21. rész

Most egy kicsit hosszabb és tartalmasabb rész kaptok, mert valószínű hétvégén nem tudok hozni új részt! :) Remélem sok kommentet kapok hozzá ;) Puszií :* Dia ♥


A futam napjára semmi gonoszságot nem terveztem. Azért a versenyét nem akarom elrontani. Kap egy kis egér utat de Malajziában folytatom. Kint már rengetegen voltak. Egy két fotós néha az utamat állta. Miután megcsinálták a képet amit akartak tovább álltam. Már épp megpillantottam a Red Bull Home-ját amikor valaki sikeresen fellökött én pedig fenékre estem. Felnézem hogy megtudjam hogy ki volt az-az idióta állat aki sikeresen a földre küldött. A naptól nem láttam az arcát, mert pontosan úgy sütött.
-Jaj ne haragudj, nem akartalak fellökni!- fogta meg a kezemet, majd felhúzott a földről.
- Nem haragszok, de…- ekkor megláttam hogy a szöszi némettel állok szembe. Mindketten csak bámultunk a másikra. A kezemet pedig azóta fogja mióta felhúzott a földről.
- Öm visszakaphatom a kezemet?- elengedte, rám nézett, majd elment. Én is így tettem csak én a másik irányba mentem. Olyan furcsa volt, semmit se tudtam leolvasni az arcáról, pedig mindig valamilyen érzelem forma megnyilvánul rajta. Ezekkel a gondolatokkal ültem a büfébe le a pulthoz.
- Mit szeretnél?- kérdezte a büféscsaj
- Ha Monstert kérnék kiutálnátok innen?
- Ne dehogy, csak azzal nem szolgálhatok - mosolygott rám. Ha azt szeretnél inni akkor kérj a Mercisektől, itt csak Red Bull van.
- Vajon miért is nem lepődtem meg- sóhajtottam- Akkor jó lesz egy Red Bull- kivette a hűtőből, majd elém rakta. Kivettem egy szívószállat a többi közül és beleraktam. Megkerestem a drága Miát és karöltve végig sétáltunk a paddockon még a verseny előtt. Visszaérve a telefonom csörgésére lettem figyelmes. meg se néztem hogy ki az egyből felvettem.
- Hallo?
- Tudod hogy milyen mérges vagyok rád te csaj!! Ha ott lennék kitekerném a nyakadat!
- Úr isten Molly- kaptam a kezemet a számat a döbbenettől. – Jaj én annyira sajnálom hogy nem hívtalak de nagyon elvoltam havazva. Kérlek bocsáss meg!
- Hmm na jó, de csak akkor ha hozol nekem valamit Ausztráliából
- Hozok, ígérem. Valami szép kis topánkát nézek!
- Ohh az nagyon jó lesz- hallottam ahogyan mosolyog. – Na de mi van veled? Hogy megy a Vettel akció?
- Hm köszi jól vagyok és háát egyenlőre én állok vesztésre
- Micsoda? Akkor gyorsan hozd be a hátrányodat szívi, mert már csak ma látod és 1,5 hétig semmi. Úgy nem fogok odamenni hogy a barátnőm vesztésre...upsz!
- Miii?? Eljössz Malaysiába??
- Na de hülye vagyok hogy én mindig kikotyogok valami…Amúgy itthon akartam közölni veled, de most már mind1
- Úr isten ez nagyszerű!!!- ujjongtam a telefonba. – Már alig várom! Őő vagy is nem- röhögtem
- Na ha meglátlak ezért megcsaplak- vágta be a durcit.
- Jól van Molly én is szeretlek!
- Te és helyes pasik vannak arra felé?
- Jajj Molly ne kezd már megint!
- Most miért, pasizni csak szabad?!
- Persze hogy szabad,de…mi lesz Tommival?
- Hát mi lenne, semmi, nekem nagyobb falat kell
- Igen? Mert én mintha ha azt hallottam volna hogy nagyon bejössz neki, és hogy szívesen megismerne ha idetolnád a képedet
- Tényleg???- szinte lelki szemeim előtt láttam ahogy felcsillan a szeme a boldogságtól.
- Igen szóval hagyd békén a többi pasit és ismert meg Tommit, mert egy nagyon aranyos, okos szeretetre méltó gyerek.
- Hűű de sok mindent tudsz te róla.
- Igen mert volt szerencsém közelebbről is megismerni
- Lefeküdtél vele???
- Mii?? Nem! Dehogy! Csak nagyon jó barátom lett. De ennyi! Nekem ő nem jön be egyáltalán.
- Hmm akkor a szöszi német, mi??- halottam ahogy vigyorog.
- Nem!- gyorsan rávágtam
- Na ne akarj etetni, még a hülye is látja hogy bejön neked!
- Molly fejezd be, nem akarom még egyszer meghallgatni a szentbeszédet!
- Miféle szentbeszédet? Miért ki beszélt még erről neked?
- Hát Tommi beszélte tele a fejemet, minden hülyeséggel hogy vonzódunk egymáshoz csak nem bírjuk egymásnak bevallani és ezért inkább bántjuk egymást ahelyett hogy szeretnénk egymást...blablabla és így tovább.
- Akkor igaza van, mert ő látja a dolgokat, én meg nem vagyok ott, még is tudom…azta de pro (profi) vagyok!!
- Na jó Molly most mennem kell, mert lassan kezdődik a futam, nézzed ám!
- Oké-oké rendben, Majd beszélünk szia, puszi!
- Puszi,szia- majd letettem. Kinéztem a büfé ablakán és meglehetősen kevesen voltak. Értetlenül néztem kifelé.
- Hogy-hogy ilyen kevesen vannak a paddockban?- kérdeztem a büfés csajtól
- Mert fotózás van kint a pályán- világosított fel.
- Jaa értem- bólogattam. Mivel nem volt semmi dolgom, így elmentem kajálni. Nem akartam szendvicset enni ebédre így inkább az ebédlőbe mentem. Bent szinte az összes szerelő ebédelt, így kissé félve indultam egy tálcáért. Tisztára mint a menzán. Beálltam a sorba és vártam míg a kaja pulthoz nem értem. Kértem magamnak paradicsomlevest, húst rizzsel, és desszertet ami csoki puding volt. Kerestem szabad helyet, de nem nagyon találtam. Talán kint lesz. Épp kiakartam menni amikor valaki elkezdett integetni nekem hogy menjek oda. Távolról csak annyit láttam hogy szőke. Nos hát néhány ember megfordult a fejembe hogy ki lehet, de közelebb érve megnyugodtam, mert Tommi volt az.
- Szia Tommi- ültem le mellé.
- Szia, hogy-hogy itt ebédelsz? Nem szoktál idejönni.
- Hát most is csak azért mert valami főt kajára vágytam és nem valami szendvics félére.
- Ja értem, hát akkor jó étvágyat.
- Jó étvágyat- belemerítettem a kanalam a levesbe és néhány perc után már el is fogyasztottam. Tommi is elfogyasztotta és együtt vágtunk neki a főétel elfogyasztásának. Nem szóltunk egymáshoz, csak csendben fogyasztottuk el a fő ételt. A desszerthez érve törtem meg a csendet.
- Üm képzeld- nyaltam le a kanalamon maradt pudingot- beszéltem Mollyval és jön velem Malaysiában. Tommi megállította mozdulatát és rám nézett.
- Tényleg? Az szuper- derült fel az arca.
- Éss már nagyon várja hogy veled is találkozzon- kacsintottam rá. Tommi láthatóan zavarba jött. Kicsit segítek nekik hogy összejöjjenek, mert Tommi az-az ember aki megtudja puhítani az én keményfejű barátnőmet, és Molly az aki izgalmas életet biztosítana Tomminak. Mert Molly nélkül az élet, unalmas! Miután elfogyasztottuk a pudingunkat, Tommi visszament a boxba míg én kiültem az egyik asztalhoz. A fejemről leszedtem a napszemüveget és úgy figyeltem az embereket. Ilyenkor azt éreztem hogy ők nem látnak csak én. Tudom gyerekes dolog, de ha felrakom a napszemüveget elbújhatok az emberek elől. Néhány fotós megállt képet készíteni, majd tovább állt. Amikor kezdtek egyre kevesebben lenni a paddockban Seb boxa felé indultam. A fiúk kint voltak a rajt rácson így egyedül ültem fel a pultra és a képernyőt figyeltem. Viszont egy valami elkerülte a figyelmemet. Mike is itt van. A tekintetünk találkozott, de visszafordítottam a képernyőre a fejemet. Próbáltam tudomást nem venni róla. Lassan a szerelők és Tommi is visszaért, majd felült mellém. A kocsik elindultak a felvezető körre. Muszáj volt feltennem a fülvédőt, mert nagyon hangosak voltak. A rajtnál mindenki izgul, még Christian is bejött hogy innen nézze meg a rajtot. Amikor felsorakoztak, a piros lámpák kigyulladtak és kezdetét vette az első nagydíj. Vette úgy lőtt ki mint egy golyó a puskából. Már az elő kanyarnál rengeteg előnye volt. A rajtot követően Alonso visszacsúszott az 5.-ik helyről a 10.-re. Majd beérte Buttont, aki Massával küzdött. A brit bevetette a KERS-et, a mozgatható hátsó szárnyat, de nem sokra jutott vele. Végül Massa „kitette” Buttont a pályáról, így ő levágta a kanyart. Tudtam hogy ezért büntetés jár, még Tomminak is mondtam, és igazam lett később megkapta a büntetését. Ezzel a brazilt maga mögött hagyta, akit Alonso is megelőzött. Aztán Barrichello is kapott büntetést. Ütközött Rosberggel, akinek a hűtőjét találta el. Hamiltonnak a fenéklemeze sérült, melynek első fele folyamatosan leért. Sebastiant nem lehetett megfogni, fényévekre volt a többiektől így könnyedén megnyerte a szezonnyitót Hamilton és Petrov előtt. A szerelők persze őrjöngtek amint Seb átment a célvonalon. Tommi leugrott a pultról és össze ölelkeztek Brittával (Seb sajtósa). Majd engem is szorosan átölelt. Megragadta a kezem és a kifelé kezdett el húzni.
- Hova megyünk?
- A pódium alá!- mondta vidáman. Nem igazán akartam, odamenni, de Tommi húzott maga után. Egészen az első sorig tuszkol, így én álltam legelöl. Nagyon nem akartam itt állni, de hátra fele nem tudtam menni, mert rengetegen voltak mögöttem. Láttam ahogy begurul az első három, majd Seb kiszáll és a kocsi tetejére áll. A csapat ujjong, tapsol, ordít! Mivel magával ragadott, ezért én is tapsoltam és ujjongtam. Seb lepacsizott a szerelőkkel, igaz kb 1méterre történt mellettem, de féltem hogy megláthat. Sajnos vagy nem sajnos(?) meglátott és egy boldog mosolyt küldött felém, amit megpróbáltam viszonozni, de elég gyatrán sikerült, mert csak egy fél mosolyt eresztettem meg. Amíg bementek mérlegelésre, addig én az előbbi szituációt játszottam újra és újra. Jó érzéssel töltött el hogy rám mosolygott, és végre láthattam a boldog őszinte mosolyát, igaz csak bukóban, és nem pedig a gonosz vigyorát láttam. A gondolat menetemet a többiek ujjongása és ordibálásra szakított félbe, mert az első 3 már a dobogón állt. Türelmesen végig hallgattuk a himnuszokat, majd Seb a magasba emelte az idei első győzelméért járó díjat. Szép látvány volt ahogy megcsillant a díj a lemenő nap fényében. Hamilton elégedett volt a 2. helyével, Petrov pedig szintén ugyan olyan örömmel fogadta a 3.nak járó díjat mint Seb az elsőnek járót. A pezsgőzés sem maradhatott el, bőségesen locsolták egymásra az édes nedűt, sőt még mi is kaptunk belőle. Amikor bevonultak én is elindultam a tömeggel vissza fele. Tommit a tömegben elvesztettem, így inkább a Home-ba mentem. A csajok már pezsgőt bontottak és mosolyogva koccintottak.
- Lisa gyere neked is van egy pohár- nyújtotta felém a pezsgővel teli poharat Mia.
- Jaj nem kösz, inkább kihagyom, kaptam elég pezsgőt – eresztettem meg egy félmosolyt. Egy kisebb fotós és kamerás tömegre figyeltem fel. Valakit nagyon körbevettek. Szegény alig bírt mozdulni. Kimentem az ajtó elé hogy jobban szemügyre vegyem az „áldozatot”. Összesen egy kék sapkát láttam az illetőből. A kezét nyújtotta felém, hogy segítsem ki a tömegből. Habozás nélkül megfogtam és amilyen erősen csak tudtam felrántottam az ajtó elé. De annyira megrántottam hogy neki estem az ajtónak ő pedig nekem esett. Zavartan tekintettem rá, csakhogy egy csodálatosan kék szemekbe botlottam. Alig bírtam levenni a szememet róla, de amikor rájöttem hogy ki a tulajdonosa, azonnal elfordítottam a fejemet és bementem. Ő is jött utánam. Ahogy megelőzött egy szó hagyta el a száját. És ez a szó a „Kösz” volt.
- Mit is mondtál?
- Tudom hogy hallottad- nézett vissza rám.
- Micsodát? Én csak mormogást hallottam- tettettem a hülyét. De ő csak mosolyogva megrázta a fejét és eltűnt a folyosók közt. Ez a „kösz” felért egy öngóllal, így mondhatom hogy egyenlítettem 2-2-re. Pedig meg se erőltettem magamat, csak a kezemet nyújtottam felé. Jobban tetszik ez az „öngól” módszer mint a szívatás. Itt nincs kockázat, itt csak nyereség lehet ha jókor vagyok jó helyen. Hmm el kell hogy gondolkozzak azon hogy folytatom tovább avagy váltok!?