2011. október 20., csütörtök

26. rész Seb szemszög

*Seb szemszög*

Reggel, vagy is délután, iszonyatos fejfájásra ébredtem.
- Esküszöm többet nem iszok!- mondtam a fejemet fogva. Körülnéztem és akkor ugrottak be a tegnap történtek. Csak néztem magam elé és pörögtek bennem a tegnapi események. Érdekes volt, mert ittam, de mégis mindenre emlékeztem. A csókokra az érintésekre…Magam mellé néztem és ő már nem volt mellettem. Én ezt nem akartam, teljesen kifordultam önmagamból a tegnapi nap folyamán. Lehet hogy a Hanna-val való szakításom miatt ihattam annyit. Létezik olyan hogy épp azzal az emberrel osztjuk meg érzelmeinket, vágyainkat akit egyáltalán nem kedvelünk?! De bevallom…jó volt,sőt nagyon is!Vajon most mit gondolhat? Vagy egyáltalán hova tűnhetett? Biztos most sokkal jobban utál és legszívesebben megfojtana. Minél előbb meg kell keresnem és tisztázni ezt a dolgot. Felöltöztem és első utam a szobája volt. Ott álltam az ajtaja előtt, de nem mertem bekopogni. Féltem attól, hogy kiakad, kiabál esetleg hozzám vág valamit. De erőt vettem magamon és halkan bekopogtam. Nem jött válasz, már épp kopogni akartam, amikor kinyílt az ajtó. Az arcát csak egy pillanatra láttam, mert azonnal visszacsapta az ajtó és kulcsra zárta. Nyilván való volt hogy nem akar látni, se beszélni velem. Tudomásul vettem és vissza cammogtam a szobámba. Épp leakartam ülni a kanapéra amikor kopogás nélkül Tomi lépett be rajta. A haja szanaszét állt az ing össze vissza van begombolva, a cipőfűzője pedig ki van kötve.
- Hát te??- kérdezte
- Ugyan ezt kérdezhetném tőled. Hol voltál?
- Őő háát őőő….
- Na nyögd már ki!!- szóltam rá erélyesen.
- Jól van na azért nem kell leharapni a fejemet.
- Bocs..- hajtottam le a fejemet.
- Látom rajtad valami gond van.
- Háhá- nevettem fel kínomba- az nem kifejezés!
- Mi történt?- ült le mellém. Percekig csöndben voltam. Kerestem a megfelelő szavakat, hogy eltudjam mondani, végül megszólaltam.
- Lefeküdtem vele!
- Kivel?- kerekedtek ki a szemei.
- Lisaval!
- Micsoda?? Ez komoly?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, de nem mosolyogj, ez egyáltalán nem jó!
- Dehogynem! Végre egymásra találtatok!
- Nem-nem! Mindketten ittunk!
- Akkor is, végre felszínre hoztátok az érzéseiteket egymás iránt! Mert tudod Seb az alkohol felszínre hozza a valódi érzelmeket! Nem hazudhattok már saját magatoknak!
- De…
- Mit éreztél amikor megcsókoltad?
- Mii?? Ezzel mit akarsz?
- Csak válaszolj! Mit éreztél?
- Örömöt, felszabadulást, és legfőképp vágyat…- a végére már elhalkultam és lepődtem meg magamon hogy ezeket mondtam ki.
- Tehát semmi kép se undort, vagy ehhez hasonlót?
- Nem…csak pozitív dolgokat érzetem.
- Hát Seb én mondom, te érzel valamit iránta, és ez nem negatív hanem nagyon is pozitív.
Nem válaszoltam, csak Tommi mondatai keringtek a fejembe.
- Én már előre figyelmeztettelek, emlékszel?
Bólintottam.
- Gondolkozz csak el rajta, hogy megéri-e tovább harcolni az érzéseid ellen, vagy pedig hagyod had sodorjanak az érzelmeid - paskolt vállon, majd felállt és ott hagyott. Nem tudtam mit csináljak, nem tudtam kire hallgassak, teljes zűrzavar uralkodott a fejembe. Percekig ott ültem egy helybe és csak bámultam ki a fejemből. Néha megböködött Tommi, hogy azért csinálhatnék értelmesebb dolgot is, mint hogy itt ülök. Végül összepakoltam, mert néhány óra múlva indul a gépünk Kínába. Indulás előtt még egyszer megpróbáltam beszélni, csakhogy most hiába kopogtam, nem nyitott ajtót. Kissé aggódtam, így megkérdeztem a recepciónál hogy egyáltalán itt van-e még.
- Sajnálom, de egy órája távozott a hölgy
- Rendben , köszönöm- biccentettem, majd elhagytuk a hotelt. Kint kiosztottam néhány aláírást, fotózkodtam a rajongókkal, majd elindultunk a reptér felé. Az odavezető úton egész végig csöndben voltam és a repülőn is inkább bedugtam a fülhallgatót a fülembe, hogy senki se zavarjon. Sikeresen elaludtam. Álmomban Lisával ketten sétáltunk kézen fogva az egyik pályán. Épp naplemente volt, ami romantikus volt. Valami vicceset mondhattam, mert hangosan felnevetett. Annyira jó nézni amikor boldog és mosolyog.
- Seb ébredj!!- rázott meg Tomi.
- He…na mi az?
- Nemsokára leszállunk.
- Ja,jó- kapcsoltam be az övemet.
- Mit álmodtál?
- Miért? Honnan tudod hogy álmodtam?- dörzsöltem meg a szememet.
- Onnan hogy mosolyogtál és a kezemet szorítottad- vigyorgott.
- Ööö …semmi különöset
- És ezt én el is higgyem?
Nem válaszoltam, csak megrántottam a vállamat, ezzel jelezve, hogy nem akarok erről beszélni. Tommi tudomásul vette és csak mosolygott tovább. Lassan leszállt a gép. Megkerestük a csomagjainkat és kifelé vettük az irányt ahol rajongok tömkeleg várt minket. Fél órát tartózkodtunk ott, majd kocsiba szálltunk és a hotel felé vettük az irányt.

3 megjegyzés:

  1. ÁÁÁ!Seb rájött végre hogy mit érez ez nagyon jó!Remélem Lisa is minél hamarabb rájön a dolgokra!!Nagyon jó rész várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
  2. Úristen..na ez az a szemszög ami kicsit földhöz vágott..IMÁDTAM...♥♥
    És esküszöm ha Lisa nem ismeri be magának ugyanezt az érzést akkor..idegbajt kapok..
    Tommi meg..xD
    Most elképzeltem ahogy megjelenik Seb szobájában a leírtak szerint..lassan folynak a könnyeim a nevetéstől..xD

    Könyörgöm folytatást...♥♥

    Puszíí:$ebitaa

    VálaszTörlés
  3. Nagyon-nagyon jo let egyszeruen imadom ezt a reszt.Vegre Seb bevalta hogy valamit erez Lisa irant.Remelem Lisa is hamarosan rajon ere.Sies a folytatasal! Pusziiii:Krisztina

    VálaszTörlés