20. rész

Sajnálattal látom hogy mostanában elég keveset kommenteltek, de remélem ez a jövőben változni fog :) Nem is szaporítom tovább a szót itt a friss ;D Jaa és nagyon köszönöm a 30 rendszeres olvasót!! Nagyon megnyugtat hogy ennyien érdeklődtek a történetem iránt! :)
Puszi: Dia ♥

Reggel amikor felébredtem az első gondolat ami eszembe jutott Tommi szavai voltak. Nagyon meggyőzően beszélt és egy pillanatra még el is hittem, de azt hiszem az lesz a legjobb ha folytatom a kis hadjáratomat és nem fogok békülni. Ha már egyszer elkezdtem akkor már be is fejezem. 25 perc alatt letudtam a reggeli készülődést és már az étteremben kerestem a megfelelő asztalt ahol reggelizni tudok. Meg is találtam csak hogy észrevettem hogy 2 asztallal odébb megvolt terítve. A tányéron egy nagy croassan volt a bögrében pedig finom tea illatozott és egy kártya volt az asztalra helyezve „Lisának” néven. Oda mentem az asztalhoz és éretlenül néztem az asztalon a kártyát.
- Maga, Lisa?- kérdezte egy pincér fiú.
- Igen én.
- Akkor ez a magáé.
- Tegeződjünk! De hogy-hogy az enyém? Ki küldte?
- Egy bizonyos Tommi Pärmäkoski- húzta elé a cetlit a zsebéből.
- Áhh Tommi volt? Akkor rendben van- mosolyogtam a pincérre, majd leültem.
- Jó étvágyat!
- Köszönöm- Kedves gesztus volt a finntől hogy küldött nekem reggelit. Jó ízűen elfogyasztottam a reggelimet, majd a liftbe hirtelen fáradság jött rám. A szemhéjaim elnehezültek, úgy éreztem menten elalszok. Bent a szobába megnéztem az órát, megállapítottam hogy még indulásig van egy órám, így ledőltem egy kicsit aludni. Olyannyira elaludtam hogy amikor felébredtem már 11 óra volt.
- Úr isten!!!- pattantam ki az ágyból. Gyorsan összevakartam magamat és hívtam egy taxit. Meg se vártam hogy felérjen a lift, a lépcsőn futottam lefelé.
- Az Albert parkba, gyorsan!!- amíg oda nem értünk addig a telefonomon törtöltem kis a sok nem fogadott hívást Miától. Miután kitöröltem, visszahívtam. 3x kicsöngött, majd felvette.
- Hol a frászban vagy?
- Már úton, nem sokára odaérek.
- Hát az jó lenne, már Mr. Horner is keresett. És kérte hogy ha idetalálsz akkor keressed fel…
- Uhh basszus…- csaptam a homlokomra.
- De mit csináltál?
- Elaludtam
- Elaludtál? De hogyan?
- Nem tudom, pedig eleget aludtam. Így fogalmam sincs hogy mitől alhattam el. Most is olyan vagyok mint egy hulla
- Na mind1 majd ha ideértél kiderítjük hogy mi bajod. A büfében leszek.
- Oké, Szia- majd vonalat bontottunk. Ahogy megérkeztem, egyből a Red Bull Home- ja felé siettem. Nem is, inkább futottam. Lihegve néztem körbe a büfében,majd megpillantottam az ablaknál ülő Miát.
- Na végre hogy megérkeztél…ohh te tényleg nagyon szarul nézel ki
- Kössz- dobtam le magamat a vele szembe levő székre. –Nem tudom hogy mi van velem, de megint úgy érzem hogy elalszok- támasztottam a fejemet.
- És nem tudod hogy mitől lehet?
- Fogalmam sincs. Talán a levegő változás?
- Lehet hogy elnyom ez a párás levegő.
- Lehet…- Megvártam míg vége lett a 3. szabadedzésnek,utána pedig Christian irodája felé vettem az irányt. Ahogy oda értem bekopogtam, majd egy „Szabad” után benyitottam.
- Áh Lisa, már vártalak- állt fel az íróasztala mögül. –Foglalj csak helyet- mutatott az asztala előtti fotelekre. Leültem és váram a leszidást.
- Ugye tudod, hogy miért hívattalak ide?- kezdett bele
- Igen tudom és nagyon sajnálom hogy elkéstem, ígérem többé nem fog előfordulni- néztem rá bűnbánóan.
- Tudod Lisa nem szoktunk az alkalmazottakkal kivételezni, és veled sem tehetem…
- Jajj ne kérem ne rúgjon ki!!- tettem össze a kezeimet.
- Azt azért nem akartam, csak figyelmeztetni akartalak hogy többet ne késs, mert akkor annak már következménye lesznek
- Igen értettem, és köszönöm
- Muszáj veled is ilyen szigorúan bánnom,mert te is alkalmazott vagy, és ha kivételeznék veled, akkor a többiek felháborodnának, ugye tudod.
- Igen tudom- bólogattam.
- Rendben, ja és még annyit hogy ha már nem szeretnél dolgozni akkor nyugodtan felmondhatsz és akkor apád által vip tag lehetnél.
- Nem szeretnék apám által itt lenni, megszeretnék érte dolgozni, már egyedül álló vagyok és megtudok állni a saját lábamon –jelentettem ki határozottan
- Hmm jó válasz- húzta mosolyra a száját. – Okos, értelmes, céltudatos és még gyönyörű is!- zárta le a mondandóját amin elmosolyodtam. Visszafelé sétálva belebotlottam a „kedvenc” pilótámba.
- Áhh csak nem Christiantól jössz??- húzódott gonosz vigyorra a szája
- De…
- És kirúgott??
- Nem!!
- Ah francba!
- Ugyan miért rúgott volna ki?
- Mert talán elkéstél?
- Honnan tudod?- lepődtem meg.
- Upsz!- vigyorgott megint
- Sebastian Vettel, van valami közöd ahhoz hogy elaludtam és hogy még mindig rohadt álmos vagyok??- szegeztem neki az ujjam.
- Hááát talán- vigyorgott szemtelenül.
- És elárulnád hogy mi???- kezdett felmenni bennem a pumpa. De ő csak közelebb hajolt és ezt suttogta a fülembe
- 2-1- még a hideg is kirázott tőle ahogy a fülemhez hajol és bele suttogott. Még a nyakamon is éreztem ahogy a lehelete csiklandozza a nyakamat. De mintha nem is figyeltem volna arra amit mond, csak azzal törődtem hogy ilyet kiváltott belőlem. Valójában nem is voltam rá mérges amiért újra megszívatott, sőt inkább örültem.
- És azt tudhatom mivel kábítottál el?- kérdeztem semleges hangnembe.
- Nem is vagy mérges?- lepődött meg
- Kérdeztem valamit!
- Altató- válaszolta röviden
- Akkor ez a reggeli az egész a te ötleted volt!?- világosodtam meg.
- Így van- bólogatott. Lecsuktam a szememet és vettem egy mély levegőt, majd távoztam. Az időmérőig a paddockban sétálgattunk a csajokkal és „népszerűsítettük” a Red Bullt. Időmérő előtt néhány perccel Seb boxába mentem. Tommi mosolyogva fogadott, majd felültem a tegnapi helyemre. Elkezdődött az időmérő első, húszperces szakasza. Elsőként Vitalij hagyta el a boxutcát, majd sorra követték a többiek. A Q1 végén a 6 megszokott kieső mellé meglepő módon Nick Heidfeld társult. A Q2 kezdetén Barrichello ugyanúgy dobta a sóderágyba autóját, mint egypár éve Kimi Räikkönen, a hármas kanyar előtt nemes egyszerűséggel ráhajtott a fűre, innen pedig nem volt visszaút. Adrian Sutil fantasztikusan látványos, de jóval kevésbé célravezető autóforgatást mutatott be a célegyenesben. Schumacher nem tudta magát beverekedni a Q3-ba. Elöl a Red Bull megfoghatatlanak tűnt, Vettel agyonvágta a mezőnyt, Kobayashi a Ferrari szintjére repítette a Saubert, s kellemes meglepetést okozva Petrov és Buemi is bejutott a harmadik szakaszba. A Q3-ban Sebastian esélyt sem hagyott a mezőnynek, nyolc tizedet adott a második helyezett Hamiltonnak, akit a hazai pályán versenyző Webber és Jenson követett. Alonso már másfél másodpercet kapott Vetteltől. A csapat persze ujjongott hogy Sebastiané a pole és azért is volt örültek hogy fényévekre vannak tőlük a többiek. Miután kitudtam keveredni a sok ujjongó szerelő közül, arra már a paddoock tömve volt, így jobbnak láttam inkább bent maradni. Estig a büfébe beszélgettünk a lányokkal, majd 9 óra körül visszamentünk a hotelba. Mára már nem volt semmi dolgom, így lefürödtem és Cimbivel együtt bebújtam az ágyba. Szegényt megint elhanyagoltam. Csak annyi időm van mindig hogy enni és inna adjak neki. Megérdemli hogy többet foglakozzanak vele. Egészen 11-ig vele játszottam, majd miután ő is és én is kifáradtam visszaraktam a ketrecébe és nyugovóra tértem.