32. rész

Reggel 7 kor már kész voltam így gondoltam meglepem a kicsi németet. Kopogtam Seb ajtaján de nem jött válasz így bementem. Persze még az ágyába aludt. Tök édes volt összeborzolt haj és a párnáját szorította. Odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyöket
- Neeeeeeee- dörzsölte a szemét és megfordult
- Sajnálom de aki éjjel legény az nappalis legyen az!
- Lizzi kérlek csak még 5 percet - nézett ki a takaró alól
- Sajnálom-, s lehúztam róla a takarót
- Szadista- vonult be durcásan a fürdőszobába én pedig nevetve mentem ki. Lementem az étterembe és szép nyugodtan megreggeliztem. Amikor végeztem épp akkor pillantottam meg Seb álmos és nyúzott arcát.
- Hm olyan mintha nem aludtál volna.
- Na ne mond! Állva elalszok!
- Igyál kávét! Jó doppingszer!
- Nem szeretem a kávét, inkább energia ital.
- Hát jó te tudod, csak fél órán belül kapd össze magad és varázsolj embert magadból!
- Miért így nem jó?
- Olyan vagy mint egy fél hulla
- Kössz, ezt bóknak veszem- ült le ahhoz az asztalhoz ahol én ültem. Visszamentem a cuccokért a szobába és újból az étterembe mentem. Seb még mindig a reggelijét fogyasztotta.
- Egy kicsit gyorsabban, ha lehetne!- ültem le vele szembe.
- Hova sietünk, még van fél óránk oda érni és 5 perce vagyunk a pályától.
- Akkor is!!
- Megengeded hogy megegyem a reggelim?
- Meg!- direkt vagy nem direkt, de olyan volt mintha lassított felvétellel csinált volna mindent. Amikor végzett, még felment, mert fent hagyta a telefonját. Az is még egy óra volt, mire lehozta. Azért szerencsére pontosan odaértünk az interjúra. Utána pedig készült a 3. szabadedzésre. Időmérő előtt még beugrottam Jaime-hez. Egy két ember csúnyán nézett rám, ami miatt bejöttem Torro Rossohoz. Le lehetett volna olvasni az arcukról azt hogy „ Ez meg mit keres itt”. Azonban voltak olyan emberek akik mosolyogva fogadtak,mert hát a Torro Rosso az a Red bull testvércsapata, vagy mi a szösz. Egészen a kezdésig vele voltam, utána viszont visszamentem Seb boxába. Molly a szokásos helyén ült és egy újságot nézegetett. Felültem mellé és az újságra kukkontottam. Meglepődve tapasztaltam, hogy a címlapon én szerepelek Jaime-vel. A főcím ez volt. Egy újabb szerelem F1-ben?„ A Red Bull újdonsült sajtósa Elisabeth Szepessy és a Torro Rosso fiatal spanyol pilótáját Jaime Alguersuarit lencsevégre kapták, ahogy Monaco egyik legnevesebb kaszinójából távoznak. Jaime és Elisabeth nem rég óta alkotnak egy párt, azonban ezt egyikük sem cáfolta sem erősítette meg. Látszólag mindketten boldognak tűnnek, azonban nem tudni, hogy ez a szerelem meddig fog tartani? Csak egy fellángolás lenne, vagy talán egy igaz boldog szerelem?... A választ a következő számban megtudhatjátok…”
- Na hát ez egy igen jó kérdés- mondta Molly.
- Ugyan Molly! Én szeretem Jaimét!- csattantam fel.
- Jójó, nyugi- nyugtatott. – Csak…
- Csak mi??
- Áh semmi- legyintett. Tudtam amit tudtam és ez nekem elég volt. Nem akartam ezzel foglakozni, így felraktam a fülest az időmérőre koncentráltam. Az első etap különösebb meglepetés nélkül zárult az első húszperces tréning. A McLaren duója, Hamilton és Button végzett az élen, Sebastian előtt, aki a harmadik helyre kormányozta a Red Bull Racinget. Sajnos a három újonc csapat hat pilótája mellé Jaime csatlakozott a kiesőkhöz, aminek nagyon nem örültem. Szegény biztos csalódott lesz majd. A második negyedórás etap legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy a Renault egyik versenyzője sem tudott bejutni az első tízbe. Az első etappal ellentétben, ezúttal már mindenki feltetette autójára a piros színnel jelölt szuperlágy gumikat. Hamilton ismét verhetetlennek bizonyult, ám előnye mindössze két ezred volt a mögötte végző Vettellel szemben, akit Button, majd a Ferrari duója, Alonso és Massa követett az első ötben. Két újonc is bejutott az első tízbe, Maldonado és Perez személyében, miközben náluknál tapasztaltabb csapattársaik elvéreztek. A harmadik, tízperces etap egészen a hetedik percig gond nélkül zajlott, ám Perez elvesztette uralmát autója felett az alagút kijáratánál. Akkor mindenki döbbenten nézte a képernyőt. Egyből aggódni kezdtem, mert nem mozdította meg a fejét. Azonban néhány pillanattal később, már mozgatta a fejét, így mindannyian fellélegeztünk. Az edzést természetesen azonnal leállították, megérkeztek a tűzoltók, majd a mentők, azonban hosszú időbe telt, míg a mexikói versenyzőt ki tudták szabadítani a pilótafülkéből. Egy harmincperces „közjáték” után ismét kezdetét vette a száguldás, miután a pályabírók helyre tudták állítani a megsérült műanyag korlátot. Nem meglepően, elsőként Hamilton sorakozott fel a bokszutcában, így ő teljesítette elsőként utolsó mért körét, mellyel csak a hetedik helyre tudott feljönni. A többiek nem javítottak, Vettel maradt az élen, Button és Webber előtt, akit Alonso, Schumacher és Massa követett. Amint vége lett azonnal leugrottam a pultról és mentem Seb után az interjú szobába onnan pedig hátra a paddocba. Amikor végeztünk az interjúkkal ő elment átöltözni, én pedig Jaime társaságát élveztem. Aznap már nem találkoztam Sebbel, csak Jaimével töltöttem az estémet. A szobájában filmeztünk, mert Mollyék pedig a mi szobánkban. Egymáshoz bújva a kanapén néztük az egyik romantikus filmet. Nem sokáig voltam nála, mert holnap futam és ki kell pihennie magát. 11 óra körül visszamentem a szobámba. Mollyék még nagyban filmeztek, így nem akartam őket megzavarni. Bevonultam a fürdőbe, majd pedig lefeküdtem aludni. Másnap egy csattanásra ébredtem fel. Felültem és körbenéztem, de semmi furcsát nem tapasztaltam. Kintről szitkozódásokat hallottam. Felkeltem és kimentem. Molly a földön térdelt és szedegette fel a váza darabjait.
- Felébresztettelek?- nézett fel.
- Igen, de már úgy is kelnem kellett volna- dörzsöltem meg a szememet, majd segítettem neki összeszedni a darabokat. Utána a fürdőbe, és a tükörbe vizsgáltam az arcomat, mert a párna szép csíkokat hagyott rajta. Lezuhanyoztam és hajat is mostam. Felöltöztem és lementem reggelizni. Miután végeztem a nap legfontosabb étkezésével, felmentem és bekopogtam Sebhez. Vártam, majd újra bekopogtam, de semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Elővettem a mobilom és tárcsáztam, de nem vette fel. Kezdtem kissé ideges lenni. Megkerestem Tommit, de nem látta Sebet. A recepción is megkérdeztem, de ott se tudtak semmit róla. Na most már eléggé ideges voltam és hát…aggódtam érte. Az egész hotelt bejártam, de sehol sem találtam. Lehet hogy már a pályán van? Tettem fel magamban a kérdést. Határozott és gyors léptekkel hagytam el a hotelt és a pályához siettem. A büfénél kezdtem, de nem volt sehol, majd az öltözője felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nyitottam be, csak hogy nem kellett volna. Ugyan is ott állt előttem egy szál boxerben. Pislogtam néhányat, majd visszacsuktam az ajtót. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. A szívem csak úgy kalapált a mellkasomba. Megráztam magam, majd inkább távoztam. Leültem a büfébe és kértem magamnak egy jó erős kávét,amit egyből fölhörpintettem. Persze ezt a nyelven és a torkom bánta meg, mert elégette a forró kávé. Vártam egy kicsit, majd visszamentem Seb szobájához. Az előbbi esetből okulva most kopogtam. Egy halk „Szabad” után benyitottam.
- Mond miért nem vártál meg? Össze vissza kerestelek!- támadtam le egyből, de ő csak hanyagul megrántotta a vállát.
- Nem kell bejelentem, azt hogy hova megyek.
- Dehogynem! A sajtósod vagyok! Nekem tudnom kell hogy hova mész!
- Legközelebb azt is bejelentem hogy mikor megyek wc-re, oké?- mondta flegmán.
- Jó!- vágtam rá mérgesen, majd kicsörtettem. Már megint veszekszünk! Nagyszerű! Átmentem a Torro Rossohoz és egészen addig meddig csak lehetett Jaime-vel voltam. A pihenőjében voltunk és egymás karjaiban beszélgettünk,pihengettünk. Teljesen megnyugtatott, így mosolyogva mentem vissza a Red Bull boxba. Még volt vissza 25 perc, de én már fent ültem a szokásos helyen. Beszélgettem az ott marad egy-két szerelővel, majd lassan pedig megtelt a boksz utca rohanó emberekkel, akik siettek vissza a saját boxukhoz, mert már a pilóták elmentek a felvezető körükre. Ahogy visszaérkeztek a fiúk rátapadtam a képernyőre, ahogy a többiek is. A főnök is bejött,hogy innen kövesse végig a rajtot. A rajtot egész simán vették a fiúk, pedig többen arra számoltak, hogy itt nagy karambolok lesznek. Seb fölényesen vezetett Button-nal szemben. A 16. körben kihívták Sebet a boxba, azonban a jobb elő gumiért felelős szerelő elbambulhatott, mert amikor beállt a kocsi, még mindig rajta volt a melegítő paplan, így elég rendesen elrontották a fiúk a kerékcserét. És hogy még tetőzzük a dolgokat, az utána következő Webber is sokat állt a boxban. Látszott a főnökön hogy nem volt valami boldog, mert a levegőbe boxolt. Vettel a 2. helyre tért vissza a rossz kerék csere után. És ez így is volt egészen a 34. körig, amikor is Button újra meglátogatta a boxot. Azonban ebbe a körben Massa korlátnak csapódott, Schumi autójában pedig a motor romlott el. Massa miatt bekellett hívni a biztonsági kocsit. Sokan kijöttek a biztonsági fázis alatt azonban Seb marad kint. A pit wall-on mentek a számítások, mert Seb mérnöke szorgosan számolt, majd átadta Christiannak a tele írt lapot. Ahogy teltek a körök úgy fogyottak Seb alatt a gumik. Már mindenki összeszorított újakkal drukkolt, hogy bírják ki a kerekek, mert már legalább 40 kör volt a gumikban. Az 53. körtől pedig már vészesen kezdett el fogyni az előnye. Egyre jobban estek rá a többiek,főleg Alonso. Azonban Petrov odacsapta az autóját pont Sebék előtt, így felsikoltottam, amikor megérkeztek a baleset helyszínére. Szerencsére mindannyian figyeltek és kikerülték a törmelékeket. Viszont néhány másodperccel később megszakították a futamot. A kocsik szépen felsorakoztak a rajtrácson. Viszont arra lettünk figyelmesek,hogy egy mentő autó száguld be a pályára. Rátapadtam a képernyőre és csak vártunk, hogy mi történik. Petrov annyira megsérülhetett, hogy mentőt kellett hívni neki? Tettem fel magamban a kérdést. 5-10 perc múlva azonban okosabbak lettünk, mert a Renault közölte,hogy Petrov a hátát fájlalta, de elővigyázatosságból beviszik a korházba. Nyugodtan lélegeztem fel, hogy hál’ isten nincs életveszélyben. Visszatérve az épen marad mezőnyre, megúsztuk Alonsot, mert ilyenkor mindenki gumit cserélhet. Így tehát már nem volt veszélyben a győzelem. 6 körrel később pedig Sebet intette le először a kockás zászló. Akár mennyire nem kedveltem mostanában, azért még is örültem a győzelmének. Én nem mentem ki a hercegi páholy elé, hanem csak a pitwallról figyeltem az eseményeket. Innen úgy is jobban látok mindent, meg legalább nem leszek csupa pezsgő. Amikor lementek a díjátadó, az interjú szobához siettem. Lementek a kötelező interjúk, ami kb. 1órát vett igénybe, majd a Red Bull hajójára vettük az irányt. Rengeteg fotós, állta körül a medencét. A BBC riporterei is itt voltak és egyből letámadták Sebet. Én inkább a háttérben húzódtam meg, mert amilyen sunyik a fiúk, beledobnának a medencébe. Nem is tévedtem sokat, mert David Coultard-dal együtt csobbantak a medencébe. Horner, Newey, és még sok ember a medencébe landolt. Mosolyogva néztem végig, ahogy egymást próbálják becibálni a vízbe. Azonban Seb láthatóan keresett valakit a tömegben és amikor rám téved a tekintete, gonosz vigyorra húzta a száját, majd határozott léptekkel megindult felém. Egyből észleltem a baj és futni kezdtem a másik irányba, már amennyire a tömegtől lehetett. A kijáratot sajnos elállták az emberek, így nem tudtam menekülni. Sikeresen sarokba szorított.
- Seb ugye nem teszed!!??- kérdeztem némi kétségbeeséssel a hangomban. Nem válaszolt, csak gonoszan elvigyorodott, majd hirtelen megfogta a derekamat és felkapott a vállára. Én persze rúg-kapáltam amennyire csak tudtam, de nem sikerült.
- Seb ne!!!- de amint kimondtam már a vízben voltam. Seb csak a parton röhögött, de valaki őt is belöktek. Már megint sikerült felhúznia, de inkább már nem szóltam, csak gyorsan távozni akartam a helyszínről. Kiszálltam és egyenesen a hotel felé vettem az irányt. Csurom vizesen trappoltam be a hotelbe, ahol meglepődve néztek végig. Már a folyosón elkezdtem levenni a rám tapadt ruháimat. Bent pedig egyből a hajszárítót vettem kézbe. Megszárítottam a hajat és ezzel együtt a fehérneműim is megszáradtak rajtam. Nem sokkal később Molly rontott be.
- Van 3 óránk elkészülni!- mondta vigyorogva.
- Még is hova?- ültem le az ágyra, egy szál fehérneműben.
- Jaj, szerinted?! Az esti buliba!!!
- Nincs kedvem!- terültem el az ágyon
- Nem leges választ nem fogadok el! Különben is, ideje megmozgatnod a végtagjaidat, mert úgy látom felszedtél 1-2 kilót- paskolt a combomra
- Hééé!! Nem is!- álltam fel és végig néztem magamon.
- Na csitt! Öltözz- kacsintott, majd bement a fürdőbe. Fújtattam egyet, majd a bőröndből kihúztam egy ruhát, amit leterítettem az ágyra. Begöndörítettem a hajam, felraktam egy füstös sminket, felöltöztem majd miután Molly is végzett elindultunk a hajóra.