33. rész

Hali emberek! Amint látjátok már nagyon rég nem volt új rész, de ez betudható a sok dogáknak,feleléseknek,ihlethiánynak és persze egy új szerelemnek is :$$ :) Nem is szaporítom tovább a szót, itt az új rész ! ;)) Enjoy it! :* ♥


Azon a bulin mást nem csináltam csak táncoltam, és táncoltam. A buli végére már sajogtak a lábaim a magsarkúba, de nem zavartattam magam ledobtam és mezítláb roptam tovább. Egészen addig meddig Molly nem kezdett el nekem könyörögni hogy menjünk már, mert állva elalszik. Megkerestem az eldobált cipőimet és visszaindultunk. Molly már majdnem négykézláb vánszorgott fel a szobánkig,annyira fárad volt. Engem is eléggé megviselt ez az éjszaka, a lábaim leszakadtak. Amint bementünk a szobába, Molly ruhástul belehasalt az ágyba, nekem még volt annyi erőm hogy a ruhámat levegyem, majd én is bebújtam a takaró alá. Egészen délután 3ig nem ébredtünk fel. 2 óránk volt a repülőig, így volt arra időnk hogy egy késői ebédet elfogyasztjuk. Megebédeltünk, utána elkészültünk és mielőtt elindultunk volna Molly Tommitól elbúcsúzott. Alig lehetett leválasztani Tommitól. Úgy ragaszkodott hozzá, mint kisgyerek a plüssmacijához. 10 perc könyörgés után végre megadta magát és sietve távoztunk a hotelből, mert ugyanis barátnőmnek hála késésben voltunk. A taxiból csak a tájat figyeltem, mert ezt majd csak 1 év múlva láthatom újra. Elértük a gépet ami magyarba visz minket. Ez a 2 hét elég lassan,de nyugisan telt el. Teljesen feltöltődtem és újult erővel vágtam neki Kanadának. Szerda délután 1 kor érkeztünk meg Montrealba. Kivételesen, nem hotelba mentem, hanem a pályára, ugyanis itt fogok „lakni”. Mivel Molly csak vendég a Red Bullnál, ezért neki hotelbe kell mennie. Nem szívesen vagyunk külön, de mivel most elég sok dolgom lesz, meg amúgy is elég messze van a pályától a hotel. A szobám nem olyan volt mint egy hotelszoba, de ez is tökéletesen megfelelt. Kicsi és otthonos. Egy szobából állt az egész. Volt benne egy tv, kanapé, polcok, egy kis szekrény és egy egyszemélyes ágy. Lepakoltam a cuccaimat és a boxba mentem a fiúkhoz, akik éppen pakolták ki a dolgokat a dobozokból.
- Sziasztok fiúk, esetleg segíthetek nektek valamiben?- kérdeztem kedvesen.
- Ez nem nőknek való feladat- vetette oda flegmán Mike. Kevin vállba boxolta Mike-ot aki majdnem elejtette a kezében cipelt dobozt.
- Lehetnél kedvesebb is- mondta Kevin Mike-nak aki csak puffogot egyet és továbbállt.
- Hagyd már megszoktam hogy ekkora egy pukkancs-fontam keresztbe a karomat.
- Hát amúgy nem hiszem,hogy tudnál segíteni, ezek a dobozok nagyon nehezek, mert csavarok, kulcsok és egyéb dolgok vannak bent.
- Hm ha itt nem segíthetek, esetleg hozhatok nektek valami kaját a konyháról. – mosolyogtam.
- Oh az nagyon jó lenne, már kopog a szemünk- mosolyogva elindultam a konyha felé, ahol az egyik alkalmazottal együtt szendvicseket készítettünk a fiúknak. Egy nagy tálcán vittem a szendvicseket és egy kancsó üdítőt, amikor is, neki ütköztem egy személynek. Az üdítő majdnem a hölgy pólóján landolt.
- Hééé nem látsz az orrodtól majdnem rám borítottad- rikácsolt egy magas szöszi csajszi. Amilyen hangnemben mondta, kirázott a hideg a nyávogó hangjától. Látszik,hogy beképzelt, elkényeztetett kis csitri. Biztos valamelyik fejes lánya, vagy talán szeretője. Kikerültem és mentem tovább. Amikor betettem a lábam a boxba egyből rá vetették magukat a szendvicsekre. Meg se várták amíg leteszem a tálcát, már is felfalták a fele kaját. Felültem az egyik összeszeret pultra és én is vettem egy szendvicset. A fiúk csöndben falatoztak, így végül én törtem meg a csöndet.
- Hihetetlen milyen beképzelt emberek vannak…
- Miért?- kérdezte Joe
- Mert idefele jövet belebotlottam egy szőke cicababába. Felhúzta az agyamat!
- Hát sajnos vannak ilyen emberek- mondta Kevin
- Legszívesebben az ilyet jó meg kéne verni,hogy vegye már észre magát.
- Na nyugi, nem verünk meg senkit, főleg egy lányt nem!- nyugtatott, mert látta, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.
- Jó-jó !- emeltem fel a kezeimet védekezés képen. Visszavittem a tálcákat, majd felhívtam Sebet. 3x csöngött ki, majd felvette.
- Hallo?- szólt bele egy álmos hang.
- Ugye nem felejtetted el, hogy holnap délelőtt jelenésed lesz az Infinitivel?!
- Nyugi, nem, ott leszek!
- Remélem is! Csak nem aludtál?
- De! És a legszebb álmomból ébresztettél fel!- mondta mérgesen, közben pedig kuncogást halottam a háttérben.
- Ki kuncog a háttérben?- kíváncsiskodtam.
- Csak Tommi, épp a repülőn ülünk. Fél óra és megérkezünk.
- Ja,értem, hát akkor majd holnap!
- Okééé!- majd vonalat bontottunk. Az nap már semmi dolgom nem volt, így Molyval egy kicsit szétnéztünk a városba, majd este pedig a fiúk társaságát élveztem. Csütörtök reggel 8 kor már a büfében fogyasztottam el a szendvicsemet és egy pohár forró kávét energia gyanánt. 10 kor pedig a Home előtt vártam Sebre. 1 perc késéssel, de befutott. A boxutca végébe mentünk ahol ott várt egy Infiniti. Én felültem a falra és néztem ahogy többször körbemegy vele a pályán. Sok értelmét nem láttam ennek, de ha a főnök azt mondta hogy ezt kell csinálnia, hát akkor legyen. 45 percnél tovább nem tartott az egész. Vissza felé viszont belebotlottunk egy számomra nem kívánatos személybe.
- Oh istenem, te vagy Sebastian Vettel??!!!- örvendezett a szöszi Én csak megforgattam a szemeimet és épp indultam már el onnan amikor megmondta a nevét.
- Sylvia Newey vagyok, Adrian lánya- nyújtotta a kezét, amit Seb mosolyogva megrázott. Megfordultam és leesett állal bámultam rá.
- Mivan????- kérdeztem magyarul.
- Tessék?- kérdezett vissza.
- Semmi- majd elmentem onnan. Ez Adrian lánya? Ez a túlhidrogénezett cica baba? Na ne már! Hitetlenkedve baktattam végig a paddockon egészen a büféig, ahol Molly üldögélt Tommival egy asztalnál. Nem akartam őket megzavarni, így be se mentem. Inkább elmentem a torro rossohoz, hátha ott találom Jaimét. Szerencsém volt, mert épp a boxban társalgott néhány szerelővel.
- Ohh szia cica hiányoztál- húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt.
- Te is!
- Épp most készülünk körbejárni a pályát, eljönnél velünk?
- Persze, szívesen- kézen fogva mentünk a pálya irányába. Már a 4-es kanyarban mentünk amikor megláttam az előttem sétáló Sebet, Tommit néhány embert és azt a cicababát. Ő mit keres köztük? Főleg magas sarkúban? Próbáltam lelassítani,hogy ne érjük utol őket, de Jaime szint úgy húzott maga után, így a 7-es kanyarnál utol értük őket. A fiúk köszöntek egymásnak, én csak ránéztem Sebre, majd Sylviára, és végül Tommira.
- Áh már megint te?- kérdezte fellengős hangon Sylvia.
- Igen, miért talán zavarlak?- kérdeztem flegmán.
- Ti ismeritek egymást?- szólalt meg Seb.
- Nem hála isten!- vágtam rá egyből.
- Nem tudnám elfelejteni, azt, hogy olyan szerencsétlen voltál. Kis híján rám borítottad az italt!- vinnyogott.
- Na jó nekem most lett ebből elegem!- kihámoztam Jaime kezéből az enyémet és előre siettem.
- Héé várj ne siess- futott utánam Jaime.
- Annyira irritál az a csaj hogy uuuhhh…
- Na nyugi, ne foglalkozz vele- húzott magához. Amikor körbeértünk, neki megbeszélésre kellett mennie, nekem pedig egy interjúra Sebbel. Megvártam, Sebet a kijáratnál. A csaj nagyon nehezen tudott elszakadni tőle, már úgy húztam el a közeléből Sebet. Az interjúk utána pedig az autogramosztásra mentünk. Seb leült én pedig a háttérben figyeltem. Több mint 2 órát töltöttünk ott. A csomagokat, amit ajándékba kapott, alig tudtuk elvinni ketten, mert olyan sok mindent kapott a rajongóktól. Beraktuk a szobájába, utána pedig már szabad voltam. Az estét Jaime-vel töltöttem egy meghitt vacsorával. Amikor végeztünk, a Home felé sétáltunk.
- Nem aludnál velem?- kérdezte. Hirtelen azt se tudtam,hogy mit mondjak, mert meglepett.
- Hát őő nem is tudom…- gondolkoztam.
- Na kérlek, Lisa- fordított szembe magával.
- Na jó, de akkor tényleg alszunk.
- Persze- mosolygott, majd beljebb invitált. Egy folyóson mentünk végig, majd megállt egy ajtónál és benyitott.
- Nem túl nagy, de legalább kétszemélyes ágy van- mosolygott. Levetkőztünk mindketten, én Jaime egyik pólójában aludtam, Jaime pedig csak egy alsó gatyába. Kicsit megakadt a lélegzetem, amikor megláttam így egy szál gatyában. Befeküdtünk az ágyba és egymást ölelve elaludtunk. Reggel én előbb felkeltem és ahogy ránéztem Jaimére eszembe jutott Seb. Ő is ugyan így feküdt és a párnáját ölelgette. Egy mosoly kúszott az arcomra. Lassan kimásztam az öleléséből, és felöltöztem. Már 7 óra volt, így elkezdtem keltegetni.
- Álomszuszék, ébredj! Nemsokára edzés!- pusziltam meg a homlokát.
- Már is reggel van?- kérdezte rekedten.
- Igen, úgy hogy kelj fel- mondtam neki kedvesen- Nem kellett még egyszer szólni neki, mert egyből kipattant. Nekem is készülnöm kellett, így visszaindultam a saját szobámba. Lezuhanyoztam, majd új ruhát vettem fel, a hajamat felkontyoztam, a telefonomat a zsebembe mélyesztettem és már indultam is. Az első edzést a boxból néztem végig Mollyval. Egész nyugisnak ígérkezett, amikor Seb a 8. körben csúnyán odavágta a Red Bullt a bajnokok falának. Mindenki felszisszent, és a fejüket fogták. Szerencsére nem lett baja, mert nem nagy tempóval csapódott be, de a kár az nagy volt mert épp új első szárnyat, padlólemezt és diffúzort teszteltek. Rögtön a baleset után mentünk Sebbel interjúkra, majd visszatértünk a boxba és onnan követtük tovább az eseményeket. Amikor véget ért mindannyian mentünk ebédelni. Seb kivételesen nem velünk evett, hanem fent a Club részbe. Furcsa mert sosem szokott ott enni. A fiúk szerencsére megtudták javítani az autót a második edzésre. Mindig is tiszteltem őket, a lelküket kidolgozzák azért,hogy egy tökéletes autót tegyenek Seb feneke alá. Ebéd szünet után megint kezdődött a száguldás. Csak hogy még emeljük a hangulatot, Sylvia is jelen volt Seb boxába. A szerelők többsége szorgosan mutatgatott dolgokat a szőkeségnek, de persze látszott rajta, hogy fogalma sincs róla, hogy mik ezek a dolgok. Próbáltan nem a vihogására figyelni, de nagyon nehezen ment. Egyszerűen utáltam az ilyen embereket. Lassan letelt a második edzés is, amin a fiúk egész jól végeztek a viszonyokhoz képest. Seb a 2. lett Mark pedig 7. lett. Megint mentünk hátra a szokásos interjúkra. Kicsit elhúzódott, mert a riporterek rengeteg kérdést tettek fel. Amikor végeztünk Seb ment letusolni én pedig beültem a büfébe és ettem egy nagy szendvicset, mert már dél óta semmit nem ettem. Hirtelen elsötétült minden, mert egy kéz tapad a szememre.
- Ööö…- próbáltam megtapogatni a kezét, hátha felismerem. – Seb?
- Nem! Jaime!- mosolygott rám, majd egy cuppanósat kaptam a számra. A szemem sarkából láttam hogy Seb végig nézte, de nem foglalkoztam vele. Jaime megint megkért,hogy aludjak vele, amire nem tudtam nem-et mondani. Amikor lekapcsoltam a villanyt, Jamie keze egyből elindult a takaró alatt. Először hagytam, de amikor már a bugyimban kezdett nyúlkálni, megragadtam a kezét és kivettem.
- Kérlek ne!- suttogtam.
- Miért?
- Mert fáradt vagyok!
- Rendben- igazából nem is voltam fáradt csak szimplán nem akartam. Régen ilyen nem volt, már rég rávetettem volna magam, ha egy ilyen helyes pasi fekszik mellettem, azonban most nem így volt. Legalább 1 órát gondolkoztam rajta, hogy miért nem hagytam magam. Egészen addig ameddig álomban nem merültem.

Sylvia Newey