17. rész

Igen a szöszi német volt bent a liftben és szerintem ugyan olyan arcot vághattunk mind a ketten amikor megláttuk egymást. Beszálltam mellé, majd megnyomtam a földszint gombját. Egy folytában a kijelzőt néztem és azt vártam hogy mikor érünk már le. Na már csak 3….2….1… és ekkor bekövetkezett az amire egyikőnk sem számított. A lift erősen megrázkódott, és megállt. A korlátba kellett kapaszkodnom különben elestem volna. A világítás egy pillanatra elment, de utána visszajött.
- Mi a franc volt ez???- kérdezte Seb.
- Na neeee, ezt nem hiszem el- majd nyomkodni kezdtem a földszint gombját, de hiába nyomkodtam, a lift nem akart mozdulni, se le se fel.
- Hát ez szuper, pont most kellett ennek a rohadék liftnek is megállnia, ráadásul még te is itt vagy!!!- csapott idegesen a lift ajtóra
- Talán valami bajod van velem??- tettem csípőre a kezemet.
- Ááááh nincs- majd a liftnek dőlt, keresztbe tett kézzel és próbált nem a szemembe nézni. Jobban is tette, mert ha szemmel ölni lehetett volna ő már rég halott lenne. Próbáltam lehiggadni és persze nem pánikba esni. Megnyomtam a vészjelző gombot és vártam, mert nem tudtam mást csinálni. Tudtam hogy ez hosszú időbe fog telni, mert már egyszer volt ilyen eset, hogy bent ragadtam a liftben, ráadásul ott se egyedül. Mollyhoz mentem épp és a szomszéd fiújával együtt szálltunk be a liftbe, (aki megjegyezem irtó helyes), és a 3.-on megállt a lift. 4-5 órát tölthettünk bent kettesben. Sok mindent megtudtam róla, na de nem ez az érdekes, hanem az hogy csók lett a vége. Mert hát ugyan mit tudna két tini együtt a liftben csinálni, hanem csókolózni??! Szóval elég „érdekes” élményeim vannak a liftben ragadásról. Azért reméltem hogy nem kell 4-5 óra hogy kiszedjenek minket, mert 1: nem bírnám ki vele addig egy légkörben, 2: ez egy szálloda és itt gyorsabban dolgoznak mint egy lakóházban. Már egy jó ideje állok, így inkább nagyokat sóhajtozva leültem. Seb is követte a példámat és ő is letelepedett. Kényelmesen kinyújtottam a lábaimat, erre Seb is ugyan azt csinálta amit én.
- Muszáj utánoznod???- csattantam fel.
- Egyáltalán nem utánozlak, csak nekem így kényelmes
- Ahha persze...
- Hát akkor ne hidd el!
- Nem is...
- Jajj mikor nyitják már ki!!!Nem bírom ki!- idegeskedett
- Ne nyávogj mert megfájdul a fejem tőled- masszíroztam meg a homlokomat.
- Jaj persze, kussba kell maradni, mert őnagyságának megfájdul a feje...- nem néztem rá, mert különben megcsaptam volna.
-… nálad beképzeltebb lányt még nem láttam- mondta halkan, de nem volt szerencséje mert hallottam.
- Mi mondtál???
- Semmit!!
- Ha még egyszer beképzeltnek nevezel én esküszöm…!!- hajoltam közelebb hozzá- …hogy leszedem a fejed. Nem is ismersz és hogy mersz te ítélkezni!- böktem meg a mutató ujjammal.
- Én csak az igazat mondom, mert csak úgy süt rólad a beképzeltség és az egóizmus- vágta a fejemhez. Amint ezt kimondta érzetem hogy elszakad a cérna és neki esek. Próbáltam ott ütni ahol csak tudtam, de mivel sokkal erősebb volt nálam, lefogta a kezeimet, így esélyem se volt.
- Befejezted?
- Nem!!!- mondtam erélyesen. Valahogy kiszabadítottam az egyik kezemet, és a táskám után nyúltam és fejbe vágtam. Sajnos nem volt benne sok minden így nem fájhatott neki. Csak annyit értem el hogy dühös lett. Maga alá fordított a kezeimet pedig szorosan megfogta. Azóta az éjjel után most először vagyunk ilyen közel egymáshoz. Éreztem a leheletét a számon, a szemében pedig dühöt, és vágyat véltem felfedezni. A düh az érthető, de a vággyal nem tudtam mit kezdeni. Nem értettem, de lehet hogy nem is akartam megérteni. A szívem azóta kalapál ennyire amióta rajtam fekszik. De lehet hogy az előbbi civakodás miatt van, sőt biztos vagyok benne, nem pedig más miatt…
- Megtennéd hogy leszállsz rólam?- suttogtam szinte a szájába.
- Csak akkor hogy nem fogsz megint megcsapkodni!- suttogta ő is. Válaszolni már nem tudtam , mert csak azt vettem észre hogy valami villan nem messze tőlem. Mindketten a fény irányába kaptuk a fejünket és újra villant a fényképező. Seb egyből leugrott rólam és a fotós urán ered, aki ahogy megcsinálta a képeket elfutott. Észre se vettük hogy újra elindult a lift, sőt azt se hogy kinyílik az ajtó, annyira elmerültünk. Én pedig most a gondolataimba merültem el és még mindig itt ülök a lift padlóján.
- Kis asszony minden rendbe van?- jött oda az egyik szállodai alkalmazott.
- Igen persze- bólogattam, majd felsegített a földről, megköszöntem, majd elsétáltam a lifttől. Kicsit rendeznem kellett magamat, a gondolataimat és persze az össze vissza álló ruhámat is. Amíg az étteremhez nem értem, sikerült rendezni a dolgaimat. Az étteremben szerencsére nem voltak sokan, így oda ülhettem ahova csak akartam. Egy kis asztalt választottam, leültem, majd rendeltem. Igaz most valahogy nem voltam olyan éhes, amint 1 órával ezelőtt, de muszáj ennem valamit. Amikor kihozták a vacsorát, szép nyugodtan elfogyasztottam egy pohár bor kíséretében. Vissza fele inkább lépcsőztem, igaz az 5.-en laktam, de nem akartam még egyszer beszorulni a liftbe, túl sok volt ez a mai napra. A 2.-on levettem a magas sarkúmat, mert úgy éreztem nem bírok már benne menni, így mezítláb mentem fel. A szobába ledobtam a cuccaimat, majd előkerestem a pizsimet ami egy rövid gatyából és egy kis topból állt. A sminkemet lemostam a hajamat pedig kifésültem. Mielőtt lefeküdtem volna még kikészítettem a holnapi munka ruhámat, ami egy kék csíkos ingből egy rövid gatyából és hozzá egy piros övből állt. Végül pedig lefeküdtem aludni a pihe puha ágyba. Reggel meglepő módon nem a nap fényére keltem hanem az eső csöpögésére. Az ablakot este nyitva hagytam, így még jobban halottam ahogy esik. Bár nem szakadott, de azért esett. Az volt a szerencsém hogy nem volt hideg bár fújt a szél. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, a hajamat megcsináltam, és felraktam egy vízálló sminket. A ruhához igazából egy magas sarkút kéne vennem, de inkább a saját tornacipőmet vettem fel. Az kényelmesebb is, meg nem ázik be. Az inget meg a mellem alatt kéne megkötnöm, de akkor kint lenne az egész hasam és a derekam, és így megfáznék. Majd ha szólnak hogy kössem meg akkor megkötöm addig csak simán begombolom. Elraktam néhány fontos dolgot a táskámba, a cipőmet, pedig egy papír táskába raktam és a lift felé mentem. Szerencse most nem ragadtam be. Amikor kinyílt az ajtó egyből megpillantottam a csajokat, akik már készen álltak az indulásra. Igaz ők úgy néztek ki ahogy kéne, csak én nézek ki máshogy. A lányok között megpillantottam az újdonsült barátnőmet.
- Szia Lisaaa- ugrott a nyakamba.
- Nyugi Mia még megfojtasz
- Jaj bocsi- mosolygott. Na mesélj mi van veled?
- Fúú ha én elkezdenék mesélni akkor még egy hét múlva se fejezném be- legyintettem
- Naaa, mi történt?- lelkesült fel.
- Majd a kocsiban elmondom- megvártuk még a kis buszok leparkolnak a hotel elé. Direkt nem szálltunk be, hogy mi ketten Miával ne férjünk be. Így kellett még 1 kocsit rendelni a szállodához. Amikor megjött beültünk és mesélni kezdtem. Már majdnem a pályánál voltunk amikor befejeztem.
- Tyűhaaa nem semmi- hüledezett.
- Hát nem, csak nekem lehet akkora szerencsém hogy bent ragadok pont vele a liftben
- Lehet hogy a sors akarta így- mondta már a paddockban sétálva. Most szerencsére elállt az eső, de még mindig felhős volt az ég. Már elég sokan voltak a paddockban, legtöbben fotósok és riporterek. Egy pilótát se láttam még, de valószínű lassan meg kell érkezniük mert néhány óra múlva kezdődik az év elei fotózás. Addig mi Miával beültünk a Red Bull büféjébe reggelizni. Péksüteményt és meleg teát kortyolgattam. Nem tudom hogy bírja a többi lány, de nekem így is kifagy a vesém, hogy be van gombolva végig az ingem. Amikor elfogyasztottuk a reggelit egyből mentünk ki a Red Bull Home-ja elő, mert ott lesz a fotózás. De mielőtt kimentem volna, felvettem a magas sarkút és az ingemet pedig a mellem alatt megkötöttem. Kint felálltunk abba pozícióba amit Dolly mondott nekünk és kattogni kezdtek a vakuk. 10 percnyi mosolygás után kezdtek megfájdulni az arcizmaim. 15 perc után pedig már a mosolyt se bírtam levakarni mert beállt az arcom. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor végre végeztünk.
- Nem is tudtam hogy ilyen nehéz ez a meló- masszíroztam meg az arcomat.
- És még többen leszólják hogy itt semmit se kell csinálni, hogy csak bájologni kell, pedig nem egyszerű feladat 15 percig állni és mosolyogni na és még a többi feladat… – mondta Mia közben leültünk bent egy asztalhoz. Némi tétlenkedés után úgy döntöttem hogy megkeresem Kevint és kérek tőle egy kabátot vagy valami pulcsit, mert úgy éreztem lefagyok. Bent a boxban csak néhány szerelő volt és persze a félig össze szerelt kocsi. Mivel nem láttam Kevint visszaindultam csak beleütköztem valakibe.
- Te mit keresel itt?- kérdezte Seb
- Nyugi nem hozzád jöttem!- kikerültem és sietős léptekkel elindultam.
- Ja persze biztos a szeretődhöz jöttél- szólt még utánam.
- Mi van???- fordultam vissza.
- Hát Mike-hoz.
- Nem tudom miket hordasz itt össze- fontam keresztbe a kezemet.
- Hát én arról beszélek kicsi szívem, hogy nem rég Mike-al henteregtél- lépett közelebb hozzám. Köpni nyelni nem tudtam. Ez meg honnan tudja???? Látta rajtam hogy az arcomon a kétségbeesés a düh és az meglepődöttség keveredett. Így még titkolni se tudtam volna.
- De honna...?
- Mike mondta kissé illuminált állapotban- vigyorgott diadal ittasan. – Szóval ha őt keresed akkor nem sokára jön és lenyomhattok még egy menetet- kacsintott rám. Én abban a pillanatban felemeltem a kezem és pofon akartam vágni, de jó reflexeinek köszönhetően megfogta a kezemet.
- Nana, ezt nem szabad- szinte úgy téptem ki a kezemet a szorításából és csörtettem ki, de még hallottam hogy utánam szól.
- 1-0 ide- Nagyon dühös voltam Mike-re is meg arra a szőke németre is. Na ezt még tuti biztos hogy vissza kapja. Ekkor megálltam és eszembe jutott egy nagyszerű ötlet.