. Végül amikor már szinte mindenből szedtem, megindultunk egy kis asztal felé. Leültünk és neki kezdtünk a reggelinek, ami 2 bundás kenyérből állt, míg Sebastiané salátából.
- Mindig ezt a nyúl kaját eszed?- kérdeztem két falat között.
- Tessék?
- Salátát. Mindig salátát eszel?
- Ja, nem mindig, de legtöbbször igen.
- Hát nem lehet könnyű egy Formula 1-es pilótának- állapítottam meg.
- Ezek szerint tudod hogy ki vagyok. – tette le a villáját.
- Igen tudom, és ne izgulj nem fogok a nyakadba ugrani és sikoltozni vagy autógrammot kérni, én nem az a fajta lány vagyok.
- Ennek örülök- eresztett meg egy mosolyt. – Viszont a te nevedet nem tudom.
- Elisabeth Szepessy - nyújtottam át a kezemet a tányérom felett.
- Sebastian Vettel, örülök hogy megismerhetlek- mosolygott tovább.
- Jaj mielőtt elfelejteném, köszönök mindent. – néztem rá hálásan.
- Ugyan nincs mit- legyintett. – Csak tettem amit tennem kellett. – a reggeli része viszonylag csendben telt. Amikor mindketten befejeztük, a pincérek odajöttek és elvitték a tálcánkat.
- Mellesleg gratulálok a vb címedhez- mondtam már a lifthez sétálva.
- Köszönöm- mosolygott mint mindig. – És mit csinálsz ma?
- Hát valószínű a szobámban fogok ücsörögni és a falat fogom nézni egész nap. –mondtam már a liftben
- Hmm. Valószínű én is ezt fogom csinálni, mert a doki azt mondta ma még pihenjek, és csak holnap síelhetek csak.
- Ajj olyan rossz érzés hogy miattam nem tudsz síelni- mondtam letörten.
- Dehogyis! Nem miattad, hanem az idióta szerelőm miatt- mosolygott kedvesen. – Mivel ha már mindkettőnket eltiltottak a síeléstől és téged a különböző dogoktól ami a lábadat igény beveszi és mivel mind2-en valószínű unatkozni fogunk ezért csinálhatnánk valamit.
- És mit?
- Hmm mondjuk beszélgethetünk, vagy akár kártyázhatunk is.
- Vagy beszélgetni kártyázás közben.
- Igen a kettő egyszerre- mosolygott.
- Rendben- rábólintottam. Ugyan azon az emelten szálltunk ki és ugyan arra felé mentünk. Egész végig mellettem sétált, amikor megálltam az ajtóm előtt ő is megállt a szembelévő ajtónál. Mindketten meglepődve néztük egymást.
- Nem is tudtam hogy a velem szembe lévő szobában laksz –mondtam
- Hát én se gondoltam hogy az „elkövetőm” néhány méterre van tőlem
- Jajj ne mond ezt!!- szomorodtam el újra.
- Nyugi csak viccelek- vigyorgott mint a vadalma
- Nem vicces!- mondtam dühösen, majd lehúztam a kártyát és bementem. Nem szeretem ha az orrom alá dörgölik a hibáimat! Ledobtam a kártyát az aszaltra és elnyúltam a kanapén. A lábam már kezdett fájni így bevettem egy fájdalomcsillapítót és bekötöttem egy vizes ruhával. Becsuktam a szememet és az előbbi 1 órát idéztem vissza. Furcsa volt vele találkozni, de pontosan így képzeltem el, bár azt hittem magasabb, mert Tv-ben magasabbnak tűni, de élőben, sokkal kisebb. Majdnem akkora mint én, 5 centi híján. Modora viszont nem a legjobb, mert képes mindenből viccet csinálni, egyáltalán nem komoly, de lehet ha jobban megismerem a véleményem is változik. De akkor miért nem jön át? Úgy beszéltük meg! Áhh a franc fog rá várni! Én nem várok senkire se! Leszedtem a vizes ruhát a bokámról, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem hogy lemegyek fürdök egy kicsit. Felvettem fürdőruhámat a hajamat összefogtam és egy fürdőlepedőbe csavarva mentem le. Csak pár ember volt a medencékbe, meg a szaunába. Lepakoltam, majd bementem a meleg vizes medencébe. Nagyon jó volt a bokámnak a meleg gyógyvíz. Leültem egy szegélyre és hátrahajtottam a fejemet, majd becsuktam a szememet és relaxáltam. Kb. 1 órát ülhettem a gyógyvízbe, amikor mondták hogy jöjjek ki, mert káros ha már több mint 1órát vagyok bent. Eleget tettem a kérésnek és kijöttem. A bokám egyáltalán nem is fájt, amit egy boldog mosollyal nyugtáztam. Lemostam magamról a gyógyvizet, mert eléggé büdös voltam, majd felfelé vettem az irányt. Amikor kinyitódott a lift ajtó az fiúk álltak előttem.
- Oh na végre hogy megvagy- mondta Mike. Nagyon-nagyon sajnálom, én nem akartam – térdel le elém és mindkét lábamat átkarolta és úgy folytatta a bocsánatkérést, a háttérbe pedig röhögtek a többiek. – Bocsánat, bocsánat, nem akartam.
- Mike!!
- Bocsánat…
- Mike elég volt!- szóltam rá erélyesen. Aki abba hagyta a lábam ölelgetését. –Álljál fel- olyan bűnbánó szemekkel nézett rám mint még senki soha. –Nézd nem tudhattad hogy nem tudok síelni...vagy is de hiszen ott mondtam…
- Tudom és annyira sajnálom, legszívesebben visszaforgatnám az időt.
- Na mind1 felejtsük el és kezdjünk tiszta lappal- ajánlottam fel neki. Mike szeme egyből felcsillant.
- Tényleg?
- Igen.
- Köszönöm- mondta kedvesen. A fiúk a háttérbe még mindig röhögtek.
- Ti meg mit nevettek? –kérdeztem tőlük
- Semmit-semmit- válaszolta Sebastian. Megcsóváltam a fejemet és továbbálltam. Ahogy beléptem az ajtón Molly egyből letámadott. Annyira hogy neki estünk a falnak.
- Úr isten annyira aggódtam! Hol a fenében voltál???
- Csak lementem a fürdőbe- adtam meg neki a kérdésére a választ.
- De mondtam hogy marad itt, meg a doki is mondtam hogy pihentetned kell a bokádat.
- De már teljesen jól vagyok és a bokám is meggyógyult hála a meleg gyógyvíznek –mutattam meg neki a bokámat.
- Biztos nem fáj már?
- Nem, egyáltalán nem.
- Akkor jó.
- Na és mi van Tommival? - ültem le a kanapéra
- Hát alakul a dolog- mondta vigyorogva. – Jó fej, meg áhh látnád milyen Adonisz teste van- áradozott a kedves barátnőm.
- Oké-oké a részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Szerintem az uccsó nap meglesz!- dörzsölte össze a tenyerét.
- Jajj Molly olyan gonosz vagy!- dobtam meg az egyik díszpárnával.
- Tudom!!- mondta vigyorogva.
2011. június 17., péntek
4. rész
Reggel az óra csörgésre ébredtem fel. Molly még nagyban aludt, meg se hallotta az ébresztő csörgését, de hát nem Molly lenne aki még reggel 9 kor is úgy alszik mint a bunda. Hagytam még neki egy kis időt aludni, addig én elkészültem. Kényelmesen hajat mostam, most nem kellett sietni, volt időm, majd hajat szárítottam. Amikor kijöttem a fürdőből Molly az ágyon ült és bámult magam elé.
- Oh na felébredtél?- kérdeztem közben a pizsamámat raktam el.
- Felébresztett a hajszárító- nézett rám.
- Nem baj, úgy is készülni kell – nagy nyöszörgések közepette tápászkodott fel mire én csak egy fajcsóválással válaszoltam. Én már teljes harci díszben álltam az ajtóban amíg Molly még csak a cipőjét vette fel.
- Siess mert meg sülök, meg el is késünk!
- Jól van, jól van- becsatolta a cipőjét, majd egy sapkát húzott a fejébe és végre elindultunk. Felvettük a síeléshez szükséges cuccokat és már a felvonón voltunk. Amikor felértünk a hegyre keresni kezdtük Tommit. Gyorsan meg is találtuk, mert az ő társaságuk volt a leghangosabb a hegyen.
- Áhh sziasztok csajok, had mutassam be Mike-ot, és Kevint-t aki a Red Bull szerelői. – szóval a Red Bullnál dolgoznak, így már csak két pilótára szűkült a kör. Vettelre és Webberre. Mi is illedelmesen bemutatkoztunk és szinte egyből megtaláltuk a közös hangot. Molly persze Tommival volt elfoglalva. Na elkezdődött a behálózás! Ezt az 1 dolgot nem szerettem Mollyban hogy elég könnyű vérű volt, és nem vetette meg az 1éjszakás kalandokat. Bár nekem is volt, de csak 1 amit megbántam mert az egyik legjobb barátommal történt. Nem mondom hogy rossz volt, de megváltozott a kapcsolatunk. Amíg ő többet akart az ominózus éjszaka után én csak barátságot akartam. És így mind ketten szenvedtünk, végül elment másik suliba. Jobb volt ez így nekünk. Na de vissza a valóságba. Annyira jól elvoltam a fiúkkal, hogy észre se vettem hogy Tommi és Molly eltűntek. Reméltem Molly még nem akarja megtenni a dolgot, bár ő először körül keríti a dolgokat és utána csap bele a lecsóba. Csúnya egy szokás, de hát nem tudok mit tenni ellene. A fiúk meghívtak egy forró italra, ami most nem csoki vagy tea volt hanem forralt bor. Nem szoktam napközbe alkoholt fogyasztani, inkább csak este, de hát el kellet fogadnom, mert kiskutya szemekkel kérleltek és hát azoknak nem tudok ellenállni. Leültünk az egyik sarokba és beszélgetni kezdtünk. Már vagy a 3forralt borral végeztem amikor Mike újabb kört rendel.
- Jajj ne elég volt, többet nem kérek.
- Dehogyisnem csak még 1-et!- akaratoskodott Mike.
- Mike ha nem kér többet akkor ne akaratoskodj.
- Na ő rendes- mutattam rá Kevinre.
- Ugyan én is rend vagyok- nézett rám a „macsó” tekintetével
- Az a sanda gyanúm hogy te leakarsz itatni- szegeztem neki az ujjamat.
- Ki? Én? Dehogy! – legyintett
- Na jó, én megyek- álltam fel,de egy pillanatra megszédültem. Lehet a sok bortól.
- Mi is megyünk már- állt fel Kevin. Együtt kimentünk és Tommiékkal találkoztunk össze, aki igencsak jó kedvvel tértek vissza.
- Hát ti merre kóricáltatok?- kérdeztem tőlük.
- Csak beültünk az egyik kávézóba beszélgetni- válaszolta Molly.
- Na gyerekek megyünk síelni?- vetette fel a kérdést Mike
- Megyünk hát!!- mondta Tommi. Amikor meghallottam kezdtem kétségbeesni. Még mindig nem tudtam síelni és féltem is tőle.
- Na csajok jöttök?- intett Mike
- Persze- válaszolta helyettem Molly. Mindannyian felálltunk sorba egymás mellé és a többiek rákészültek én pedig csak nézem előre.
- Minden rendben?- kérdezte meg Tommi.
- Én…én..nem igazán tudok síelni- néztem rájuk.
- Jaj dehogynem, tök könnyű- mondta Mike aki mellettem állt és elkezdett finoman lökdösni.
- De értsd meg én tényleg nem tudok!!!- mondtam erélyesen.
- Tudsz te csak egy kis löket kell hozzá, így ni- majd erősen meglökött és egyenesen lefelé kezdtem száguldozni. Annyira megijedtem hogy még a botjaimat is eldobtam. Azt se tudtam mit csinálja. Bepánikoltam. Még arra se emlékeztem amit mondott nekem Molly.
- ÁÁÁáá vigyázat el az utamból- hadonásztam az előttem síelőknek. Pont most rengetegen voltak a pályán és féltem hogy valakinek neki megyek.
- Segítséééégggg!!!- kiabáltam kétségbeesetten. Hiába kiabáltam ahogy csak tudtam, de az a valaki aki előttem síelt nem vett észre és sikeresen belerohantam. Vagy 20 métert csúsztunk lefelé és végül egy emelkedő előtt álltunk meg úgy hogy az-az illető rajtam feküdt. Vagyis inkább ők, mert 3-at láttam belőle. A lábamat nem éreztem a fejem pedig lüktetett. Ahogy elnéztem az a hapsi, igen férfi, mert megtudtam valahogy állapítani, ő se volt a helyzet magaslatán, de ő azért nem ütötte magát nagyon meg, mert rajtam landolt.
- Nem esett bajod?- kérdezte.
- Ezt most melyitek kérdezi?- kérdeztem kótyagos fejjel. Az utolsó emlékem az volt hogy az aggódó kék szemeivel nézett rám, majd elájultam. Ameddig aludta, össze-vissza álmodtam minden hülyeséget. Nem tudom meddig aludtam, de amikor felébredtem kint már sötét volt és a szobában halvány világított a lámpa. Résnyire nyitottam a szememet, de nem tudtam beazonosítani hogy hol vagyok, de azt tudtam, hogy egy franciaágyon fekszek, bekötött lábbal és a fejemen egy vizes ruha volt. Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó és éles fény szűrődik be odakintről. Molly volt az aki belépett.
- Hogy vagy?- ült az ágy szélére.
- Őszintén? Szarul…fáj a fejem és bokám.
- Emlékszel arra hogy mi történt?
- Persze, az-az idióta Mike meglökött én pedig végig száguldoztam a pályán, végül valakiben kikötöttem és utána minden sötét lett.
- Na legalább agyrázkódásod nincs. De amúgy beütötted a fejed és elájultál, ráadásul meghúztad a bokádat is. A doki szerint szerencsés voltál, mert sokkal komolyabb bajod is lehetett volna.
- Remek!- fonta keresztbe a karomat. –És mi van azzal a fiúval akinek neki mentem?
- Neki nem lett semmi baja, csak elszédült, meg fejfájásra panaszkodott, de kapott rá gyógyszert és most úgy alszik mint a bunda
- Ezt honnan tudod?
- Tommi mondta
- És Tommi honnan tudja?
- Úgy hogy a pilótájának mentél neki
- Óhhh, de hogy hívják a pilótáját?
- Majd megtudod…- vigyorgott mint a vadalma. De látnod kellett volna amilyen szarul nézett ki, ő mit sem törődve ezzel felkapott az ölébe és vissza hozott a hotelba. Tisztára filmbe illő jelent volt.
- Egészen ideáig???
- Majdnem, a felénél már Tommival együtt vittek.
- És ezt persze végig aludtam- csaptam a combomra.
- Hát van ilyen – mondta egy vállrántás kíséretében.
- Én soha többé nem fogok síelni az is biztos!!- jelentettem ki határozottan.
- Dehogyis nem! Figyeld csak meg! –mondta mosolyogva, de nem olyan „Mollysan” hanem olyan „ha tudnád mi lesz még itt”. Nekem ez egyáltalán nem tetszett.
- Ja és nem mellesleg ki fogom nyírni Mike-ot
- Már nem kell a fiúk úgy leteremtették, hogy megszólalni is alig bírt. De látszott rajta hogy nagyon bánja. Állandóan azt kérdezgeti tőlem, hogy mikor ébredsz már fel, mert bocsánatot akar kérni tőled.
- Hát azt jól is tesz!Most nagyon mérges vagyok rá!!
- Bánja, hidd el!
- Amúgy mióta vagyok kiütve? És egyáltalán hány óra? –tornásztam magam ülő helyzetbe.
- Hát délután 1-től egészen- nézett az órájára- fél 10 ig.
- Már fél 10 van??- lepődtem meg.
- Ühum
- Ahhoz képest, hogy végig aludtam a napot, még nagyon fárad vagyok.
- A doki azt mondta hogy sokat kell aludnod, és a gyógyszereid az éjjeliszekrényen vannak amit a doki felírt.
- Akkor hoznál nekem egy pohár vizet, mert akkor most beveszem, aztán visszaalszok.
- Persze- kiment, majd egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem az oda készített gyógyszereimet. Nem telt bele 10 perc és újra elaludtam.
- Oh na felébredtél?- kérdeztem közben a pizsamámat raktam el.
- Felébresztett a hajszárító- nézett rám.
- Nem baj, úgy is készülni kell – nagy nyöszörgések közepette tápászkodott fel mire én csak egy fajcsóválással válaszoltam. Én már teljes harci díszben álltam az ajtóban amíg Molly még csak a cipőjét vette fel.
- Siess mert meg sülök, meg el is késünk!
- Jól van, jól van- becsatolta a cipőjét, majd egy sapkát húzott a fejébe és végre elindultunk. Felvettük a síeléshez szükséges cuccokat és már a felvonón voltunk. Amikor felértünk a hegyre keresni kezdtük Tommit. Gyorsan meg is találtuk, mert az ő társaságuk volt a leghangosabb a hegyen.
- Áhh sziasztok csajok, had mutassam be Mike-ot, és Kevint-t aki a Red Bull szerelői. – szóval a Red Bullnál dolgoznak, így már csak két pilótára szűkült a kör. Vettelre és Webberre. Mi is illedelmesen bemutatkoztunk és szinte egyből megtaláltuk a közös hangot. Molly persze Tommival volt elfoglalva. Na elkezdődött a behálózás! Ezt az 1 dolgot nem szerettem Mollyban hogy elég könnyű vérű volt, és nem vetette meg az 1éjszakás kalandokat. Bár nekem is volt, de csak 1 amit megbántam mert az egyik legjobb barátommal történt. Nem mondom hogy rossz volt, de megváltozott a kapcsolatunk. Amíg ő többet akart az ominózus éjszaka után én csak barátságot akartam. És így mind ketten szenvedtünk, végül elment másik suliba. Jobb volt ez így nekünk. Na de vissza a valóságba. Annyira jól elvoltam a fiúkkal, hogy észre se vettem hogy Tommi és Molly eltűntek. Reméltem Molly még nem akarja megtenni a dolgot, bár ő először körül keríti a dolgokat és utána csap bele a lecsóba. Csúnya egy szokás, de hát nem tudok mit tenni ellene. A fiúk meghívtak egy forró italra, ami most nem csoki vagy tea volt hanem forralt bor. Nem szoktam napközbe alkoholt fogyasztani, inkább csak este, de hát el kellet fogadnom, mert kiskutya szemekkel kérleltek és hát azoknak nem tudok ellenállni. Leültünk az egyik sarokba és beszélgetni kezdtünk. Már vagy a 3forralt borral végeztem amikor Mike újabb kört rendel.
- Jajj ne elég volt, többet nem kérek.
- Dehogyisnem csak még 1-et!- akaratoskodott Mike.
- Mike ha nem kér többet akkor ne akaratoskodj.
- Na ő rendes- mutattam rá Kevinre.
- Ugyan én is rend vagyok- nézett rám a „macsó” tekintetével
- Az a sanda gyanúm hogy te leakarsz itatni- szegeztem neki az ujjamat.
- Ki? Én? Dehogy! – legyintett
- Na jó, én megyek- álltam fel,de egy pillanatra megszédültem. Lehet a sok bortól.
- Mi is megyünk már- állt fel Kevin. Együtt kimentünk és Tommiékkal találkoztunk össze, aki igencsak jó kedvvel tértek vissza.
- Hát ti merre kóricáltatok?- kérdeztem tőlük.
- Csak beültünk az egyik kávézóba beszélgetni- válaszolta Molly.
- Na gyerekek megyünk síelni?- vetette fel a kérdést Mike
- Megyünk hát!!- mondta Tommi. Amikor meghallottam kezdtem kétségbeesni. Még mindig nem tudtam síelni és féltem is tőle.
- Na csajok jöttök?- intett Mike
- Persze- válaszolta helyettem Molly. Mindannyian felálltunk sorba egymás mellé és a többiek rákészültek én pedig csak nézem előre.
- Minden rendben?- kérdezte meg Tommi.
- Én…én..nem igazán tudok síelni- néztem rájuk.
- Jaj dehogynem, tök könnyű- mondta Mike aki mellettem állt és elkezdett finoman lökdösni.
- De értsd meg én tényleg nem tudok!!!- mondtam erélyesen.
- Tudsz te csak egy kis löket kell hozzá, így ni- majd erősen meglökött és egyenesen lefelé kezdtem száguldozni. Annyira megijedtem hogy még a botjaimat is eldobtam. Azt se tudtam mit csinálja. Bepánikoltam. Még arra se emlékeztem amit mondott nekem Molly.
- ÁÁÁáá vigyázat el az utamból- hadonásztam az előttem síelőknek. Pont most rengetegen voltak a pályán és féltem hogy valakinek neki megyek.
- Segítséééégggg!!!- kiabáltam kétségbeesetten. Hiába kiabáltam ahogy csak tudtam, de az a valaki aki előttem síelt nem vett észre és sikeresen belerohantam. Vagy 20 métert csúsztunk lefelé és végül egy emelkedő előtt álltunk meg úgy hogy az-az illető rajtam feküdt. Vagyis inkább ők, mert 3-at láttam belőle. A lábamat nem éreztem a fejem pedig lüktetett. Ahogy elnéztem az a hapsi, igen férfi, mert megtudtam valahogy állapítani, ő se volt a helyzet magaslatán, de ő azért nem ütötte magát nagyon meg, mert rajtam landolt.
- Nem esett bajod?- kérdezte.
- Ezt most melyitek kérdezi?- kérdeztem kótyagos fejjel. Az utolsó emlékem az volt hogy az aggódó kék szemeivel nézett rám, majd elájultam. Ameddig aludta, össze-vissza álmodtam minden hülyeséget. Nem tudom meddig aludtam, de amikor felébredtem kint már sötét volt és a szobában halvány világított a lámpa. Résnyire nyitottam a szememet, de nem tudtam beazonosítani hogy hol vagyok, de azt tudtam, hogy egy franciaágyon fekszek, bekötött lábbal és a fejemen egy vizes ruha volt. Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó és éles fény szűrődik be odakintről. Molly volt az aki belépett.
- Hogy vagy?- ült az ágy szélére.
- Őszintén? Szarul…fáj a fejem és bokám.
- Emlékszel arra hogy mi történt?
- Persze, az-az idióta Mike meglökött én pedig végig száguldoztam a pályán, végül valakiben kikötöttem és utána minden sötét lett.
- Na legalább agyrázkódásod nincs. De amúgy beütötted a fejed és elájultál, ráadásul meghúztad a bokádat is. A doki szerint szerencsés voltál, mert sokkal komolyabb bajod is lehetett volna.
- Remek!- fonta keresztbe a karomat. –És mi van azzal a fiúval akinek neki mentem?
- Neki nem lett semmi baja, csak elszédült, meg fejfájásra panaszkodott, de kapott rá gyógyszert és most úgy alszik mint a bunda
- Ezt honnan tudod?
- Tommi mondta
- És Tommi honnan tudja?
- Úgy hogy a pilótájának mentél neki
- Óhhh, de hogy hívják a pilótáját?
- Majd megtudod…- vigyorgott mint a vadalma. De látnod kellett volna amilyen szarul nézett ki, ő mit sem törődve ezzel felkapott az ölébe és vissza hozott a hotelba. Tisztára filmbe illő jelent volt.
- Egészen ideáig???
- Majdnem, a felénél már Tommival együtt vittek.
- És ezt persze végig aludtam- csaptam a combomra.
- Hát van ilyen – mondta egy vállrántás kíséretében.
- Én soha többé nem fogok síelni az is biztos!!- jelentettem ki határozottan.
- Dehogyis nem! Figyeld csak meg! –mondta mosolyogva, de nem olyan „Mollysan” hanem olyan „ha tudnád mi lesz még itt”. Nekem ez egyáltalán nem tetszett.
- Ja és nem mellesleg ki fogom nyírni Mike-ot
- Már nem kell a fiúk úgy leteremtették, hogy megszólalni is alig bírt. De látszott rajta hogy nagyon bánja. Állandóan azt kérdezgeti tőlem, hogy mikor ébredsz már fel, mert bocsánatot akar kérni tőled.
- Hát azt jól is tesz!Most nagyon mérges vagyok rá!!
- Bánja, hidd el!
- Amúgy mióta vagyok kiütve? És egyáltalán hány óra? –tornásztam magam ülő helyzetbe.
- Hát délután 1-től egészen- nézett az órájára- fél 10 ig.
- Már fél 10 van??- lepődtem meg.
- Ühum
- Ahhoz képest, hogy végig aludtam a napot, még nagyon fárad vagyok.
- A doki azt mondta hogy sokat kell aludnod, és a gyógyszereid az éjjeliszekrényen vannak amit a doki felírt.
- Akkor hoznál nekem egy pohár vizet, mert akkor most beveszem, aztán visszaalszok.
- Persze- kiment, majd egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem az oda készített gyógyszereimet. Nem telt bele 10 perc és újra elaludtam.
2011. június 15., szerda
3. rész
Reggel hangos ajtódörömbölésre ébredtem. Azt hittem, hogy kiszakad az ajtónk, de nem igazán izgatott a dolog. A fejemre húztam a párnát és próbáltam visszaaludni,de nem ment, mert csak kitartó volt az a valaki. Mellettem Molly is nyöszörgött, neki se tetszett, hogy mindjárt betörik az ajtót. Lerúgtam magamról a takarót és ameddig az ajtóhoz nem értem mindennek elmondtam azt az embert aki az ajtót ütötte. Kinyitottam és a drága Bence állt előttem teljes „harci díszben”.
- Mit akarsz itt hajnalok hajnalán? –kérdeztem tőle az ajtónak dőlve.
- Hmm csini a pizsid!! –mosolygott kajánul
- A kérdésre válaszolj! –masszíroztam meg az orrnyergemet.
- Az ofő szólt hogy 10 kor találkozó a Hallban, mert megyünk síelni. Szóval csipkedjétek magatokat, mert már 9óra van.
- Ajj nem akarok- hisztiztem.
- Ne hisztizz, inkább készüljetek- majd pát intett és elment. Lassan vontatottan mentem vissza a hálóba ahol Molly terpeszkedett az ágyon.
- Kelj fel!!!- lökdöstem meg.
- Neeemm!!- nyöszörgött.
- Molly 9 óra van és 45 percünk van összekészülni, ami nem lesz elég, ha nem akarsz felkelni!!- mondtam egy kicsit erélyesen, mire legalább felült. Amíg drága barátnőm összeszedte magát addig én elfoglaltam a fürdőt. Kb. 10 percig voltam bent. Nem akartam sokáig bent lenni, mert tudtam hogy Molly fél óráig lesz bent. Amikor cseréltünk, addig én magamra rángattam a sí ruhát. Elég hülyén állt rajtam, de mivel azt kell viselni, ezért nem volt más választásom. Amikor végre Molly is végzett, marad 10 percünk. Gyorsan felvette ő is a síruháját. Felvettem a pomponos sapkámat, a kesztyűmet és elhagytuk a szobát. Lent a hallban, már mindenki ott volt.
- Áh végre tubicáim- mondta a ofő. Már megszoktuk hogy virágszálnak vagy tubicának vagy valami másnak nevez minket. Együtt elindultunk beszerezni a sílécet és többi kellékeket. A fiúk inkább a snowboard mellett döntöttek, míg mi lányok a sílécekre szavaztunk. Kaptam hozzá, sí szemüveget, amibe úgy néztem ki mint egy búvár. Persze nem maradhatott el a fénykép, mert hát ezt a pillanatot is meg kell örökíteni. Amikor mindenki megkapta a szükséges felszereléseket kivonultunk és felmentünk a hegyre. Beszálltunk azokba a „csini” felvonókba és ameddig nem értünk fel addig megkértem Mollyt, hogy magyarázza el nekem , hogy hogyan kell síelni. Igaz lesz oktató, de nem akarok a kezdők között lenni és órákon át azt hallgatni, hogy hogyan kell ráállni a lécre, hogyan tartsd magad, hova kell osztani a súlyt..bla..bla..bla és így tovább. Molly lelkesen elmagyarázta nekem a szükséges dolgokat abba a 10 percbe. Egész könnyűnek tűnt, így elméletbe, na de gyakorlatban is?! Na majd kiderül…Amikor leszálltunk a látvány magával ragadott. Innen csodálatok volt a kilátás, és messzire el lehetett látni. Ráadásul egy felhő sem volt az égen, és még a nap is hét ágra sütött. Sokat nem gyönyörködhettem a tájban mert mentünk a kiindulási ponthoz. Közben a fiuk leléptek tőlünk, ők mentek a pálya másik oldalára. A lányok pedig 4részre szakadtak. Azok a lányok akik nem tudnak síelni, ők mentem az oktatóhoz, azok akik tudnak, azok akik nem akartnak síelni, mert félnek hogy letörik a körmük vagy elkenődik a sminkűk és a hajuk pedig begöndörödik. Nem is értem igazán őket, ők csak azért vannak itt hogy ők legyenek a legszebbek, és hogy a helyes pasikat nézegessék. De kérdem én: Ki az-az elembeteg aki épp síelni készül a -5°-os időben, kisminkeli magát, a haját tökéltessen beállítja és még műkörmöt rakat fel magának!!!?? Agyatlan egy népség! Na és végül mi ketten Mollyval. Kerestünk egy olyan helyet ahol kevesebben vannak és ott kezdtem el gyakorolni. Amikor rácsatoltam az egyik lábamra a lécet nem volt nehéz megállni egyhelyben, na de amikor a másik léc is felkerül a lábamra, meg kellett kapaszkodjak Mollyban, különben zakóztam volna egyet. A drága barátnőm azt próbálta mutogatni, hogy hogyan álljak, hova rakjam a testsúlyomat, melyik lábamra. Először még sík területen, lejtő nélkül gyakoroltunk. Nekem legalább is hasonlított a korcsolyához, bár többen azt mondják, hogy a kettő különböző dolog.
- Na látod megy ez!!- bíztatott Molly, mire egy halvány mosolyt megeresztettem. Mindent nagyon koncentrálva csináltam, így egyszer sem estem el.
- Most megpróbáljuk a lesiklást?- kérdezte mire én kétségbeesett arcot vágtam.
- Hát nem tudom..
- Nem nehéz!- biztatott
- Hát persze hogy neked nem, na de nekem…
- Figyi ha úgy érzed még nem megy akkor nem kell- elgondolkodtam a dolgon, hogy megtudom-e csinálni, de a félelem győzött felettem.
- Látom nem igazán akarod- állapította meg.
- Hát…nem….az-az igazság, hogy félek…- hajtottam le a fejemet.
- Jaj, ez természetes, hogy félsz
- De majd mindenképp le akarom siklani……..csak nem most!
- Mondtam ha nem akarsz nem kell. Én viszont ha nem bánod lemennék.
- Nem-nem persze, menj csak, addig iszok egy forró csokit, mert lefagytak az ujjaim –mondtam nevetve.
- Oké akkor lesiklok és utána visszajövök. – bólintottam, majd, elrugaszkodott és megindult a lejtőn. Néhány pillanatig figyeltem a mozdulatai és próbáltam leutánozni, aminek az lett a vége hogy elcsúsztam. Elég ciki volt ott mindenki előtt egyhelyben elesni. Gyorsan feltápászkodtam és szélsebesen beviharoztam a kávézóba. De mielőtt bementem volna lecsatoltam azokat a fránya síléceket és a kávézó előtti síléc tartóba beraktam. Ahogy beértem egyből megcsapott a meleg levegő ami nagyon jó volt az átfagyott orromnak és fülemnek. Leültem az egyik bárszékre és rendeltem magamnak egy nagy adok forró csokit. Ameddig vártam addig levettem a sapkámat, mert kezdett nagyon melegem lenni. Még az overallomat is félig lehúztam. Arra lettem figyelmes hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Egy vigyorgó finn szőkeséggel találtam magam szembe.
- Szia Tommi.
- Szia Lisa- köszönt, majd leült mellém.
- Hát te hogy-hogy itt?- kérdeztem
- Jöttem melegedni, meg valami meleg dolgot inni. Hmm mondjuk teát.
- Miért nem forró csokit?
- Mert most nem akarok édeset inni.
- Hát jó te tudod, pedig nem tudod hogy mit hagysz ki- mosolyogtam rá. Megkaptuk a italainkat és csöndbe kortyolgattuk Nagyon jól esett a meleg csoki. Fel is dobott meg fel is melegített. Kis idő után a kettőnk közti csöndet Tommi törte meg.
- A barátnődet hogy hagytad?
- Valahol a pályán van, de most már vissza kéne érnie- néztem a faliórára.
- És te miért nem vagy vele?- érdeklődött tovább.
- Mert nem tudok síelni, meg amúgy is csak hátráltatnám. Szóval nem akarom feltartani, had szórakozzon.
- Hmm értem..figyi mi lenne ha holnap te és Molly is csatlakoznál hozzánk?
- Rendben! –lehet hogy túl gyorsan rávágtam. Jaj!
- Oké akkor holnap 11 kor itt. Szia- ugrott le a székről.
- Oké,szia- majd magamra hagyott. Még elfogyasztottam ami a poharamban volt, majd épp kifelé indultam, amikor Mollyval találtam szembe magamat.
- Szia, fúú olyan jót síeltem, kár hogy nem jöttél.
- Hát holnap valószínű muszáj lesz síelnem, mert megbeszéltem egy közös találkozót Tommiékkel.
- Tényleg??? Nem mondod?
- De-de, csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok síelni. Nem akarok előttük bénázni..
- Nem fogsz, ha mégis, akkor előbb kiröhöglek utána felsegítelek a földről- tette a kezét a vállamra.
- Kössz!
- Csak vicceltem, - mosolygott, majd megölelt. Összeszedtem a léceimet és felvonóval lementünk. Már kezdetünk éhesek lenni, így elmentünk megebédelni. Igaz inkább lett belőle, uzsonna, mert már fél 4 is volt. Kaja után úgy döntöttünk hogy este szervezünk egy közös jakuzzi-zást. 7-re beszéltük meg a többiekkel. Felvettük a fürdőruhánkat és törölközőbe csavarva mentünk le. Az óriási jakuzzi egy külön elzárt helyen volt, ahonnan ki lehetett menni a kinti forró vizű medencébe. Akkora volt hogy szinte az egész osztály belefért, mert „csak” 18-an voltunk. A fiúk és néhány lány már bent „pancsoltak”, kezükben egy-egy pohár üdítővel. Mi is beültünk hozzájuk és elkezdtük feleleveníteni a régi szép emlékeket. Közben pedig mindannyian megérkeztek. Lassan a piák is előkerültek. A legtöbb ember először pezsgővel kezdett, na de a bátrabbak vodkával kezdték meg. Nekem szinte meg se kottyant a pezsgő. Emlékszek a 18. szülinapomon tartottunk egy pia ivó versenyt, ahol csak pezsgőt kellett inni. A fele versenyző már a 4. pohártól kidőltek, de én még bírtam. 1 üveg pezsgőt ittam meg és ezzel megnyerve a versenyt. Nem voltam nagy ivó és most sem vagyok az, na de hát a 18. szülinapot az nagyon meg kell ünnepelni! A pezsgő után következtek a rövid italok. Én csak egy kupica vodkát ittam, nem akartam kidőlni, még nem! Már annyira jó volt a hangulat, hogy az örült fiúk kimentek a hidegbe egy szál fürdőgatyába és beleugráltak a medencébe. Hezitáltuk hogy mi is utána menjünk-e, de az én örült barátnőm, egyenesen a medencébe futott és csobbant egyet. Na onnan megállás nem volt, mi is mentünk a medencébe. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a jéghideg levegő. Szinte azonnal beleugrottam a gőzölő vizű medencébe. Csináltunk egy versenyt, hogy aki a legkreatívabb mozdulattal ugrik bele az lesz a győztes. A fiúk egymás után furcsábbnál furcsább és persze veszélyes figurákkal ugrottak bele. Volt itt előre- háta szaltó, bomba, csavart, nekifutásos. Végül Kristóf nyerte meg aki egy érdekes szaltóval ugrott a vízbe. 11 óra volt mire felértünk a szobánkba. Fárad voltam már. Kicsit sok volt nekem ez a nap. Na de majd csak holnap jön a java!! Gyorsan lemosakodtam és bebújtam a meleg takaró alá, ahol elnyomott az álom.
- Mit akarsz itt hajnalok hajnalán? –kérdeztem tőle az ajtónak dőlve.
- Hmm csini a pizsid!! –mosolygott kajánul
- A kérdésre válaszolj! –masszíroztam meg az orrnyergemet.
- Az ofő szólt hogy 10 kor találkozó a Hallban, mert megyünk síelni. Szóval csipkedjétek magatokat, mert már 9óra van.
- Ajj nem akarok- hisztiztem.
- Ne hisztizz, inkább készüljetek- majd pát intett és elment. Lassan vontatottan mentem vissza a hálóba ahol Molly terpeszkedett az ágyon.
- Kelj fel!!!- lökdöstem meg.
- Neeemm!!- nyöszörgött.
- Molly 9 óra van és 45 percünk van összekészülni, ami nem lesz elég, ha nem akarsz felkelni!!- mondtam egy kicsit erélyesen, mire legalább felült. Amíg drága barátnőm összeszedte magát addig én elfoglaltam a fürdőt. Kb. 10 percig voltam bent. Nem akartam sokáig bent lenni, mert tudtam hogy Molly fél óráig lesz bent. Amikor cseréltünk, addig én magamra rángattam a sí ruhát. Elég hülyén állt rajtam, de mivel azt kell viselni, ezért nem volt más választásom. Amikor végre Molly is végzett, marad 10 percünk. Gyorsan felvette ő is a síruháját. Felvettem a pomponos sapkámat, a kesztyűmet és elhagytuk a szobát. Lent a hallban, már mindenki ott volt.
- Áh végre tubicáim- mondta a ofő. Már megszoktuk hogy virágszálnak vagy tubicának vagy valami másnak nevez minket. Együtt elindultunk beszerezni a sílécet és többi kellékeket. A fiúk inkább a snowboard mellett döntöttek, míg mi lányok a sílécekre szavaztunk. Kaptam hozzá, sí szemüveget, amibe úgy néztem ki mint egy búvár. Persze nem maradhatott el a fénykép, mert hát ezt a pillanatot is meg kell örökíteni. Amikor mindenki megkapta a szükséges felszereléseket kivonultunk és felmentünk a hegyre. Beszálltunk azokba a „csini” felvonókba és ameddig nem értünk fel addig megkértem Mollyt, hogy magyarázza el nekem , hogy hogyan kell síelni. Igaz lesz oktató, de nem akarok a kezdők között lenni és órákon át azt hallgatni, hogy hogyan kell ráállni a lécre, hogyan tartsd magad, hova kell osztani a súlyt..bla..bla..bla és így tovább. Molly lelkesen elmagyarázta nekem a szükséges dolgokat abba a 10 percbe. Egész könnyűnek tűnt, így elméletbe, na de gyakorlatban is?! Na majd kiderül…Amikor leszálltunk a látvány magával ragadott. Innen csodálatok volt a kilátás, és messzire el lehetett látni. Ráadásul egy felhő sem volt az égen, és még a nap is hét ágra sütött. Sokat nem gyönyörködhettem a tájban mert mentünk a kiindulási ponthoz. Közben a fiuk leléptek tőlünk, ők mentek a pálya másik oldalára. A lányok pedig 4részre szakadtak. Azok a lányok akik nem tudnak síelni, ők mentem az oktatóhoz, azok akik tudnak, azok akik nem akartnak síelni, mert félnek hogy letörik a körmük vagy elkenődik a sminkűk és a hajuk pedig begöndörödik. Nem is értem igazán őket, ők csak azért vannak itt hogy ők legyenek a legszebbek, és hogy a helyes pasikat nézegessék. De kérdem én: Ki az-az elembeteg aki épp síelni készül a -5°-os időben, kisminkeli magát, a haját tökéltessen beállítja és még műkörmöt rakat fel magának!!!?? Agyatlan egy népség! Na és végül mi ketten Mollyval. Kerestünk egy olyan helyet ahol kevesebben vannak és ott kezdtem el gyakorolni. Amikor rácsatoltam az egyik lábamra a lécet nem volt nehéz megállni egyhelyben, na de amikor a másik léc is felkerül a lábamra, meg kellett kapaszkodjak Mollyban, különben zakóztam volna egyet. A drága barátnőm azt próbálta mutogatni, hogy hogyan álljak, hova rakjam a testsúlyomat, melyik lábamra. Először még sík területen, lejtő nélkül gyakoroltunk. Nekem legalább is hasonlított a korcsolyához, bár többen azt mondják, hogy a kettő különböző dolog.
- Na látod megy ez!!- bíztatott Molly, mire egy halvány mosolyt megeresztettem. Mindent nagyon koncentrálva csináltam, így egyszer sem estem el.
- Most megpróbáljuk a lesiklást?- kérdezte mire én kétségbeesett arcot vágtam.
- Hát nem tudom..
- Nem nehéz!- biztatott
- Hát persze hogy neked nem, na de nekem…
- Figyi ha úgy érzed még nem megy akkor nem kell- elgondolkodtam a dolgon, hogy megtudom-e csinálni, de a félelem győzött felettem.
- Látom nem igazán akarod- állapította meg.
- Hát…nem….az-az igazság, hogy félek…- hajtottam le a fejemet.
- Jaj, ez természetes, hogy félsz
- De majd mindenképp le akarom siklani……..csak nem most!
- Mondtam ha nem akarsz nem kell. Én viszont ha nem bánod lemennék.
- Nem-nem persze, menj csak, addig iszok egy forró csokit, mert lefagytak az ujjaim –mondtam nevetve.
- Oké akkor lesiklok és utána visszajövök. – bólintottam, majd, elrugaszkodott és megindult a lejtőn. Néhány pillanatig figyeltem a mozdulatai és próbáltam leutánozni, aminek az lett a vége hogy elcsúsztam. Elég ciki volt ott mindenki előtt egyhelyben elesni. Gyorsan feltápászkodtam és szélsebesen beviharoztam a kávézóba. De mielőtt bementem volna lecsatoltam azokat a fránya síléceket és a kávézó előtti síléc tartóba beraktam. Ahogy beértem egyből megcsapott a meleg levegő ami nagyon jó volt az átfagyott orromnak és fülemnek. Leültem az egyik bárszékre és rendeltem magamnak egy nagy adok forró csokit. Ameddig vártam addig levettem a sapkámat, mert kezdett nagyon melegem lenni. Még az overallomat is félig lehúztam. Arra lettem figyelmes hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Egy vigyorgó finn szőkeséggel találtam magam szembe.
- Szia Tommi.
- Szia Lisa- köszönt, majd leült mellém.
- Hát te hogy-hogy itt?- kérdeztem
- Jöttem melegedni, meg valami meleg dolgot inni. Hmm mondjuk teát.
- Miért nem forró csokit?
- Mert most nem akarok édeset inni.
- Hát jó te tudod, pedig nem tudod hogy mit hagysz ki- mosolyogtam rá. Megkaptuk a italainkat és csöndbe kortyolgattuk Nagyon jól esett a meleg csoki. Fel is dobott meg fel is melegített. Kis idő után a kettőnk közti csöndet Tommi törte meg.
- A barátnődet hogy hagytad?
- Valahol a pályán van, de most már vissza kéne érnie- néztem a faliórára.
- És te miért nem vagy vele?- érdeklődött tovább.
- Mert nem tudok síelni, meg amúgy is csak hátráltatnám. Szóval nem akarom feltartani, had szórakozzon.
- Hmm értem..figyi mi lenne ha holnap te és Molly is csatlakoznál hozzánk?
- Rendben! –lehet hogy túl gyorsan rávágtam. Jaj!
- Oké akkor holnap 11 kor itt. Szia- ugrott le a székről.
- Oké,szia- majd magamra hagyott. Még elfogyasztottam ami a poharamban volt, majd épp kifelé indultam, amikor Mollyval találtam szembe magamat.
- Szia, fúú olyan jót síeltem, kár hogy nem jöttél.
- Hát holnap valószínű muszáj lesz síelnem, mert megbeszéltem egy közös találkozót Tommiékkel.
- Tényleg??? Nem mondod?
- De-de, csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok síelni. Nem akarok előttük bénázni..
- Nem fogsz, ha mégis, akkor előbb kiröhöglek utána felsegítelek a földről- tette a kezét a vállamra.
- Kössz!
- Csak vicceltem, - mosolygott, majd megölelt. Összeszedtem a léceimet és felvonóval lementünk. Már kezdetünk éhesek lenni, így elmentünk megebédelni. Igaz inkább lett belőle, uzsonna, mert már fél 4 is volt. Kaja után úgy döntöttünk hogy este szervezünk egy közös jakuzzi-zást. 7-re beszéltük meg a többiekkel. Felvettük a fürdőruhánkat és törölközőbe csavarva mentünk le. Az óriási jakuzzi egy külön elzárt helyen volt, ahonnan ki lehetett menni a kinti forró vizű medencébe. Akkora volt hogy szinte az egész osztály belefért, mert „csak” 18-an voltunk. A fiúk és néhány lány már bent „pancsoltak”, kezükben egy-egy pohár üdítővel. Mi is beültünk hozzájuk és elkezdtük feleleveníteni a régi szép emlékeket. Közben pedig mindannyian megérkeztek. Lassan a piák is előkerültek. A legtöbb ember először pezsgővel kezdett, na de a bátrabbak vodkával kezdték meg. Nekem szinte meg se kottyant a pezsgő. Emlékszek a 18. szülinapomon tartottunk egy pia ivó versenyt, ahol csak pezsgőt kellett inni. A fele versenyző már a 4. pohártól kidőltek, de én még bírtam. 1 üveg pezsgőt ittam meg és ezzel megnyerve a versenyt. Nem voltam nagy ivó és most sem vagyok az, na de hát a 18. szülinapot az nagyon meg kell ünnepelni! A pezsgő után következtek a rövid italok. Én csak egy kupica vodkát ittam, nem akartam kidőlni, még nem! Már annyira jó volt a hangulat, hogy az örült fiúk kimentek a hidegbe egy szál fürdőgatyába és beleugráltak a medencébe. Hezitáltuk hogy mi is utána menjünk-e, de az én örült barátnőm, egyenesen a medencébe futott és csobbant egyet. Na onnan megállás nem volt, mi is mentünk a medencébe. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a jéghideg levegő. Szinte azonnal beleugrottam a gőzölő vizű medencébe. Csináltunk egy versenyt, hogy aki a legkreatívabb mozdulattal ugrik bele az lesz a győztes. A fiúk egymás után furcsábbnál furcsább és persze veszélyes figurákkal ugrottak bele. Volt itt előre- háta szaltó, bomba, csavart, nekifutásos. Végül Kristóf nyerte meg aki egy érdekes szaltóval ugrott a vízbe. 11 óra volt mire felértünk a szobánkba. Fárad voltam már. Kicsit sok volt nekem ez a nap. Na de majd csak holnap jön a java!! Gyorsan lemosakodtam és bebújtam a meleg takaró alá, ahol elnyomott az álom.
2011. június 13., hétfő
2. rész
Az út első felét végig beszélgettük, hülyéskedtünk. Már egy rakat kép készült rólunk, de a fele használhatatlan, mert elvan mosódva vagy hülye fejet vágunk rajta. Lassan már kezdett világosodni. Szerencsére nem esett a hó , mert az megnehezítette volna az utazásunkat. A végére már csak-csak elaludtunk. Mindkettőnk fülébe be volt dugva a fülhallgató, így semmit se hallottunk. Épp azt álmodtam hogy Mollyval síelünk és nagy sebességgel valakinek neki megyek. Ami nagyon fájt, de nem tudtam eldönteni hogy fizikai fájdalom vagy álombéli fájdalom. Kinyitottam a szememet és látom hogy Bence épp előttem áll és nagyban vigyorog. Lenéztem a kezemre ami tiszta vörös volt. Valószínű Bence megcsípte.
- Ezt miért csináltad? - háborodtam fel.
- Mert valahogy fel kellett ébreszteni
- Na de így??! És egyáltalán minek ébresztettél fel?
- Mert már megérkeztünk - mutatott az éppen leszálló Kirára.
- Ja.. akkor kössz- biccentett, majd ő is megfogta a táskáját és leszállt. Megbökdöstem Mollyt aki még mindig a vállamon aludt.
- Na...mi van?- kérdezte nyöszörögve
- Megérkeztünk.
- Már is??- kérdezte egy ásítás közepette.
- Milyen máris? Már legalább 2 órája alszunk. - néztem az órámra.
- Jaa...- összeszedelőzködtünk és végül mi is leszálltunk (utoljára) a buszról.
- Na végre drága virágszálaim, azt hittem fent akartok maradni a buszon- mondta az ofőnk.
- Ááá dehogy- legyintett Molly. A bőröndünket magunk után húzva léptünk be a hotelba. Ahogy megkaptuk a kártyát egyből rohantunk fel az emeletre, már amennyire tudtunk rohanni a nagy csomagoktól. Molly ért oda elsőként, mindenáron ő akart bemenni elsőként, csakhogy nem tudott. Már csomószor lehúzta a kártyát, de csak nem akart kinyílni az ajtó.
- Te Molly nem fordítva tartod?
- Ja...de- röhögött saját maga hülyeségén.
- Jaj, istenem- csaptam a homlokomra. Megfordította a kártyát és egyből kinyílt az ajtó
- Hogy tudsz ennyire szőke lenni?
- Nem vagyok szőke, barna vagyok- kérte ki magának.
- Azt látom! - imádtam amikor ilyen hülye. Nem csodálom,hogy egymásra találtunk, hisz annyi közös dolog van bennünk. Leraktuk a cuccokat az ágy mellé, majd kipakoltuk a szükséges dolgokat, pint például kozmetikai cuccok és gyorsan gyűrődő ruhákat. Végül kidőltünk a nagy franciaágyra. Csak most tűnt fel, hogy milyen szép szobát kaptunk. Biztos hogy a többieknek nincs ilyen szép. Az órára néztem ami 1 órát mutatott, így átöltöztünk és lementünk az étterembe. Ahogy beléptünk láttuk hogy rengetegen vannak. Hatalmas svédasztalok voltak minden felé minden jóval megpakolva. Vettünk magunkhoz egy tálcát tányérokkal és evőeszközökkel. Szinte mindenből bőségesen raktunk. Körbenéztünk és sajnos hely már nem igazán volt. Kint viszont a teraszon senki se volt, de kinek van kedve -10°-ba kint enni?Molly kiszúrta, az étterem sarkában van egy asztal ahol csak egy férfi ül. Mivel más választásunk nem volt így elindultunk az asztal felé. Molly hátulról megbökött ezzel jelezvén hogy én fogok beszélni. Más választásom nem volt, mert kettőnk közül én beszélem jobban az angol. Reméltem hogy legalább angolul tud, mert ha nem akkor kicsit problémás lesz elmagyarázni a dolgot.
- Szia! Leülhetünk ide, mert máshol nincs hely- mutattam körbe.
- Persze, hogyne- mondta mosolyogva. Huh szerencse hogy tud angolul. Leültünk vele szembe és elkezdtünk enni. Furcsa volt, mert egész végig minket bámult, de legtöbbet Mollyt nézte. Amúgy se szeretem ha bámulnak főleg nem evés közben.
- Te szerinted tud magyarul?- kérdeztem Mollyt
- Nem hiszem, de azért megpróbálhatjuk. Héé te itt előttem tudsz magyarul? - kérdeztem tőle, de ő a kajájával volt elfoglalva
- Nem tud- nyugtáztam Egész végig csöndben figyel és persze fülelt. Amikor már a desszertnél tartottunk megszólalt.
- Ne haragudjatok, de megkérdezhetem hogy "nyaralni" jöttetek?
- Osztály kirándulás - mondta Molly
- Áh szóval ti még tanulok vagytok?
- Mondjuk úgy hogy végzősök
- Jah értem. És mikor érkeztetek és meddig maradtok?
- Most nem rég érkeztünk és 1 hetet maradunk. - válaszoltam
- Szuper- csillant fel a szeme- Mi is 1 hetet maradunk.
- Ki az a "Mi"? - kíváncsiskodtam
- Csak én és néhány jó barátom. Egy kicsit jöttünk kikapcsolódni, így a tesztek és szezon előtt.
- Tesztek?
- Igen F1-es tesztek- amikor ezt meghallottam nem hittem a fülemnek.
- Nem mondod? Te ott dolgozol?- csodálkoztam
- Igen az egyik pilótának a személyi edzője vagyok.
- És melyik pil...?- ekkor megszólalt a telefonja.
- Bocsánat, de fontos- felállt, majd félre vonult. Kis idő után visszatért, de már nem ült le.
- Sajnálom, de most mennem kell, még találkozunk- bocsánat kérően ránk nézett, majd elment.
- Hmm nem rossz nem rossz- nézett utána Molly.
- Jaj, Molly- forgattam meg látványosan a szemeimet. - Neked mindig csak ezen jár az eszed?
- Most miért? Van egy hetem megszerezni. - dörzsölte össze tenyereit.
- És utána meg pofára ejted....aj Molly nőj már fel.
- Jól van na ,de olyan kis...cuki.
- Cuki?- néztem rám.
- Ühüm.
- Borzasztó vagy, de azért szeretlek- öleltem meg. - Hmm és még a nevét se tudjuk...- amikor már a desszerttel is végeztünk visszamentünk a szobánkba. Ma még nem síelünk, majd csak holnap kezdjük el. Bár én nem tudom hogy hogyan fogok, mert még életemben nem síeltem. Ellenben Molly viszont profi síelő. Bár ő nem tarja annak magát, de szerintem nagyon jól síel. Az egész napot végig a szobánkban töltöttünk. Este viszont lementünk szaunázni. Felvettem a kedvenc fürdőruhámat egy papucsot és egy nagy fürdőlepedőt tekertem magamra. Még szerencse, hogy hoztunk fürdőruhát. A medencébe voltak egypáran, viszont a szaunában senki se volt. Leterítettünk a törölközőt és kényelmesen elfeküdtünk. Néhány pillanat múlva éreztem, hogy kezd melegem lenni, hogy az izzadság cseppek száguldanak le a testemen. Úgy éreztem nem bírom ki. Kellett néhány perc hogy megszokjam. Léptekre lettünk figyelmesek és azt vesszük észre, hogy kinyílik az ajtó.
- Áh sziasztok lányok- ő volt az akivel az ebédnél találkoztunk. Majd leült elénk.
- Már másodjára találkoztunk, viszont a nevedet nem tudjuk – mondtam
- Tommi Pärmäkoski –nyújtott kezet amit elfogadtam.
- Elisabeth Szepessy, de csak Lisa –mosolyogtam rá.
- Én pedig Molly Szilágyi vagyok- nyújtott kezet a barátnőm is. Tommi pedig egy szívből jövő mosolyt küldött feléje, amibe drága barátnőm bele is pirosodott. Igaz szinte nem is lehetett látni, mert alapból ki volt pirosodva a melegtől, de én tudtam hogy elpirult. Ismertem már annyira.
- Szép nevetek van – mondta s mi ezt egy mosollyal díjaztuk.
- Neked pedig furcsa neved van –állapította meg Molly. – Milyen nemzetiségű vagy?
- Finn- húzta ki magát. És ti?
- Én félig magyar és negyed részt angol. –mondta a barátnőm.
- Én pedig magyar, angol és brazil.
- Tyűhha ez aztán ám a keverék!
- Az bizony- mosolyogtunk rá. Még egy kicsit beszélgettünk, de sokáig nem voltunk bent már, mert nem bírtuk a meleget. Tommi persze röhögött rajtunk hogy a szerinte „hűvös” szaunázást nem bírjuk. Aha persze szerintünk is hűvös …40°-50°-os!!!! A finnek nem normálisak, ezt megállítottuk Mollyval. Visszaérve a szobánkba Molly elment zuhanyozni, addig én rendeltem magunknak vacsorát. Amikor kijött a fürdőből épp akkor kopogtattak. Biztos a vacsora. Kinyitottam az ajtó, átvettem, majd némi borravaló után eltűnt. Leültünk a franciaágyra és falatozni kezdtünk. Közben pedig bekapcsoltam a lap top-ot. Amikor végeztünk a kajálással, elmentem fürödni. Sokáig nem folyattam magamra a vizet, mert fárad voltam az út miatt is meg a szaunázás is elvette az energiámat. Amikor kijöttem Molly már nagyban aludt. Én is bebújtam az ágyba és az ölembe vettem a lap top-ot. Megnéztem az e-mail-jaimet, néhányra válaszoltam, majd kikapcsoltam és én is nyugovóra tértem.
- Ezt miért csináltad? - háborodtam fel.
- Mert valahogy fel kellett ébreszteni
- Na de így??! És egyáltalán minek ébresztettél fel?
- Mert már megérkeztünk - mutatott az éppen leszálló Kirára.
- Ja.. akkor kössz- biccentett, majd ő is megfogta a táskáját és leszállt. Megbökdöstem Mollyt aki még mindig a vállamon aludt.
- Na...mi van?- kérdezte nyöszörögve
- Megérkeztünk.
- Már is??- kérdezte egy ásítás közepette.
- Milyen máris? Már legalább 2 órája alszunk. - néztem az órámra.
- Jaa...- összeszedelőzködtünk és végül mi is leszálltunk (utoljára) a buszról.
- Na végre drága virágszálaim, azt hittem fent akartok maradni a buszon- mondta az ofőnk.
- Ááá dehogy- legyintett Molly. A bőröndünket magunk után húzva léptünk be a hotelba. Ahogy megkaptuk a kártyát egyből rohantunk fel az emeletre, már amennyire tudtunk rohanni a nagy csomagoktól. Molly ért oda elsőként, mindenáron ő akart bemenni elsőként, csakhogy nem tudott. Már csomószor lehúzta a kártyát, de csak nem akart kinyílni az ajtó.
- Te Molly nem fordítva tartod?
- Ja...de- röhögött saját maga hülyeségén.
- Jaj, istenem- csaptam a homlokomra. Megfordította a kártyát és egyből kinyílt az ajtó
- Hogy tudsz ennyire szőke lenni?
- Nem vagyok szőke, barna vagyok- kérte ki magának.
- Azt látom! - imádtam amikor ilyen hülye. Nem csodálom,hogy egymásra találtunk, hisz annyi közös dolog van bennünk. Leraktuk a cuccokat az ágy mellé, majd kipakoltuk a szükséges dolgokat, pint például kozmetikai cuccok és gyorsan gyűrődő ruhákat. Végül kidőltünk a nagy franciaágyra. Csak most tűnt fel, hogy milyen szép szobát kaptunk. Biztos hogy a többieknek nincs ilyen szép. Az órára néztem ami 1 órát mutatott, így átöltöztünk és lementünk az étterembe. Ahogy beléptünk láttuk hogy rengetegen vannak. Hatalmas svédasztalok voltak minden felé minden jóval megpakolva. Vettünk magunkhoz egy tálcát tányérokkal és evőeszközökkel. Szinte mindenből bőségesen raktunk. Körbenéztünk és sajnos hely már nem igazán volt. Kint viszont a teraszon senki se volt, de kinek van kedve -10°-ba kint enni?Molly kiszúrta, az étterem sarkában van egy asztal ahol csak egy férfi ül. Mivel más választásunk nem volt így elindultunk az asztal felé. Molly hátulról megbökött ezzel jelezvén hogy én fogok beszélni. Más választásom nem volt, mert kettőnk közül én beszélem jobban az angol. Reméltem hogy legalább angolul tud, mert ha nem akkor kicsit problémás lesz elmagyarázni a dolgot.
- Szia! Leülhetünk ide, mert máshol nincs hely- mutattam körbe.
- Persze, hogyne- mondta mosolyogva. Huh szerencse hogy tud angolul. Leültünk vele szembe és elkezdtünk enni. Furcsa volt, mert egész végig minket bámult, de legtöbbet Mollyt nézte. Amúgy se szeretem ha bámulnak főleg nem evés közben.
- Te szerinted tud magyarul?- kérdeztem Mollyt
- Nem hiszem, de azért megpróbálhatjuk. Héé te itt előttem tudsz magyarul? - kérdeztem tőle, de ő a kajájával volt elfoglalva
- Nem tud- nyugtáztam Egész végig csöndben figyel és persze fülelt. Amikor már a desszertnél tartottunk megszólalt.
- Ne haragudjatok, de megkérdezhetem hogy "nyaralni" jöttetek?
- Osztály kirándulás - mondta Molly
- Áh szóval ti még tanulok vagytok?
- Mondjuk úgy hogy végzősök
- Jah értem. És mikor érkeztetek és meddig maradtok?
- Most nem rég érkeztünk és 1 hetet maradunk. - válaszoltam
- Szuper- csillant fel a szeme- Mi is 1 hetet maradunk.
- Ki az a "Mi"? - kíváncsiskodtam
- Csak én és néhány jó barátom. Egy kicsit jöttünk kikapcsolódni, így a tesztek és szezon előtt.
- Tesztek?
- Igen F1-es tesztek- amikor ezt meghallottam nem hittem a fülemnek.
- Nem mondod? Te ott dolgozol?- csodálkoztam
- Igen az egyik pilótának a személyi edzője vagyok.
- És melyik pil...?- ekkor megszólalt a telefonja.
- Bocsánat, de fontos- felállt, majd félre vonult. Kis idő után visszatért, de már nem ült le.
- Sajnálom, de most mennem kell, még találkozunk- bocsánat kérően ránk nézett, majd elment.
- Hmm nem rossz nem rossz- nézett utána Molly.
- Jaj, Molly- forgattam meg látványosan a szemeimet. - Neked mindig csak ezen jár az eszed?
- Most miért? Van egy hetem megszerezni. - dörzsölte össze tenyereit.
- És utána meg pofára ejted....aj Molly nőj már fel.
- Jól van na ,de olyan kis...cuki.
- Cuki?- néztem rám.
- Ühüm.
- Borzasztó vagy, de azért szeretlek- öleltem meg. - Hmm és még a nevét se tudjuk...- amikor már a desszerttel is végeztünk visszamentünk a szobánkba. Ma még nem síelünk, majd csak holnap kezdjük el. Bár én nem tudom hogy hogyan fogok, mert még életemben nem síeltem. Ellenben Molly viszont profi síelő. Bár ő nem tarja annak magát, de szerintem nagyon jól síel. Az egész napot végig a szobánkban töltöttünk. Este viszont lementünk szaunázni. Felvettem a kedvenc fürdőruhámat egy papucsot és egy nagy fürdőlepedőt tekertem magamra. Még szerencse, hogy hoztunk fürdőruhát. A medencébe voltak egypáran, viszont a szaunában senki se volt. Leterítettünk a törölközőt és kényelmesen elfeküdtünk. Néhány pillanat múlva éreztem, hogy kezd melegem lenni, hogy az izzadság cseppek száguldanak le a testemen. Úgy éreztem nem bírom ki. Kellett néhány perc hogy megszokjam. Léptekre lettünk figyelmesek és azt vesszük észre, hogy kinyílik az ajtó.
- Áh sziasztok lányok- ő volt az akivel az ebédnél találkoztunk. Majd leült elénk.
- Már másodjára találkoztunk, viszont a nevedet nem tudjuk – mondtam
- Tommi Pärmäkoski –nyújtott kezet amit elfogadtam.
- Elisabeth Szepessy, de csak Lisa –mosolyogtam rá.
- Én pedig Molly Szilágyi vagyok- nyújtott kezet a barátnőm is. Tommi pedig egy szívből jövő mosolyt küldött feléje, amibe drága barátnőm bele is pirosodott. Igaz szinte nem is lehetett látni, mert alapból ki volt pirosodva a melegtől, de én tudtam hogy elpirult. Ismertem már annyira.
- Szép nevetek van – mondta s mi ezt egy mosollyal díjaztuk.
- Neked pedig furcsa neved van –állapította meg Molly. – Milyen nemzetiségű vagy?
- Finn- húzta ki magát. És ti?
- Én félig magyar és negyed részt angol. –mondta a barátnőm.
- Én pedig magyar, angol és brazil.
- Tyűhha ez aztán ám a keverék!
- Az bizony- mosolyogtunk rá. Még egy kicsit beszélgettünk, de sokáig nem voltunk bent már, mert nem bírtuk a meleget. Tommi persze röhögött rajtunk hogy a szerinte „hűvös” szaunázást nem bírjuk. Aha persze szerintünk is hűvös …40°-50°-os!!!! A finnek nem normálisak, ezt megállítottuk Mollyval. Visszaérve a szobánkba Molly elment zuhanyozni, addig én rendeltem magunknak vacsorát. Amikor kijött a fürdőből épp akkor kopogtattak. Biztos a vacsora. Kinyitottam az ajtó, átvettem, majd némi borravaló után eltűnt. Leültünk a franciaágyra és falatozni kezdtünk. Közben pedig bekapcsoltam a lap top-ot. Amikor végeztünk a kajálással, elmentem fürödni. Sokáig nem folyattam magamra a vizet, mert fárad voltam az út miatt is meg a szaunázás is elvette az energiámat. Amikor kijöttem Molly már nagyban aludt. Én is bebújtam az ágyba és az ölembe vettem a lap top-ot. Megnéztem az e-mail-jaimet, néhányra válaszoltam, majd kikapcsoltam és én is nyugovóra tértem.
2011. június 11., szombat
1.rész
2011.Február 16.
Egy hideg téli nap volt. Hajnali 5 óra. Mollyval épp a metrón ülünk útban a célunk felé,ami nem más mint a Népliget. Hogy miért megyünk a Népligetbe hajnalok hajnalán? Elárulom. Az utolsó közös osztálykirándulásunkra sietünk. Az osztályfőnökünket meggyőztük hogy most utoljára menjünk Ausztriába síelni az érettségi előtt néhány hónappal. Tudta hogy ez nem lesz egy olcsó mulatság, de belement. Busszal indulunk fél 6kor a Népligetből. Mollynál aludtam hogy együtt induljunk el, bár abból az alvásból nem lett semmi, mert szinte egész éjjel pakoltunk, meg beszélgettünk, de én egy csöppet se vagyok álmos, míg Molly mindjárt elalszik itt mellettem. Hát igen Molly képes és végig alussza az egész napot, míg nekem elég 6 óra. Sajnos vagy nem sajnos, de azt apámtól örököltem. Apropó ha már a szülőkről van szó, anyám egy brazil szépség, míg apám félig magyar félig angol milliomos. 2 éves voltam (most 18 vagyok) amikor a szüleim elválltak. Anyám nem bírt sokáig apám mellett maradni, így elválltak és újra hozzá ment egy angol milliomoshoz. Azóta nem tudok,de igazán nem is akarok semmit se tudni róluk. Neki csak a pénz és a hírnév volt a fontos. Egy önimádó beképzelt, rosszindulatú némber volt. Sosem szerettem. Apám pedig egy rendes ember volt. Ő sokkal többet törődött velem mint anya. Kiskoromban elég sokat utaztam anya és apa miatt. 2 évet Brazíliában, 8 évet Angliában, és most 8 éve költöztünk Magyarországra. Rossz volt mindig új közösségbe kerülni, így 3x is én voltam mindig az „új lány”, de sosem hagytam el magamat, talpraesett voltam és magabiztos. Ennek az ide-oda futkosásnak származott némi előnye is, minthogy folyékonyan beszélek, angolul, és magyarul és németül. Portugálul csak középfokon tudok beszélni. Szóval, most anya nélkül élem az életemet. Bár apát is már régen láttam mert állandóan üzleti körútra utazik. Amikor Magyarországra jöttünk akkor ismertem meg Mollyt. Ő volt az egyetlen aki barátkozott velem, de nem bánom mert legalább van egy olyan embert akiben teljesen megbízhatok. Inkább legyen 1 igaz barátom minthogy 100 felszínes barátság. Magas, vékony, igazi modell alkat. Még 8.-ba mondtam neki hogy menjen el egy modell versenyre, de nem akart, így szinte rángatnom kellett, hogy menjen el már, mert tuti megnyeri. És igazam is lett, na onnantól indult be a karrierje. Nem rég pedig felkereste egy nagy divatcég, hogy legyen a modelljük, amit persze elfogadott. Így ha leérettségizik, akkor kimegy külföldre. Persze nagyon örültem neki hogy végre sínen van a karrierje, csak így ritkábban fogok vele találkozni. Na de nem sajnálkozok, inkább bemutatkozok. Szepessy Elisabeth vagyok 18 éves 170 cm és 58 kiló . Anyámtól örököltem a barna (már majdnem fekete) hajamat a barna szememet és persze a tökéletes alakomat. Abba "fajtába" tartoztam, hogy akármennyit ettem nem igazán híztam meg, szóval ebben szerencsés voltam. A tervem az ha leérettségizek szeretnék kint külföldön dolgozni. Hogy pontosan hol? Hát a Formula 1-ben!! Mindig is imádtam a benzingőz illatát, a motorok hangját, a fékek csikorgó hangját, és nem utolsó sorban magát a technikát. 14 éves koromban kezdődött ez a „szerelem”. Apám elvitt még anno a Hungaroringre. Na ott szerettem bele. Már vagy 4 éve mindig megnézem, eddig soha nem hagytam ki egy futamot vagy időmérőt se. Na de félreértés ne essék én nem a „helyes” pilóták miatt nézem. Nincs kedvenc pilótám, én mindegyiket nagyra tartom. Szóval nincs olyan hogy ezt szeretem a másikat meg ki nem állhatom. Arról nem is beszélve hogy imádok utazgatni. Szóval a F1 az pont nekem való. És most lehetőségem van rá, mert két munka is van. Mindkettő a Red Bull-nál lenne. Az első egy sajtó munka, a második egy hostess munka lenne. Én mindkettőt szívesen el vállalnám de azért egy sajtó munkának jobban örülnék. Ha a hostess munkát kapnám meg akkor a Red Bull által szervezett rendezvényeken kell megjelennem és a többi dolog amit egy hostessnek kell megcsinálnia.De nincs nagy jelentősége egy hostessnek. Ha a sajtó munkát kapnám, az maga lenne a mennyország. Mindig is imádtam szervezni dolgokat, emlékszem tavaly én szerveztem meg az egyik ismerősöm esküvőjét. Kemény egy munka volt az biztos, de megérte, mert a végeredmény csodálatos lett. Közös hobbink Mollyval a fotózás. Mindketten imádunk fényképezni. Sőt már két éve mi vagyunk a suli fotósai. Így elég sok rendezvényen vettünk már részt. A másik szenvedélyünk a vásárlás. Na de hát lányok vagyunk vagy mi?! Jaj mielőtt még el nem felejtem van egy édes szeretni való kisegerem Cimbi. Még tavaly karácsonyra kaptam Mollytól. Bár ő nagyon nem szerei a rágcsáló féléket, de tudta hogy minden vágyam egy kisegér, és megvette nekem karácsonyra. Hát nem kis meglepést okozott amikor a kis dobozka elkezdett mozogni a fa alatt. Még mindig tisztán emlékszek, hogy amikor kibontom a dobozkát, nagy szemekkel bámul rám a kisegér. Molly persze ezt tisztes távolságból nézte végig, mert félt hogy kiugrik és megharapja, pedig mondtam neki hogy nincs mitől félnie mert a kisegér jobban fél ő tőle. Szóval egyenlőre rólunk ennyit, most térjünk vissza a valóságba. Miután leszálltunk a metróról magunk után húzva a hatalmas bőröndünket, felhúztuk magunk után a mozgólépcsőre, de egész végig tartani kellett mert különben lebukfencezett volna. Ahogy kiértünk a metró alagútból elkezdett havazni. Ráadásul még sötét is volt és egy lélek nem járkált az utcán. Már a túl oldalról lehetett látni a buszt, néhány embert körülötte. Ahogy zöldre váltott a lámpa elindultunk magunk után húzva a bőröndünket, ami nem kis zajt keltett. Megérkezve, köszöntöttük drága osztályfőnökünket, bepakoltuk a csomagokat a busza, majd felszálltunk. A válltáskámba szinte minden fontos cuccot belepréseltem, ami az út folyamán szükségem lehet. Szendvicsek, víz, fülhallgató, telefon, smink cuccok. Fent már elég sokan voltak, már csak pár ember hiányzott. A busz bal oldalán a fiuk telepedtek le, a jobb oldalán azok a lányok akikkel még köszön viszonyban se vagyok, mert úgy fent hordják az orrukat mintha valami előkelőségek lennének. Szerencsére nem foglalták el az utolsó üléseket így gyorsan bevágódtunk. A busz már előre be volt fűtve így levettük a kabátunkat, különben megsültünk volna. Ahogy felszállt az utolsó ember is, a buszsofőr elindította a járműt.
- Na gyerekek elérkeztünk az utolsó osztálykirándulásunkhoz, gyönyörű 4 évet töltöttünk együtt, jó éréssel tölt el vissza emlékezni azok a pillanatokra. Amikor Balázs és Bence úgy akarták megúszni a matek dolgozatot hogy elbújtak a szerkénybe, csak hogy nem jött össze nekik, mert azt a szekrényt nem két emberre tervezték- kuncogott fel- vagy a lányok tánc szereplésére, amikor nagy fölénnyel megnyertük a gólyaavatót, azokra a kirándulásokra, amikor szalonnát sütöttünk a tó parton és Dávid megpróbált kifogni egy pontyot és bele esett a vízbe, persze a fele osztály utána ugrott, mert nem tudott úszni. Szóval mindig jó érzéssel fog vissza emlékezni ezekre a csodálatos jó pillanatokra. Sok sikert kívánok mindannyitoknak az életbe- leült, majd elindultunk.
Egy hideg téli nap volt. Hajnali 5 óra. Mollyval épp a metrón ülünk útban a célunk felé,ami nem más mint a Népliget. Hogy miért megyünk a Népligetbe hajnalok hajnalán? Elárulom. Az utolsó közös osztálykirándulásunkra sietünk. Az osztályfőnökünket meggyőztük hogy most utoljára menjünk Ausztriába síelni az érettségi előtt néhány hónappal. Tudta hogy ez nem lesz egy olcsó mulatság, de belement. Busszal indulunk fél 6kor a Népligetből. Mollynál aludtam hogy együtt induljunk el, bár abból az alvásból nem lett semmi, mert szinte egész éjjel pakoltunk, meg beszélgettünk, de én egy csöppet se vagyok álmos, míg Molly mindjárt elalszik itt mellettem. Hát igen Molly képes és végig alussza az egész napot, míg nekem elég 6 óra. Sajnos vagy nem sajnos, de azt apámtól örököltem. Apropó ha már a szülőkről van szó, anyám egy brazil szépség, míg apám félig magyar félig angol milliomos. 2 éves voltam (most 18 vagyok) amikor a szüleim elválltak. Anyám nem bírt sokáig apám mellett maradni, így elválltak és újra hozzá ment egy angol milliomoshoz. Azóta nem tudok,de igazán nem is akarok semmit se tudni róluk. Neki csak a pénz és a hírnév volt a fontos. Egy önimádó beképzelt, rosszindulatú némber volt. Sosem szerettem. Apám pedig egy rendes ember volt. Ő sokkal többet törődött velem mint anya. Kiskoromban elég sokat utaztam anya és apa miatt. 2 évet Brazíliában, 8 évet Angliában, és most 8 éve költöztünk Magyarországra. Rossz volt mindig új közösségbe kerülni, így 3x is én voltam mindig az „új lány”, de sosem hagytam el magamat, talpraesett voltam és magabiztos. Ennek az ide-oda futkosásnak származott némi előnye is, minthogy folyékonyan beszélek, angolul, és magyarul és németül. Portugálul csak középfokon tudok beszélni. Szóval, most anya nélkül élem az életemet. Bár apát is már régen láttam mert állandóan üzleti körútra utazik. Amikor Magyarországra jöttünk akkor ismertem meg Mollyt. Ő volt az egyetlen aki barátkozott velem, de nem bánom mert legalább van egy olyan embert akiben teljesen megbízhatok. Inkább legyen 1 igaz barátom minthogy 100 felszínes barátság. Magas, vékony, igazi modell alkat. Még 8.-ba mondtam neki hogy menjen el egy modell versenyre, de nem akart, így szinte rángatnom kellett, hogy menjen el már, mert tuti megnyeri. És igazam is lett, na onnantól indult be a karrierje. Nem rég pedig felkereste egy nagy divatcég, hogy legyen a modelljük, amit persze elfogadott. Így ha leérettségizik, akkor kimegy külföldre. Persze nagyon örültem neki hogy végre sínen van a karrierje, csak így ritkábban fogok vele találkozni. Na de nem sajnálkozok, inkább bemutatkozok. Szepessy Elisabeth vagyok 18 éves 170 cm és 58 kiló . Anyámtól örököltem a barna (már majdnem fekete) hajamat a barna szememet és persze a tökéletes alakomat. Abba "fajtába" tartoztam, hogy akármennyit ettem nem igazán híztam meg, szóval ebben szerencsés voltam. A tervem az ha leérettségizek szeretnék kint külföldön dolgozni. Hogy pontosan hol? Hát a Formula 1-ben!! Mindig is imádtam a benzingőz illatát, a motorok hangját, a fékek csikorgó hangját, és nem utolsó sorban magát a technikát. 14 éves koromban kezdődött ez a „szerelem”. Apám elvitt még anno a Hungaroringre. Na ott szerettem bele. Már vagy 4 éve mindig megnézem, eddig soha nem hagytam ki egy futamot vagy időmérőt se. Na de félreértés ne essék én nem a „helyes” pilóták miatt nézem. Nincs kedvenc pilótám, én mindegyiket nagyra tartom. Szóval nincs olyan hogy ezt szeretem a másikat meg ki nem állhatom. Arról nem is beszélve hogy imádok utazgatni. Szóval a F1 az pont nekem való. És most lehetőségem van rá, mert két munka is van. Mindkettő a Red Bull-nál lenne. Az első egy sajtó munka, a második egy hostess munka lenne. Én mindkettőt szívesen el vállalnám de azért egy sajtó munkának jobban örülnék. Ha a hostess munkát kapnám meg akkor a Red Bull által szervezett rendezvényeken kell megjelennem és a többi dolog amit egy hostessnek kell megcsinálnia.De nincs nagy jelentősége egy hostessnek. Ha a sajtó munkát kapnám, az maga lenne a mennyország. Mindig is imádtam szervezni dolgokat, emlékszem tavaly én szerveztem meg az egyik ismerősöm esküvőjét. Kemény egy munka volt az biztos, de megérte, mert a végeredmény csodálatos lett. Közös hobbink Mollyval a fotózás. Mindketten imádunk fényképezni. Sőt már két éve mi vagyunk a suli fotósai. Így elég sok rendezvényen vettünk már részt. A másik szenvedélyünk a vásárlás. Na de hát lányok vagyunk vagy mi?! Jaj mielőtt még el nem felejtem van egy édes szeretni való kisegerem Cimbi. Még tavaly karácsonyra kaptam Mollytól. Bár ő nagyon nem szerei a rágcsáló féléket, de tudta hogy minden vágyam egy kisegér, és megvette nekem karácsonyra. Hát nem kis meglepést okozott amikor a kis dobozka elkezdett mozogni a fa alatt. Még mindig tisztán emlékszek, hogy amikor kibontom a dobozkát, nagy szemekkel bámul rám a kisegér. Molly persze ezt tisztes távolságból nézte végig, mert félt hogy kiugrik és megharapja, pedig mondtam neki hogy nincs mitől félnie mert a kisegér jobban fél ő tőle. Szóval egyenlőre rólunk ennyit, most térjünk vissza a valóságba. Miután leszálltunk a metróról magunk után húzva a hatalmas bőröndünket, felhúztuk magunk után a mozgólépcsőre, de egész végig tartani kellett mert különben lebukfencezett volna. Ahogy kiértünk a metró alagútból elkezdett havazni. Ráadásul még sötét is volt és egy lélek nem járkált az utcán. Már a túl oldalról lehetett látni a buszt, néhány embert körülötte. Ahogy zöldre váltott a lámpa elindultunk magunk után húzva a bőröndünket, ami nem kis zajt keltett. Megérkezve, köszöntöttük drága osztályfőnökünket, bepakoltuk a csomagokat a busza, majd felszálltunk. A válltáskámba szinte minden fontos cuccot belepréseltem, ami az út folyamán szükségem lehet. Szendvicsek, víz, fülhallgató, telefon, smink cuccok. Fent már elég sokan voltak, már csak pár ember hiányzott. A busz bal oldalán a fiuk telepedtek le, a jobb oldalán azok a lányok akikkel még köszön viszonyban se vagyok, mert úgy fent hordják az orrukat mintha valami előkelőségek lennének. Szerencsére nem foglalták el az utolsó üléseket így gyorsan bevágódtunk. A busz már előre be volt fűtve így levettük a kabátunkat, különben megsültünk volna. Ahogy felszállt az utolsó ember is, a buszsofőr elindította a járműt.
- Na gyerekek elérkeztünk az utolsó osztálykirándulásunkhoz, gyönyörű 4 évet töltöttünk együtt, jó éréssel tölt el vissza emlékezni azok a pillanatokra. Amikor Balázs és Bence úgy akarták megúszni a matek dolgozatot hogy elbújtak a szerkénybe, csak hogy nem jött össze nekik, mert azt a szekrényt nem két emberre tervezték- kuncogott fel- vagy a lányok tánc szereplésére, amikor nagy fölénnyel megnyertük a gólyaavatót, azokra a kirándulásokra, amikor szalonnát sütöttünk a tó parton és Dávid megpróbált kifogni egy pontyot és bele esett a vízbe, persze a fele osztály utána ugrott, mert nem tudott úszni. Szóval mindig jó érzéssel fog vissza emlékezni ezekre a csodálatos jó pillanatokra. Sok sikert kívánok mindannyitoknak az életbe- leült, majd elindultunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)