30. rész

Millió bocsánat amiért csak most tudtam új részt hozni. Higgyétek el nem így terveztem, mostanában nagyon felpörögtek az események, ahogy ebben a részben is. Sok-sok meglepetést hoztam nektek, amire remélem reagáltok :) Jó olvasást ;D :* ♥



A reggeli rutin dolgok után Mollyval, a Red bull büféjében fogyasztottuk el a reggelinket. Az óriás szendvicsem mellé forró cappuccinot kortyolgattam, így ez egy tökéletes reggelinek mondható. Megköszöntük Alice-nak aki ezt a fincsi reggelit készítette nekünk. Épp menni készültem amikor Dolly rohant be.
- Oh Elisabeth elfelejtettem szólni nektek, hogy ma egy fotózás lesz, fent a pódiumon, közvetlen a verseny előtt. Szólnál a lányoknak, hogy készüljenek el addigra?
- Öm persze, hogyne.
- Köszönöm, na én rohanok is tovább, Csáó!- és már el is tűnt. Elindultam megkeresni a lányokat. Szerencsére nem kellet messze mennem, mert épp a Home előtt állt néhány lány. Szóltam nekik, hogy majd továbbítsák a többiek felé. 1 órával a rajt előtt felvonultunk a dobogóra egy csoportkép erejéig. Nem tartott 5 percnél tovább és már mehettünk is vissza a dolgunkra. Amikor épp beakartam lépni a Home-ba valaki megfogta a karomat.
- Te tökéletes leszel !- mondta Mr. Ecclestone
- Még is mire?- húzott maga után az öreg.
- Az egyik lány megbetegedett és most nincs ki tartsa Vettel tábláját.
- Ácsi! Csak nem azt akarja mondani, hogy menjek fel a rajtrácsra?
- Dede! Siess, még át kell öltöznöd !- tolt előre. Mivel esélyem se volt ellenkezni ellene, átöltöztem és kimentem a rajtrácsra. Az autók a helyükön voltak, a pilóták a palánk mellett pihengettek, a szerelők pedig az autók mellet ügyködtek. A rajrács legelejére mentem, ahol Seb állt. A szerelők meglepődtek, mert nem számítottak rám. Én csak egy mosolyt küldtem feléjük és elindultam a tábláért ami a palánknak volt támasztva. Mellette Seb pihent, nyakában egy vizes törölközővel. Épp háttal volt nekem, így nem vett észre. Viszont Tommi észrevett, de jelezetem neki, hogy ne szóljon Sebnek. Előre baktattam a táblával és úgy csináltam mint a többi lány. Már egy ideje ott álltam egy helybe amikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.
- Lisa?!
- Ezt most kérded vagy kijelented? Honnan ismertél fel?
- A formás fenekedről- vigyorgott kajánul. Vigyorogva megráztam a fejemet.
- És mit keresel itt?
- A nagy főnők beállított ide, mert a csajszi beteg lett.
- És hogy-hogy téged?
- Nem tudom, épp mentem be a Home-ba amikor megragadta a karomat és maga után húzva vázolta a dolgot.
- Hehe, hát igen az öreg ilyen, neki nem lehet nem-et mondani- röhögött.
- Seb gyere készülj!- szólt a távolból Tommi.
- Oké megyek!- kiáltott vissza.
- Hát akkor sok szerencsét, és nyerd meg a versenyt!- mosolyogtam.
- Köszi, és úgy lesz!- kacsintott, majd elment. Lassan levonultunk, és én visszamentem a boxba, ahol már Molly a képernyőt bámulta.
- Csajszi, még is mit kerestél a rajtrácson?- támadott le egyből.
- Honnan tudod, hogy ott voltam?
- Mutattak a tv-ben, és a ruhád is árulkodó.
- Hát ez egy kicsit hosszú történet, majd futam után elmesélem - bólintott, majd a kezembe nyomott egy fülvédőt. Keresztbe tett ujjakkal szurkoltam a szöszi németnek. A rajtot simán vette és utána se volt semmi probléma. A fiúk behozták az autót egy-kettőbe. Most is nagy volt az öröm, mint mindig. Az esti buli is nagyszerűen sikerült, igaz Sebbel éjfél előtt leléptünk, mert megkívántuk egymást. Reggel a karjaiba ébredtem. Majdnem elröhögtem magam amikor megláttam. A haja szana-szét, a szája tátva volt és keze pedig lelógott az ágyról. Lassan kievickéltem az ágyból. Felszedtem a tegnap este eldobált ruháimat és távoztam. A következő verseny elég nyugisan telt a számomra. Sebbel elég keveset találkoztam, viszont Jaime-val annál többet. Még jobban megismertem és meg jobban tetszik srác. Ő teljesen más mint Seb, soha nem bántana meg, látom rajta hogy gondoskodó és tudna szeretni. Ő egy igazi férfi, nem úgy mint Seb a gyerekes játékaival. Most is épp vele vagyok Monaco egyik legszebb hotel éttermében. Itt minden a fényűzésről szól. Hatalmas kristály csillárok lógnak le, vörös szőnyeg mindenhol, és arany díszítés. Az ételről meg nem is beszélve, egyszóval fenséges. Most is ahogy minden találkozásunk alkalmával egy szál vörös rózsát kaptam tőle. Hihetetlenül jól esik a lelkemnek a kedvessége.
- Tudod ilyen gyönyörű nőt még nem láttam mint te. Okos, értelmes, és csoda szép - bókolt.
- Oh Jaime- pirultam el. Rám mosolygott és megfogta a kezemet az asztal fölött. Egy pillanatra félre pillantottam és Seb döbbent arcával találtam szembe magam. Ahogy tekintetünk találkozott, egyből sarkon fordult és elviharzott. Kissé megráztam a fejemet, majd vissza fordultam Jaime-hez. Még egy kicsit beszélgettünk, majd felálltunk és távoztunk. A szobámis kisért, és ott pedig megcsókolt. Lágyan és óvatosan csókolt meg. Épp hogy csak hozzá érintette az ajkát az enyémhez. Ilyen gyengéd csókot nem sok embertől kaptam. Amikor elváltak ajkaink, csak néztük egymást és mosolyogtunk. A szeme kísértetiesen hasonlít, Seb szemére, neki is ilyen tenger kék szeme van. Még egy csókot váltottunk , majd bementem és felsóhajtottam. Egyenesen a fürdőszobába vezetett az utam. Megtámaszkodtam a mosdókagylón és a tükörbe bámultam magamat. Az arcom ki volt pirulva, a tekintetem sokat mondó volt, és ezt egy mosoly koronázta meg. Mondhatni „érdekes” pillanatokon vagyok túl. Jamie csókja, Seb pillantása…áh nem is töröm a fejemet. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Elég sokat forgolódtam mire elaludtam. Reggel, a telefonom csipogására ébredtem. Azt hittem, hogy az ébresztő szóld, de egy sms érkezett.
„Jó reggel gyönyörűség, közös reggeli? :D Jaime”
„20 perc múlva az étteremben :) Lisa”
Összekaptam magam és 5 perc késéssel, de leértem.
- Késtél 5 percet- jegyezte meg, majd egy csókolt lehelt az ajkamra.
- Lehetne nem közönség előtt- szólt oda Seb flegmán.
- Jaj, de jó hogy itt vagy, beszélnem kell veled- húztam el onnan félre- Jaime addig foglalj egy helyet, kérlek- kiabáltam neki vissza, mire bólintott és bement az étterembe.
- Na miről akarsz velem beszélni? – kérdezte semleges hangnembe.
- Mi ez a stílus?- fontam keresztbe a kezemet
- Erről akarsz beszélni?
- Nem! Hanem arról,hogy tegnap miért néztél úgy az étterembe?
- Miért, hogy néztem?
- Jaj, Seb ne csináld! Áh nekem nincs erre időm- legyintettem, majd otthagytam.
- Csak nyugodtam, rám ne legyen időd, menj csak a pasidhoz!- mondta gúnyosa.
- Eszetlen barom!- kiabáltam neki vissza. Most nagyon felhúzott, már megint! Máshoz nem ért csak ehhez…ja meg a vezetéshez. Megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat, de mire oda értem Jaime-hez nem sikerült, egyből kiszúrta.
- Na mi történt? Olyan idegesnek tűnsz.
- Áhh csak a német- legyintettem és belekortyoltam a narancslevembe.
- Melyik német?
- Vettel…- könyököltem fel az asztalra.
- Ja. Mit csinált?
- Semmit.
- Hát ha nem akarsz róla beszélni akkor nem erőltetem.
- Tudod mit felejtsük el. Koncentráljunk csak magunkra.
- Rendben van- mosolygott. A reggelem nem épp jól indult, de Jaime gondoskodott róla, hogy felvidítson. Az edzéseket, a büféből néztem végig. Seb első helyen végzett, Jaime, pedig csak a 2. edzésen ülhetett be, mert az első edzésen Ricciardo vezette az autóját. Mollyval a két edzés között találkoztam, és elmeséltem neki a történteket.
- Most akkor Jaime-val jársz?
- Hát igen- bólogattam.
- Hát akkor gratulálok csajszi- ölelte meg mosolyogva. –Bár én azt hittem, hogy mással fogsz összejönni.
- És kivel?
- Na egyet találhatsz
- Seb?
- Hát persze!! Hiszen nagyon jól megvagytok együtt.
- Áh nem! Csak a testi kapcsolat működik, vagy is működött köztünk.
- Á-á, mindketten éreztek valamit egymás iránt csak mindketten túl makacsok vagytok bevallani egymásnak!
- Jaj ne gyere már megint ezzel, Molly! Nem érdekel Seb, most csak Jaime a fontos!
- Hát jól van, te tudod, de én szóltam előre!- mindent tudóan rám nézett, majd kilépett az ajtón. Befele jövet, pedig Christian lépett be.
- Áh Molly, épp téged kereslek.
- Igen?
- Gyere az irodámba, megszeretnék veled beszélni valamit!- bólintottam, majd utána mentem. Nem is találgattam, hogy vajon mit akar, majd úgy is kiderül.
- Ülj csak le- mutatott az asztala előtt lévő fotelra. Kényelmesen elhelyezkedtem, ő is leült és kezébe vett egy pappírt.
- Nos mint nem olyan rég mondtam, hogy te is esélyes vagy arra, hogy Brittát helyettesítsd ebben az évben. Tegnap összeültünk néhány csapattaggal és szavaztunk. A választásunk pedig egyértelműen rád esett. Remélem elfogadod az ajánlatot. – mondta kedvesen.
- Hogy én???- lepődtem meg.
- Igen te! Nos elfogadod?- csúsztatta elém a szerződést. Át se gondolva ezt az egészet, kezembe vettem egy tollat és aláírtam a szerződést.
- Nagyszerű, gratulálok- mosolygott. Adok neked egy kis szobát, ahol nyugodtan áttudsz öltözni, esetleg pihenni- adta a kezembe a kulcsot. Nagyokat pislogva indultam el a szobámhoz. Nem értettem magamat, soha nem szoktam fejest ugrani a dolgokba, és most még is gondolkodás nélkül aláírtam. Mintha az agyam kikapcsolt volna és a testem irányított. A szobámba belépve megpillantottam egy csapat ruhát mellette egy pár cipő és egy beléptető feküdt a kanapén. A szoba az elég kicsi volt. Volt benne egy kis szekrény, egy asztal, amin volt egy laptop, egy telefon és egy lámpa. A sarokban pedig helyet kapott egy kanapé. Gyorsan átöltöztem, a hajamat felkötöttem lófarokba, a beléptetőt a nyakamba tettem és a telefonnal a kezembe kiléptem. A szerelők mosolyogva köszöntek, az egyik viccesen meg is jegyezte, hogy ebben sokkal okosabbnak nézek ki. Ezt persze nem tűrtem el és úgy „viccesen” kapott egy tockost. A többiek persze kiröhögték szegény fiút, aki fancsali arcot vágott. Mosolyogva mentem tovább. Kint a büfében a csajok megbámultak, Mia pedig szóvá tette.
- Hát te? Mi ez a ruha?
- Sajtós lettem- mosolyogtam.
- Azta. Hát gratulálok- ölelt meg. Oh, de most mennem kell, majd még beszélünk, Szia- adott két puszit, majd eltűntek a többi lányokkal. Órákig csak a ruhámat nézegettem, igazgattam. Néhányan hülyének néztek már, de nem érdekelt. Fontos embernek éreztem magam.
- Szerbsz Molly- köszönt rám Britta.
- Oh szia Britta.
- Már egy ideje figyeltelek és látom tetszik a ruhád.
- Jaa hát izé…igen- pirult el.
- Háhá, nyugi én is ezt csináltam az első napomon- mosolygott, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám. – A hétvégén még veled leszek, és segítek neked, hogy bele rázódj ebbe a kemény melóba, de a következő futamon már egyedül kell megcsinálnod a dolgokat.
- Huh rendben van. Akkor vágjunk bele!
- Na ezt már szeretem- mosolygott. Leültünk az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Először magunkról meséltünk egymásnak, majd pedig a munkáról folyt a beszélgetés. Egészen este 6 ig, ott ültünk és beszélgettünk.
- Szóval ne feledd, a diktafon állandóan legyen nálad, azzal feküdj azzal kelj.
- Rendben van- bólogattam.
- Ja és egy jegyzet füzet se árt ha van.
- Oké.
- Na akkor szerintem ennyi lenne.
- Huh hát nem lesz egyszerű, de majd szépen lassan belerázódok!
- Biztos vagyok benne- mosolygott kedvesen. – Akkor el ne felejtsd, hogy holnap lesz a jótékonysági találkozó és a fotózás.
- Nem felejtem el- elköszöntem tőle és visszamentem a hotelba. A telefonomon kis millió üzenet és hívás volt Jaime-től. Fel kéne hívnom, és megnyugtatnom ,hogy még élek. Csakhogy erre nem került sor mert épp velem szembe jött.
- Oh Lisa, azt hittem, hogy valami bajod esett, mert nem vetted fel a telefont és az sms-ekre se reagáltál- ölelt meg szorosan, majd megcsókolt.
- Bocsi, de nagyon elfoglalt voltam. És a telefonom se volt nálam
- Oké rendben, de….mi ez a ruha rajtad?
- Sajtós lettem- vigyorogtam.
- Oh tényleg? Hát akkor had gratuláljak- csókolt meg újra.
- Khm…mennyetek szobára!!- vetette oda a német
- Pofa be Vettel!- szóltam vissza neki, majd folytattuk amit abba hagytunk. Amikor elválltak ajkaink, már eltűnt a szemünk elől. elköszöntünk, majd mindketten bementünk a saját szobánkba. Molly épp Tommival nézetek valami filmet, így nem is akartam őket zavarni, csakhogy Molly kiszúrta, hogy csapat ruhában vagyok.
- Hééé! Mi az a ruha rajtad?
- Megkaptam a munkát- vigyorogtam.
- Wááááá, de jóóó!- futott oda hozzám és olyan erővel csapódott be, hogy hanyatt estem, Molly pedig rajtam hentergett.
- Jóóó, nyugi Molly- röhögtem.
- De úgy örülök ennek!- Tommi nagy szemekkel minket nézett a kanapéról.
- Én is, de azért nem kell összenyomnod.
- Ja jól van leszállok rólad.
- Ideje lesz.
- Gratulálok Lisa- mondta Tommi.
- Köszi, Tommi. Na én nem is zavarlak benneteket, megyek lezuhanyozok és lefekszek. Elköszöntem tőlük és úgy is tettem, ahogy azt mondtam. Elalvás előtt még egyszer végig gondoltam, a holnapi teendőket,majd elnyomott az álom.


A csoportfotózás