18. rész

Hali emberek! :) Tudom hogy mostanában ritkábban hoztam frisst, de ez változni fog, mert majd most gyakrabban tudok, majd hozni! :) Jaj és mielőtt elfelejteném, nagyon jó lenne az ha egy két szereplőről leírnátok hogy milyennek látjátok,mit gondoltok róluk ;) Nemsokára hozom a kövi rész! Addig is legyetek jók :*


Összeszedtem minden cuccomat, majd hívtam egy taxit és a visszavitettem magamat a szállodához. Felmentem a szobámba és egyből a bőröndömben kezdtem kutatni. Addig keresgéltem ameddig meg nem találtam a kis üveget, amibe viszketős por volt. Vég szükségesetére raktam el, ha nagyon belém gázolna akkor ezzel elintézhetem, és ez most vészhelyzet volt. Megfogtam és elraktam a táskába, majd visszamentem a pályára. Megkerestem Miát, hogy beavassam a kis tervembe. A tervem egyszerű volt: belopózni Seb szobájába és a port belerakni az overálljába. Megkértem ha látja hogy Sebastiant a szobája felé indul akkor mindenképp tartóztassa fel. Mia persze csak megcsóválta a fejét, de belement a játékomba. A táskámból kiszedtem a kis üveget és belemélyesztettem a zsebembe. Nem akartam feltűnést kelteni, így csak sétálva elindultam a szobája felé. Szerencsére azon a folyosón nem volt senki. Amikor odaértem előbb hallgatózni kezdtem hogy nincs-e bent senki. Lenyomtam a kilincset, az ajtó pedig kitárult. Egyből megpillantottam a kikészített overállt. Az üveget kiszedtem a zsebemből, óvatosan lecsavartam, majd gondosan mindenhova szórtam egy keveset. Az üres üveget visszaraktam, az overállt pedig visszahelyeztem eredeti pozíciójába. Gonosz mosollyal akartam elhagyni a szobát csakhogy hangokat hallottam. Először még nem tudtam hogy kiknek a hangja, de ahogy közeledtek már kivehető volt a hang tulajdonosai. Miáé és Sebé volt.
-...igen tudom Mia, de most ha nem haragszol át kell öltöznöm, mert fotózás lesz.
- De...
- Majd később még beszélünk- innen már tudtam hogy nincs vissza út vagy lebukok vagy valamit nagyon gyorsan kitalálok. Nagyon sok minden nem volt a szobába, így nem igazán tudtam, hogy hova bújhatnék. Volt egy szekrény, de abba nem fértem bele. Így gyorsan a háta mögé bújtam. Hallottam ahogy lenyomja a kilincset és belép a szobába. Épp hogy csak sikerült elbújnom. Mivel nagy kicsi rés volt a szekrény és a fal között, így muszáj volt valamelyik irányba elfordítanom a fejemet. Ismét végig néztem azt ahogyan leveszi a pólóját, majd a székre dobja, ahogy kicsatolja az övét, és lecsusszan róla a farmer nadrág. Nyelnem kellet egyet, mert már másodjára nézem végig ahogyan itt állt egy fekete boxerban tőle 2 méterre. Most rengeteg lány ölni tudna ezért hogy már másodjára is végig nézhetem ahogy a szöszi német levetkőzik. De nem fogok ellágyulni pár tökéletes testrész láttán. Végig „tűrtem” ahogy felveszi az overállt, majd távozik a helységből. Megkönnyebbülten másztam ki a szekrény mögül. Kissé összepréselt, így mélyeket kellet lélegeznem. Rendeztem a vonásaimat és kiléptem az ajtón. Úgy mentem végig a folyóson mintha mise történt volna. Ahogy Mia a meglátott, egyből odajött hozzám.
- Naa??
- A küldetés végrehajtva- húztam gonosz vigyorra a számat.
- Nem vagy semmi te csaj.
- Na meg nézzük a műsort?
- Meg hát- a fotózás helyszínére mentünk, ahol már rengeteg fotós várta a pilótákat. Egy nagy doboz szerűség mögé bújtunk ahol nem láthat meg, de mi mindent láttunk. Mark után Seb következett, aki elég furcsa mozdulatokat tett, amíg oda nem ért a fotósok elé. Láthatóan nem bírta megállni hogy ne vakarózzon. Persze mi Miával röhögtünk a dobozok mögött. Egyre jobban vakarózott így alig tudott még megállni is. Néhány fotós elég érdekes ábrázattal nézett rá.
- Seb ne vakarózz-! szólt oda Tommi.
- De nem bírom ki!- azért próbált uralkodni magán, egy pillanatra abba hagyta hogy legalább tudjanak egy két képet csinálni, majd megint rákezdett. Miával dőltünk a röhögéstől, hogy saját magából hülyét csinált. Amikor távozott mi is vissza mentünk a büfébe. Kértem egy papírt és egy tollat a büfés csajtól, ráírtam valamit, majd összehajtottam.
- Ezt oda tudod adni Sebastiannak?
- Igen, de nincs rajta hogy ki küldi.
- Ohh, tudni fogja- legyintettem, majd mosolyogva távoztam.


*Seb szemszög*

Egyszerűen nem bírtam ki, nagyon viszketett mindenhol. Tommi próbált nyugtatni hogy hagyjam abba. Sikerült is egy pillanatra de utána megint nagyon kellett vakaróznom. Fogalmam sincs hogy miért van ez. Bárány himlős nem lehetek, mert már kiskoromban volta. Allergiás meg nem vagyok. Szóval rejtély hogy miért vakarózok.
- Tommi én ezt nem bírom!- mondtam a személyi edzőmnek.
- Nem tudom hogy mi bajod, vagy hogy segíthetnék- vakarta meg a fejét. – Menj zuhanyozz le, talán az jó lesz. –úgy is tettem ahogy Tommi mondta, alig vártam hogy levegyem már az overállt és a zuhany alá álljak. 10 percet töltöttem a zuhany alatt. Amikor kijöttem már sehol sem viszketem.
- Na jobb már?- jött be Tommi.
- Sokkal, nem tudom hogy mitől viszketem – ültem le a székre. Tommi felvette a földről az overállt megnézte a belsejét.
- Azt hiszem rájöttem hogy mitől viszkettél.
- Na mitől?
- Viszketős por.
- Hogy micsoda??
- Jól ismerem ezt a port, mert még kis koromba valaki ilyennel viccelt meg. Biztos valaki belerakta az overállodba.
- De ki? Ki képes erre?
- Tőlem kérdezed?! Hát csak olyan személy lehetett aki nem kedvel. – leültem a kanapéra és gondolkodni kezdtem. Kis idő után megszólaltam.
- Van egy tippem.
- Na ki az?- ült le mellém.
- Lisa
- Lisa? Áhh nem ő erre nem képes.
- Dehogynem- álltam fel- Te nem ismered!
- Mert te igen?
- Őőő nem..de belőle kinézem. Mindig keresztbe akar tenni nekem.
- Ameddig nincs bizonyítékod rá, addig nem vádolhatod meg- okoskodott Tommi.
- Jó, tudom, de akkor is ő volt tudom.
- Akkor ő- hagyta rám Tommi. Elővettem még egy overállt, alaposan megvizsgáltam, hogy ebbe is nem-e rakott port. Miután végig vizsgáltam minden négyzetcentiméterét, belebújtam, felvettem a sapkámat és Tommival az oldalamon a büfébe mentünk.
- Szia Kelly, kérnék egy Red Bullt- kértem a pultos csajt.
- Már is adom- oda adta az üveget, megköszöntem, de mielőtt távoztam volna még utánam szólt.
- Sebastian várj, ezt neked küldik- nyújtott felém egy kis papírt.
- És ki?
- Azt nem tudom, csak annyit mondott, ha elolvasod tudni fogod- bólintottam, majd kinyitottam és ez díszelgett benne: „1-1” ;D
- Na látod Tommi, erről beszéltem én neked- nyomtam az orra alá a pappírt.
- 1-1?- kérdőn nézett rám.
- Igen, de teszek róla hogy 2-1 legyen az én javamra- mutattam magamra.
- Seb ne csináld már!
- Miért? Ha ő csinálhatja akkor én miért ne?
- Olyanok vagytok mint egy civakodó házas pár!
- Nana, csak óvatosan a hasonlatokkal!- Tommi látványosan megfogatta a szemét és közben azon kezdett el gondolkodni ő már valamikor látott ilyen esetet sőt nem is egyszer… Egyszerűen annyira gyűlölik egymást hogy már-már szeretik egymást. Mert mint tudjuk a szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el. És ők épp ezen a hajszálon táncolnak.



- De megnéztem volna, hogy milyen fejet vág amikor elolvassa- mondta Lisa a tenyerét össze dörzsölve a paddocba sétálva.
- Igen arra én is nagyon kíváncsi lettem volna. De biztos nem örült neki- mondta Mia.
- Még szép! Szerintem elküldött a jó büdös francba és most terveli ellenem az újabb merényletét- ekkor megszólalt a zsebembe a mobilom. Meglepődve pillantottam a kijelzője.
- Szia apa!
- Fordulj meg!- majd letette, másodpercekig bámultam az elsötétült kijelzőre mert nem értettem ezzel mit akart mondani. Végül azért hátrafordultam és megpillantottam apámat aki épp nekem integetett.
- Apa te mit keresel itt?- csodálkoztam
- Már egy ölelést sem kapok?- játszotta a szomorút. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, majd megöleltem.
- Na de hogy kerülsz ide?- kérdeztem újra.
- Részvényeket veszek a Red bullnál- amint ezt meghallottam leesett az állam.
- Hogy micsoda?- szalad néhány oktávot feljebb a hangom- Ez komoly?
- A lehető legkomolyabb- ekkor feltűnt a Red Bull csapatfőnöke.
- Áh Mr. Szepessy, örvendek- fogtak kezet
- Én is örülök hogy megismerhetem Mr. Horner. Jaj mielőtt elfelejteném bemutatom az én csodálatos nagylányomat Elisabeth Szepessy-t – fogta meg a vállamat.
- Igen már volt szerencsém találkozni a lányával a döntőben és persze itt is. Igaz sok mindent nem tudok róla, de ha az időm engedik szívesen megismerném a lányát- mosolygott rám amit viszonoztam. Rendes embernek tűnik, de majd ha akkor derül ki minden ha megismerem. Mert hát nem árt a főnőkkel jóba lenni.
- Na de szerintem vonuljunk el megbeszélni a részleteket- terelte odébb apámat a csapatfőnök- Elköszöntek és eltűntek a Red Bull Home-jában. Mia ezt az egész „jelenetet” a háttérből figyelte végig.
- Ugye jól hallottam hogy apukád részvényeket vesz?- kérdezte lelkesen
- Neked aztán jó a füled, de amúgy igen jól hallottad- mosolyogtam – És így belegondolva egyszerre megdöbbentő és nagyszerű! Így ha ő is részvénytulajdonos lesz akkor több helyre bejuthatok. Ez az jelenti hogy több helyen tudom idegesíteni azt a szőke németet. – dörzsöltem össze gonoszul a tenyeremet. Ameddig apa Mr. Hornerrel tárgyalt addig én elmentem újra megkeresni Kevint, mert tényleg elkelt volna egy pulcsi. Szerencsére se Mike-al se Seb-bel nem találkoztam. Így egy meleg pulcsiban tértem vissza a RB büféjébe ahol Seb és Mr. Horner beszélgettek. De amint meglátott a csapatfőnök egyből odajött hozzám.
- Szerbusz Elisabeth- köszönt kedvesen
- Csak Lisa, Mr. Horner
- Oké de akkor te pedig szólíts Chrisnek és tegeződünk- mondta ellentmondás nem tűrően de a végén elnevette magát.
- Seb gyere már ide- intett a német felé, aki nagyon nem akaródzott idejönni- Na gyere már- szólt rá erélyesebben mire végre megindult – Had mutassam be az új részvénytulajdonos lányát Elisabeth Szepessy-t.
- Már volt szerencsém találkozni vele- vágtam be a művigyort, de legszívesebben otthagytam volna.
- Jéé tényleg ő ellen tiltakoztál annyira a döntőben- Seb szúrós pillantást küldött a főnőkére, míg én egy mindent tudó vigyort eresztettem meg felé. A szöszi német egy szó nélkül otthagyott minket, a főnöke pedig csak pislogott.
- Nem szokott ilyen…furcsa lenni. Nem tudom mi ütött belé.
- Szerintem a hormontól, hisz még csak most kamaszodik- vettetem oda, mire elröhögte magát a csapatfőnök.
- És meg kérdezhetem Mr. Horner...
- A-a csak Chris- javított ki.
- Bocsánat, Chris, megtudhatnám hogy apám hány százalék részvényt vásárolt?
- 8 %-ot.
- Hm az gondolom kevés
- Háát nem sok, a csapat ügyeibe egyáltalán nem szólhat bele, de szabad bejárasa van mindenhova, kivétel a fejlesztő részlegbe, a futamokon vip belépőt kap és annyi embert hozhat magával amennyit csak akar. És ők is vip jegyet kapnak.
- Akkor nem is olyan rossz- mosolyogtam.
- Hát a vendégek szempontjából nagyszerű- eresztett meg egy mosolyt ő is. – Ja és még el nem felejtem, neked is megengedem a szabad járást bárhova. – ettől a hírtől olyan boldog lettem hogy hírtelen megöleltem.
- Jaj, bocsánat, csak…nagyon megörültem ennek a hírnek- mosolyogtam mit a tejbe tök.
- Semmi baj- mosolygott ő is.
- Na de én megyek is már- „pá”-t intettem, majd eltűntem a szeme elöl. Kimentem sétálni a paddocba és útközben megint azon jársz az eszem, hogy ha szabad bejárásom lesz mindenhova akkor állandóan megállás nélkül tudnám szívatni Seb-et. És még attól se kell, majd félnem hogy lebukok. Egy külső szemlélő erre azt mondaná hogy egy megszállott vagyok. Hmm igen az vagyok egy..megszállott...