2011. október 24., hétfő
Közlemény
Hali Emberek! Képzeljétek mi történt kifogott rajtam a windows7 -.-" Ugyan is sajnálatos dolog történt, mert több mint 4 oldalnyi szöveget írtam abba a rohadt worldbe, elmenti, erre a gép kikapcsolt, merthogy jelzi, h lemerült, bedugom töltőre, visszakapcsolom, erre mit ad isten, hát persze hogy nincs egy árva betű sincs a mentett dokumentumomba!!!:@ Ha tudnátok milyen ideges voltam, pedig épp most akartam feltenni. De egy kedves barátom azt mondta hogy "a windowsnak nem tetszett, úgy gondolta jobban is meg tudod írni :)" - lehet hogy igaza van, így belegondoltam és nem idegeskedtem tovább. Emiatt csúszik a rész, talán csütörtökre már fel tudom rakni. Addig is szép hetet mindenkinek! :) És bocsi :/ :$
2011. október 23., vasárnap
27. rész
Hali emberek! :) Itt az új rész, ahogy ígértem! :)Előreláthatólag, majd csak a hét közepén tudok hozni új részt. És köszönöm a komikat az előző részekhez! :) Most is örülnék neki ha néhányan véleményt írnátok ;) Addig is Sok sikert a következő hétre ;D Puszii nektek :* ♥
Ezen a héten úgy döntöttem hogy nem utazok el Kínába, betegségre hivatkozva. Igazából semmi bajom nem volt, csak egyszerűen nem volt kedvem elutazni Kínába. Meg az is közrejátszott, hogy közel az érettségi és belekell húznom egy két tantárgyból, mert kissé le vagyok maradva. Christian persze elhitte és jobbulást kívánt. Molly a hét közepén küldött e-mailt miszerint, nem jön haza, majd csak Kína után. Így egész héten egyedül voltam a nagy házba. Egész héten kis se mozdultam. Amikor nem tanultam unalmamban kitakarítottam az egész házat. Letörölgettem, felporszívóztam, ablakokat pucoltam és a többi… Szombat reggel lementem a konyhába omlettet csinálni. Közben bekapcsoltam a tv-t hogy azét legyen valami háttér zaj. Épp az időmérő Q3-as szakasz ment a tv-ben. Csak fél szemmel pillantottam oda a reggeli készítése közben. Az időmérőt megint Seb nyerte Button és Hamilton előtt. A hétvége folyamán Molly több tucat e-mail-lel bombázott. Szinte mindenről beszámolt. Azonban volt egy érdekes beszámolója.
Molly: Képzeld Sebbel ültem a büfében és, egyszer csak megkérdezte, hogy nem-e tudnám odaadni a telefonszámod, vagy esetleg az e-mail címed :O
Lisa: Micsoda? :O Ugye egyiket se adtad meg!!
Molly: Nem persze. Azt mondtam neki, hogy előbb veled beszélem meg, mert hátha mérges leszel rám, amiért a te belegyezésed nélkül adtam meg.
Lisa: Huuh, szerencséd van, hogy ezt válaszoltad!
Molly: Csak egy valamit nem értek, miért akarja elkérni a telefonszámod amikor elvileg „rosszban” vagytok? Vagy kibékültetek? :O
Lisa: Nem-nem, egyáltalán nem békültünk ki…csak történtek dolgok…
Molly: Milyen dolgok ?? :O miről maradtam le?? o.O
Lisa: Hát ezt úgy terveztem, hogy személyesen mesélem el, de ha már felhoztam akkor elmondom. Aznap amikor elmentünk megünnepelni a győzelmet, akkor olyan dolog történt velem amire egyáltalán nem számítottam. Táncoltam, Sebbel és megcsókoltuk egymást. Utána jöttél te. Elégé illuminált állapotban voltál, ezzel elterelted Seb figyelmét, én pedig visszaszöktem a hotelbe. Lent ültem a bárban és alkoholba fojtottam a csóktól feltörekvő érzéseimet. Egyszer csak Seb is megjelent, és inni kezdtünk. Aztán megtörtént a nagy baj…Lefeküdtünk…Ajj Molly annyira hihetetlen hogy ilyet tettem!!!
Molly: WOW!!! :O Ha látnád milyen fejet vágok most!! :DDD Tommi is itt van a szobában, és teljesen hülyének néz amiért, visongok, meg ugrálok! xD Látod ez kellett nektek! :D Ajj miért nem jutott eszembe, hogy nektek le kéne feküdnötök és akkor minden rendben lesz köztetek! :D
Lisa: Nem Molly semmi sincs rendben! A dolgok még jobban összekuszálódtak! A gyűlölet helyét egy kellemes, de számomra ismeretlen érzés vette át a helyét. És nem tudom, hogy mi ez! Kétségbe vagyok esve! Nem tudom mit tegyek!
Molly: Azt az érzést úgy hívják, hogy szerelem! :)
Lisa: Nem- nem a teljességgel kizárt! Ez nem szerelem!
Molly: Jó lehet, hogy MÉG nem szerelem, de ebből az „érzésből” az lesz! :) És tudod, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egyetlen hajszál választja el!
Lisa: Az lesz a legjobb, hogy elfelejtem ami történt és az érettségire fogok koncentrálni!
Molly: Ahogy gondolod, de elébb- utóbb megkell beszélnetek a történteket!
Lisa: Jó-jó persze csak nem most!
Molly: Ahogy akarod! :) Na majd beszélünk, Tommival elmegyünk vacsizni ^ ^
Lisa: Rendben :) Jó vacsorázást, és üdvözlöm Tommit!
Molly: Köszi, átadom neki :) Szia, pusziii :*
Lisa: Sziaaa :* ♥
Kifújtam a levegőt, majd összecsuktam a gépet. Vasárnap időben felkeltem, hogy megtudjam nézni a versenyt. Egy bögre teával és egy pléddel ültem le a tv elé a kanapéra. Többször is mutatták Seb-et ahogy felöltözik vagy mosolyogva interjút ad. Ilyenkor nekem is akaratlanul mosolyra húzódott a szám. Ám amikor Mollyt mutatták egy táblával a kezében amire az volt ráírva hogy „Lisa ♥” könnybe lábad a szemem. Nagyon jól esett ez a lelkemnek. Szerencsés vagyok hogy egy ilyen nagyszerű barátnőm lehet, mint Molly! A futam számomra izgalmas volt. Seb-et lerajtolta Hamilton és Button is. Rosberg aki a rajt után a negyedik helyen maradt, az első kiállása után átvette a vezetést, és öt másodperc előnyre tett szert Vettellel szemben, aki a boxban meg tudta előzni Buttont, mert Button nem a saját, hanem a Red Bull boxába állt be… Eközben Hamilton gumijai hamar elfogytak, és a Ferrarik meg tudták előzni. Utána Massával egyszerre állt ki a bokszba, de Massa maradt Hamilton előtt. Alonso tovább maradt kint, aminek következtében Schumacher mögé esett vissza. Webber ez alatt folyamatosan jött előre, annak ellenére is, hogy a 24. körtől kezdve nem tudta használni a KERS-ét. Button, Hamilton és Rosberg három kiállásos, Vettel, Massa és Alonso pedig két kiállásos taktikát választott. A verseny végére Vettel és Massa gumijának tapadása annyival kisebb volt, hogy Massát Hamilton, Button, Rosberg és Webber is meg tudta előzni, Vettelt pedig Hamilton fosztotta meg szezonbeli harmadik futamgyőzelmétől. Webber a verseny végére kapott új lágy gumijaival megelőzte Rosberget és Buttont, így a tizennyolcadik helyről indulva a harmadik helyen ért célba. A versenyt Hamilton nyerte, Seb és Webber előtt. A pezsgőzést már nem vártam meg, kikapcsoltam a tv- és felmentem a szobámba tanulni. Két nap múlva már nem egyedül voltam, ugyan is Molly végre haza jött. Megkértem hogy aludjon itt nálam, ameddig nem kezdődnek az érettségik. A hétvégén apa is haza jött végre, így eltöltöttünk egy igazán kellemes hétvégét hármasban. A következő hét is csak a tanulással ment el, hiszen pár nap és érettségi. Utolsó nap érettségi előtt úgy döntöttünk Mollyval hogy bemegyünk a városba egy teljes testi-lelki szépség kúrára. Már megérdemeltük, mert napok sőt hetek óta ki se tettük a lábunkat a házból. Az első utunk a masszőrhöz vezetett. Az egész testünket végig masszíroztak, különböző olajokkal. Mondanom se kell már ez teljesen feltöltött. Utána a kozmetikushoz vezetett az utunk. Ott is órákat töltöttünk, végül pedig nem maradhat el hogy „benézzünk” a fodrászhoz. Estefelé pedig még megleptük magunkat egy-egy ruhával és cipővel. 8 óra volt mire haza értünk. Lepakoltunk és egyből mentünk zuhanyozni. Korán el kell aludnunk, mert holnap életbevágóan fontos hogy jól teljesítsünk. Reggel az óra csörgésére ébredtünk 7 órakor. Kipihentem és egy adag jó érzéssel ébredtem fel. Összekészülnünk Mollyval, felvettük a tegnap kikészített ünnepi ruhánkat, egy kis sminket dobtunk fel és már indultunk is le a konyhába némi kaját összeszedni a mai napra. Amikor megtömtük a táskánkat elegendő étellel és itallal, felvettük a kapáltunkat és épp kiléptünk az ajtón amikor apám utánam kiabált.
- Lisa várj a kocsi kulcsod!- nyújtotta felém a kulcsot
- Oh, köszi apa!
- Sok szerencsét nektek!
- Köszönöm- öleltem meg. Kinyitottam a garázst, majd beszálltunk a kocsiba és az iskola felé vettük az irányt. Útközben Molly mobilja pityegni kezdett. Megnézte és elmosolyodott.
- Nézd mit kaptam!!- nyújtotta felém a készüléket
Sok szerencsét nektek az érettségihez :) szorítok nektek! :) Puszi: Tommi ♥
- Kedves tőle- mondtam egy mosollyal az arcomon
- Igen az- pirult el.
- Hmm nagy a szerelem!- mosolyogtam
- Ühüm, de még mekkora- pirult tovább. Nagyon örültem, hogy Molly végre egy olyan férfi mellett lehet, aki teljes szíviéből szereti őt. Feltétel nélkül, őszintén és tisztán! Tiszteli Mollyt és tudom hogy soha sem bántaná meg.
- Neked is össze kéne jönni valakivel
- Nekem most nincs időm a szerelemre
- Idáig! Mert most szépen leérettségizünk mindketten aztán utána Hawaii van!- mosolygott mint a tejbe tök.
- Max neked, mert nekem dolgoznom kell, főleg most hogy lehetőségem van hogy sajtós legyek.
- Óhh az mellett is lehetsz szerelmes- legyintett
- Szerintem most hanyagoljuk ezt a témát és koncentráljuk az érettségire- fordultam be az iskola parkolójába. Kiszálltunk és bent szétváltak útjaink. Én elég hamar sorra is kerültem. 4 órát töltöttem bent. Így amikor kijöttem felszakad belőlem egy nagy sóhaj. Határozottan megkönnyebbültem amikor elhagyhattam az iskolát. Bár holnap is vissza kell jönnöm ide, mert akkor meg Matek érettségi van. Beültem a kocsiba és vártam Mollyra. Fél óra múlva megjelent nem túl lelkes arccal.
- Lisa elb*sztam- ült be mellém.
- Jaj biztos nem lett annyira szörnyű- nyugtattam
- Dehogy nem, örülök ha a kettes meglesz.
- Annyira nehéz volt?
- Nem, csak nem figyeltem oda, kapkodtam, mert minél előbb beakartam fejezni.
- Ajj Molly- indítottam be a kocsit. –Pedig direkt mondtam neked, hogy ne kapkodj. Hisz tudod milyen szeleburdi szoktál lenni néha.
- Igen tudom,de …ááh hagyjuk- legyintett. Majd imádkozok, hogy meglegyen.
- Tudom, most mi kell neked, hogy jobb kedved legyen- jutott eszembe egy remek ötlet.
- Na mi?
- Egy hatalmas csokis süti!!!- mosolyogtam rá
- Hmm…háát az tényleg nem lenne rossz- húzta félmosolyra a száját. A legközelebbi cukrászda felé vettem az irányt. Molly két csokis torta szeletet tömött magába, míg én csak egy epres szeletet ettem.
- Húú kipukkadok- fogta meg a hasát a barátnőm.
- Látod-látod minek kellet magadba tömnöd két torta szeletet.
- Neeem tudoooom- nyöszörgött a kocsiban. Én ezen csak mosolyogtam. A többi két nap is hasonlóan telt. A vizsgák után mindig a cukrászdában kötöttünk ki. A matek nekem nem valami fényesen sikerült, míg Molly a kisujjából rázta ki. Senki sem nézni ki belőle hogy ő pont a matematikához ért. A történelem az mindkettőnk elmondása szerit jól sikerül. Az angoltól meg egyáltalán nem féltünk, sőt inkább vártuk már. Szerda este összepakoltunk, mert az angol érettségi után egyből a reptérre megyünk, mert ezen a hétvégén van a Török futam. Így is egy napot kések, mert szerdán már jelenés van, de ez az érettségi miatt kivitelezhetetlen. Csütörtök reggel bepakoltuk a bőröndünket és elhagytuk a házat. Az angol nagyon könnyű volt, de nem csodálom, mert perfektül beszélek angolul. Fele annyi idő alatt végeztünk, és mielőtt elindultunk volna a reptérre elbúcsúztam néhány osztálytárstól. Őket már valószínű soha nem fogom látni, hacsak valami véletlen folytán nem futok össze velük. Ahogy a reptérre értünk, becsekkoltunk és felültünk az első Isztambulba tartó járatra.
Ezen a héten úgy döntöttem hogy nem utazok el Kínába, betegségre hivatkozva. Igazából semmi bajom nem volt, csak egyszerűen nem volt kedvem elutazni Kínába. Meg az is közrejátszott, hogy közel az érettségi és belekell húznom egy két tantárgyból, mert kissé le vagyok maradva. Christian persze elhitte és jobbulást kívánt. Molly a hét közepén küldött e-mailt miszerint, nem jön haza, majd csak Kína után. Így egész héten egyedül voltam a nagy házba. Egész héten kis se mozdultam. Amikor nem tanultam unalmamban kitakarítottam az egész házat. Letörölgettem, felporszívóztam, ablakokat pucoltam és a többi… Szombat reggel lementem a konyhába omlettet csinálni. Közben bekapcsoltam a tv-t hogy azét legyen valami háttér zaj. Épp az időmérő Q3-as szakasz ment a tv-ben. Csak fél szemmel pillantottam oda a reggeli készítése közben. Az időmérőt megint Seb nyerte Button és Hamilton előtt. A hétvége folyamán Molly több tucat e-mail-lel bombázott. Szinte mindenről beszámolt. Azonban volt egy érdekes beszámolója.
Molly: Képzeld Sebbel ültem a büfében és, egyszer csak megkérdezte, hogy nem-e tudnám odaadni a telefonszámod, vagy esetleg az e-mail címed :O
Lisa: Micsoda? :O Ugye egyiket se adtad meg!!
Molly: Nem persze. Azt mondtam neki, hogy előbb veled beszélem meg, mert hátha mérges leszel rám, amiért a te belegyezésed nélkül adtam meg.
Lisa: Huuh, szerencséd van, hogy ezt válaszoltad!
Molly: Csak egy valamit nem értek, miért akarja elkérni a telefonszámod amikor elvileg „rosszban” vagytok? Vagy kibékültetek? :O
Lisa: Nem-nem, egyáltalán nem békültünk ki…csak történtek dolgok…
Molly: Milyen dolgok ?? :O miről maradtam le?? o.O
Lisa: Hát ezt úgy terveztem, hogy személyesen mesélem el, de ha már felhoztam akkor elmondom. Aznap amikor elmentünk megünnepelni a győzelmet, akkor olyan dolog történt velem amire egyáltalán nem számítottam. Táncoltam, Sebbel és megcsókoltuk egymást. Utána jöttél te. Elégé illuminált állapotban voltál, ezzel elterelted Seb figyelmét, én pedig visszaszöktem a hotelbe. Lent ültem a bárban és alkoholba fojtottam a csóktól feltörekvő érzéseimet. Egyszer csak Seb is megjelent, és inni kezdtünk. Aztán megtörtént a nagy baj…Lefeküdtünk…Ajj Molly annyira hihetetlen hogy ilyet tettem!!!
Molly: WOW!!! :O Ha látnád milyen fejet vágok most!! :DDD Tommi is itt van a szobában, és teljesen hülyének néz amiért, visongok, meg ugrálok! xD Látod ez kellett nektek! :D Ajj miért nem jutott eszembe, hogy nektek le kéne feküdnötök és akkor minden rendben lesz köztetek! :D
Lisa: Nem Molly semmi sincs rendben! A dolgok még jobban összekuszálódtak! A gyűlölet helyét egy kellemes, de számomra ismeretlen érzés vette át a helyét. És nem tudom, hogy mi ez! Kétségbe vagyok esve! Nem tudom mit tegyek!
Molly: Azt az érzést úgy hívják, hogy szerelem! :)
Lisa: Nem- nem a teljességgel kizárt! Ez nem szerelem!
Molly: Jó lehet, hogy MÉG nem szerelem, de ebből az „érzésből” az lesz! :) És tudod, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egyetlen hajszál választja el!
Lisa: Az lesz a legjobb, hogy elfelejtem ami történt és az érettségire fogok koncentrálni!
Molly: Ahogy gondolod, de elébb- utóbb megkell beszélnetek a történteket!
Lisa: Jó-jó persze csak nem most!
Molly: Ahogy akarod! :) Na majd beszélünk, Tommival elmegyünk vacsizni ^ ^
Lisa: Rendben :) Jó vacsorázást, és üdvözlöm Tommit!
Molly: Köszi, átadom neki :) Szia, pusziii :*
Lisa: Sziaaa :* ♥
Kifújtam a levegőt, majd összecsuktam a gépet. Vasárnap időben felkeltem, hogy megtudjam nézni a versenyt. Egy bögre teával és egy pléddel ültem le a tv elé a kanapéra. Többször is mutatták Seb-et ahogy felöltözik vagy mosolyogva interjút ad. Ilyenkor nekem is akaratlanul mosolyra húzódott a szám. Ám amikor Mollyt mutatták egy táblával a kezében amire az volt ráírva hogy „Lisa ♥” könnybe lábad a szemem. Nagyon jól esett ez a lelkemnek. Szerencsés vagyok hogy egy ilyen nagyszerű barátnőm lehet, mint Molly! A futam számomra izgalmas volt. Seb-et lerajtolta Hamilton és Button is. Rosberg aki a rajt után a negyedik helyen maradt, az első kiállása után átvette a vezetést, és öt másodperc előnyre tett szert Vettellel szemben, aki a boxban meg tudta előzni Buttont, mert Button nem a saját, hanem a Red Bull boxába állt be… Eközben Hamilton gumijai hamar elfogytak, és a Ferrarik meg tudták előzni. Utána Massával egyszerre állt ki a bokszba, de Massa maradt Hamilton előtt. Alonso tovább maradt kint, aminek következtében Schumacher mögé esett vissza. Webber ez alatt folyamatosan jött előre, annak ellenére is, hogy a 24. körtől kezdve nem tudta használni a KERS-ét. Button, Hamilton és Rosberg három kiállásos, Vettel, Massa és Alonso pedig két kiállásos taktikát választott. A verseny végére Vettel és Massa gumijának tapadása annyival kisebb volt, hogy Massát Hamilton, Button, Rosberg és Webber is meg tudta előzni, Vettelt pedig Hamilton fosztotta meg szezonbeli harmadik futamgyőzelmétől. Webber a verseny végére kapott új lágy gumijaival megelőzte Rosberget és Buttont, így a tizennyolcadik helyről indulva a harmadik helyen ért célba. A versenyt Hamilton nyerte, Seb és Webber előtt. A pezsgőzést már nem vártam meg, kikapcsoltam a tv- és felmentem a szobámba tanulni. Két nap múlva már nem egyedül voltam, ugyan is Molly végre haza jött. Megkértem hogy aludjon itt nálam, ameddig nem kezdődnek az érettségik. A hétvégén apa is haza jött végre, így eltöltöttünk egy igazán kellemes hétvégét hármasban. A következő hét is csak a tanulással ment el, hiszen pár nap és érettségi. Utolsó nap érettségi előtt úgy döntöttünk Mollyval hogy bemegyünk a városba egy teljes testi-lelki szépség kúrára. Már megérdemeltük, mert napok sőt hetek óta ki se tettük a lábunkat a házból. Az első utunk a masszőrhöz vezetett. Az egész testünket végig masszíroztak, különböző olajokkal. Mondanom se kell már ez teljesen feltöltött. Utána a kozmetikushoz vezetett az utunk. Ott is órákat töltöttünk, végül pedig nem maradhat el hogy „benézzünk” a fodrászhoz. Estefelé pedig még megleptük magunkat egy-egy ruhával és cipővel. 8 óra volt mire haza értünk. Lepakoltunk és egyből mentünk zuhanyozni. Korán el kell aludnunk, mert holnap életbevágóan fontos hogy jól teljesítsünk. Reggel az óra csörgésére ébredtünk 7 órakor. Kipihentem és egy adag jó érzéssel ébredtem fel. Összekészülnünk Mollyval, felvettük a tegnap kikészített ünnepi ruhánkat, egy kis sminket dobtunk fel és már indultunk is le a konyhába némi kaját összeszedni a mai napra. Amikor megtömtük a táskánkat elegendő étellel és itallal, felvettük a kapáltunkat és épp kiléptünk az ajtón amikor apám utánam kiabált.
- Lisa várj a kocsi kulcsod!- nyújtotta felém a kulcsot
- Oh, köszi apa!
- Sok szerencsét nektek!
- Köszönöm- öleltem meg. Kinyitottam a garázst, majd beszálltunk a kocsiba és az iskola felé vettük az irányt. Útközben Molly mobilja pityegni kezdett. Megnézte és elmosolyodott.
- Nézd mit kaptam!!- nyújtotta felém a készüléket
Sok szerencsét nektek az érettségihez :) szorítok nektek! :) Puszi: Tommi ♥
- Kedves tőle- mondtam egy mosollyal az arcomon
- Igen az- pirult el.
- Hmm nagy a szerelem!- mosolyogtam
- Ühüm, de még mekkora- pirult tovább. Nagyon örültem, hogy Molly végre egy olyan férfi mellett lehet, aki teljes szíviéből szereti őt. Feltétel nélkül, őszintén és tisztán! Tiszteli Mollyt és tudom hogy soha sem bántaná meg.
- Neked is össze kéne jönni valakivel
- Nekem most nincs időm a szerelemre
- Idáig! Mert most szépen leérettségizünk mindketten aztán utána Hawaii van!- mosolygott mint a tejbe tök.
- Max neked, mert nekem dolgoznom kell, főleg most hogy lehetőségem van hogy sajtós legyek.
- Óhh az mellett is lehetsz szerelmes- legyintett
- Szerintem most hanyagoljuk ezt a témát és koncentráljuk az érettségire- fordultam be az iskola parkolójába. Kiszálltunk és bent szétváltak útjaink. Én elég hamar sorra is kerültem. 4 órát töltöttem bent. Így amikor kijöttem felszakad belőlem egy nagy sóhaj. Határozottan megkönnyebbültem amikor elhagyhattam az iskolát. Bár holnap is vissza kell jönnöm ide, mert akkor meg Matek érettségi van. Beültem a kocsiba és vártam Mollyra. Fél óra múlva megjelent nem túl lelkes arccal.
- Lisa elb*sztam- ült be mellém.
- Jaj biztos nem lett annyira szörnyű- nyugtattam
- Dehogy nem, örülök ha a kettes meglesz.
- Annyira nehéz volt?
- Nem, csak nem figyeltem oda, kapkodtam, mert minél előbb beakartam fejezni.
- Ajj Molly- indítottam be a kocsit. –Pedig direkt mondtam neked, hogy ne kapkodj. Hisz tudod milyen szeleburdi szoktál lenni néha.
- Igen tudom,de …ááh hagyjuk- legyintett. Majd imádkozok, hogy meglegyen.
- Tudom, most mi kell neked, hogy jobb kedved legyen- jutott eszembe egy remek ötlet.
- Na mi?
- Egy hatalmas csokis süti!!!- mosolyogtam rá
- Hmm…háát az tényleg nem lenne rossz- húzta félmosolyra a száját. A legközelebbi cukrászda felé vettem az irányt. Molly két csokis torta szeletet tömött magába, míg én csak egy epres szeletet ettem.
- Húú kipukkadok- fogta meg a hasát a barátnőm.
- Látod-látod minek kellet magadba tömnöd két torta szeletet.
- Neeem tudoooom- nyöszörgött a kocsiban. Én ezen csak mosolyogtam. A többi két nap is hasonlóan telt. A vizsgák után mindig a cukrászdában kötöttünk ki. A matek nekem nem valami fényesen sikerült, míg Molly a kisujjából rázta ki. Senki sem nézni ki belőle hogy ő pont a matematikához ért. A történelem az mindkettőnk elmondása szerit jól sikerül. Az angoltól meg egyáltalán nem féltünk, sőt inkább vártuk már. Szerda este összepakoltunk, mert az angol érettségi után egyből a reptérre megyünk, mert ezen a hétvégén van a Török futam. Így is egy napot kések, mert szerdán már jelenés van, de ez az érettségi miatt kivitelezhetetlen. Csütörtök reggel bepakoltuk a bőröndünket és elhagytuk a házat. Az angol nagyon könnyű volt, de nem csodálom, mert perfektül beszélek angolul. Fele annyi idő alatt végeztünk, és mielőtt elindultunk volna a reptérre elbúcsúztam néhány osztálytárstól. Őket már valószínű soha nem fogom látni, hacsak valami véletlen folytán nem futok össze velük. Ahogy a reptérre értünk, becsekkoltunk és felültünk az első Isztambulba tartó járatra.
2011. október 20., csütörtök
26. rész Seb szemszög
*Seb szemszög*
Reggel, vagy is délután, iszonyatos fejfájásra ébredtem.
- Esküszöm többet nem iszok!- mondtam a fejemet fogva. Körülnéztem és akkor ugrottak be a tegnap történtek. Csak néztem magam elé és pörögtek bennem a tegnapi események. Érdekes volt, mert ittam, de mégis mindenre emlékeztem. A csókokra az érintésekre…Magam mellé néztem és ő már nem volt mellettem. Én ezt nem akartam, teljesen kifordultam önmagamból a tegnapi nap folyamán. Lehet hogy a Hanna-val való szakításom miatt ihattam annyit. Létezik olyan hogy épp azzal az emberrel osztjuk meg érzelmeinket, vágyainkat akit egyáltalán nem kedvelünk?! De bevallom…jó volt,sőt nagyon is!Vajon most mit gondolhat? Vagy egyáltalán hova tűnhetett? Biztos most sokkal jobban utál és legszívesebben megfojtana. Minél előbb meg kell keresnem és tisztázni ezt a dolgot. Felöltöztem és első utam a szobája volt. Ott álltam az ajtaja előtt, de nem mertem bekopogni. Féltem attól, hogy kiakad, kiabál esetleg hozzám vág valamit. De erőt vettem magamon és halkan bekopogtam. Nem jött válasz, már épp kopogni akartam, amikor kinyílt az ajtó. Az arcát csak egy pillanatra láttam, mert azonnal visszacsapta az ajtó és kulcsra zárta. Nyilván való volt hogy nem akar látni, se beszélni velem. Tudomásul vettem és vissza cammogtam a szobámba. Épp leakartam ülni a kanapéra amikor kopogás nélkül Tomi lépett be rajta. A haja szanaszét állt az ing össze vissza van begombolva, a cipőfűzője pedig ki van kötve.
- Hát te??- kérdezte
- Ugyan ezt kérdezhetném tőled. Hol voltál?
- Őő háát őőő….
- Na nyögd már ki!!- szóltam rá erélyesen.
- Jól van na azért nem kell leharapni a fejemet.
- Bocs..- hajtottam le a fejemet.
- Látom rajtad valami gond van.
- Háhá- nevettem fel kínomba- az nem kifejezés!
- Mi történt?- ült le mellém. Percekig csöndben voltam. Kerestem a megfelelő szavakat, hogy eltudjam mondani, végül megszólaltam.
- Lefeküdtem vele!
- Kivel?- kerekedtek ki a szemei.
- Lisaval!
- Micsoda?? Ez komoly?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, de nem mosolyogj, ez egyáltalán nem jó!
- Dehogynem! Végre egymásra találtatok!
- Nem-nem! Mindketten ittunk!
- Akkor is, végre felszínre hoztátok az érzéseiteket egymás iránt! Mert tudod Seb az alkohol felszínre hozza a valódi érzelmeket! Nem hazudhattok már saját magatoknak!
- De…
- Mit éreztél amikor megcsókoltad?
- Mii?? Ezzel mit akarsz?
- Csak válaszolj! Mit éreztél?
- Örömöt, felszabadulást, és legfőképp vágyat…- a végére már elhalkultam és lepődtem meg magamon hogy ezeket mondtam ki.
- Tehát semmi kép se undort, vagy ehhez hasonlót?
- Nem…csak pozitív dolgokat érzetem.
- Hát Seb én mondom, te érzel valamit iránta, és ez nem negatív hanem nagyon is pozitív.
Nem válaszoltam, csak Tommi mondatai keringtek a fejembe.
- Én már előre figyelmeztettelek, emlékszel?
Bólintottam.
- Gondolkozz csak el rajta, hogy megéri-e tovább harcolni az érzéseid ellen, vagy pedig hagyod had sodorjanak az érzelmeid - paskolt vállon, majd felállt és ott hagyott. Nem tudtam mit csináljak, nem tudtam kire hallgassak, teljes zűrzavar uralkodott a fejembe. Percekig ott ültem egy helybe és csak bámultam ki a fejemből. Néha megböködött Tommi, hogy azért csinálhatnék értelmesebb dolgot is, mint hogy itt ülök. Végül összepakoltam, mert néhány óra múlva indul a gépünk Kínába. Indulás előtt még egyszer megpróbáltam beszélni, csakhogy most hiába kopogtam, nem nyitott ajtót. Kissé aggódtam, így megkérdeztem a recepciónál hogy egyáltalán itt van-e még.
- Sajnálom, de egy órája távozott a hölgy
- Rendben , köszönöm- biccentettem, majd elhagytuk a hotelt. Kint kiosztottam néhány aláírást, fotózkodtam a rajongókkal, majd elindultunk a reptér felé. Az odavezető úton egész végig csöndben voltam és a repülőn is inkább bedugtam a fülhallgatót a fülembe, hogy senki se zavarjon. Sikeresen elaludtam. Álmomban Lisával ketten sétáltunk kézen fogva az egyik pályán. Épp naplemente volt, ami romantikus volt. Valami vicceset mondhattam, mert hangosan felnevetett. Annyira jó nézni amikor boldog és mosolyog.
- Seb ébredj!!- rázott meg Tomi.
- He…na mi az?
- Nemsokára leszállunk.
- Ja,jó- kapcsoltam be az övemet.
- Mit álmodtál?
- Miért? Honnan tudod hogy álmodtam?- dörzsöltem meg a szememet.
- Onnan hogy mosolyogtál és a kezemet szorítottad- vigyorgott.
- Ööö …semmi különöset
- És ezt én el is higgyem?
Nem válaszoltam, csak megrántottam a vállamat, ezzel jelezve, hogy nem akarok erről beszélni. Tommi tudomásul vette és csak mosolygott tovább. Lassan leszállt a gép. Megkerestük a csomagjainkat és kifelé vettük az irányt ahol rajongok tömkeleg várt minket. Fél órát tartózkodtunk ott, majd kocsiba szálltunk és a hotel felé vettük az irányt.
Reggel, vagy is délután, iszonyatos fejfájásra ébredtem.
- Esküszöm többet nem iszok!- mondtam a fejemet fogva. Körülnéztem és akkor ugrottak be a tegnap történtek. Csak néztem magam elé és pörögtek bennem a tegnapi események. Érdekes volt, mert ittam, de mégis mindenre emlékeztem. A csókokra az érintésekre…Magam mellé néztem és ő már nem volt mellettem. Én ezt nem akartam, teljesen kifordultam önmagamból a tegnapi nap folyamán. Lehet hogy a Hanna-val való szakításom miatt ihattam annyit. Létezik olyan hogy épp azzal az emberrel osztjuk meg érzelmeinket, vágyainkat akit egyáltalán nem kedvelünk?! De bevallom…jó volt,sőt nagyon is!Vajon most mit gondolhat? Vagy egyáltalán hova tűnhetett? Biztos most sokkal jobban utál és legszívesebben megfojtana. Minél előbb meg kell keresnem és tisztázni ezt a dolgot. Felöltöztem és első utam a szobája volt. Ott álltam az ajtaja előtt, de nem mertem bekopogni. Féltem attól, hogy kiakad, kiabál esetleg hozzám vág valamit. De erőt vettem magamon és halkan bekopogtam. Nem jött válasz, már épp kopogni akartam, amikor kinyílt az ajtó. Az arcát csak egy pillanatra láttam, mert azonnal visszacsapta az ajtó és kulcsra zárta. Nyilván való volt hogy nem akar látni, se beszélni velem. Tudomásul vettem és vissza cammogtam a szobámba. Épp leakartam ülni a kanapéra amikor kopogás nélkül Tomi lépett be rajta. A haja szanaszét állt az ing össze vissza van begombolva, a cipőfűzője pedig ki van kötve.
- Hát te??- kérdezte
- Ugyan ezt kérdezhetném tőled. Hol voltál?
- Őő háát őőő….
- Na nyögd már ki!!- szóltam rá erélyesen.
- Jól van na azért nem kell leharapni a fejemet.
- Bocs..- hajtottam le a fejemet.
- Látom rajtad valami gond van.
- Háhá- nevettem fel kínomba- az nem kifejezés!
- Mi történt?- ült le mellém. Percekig csöndben voltam. Kerestem a megfelelő szavakat, hogy eltudjam mondani, végül megszólaltam.
- Lefeküdtem vele!
- Kivel?- kerekedtek ki a szemei.
- Lisaval!
- Micsoda?? Ez komoly?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, de nem mosolyogj, ez egyáltalán nem jó!
- Dehogynem! Végre egymásra találtatok!
- Nem-nem! Mindketten ittunk!
- Akkor is, végre felszínre hoztátok az érzéseiteket egymás iránt! Mert tudod Seb az alkohol felszínre hozza a valódi érzelmeket! Nem hazudhattok már saját magatoknak!
- De…
- Mit éreztél amikor megcsókoltad?
- Mii?? Ezzel mit akarsz?
- Csak válaszolj! Mit éreztél?
- Örömöt, felszabadulást, és legfőképp vágyat…- a végére már elhalkultam és lepődtem meg magamon hogy ezeket mondtam ki.
- Tehát semmi kép se undort, vagy ehhez hasonlót?
- Nem…csak pozitív dolgokat érzetem.
- Hát Seb én mondom, te érzel valamit iránta, és ez nem negatív hanem nagyon is pozitív.
Nem válaszoltam, csak Tommi mondatai keringtek a fejembe.
- Én már előre figyelmeztettelek, emlékszel?
Bólintottam.
- Gondolkozz csak el rajta, hogy megéri-e tovább harcolni az érzéseid ellen, vagy pedig hagyod had sodorjanak az érzelmeid - paskolt vállon, majd felállt és ott hagyott. Nem tudtam mit csináljak, nem tudtam kire hallgassak, teljes zűrzavar uralkodott a fejembe. Percekig ott ültem egy helybe és csak bámultam ki a fejemből. Néha megböködött Tommi, hogy azért csinálhatnék értelmesebb dolgot is, mint hogy itt ülök. Végül összepakoltam, mert néhány óra múlva indul a gépünk Kínába. Indulás előtt még egyszer megpróbáltam beszélni, csakhogy most hiába kopogtam, nem nyitott ajtót. Kissé aggódtam, így megkérdeztem a recepciónál hogy egyáltalán itt van-e még.
- Sajnálom, de egy órája távozott a hölgy
- Rendben , köszönöm- biccentettem, majd elhagytuk a hotelt. Kint kiosztottam néhány aláírást, fotózkodtam a rajongókkal, majd elindultunk a reptér felé. Az odavezető úton egész végig csöndben voltam és a repülőn is inkább bedugtam a fülhallgatót a fülembe, hogy senki se zavarjon. Sikeresen elaludtam. Álmomban Lisával ketten sétáltunk kézen fogva az egyik pályán. Épp naplemente volt, ami romantikus volt. Valami vicceset mondhattam, mert hangosan felnevetett. Annyira jó nézni amikor boldog és mosolyog.
- Seb ébredj!!- rázott meg Tomi.
- He…na mi az?
- Nemsokára leszállunk.
- Ja,jó- kapcsoltam be az övemet.
- Mit álmodtál?
- Miért? Honnan tudod hogy álmodtam?- dörzsöltem meg a szememet.
- Onnan hogy mosolyogtál és a kezemet szorítottad- vigyorgott.
- Ööö …semmi különöset
- És ezt én el is higgyem?
Nem válaszoltam, csak megrántottam a vállamat, ezzel jelezve, hogy nem akarok erről beszélni. Tommi tudomásul vette és csak mosolygott tovább. Lassan leszállt a gép. Megkerestük a csomagjainkat és kifelé vettük az irányt ahol rajongok tömkeleg várt minket. Fél órát tartózkodtunk ott, majd kocsiba szálltunk és a hotel felé vettük az irányt.
2011. október 17., hétfő
26. rész
Hali emberek! Meghoztam az új részt! :D Remélem elnyeri a tetszéseteket. :D És kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy mit gondoltok erről a részről :D Remélem mindenkit megleptem ;D Valószínű hétvége felé hozok új részt, addig is kitartást és sok sikert erre a hétre ;D Puszii :* ♥
A készülődés elég sokáig tartott, legalább is Molly számára. Míg én 1 óra alatt végeztem , neki 2 órát vett igénybe a készülődés. Egy egyszerű felsőbe és egy rövid naciba akartam menni, de a barátnőm szerint ez nem méltó egy ilyen nagyszerű győzelmet megünnepelni, így beadtam a derekamat és egy Molly egyik ruháját vettem fel, mert én nem hoztam magammal partyra való ruhát. Egy combközépig érő fekete flitteres-csipke egybe részes ruhát és hozzá illő cipőt húztam fel. Ő is hasonló ruhát választott, csak annyi különbséggel, hogy a ruhája alja fodros volt. Már fél 11-et mutatott az óra, így jónak láttunk végre elindulni. Nem kellett messze mennünk, mert pont a hotellel volt szembe a szórakozóhely ahol a bulit tartották. Bent villogó fények, hangos zene és tömeg fogadott. Szerencsére sok ismerős arccal találkoztam mire odaértünk a pulthoz. Épp italt akartunk kérni amikor Tommi megjelent mellettünk.
- Áh na végre azt hittem el sem jöttök!- köszöntött engem két puszival, míg Mollyt egy forró csókkal.
- Én is azt hittem- néztem Molllyra ezzel azt jelezvén hogy miatta nem jöttünk időbe.
- Jól van naaaa! – nyújtotta el mondatát és közben magán röhögött.
- Gyertek velem!- fogta meg barátnője kezét, míg én Mollyt követtem. Egy nagy asztalhoz vezetett ahol szerelők ültek és közöttük ült a „kedvencem”. Amíg a szerelőket puszival köszöntöttem, neki csak egy Hello-val köszöntem. Leültem Kevin és Joe közé, akik már most 11 kor volt bennük pia. Jaj mi lesz itt! A fiuk persze egyfolytában ajánlgattak nekem erősebbnél erősebb italokat, de egyiket se fogadtam el. Molly viszont rávett hogy egy finom koktélt igyak. Rábíztam magamat, jó az ízlése, biztos finom koktélt fog hozatni. Belekortyoltam és tényleg nagyon finom volt. Olyannyira volt finom, hogy már a másodikat ittam. Amikor megittam a pohár tartalmát,éreztem hogy kicsit fejbevágott. Körülöttem lévő emberek megfogyatkoztak, már csak negyed annyian ültünk az asztalnál. Pontosabban Kevin, Philiph, Miranda,(munkatársam) és Seb. Kevin a poharában lévő itallal volt elfoglalva, míg Miranda csábos pillantásokat küldött Seb felé. Már-már közönséges volt, mert egyfolytában a száját nyalogatta. Seb persze ezen állandóan elmosolyodott. Néhány pillanat múlva már egymás mellett ültek és egymás fülébe sugdolóztak. Úgy éreztem ha még itt kell ezeket néznem felfordul a gyomrom. Felálltam az asztaltól, és mielőtt távoztam volna egy lenéző pillantást vetettem rájuk. Belevetettem magam a tömegbe és táncolni kezdtem. Egyre jobb és jobb számokat játszottak és én egyre jobban kezdtem elengedni magam. Abban a fél órában 3 táncpartnerre akadtam, de egyik se volt megfelelő, mert egyből rátapadtak a fenekemre. Gyorsan lekoptattam őket és odébbálltam. Épp Inna- Deja vu száma ment amikor egy újabb táncpartnerem akadt. Egyáltalán nem volt kedvem vele táncolni, elakartam menni onnan, de megfogta a kezemet és szorosan magához húzott. Szinte már fulladás-szorosan összesimultunk, így esélyem se volt szabadulnom, vagy…talán nem is akartam. Valami furcsa tűz égett a szemeiben, ami teljesen megbabonázott. Éreztem, ahogy egyre jobban közelít hozzám, éreztem forró leheletét az ajkaimon és már csak egy pár centi hiányzott. Lehunytam a szememet és megéreztem a puha ajkait az enyémen. Amikor megérintette az ajkamat, olyan volt, mintha egyszerre fáznék és meleg is lenne, és egy teljesen új, mégis ismert érzés kerített hatalmába. A csókja egyszerre volt gyengéd, forró és édes. Amikor elváltak ajkaink bódultan néztünk egymásra. Ezt rálehetne fogni az elfogyasztott alkohol mennyiségre, de éreztem hogy ez nem az alkoholtól van. Amikor minden kitisztult, csak akkor fogtam fel, hogy mit műveltünk. Csak meglepetten pislogtunk egymásra. Nem tudtok ilyenkor mit is kéne tennünk. Elfutni? Bocsánatot kérni? vagy folytatni? Ezt a pillanatot a drága barátnőm zavarta meg. Na ilyenkor adok hálát Istennek.
- Hééééj ti mii jóóót csináltok????- kérdezte röhögve. látszott rajta hogy nagyon be van csiccsentve.
- Semmit- vágták rá egyszerre. Ez túl feltűnő volt, mert egymásra néztünk.
- Hááát akóó jóóó- röhögött tovább, majd tovább állt. Seb utána nézett, én pedig ezt a pillanatot kihasználva eltűntem. Visszamentem a hotelbe, pontosabban a hotel bárjába mentem. Elakartam tüntetni ezt a érzést ami itt belül van. Nem tetszett ez nekem. Legalább is az agyam erősen tiltakozott ez ellen, a szívem viszont akarta.
- Hello! Egy vodkanarancsot kérek, lehetőleg minél erősebbet! – támasztottam meg a homlokom a fekete márványra könyökölve, és mikor megkaptam, kortyonként ittam meg, aztán lehunyt szemmel vártam a hatást.
- Jól vagy? – kúszott a fülembe az ismerős hang.
- Persze – nyitottam ki a szemeim, és néztem a ködös kék szemekbe. Tényleg jól voltam, azt leszámítva, hogy legszívesebben azonnal lesmároltam volna. Úr isten ne mááár!
- Mennyit ittál? – nézett az előttem álló pohárra.
- Még nem eleget. – állapítottam meg, mikor a tekintetem az ajkaira kúszott.. – Még valami tömény, és remekül leszek. – villantottam egy mosolyt.
- Két gin tonicot! – mutatta a számot, bár nem volt túl nagy hangzavar, hogy félreértse a pincér. A világ egy kicsit forogni kezdett, de ügyet sem vetettem rá. Egyből lehúztam ahogy odatette elém az italt. Kiakartam űzni belőlem ezt a fura érzést, bár tudom hogy alkohollal nem tudom megoldani. Ráadásul úgy nehéz lesz hogy itt ül mellettem. Ő is lehúzta, majd csönd állt be köztünk.
- Nézd…az a csók…- kezdett bele, de én bele vágtam.
- Áhh hagyjuk…- legyintettem, majd röhögni kezdtem. Éreztem, hogy rendesen dolgozik bennem az alkohol.
- Játszunk kérdezz-feleleket!- jelentette ki nem épp határozottan, mert egyszer beletört a nyelve. Hm ez némi reményt ad arra hogy nem csak én vagyok ilyen állapotba.
- Őő ..jóóó..
- Kit tartasz jó pasinak a pilóták közül?
- Ez most beugratós kérdés?
- Neem
- Őőő..akkor háát talán Jaime,Janson…éés te!- Most ezt tényleg kimondtam??
- Le is feküdnél velük?
- Valamelyikkel igen, de valamelyikkel nem…
- És kivel igen?
- Az titok…- mosolyogtam rá bárgyún.
- Hát akkor kérünk még két whisky colát!
Kiesett, hogy mikor húztam le a wisky colát, csak arra eszméltem, hogy csókolom. A két erős kar bilincsként ölelte körbe a derekam, ahogy hozzá simultam, éreztem éledező vágyát, amitől én is egyre jobban beindultam. A következményektől és érzelmektől nem félve hagytam magam sodorni az árral és vággyal. Majd’ megőrültem a tudattól, hogy még mennyi ruha áll közénk, de belementem a játékba. Lassan, elnyújtva csókoltam, miközben aprót löktem rajta, hogy meginduljon kifelé a teremből, a lift irányába. A felvonóba lépve a hideg fémhez préselt, ami csak még jobban feltüzelt. Vadul faltuk egymás ajkait. Seb egyik keze a ruhán keresztül a mellem masszírozta, a másik pedig a combomon siklott fel a szoknya alá. Felnyögtem, mikor a bugyimat félretolva kezdett simogatni, és kicsit jobban szétnyitottam a lábaim, hogy beljebb férkőzhessen. A kezem besiklott a nadrágjába, és végigsimítottam keményedő férfiasságán.
A valóság széthullott. Érintések, csókok maradtak meg, lassú és kapkodó mozdulatok, ahogy mindketten csak egyre vágytunk, a másikra, úgy, ahogy talán még sohasem. Szenvedélyesen szerettük egymást, a szikrák megfékezhetetlen tűzzé hatalmasodtak, mely elől nem volt menekvés, mindkettőnket elemésztett.
Fájt a fejem. Nyűgösen nyitottam ki a szemem, és az első dolog, amit az ablakon beszűrődő fényen kívül megállapítottam, az az volt, hogy egy mellkason fekszem. Szörnyű gyanú rémlett fel bennem. Óvatosan emeltem fel a fejem, hogy felnézhessek arra a személyre akin fekszek. Visszatartottam egy rémült nyögést, nehogy felébresszem Sebet. Nagyon lassan és körültekintően bújtam ki az engem ölelő karjából, miközben rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáztak a fejemben. Emlékeztem, hogy sokat ittam, ahogy arra is, hogy a pultnál találkoztunk. A többi csak homályos folt volt, főleg az intenzív érzések maradtak meg, de azok is elegek voltak, hogy össze tudjam rakni az éjszaka kiesett részét. A pánikot elfojtva csusszantam ki az ágyból, és szedtem össze a szétdobált ruháimat, hogy magamra kapkodva őket, egy szó, vagy más nélkül kiosonjak a szobából. Visszamentem a szobámba, ledobva a cuccaimat a földre, az ajtónak támaszkodva csúsztam le egészen a földig. Nem hittem el, hogy ilyet csináltam. Mi történt velem? Miért tettem meg? Ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe. Összerezzentem, amikor kopogtattak. Feltápászkodtam, majd gyorsan beszaladtam a fürdőbe a köntösömért, mert csak fehérnemű volt rajtam. Kinyitottam, de azzal a lendülettel vissza is csaptam az ajtót és kulcsra zártam. Ő állt ott, ő volt az. Nem értem mit akar még tőlem?! Mindenemet odaadtam neki, én bolond! Hirtelen ötlettől vezérelve, bementem a hálóba és pakolni kezdtem a bőröndömbe. Csak beleszórtam a ruháimat, cipőimet. Lezuhanyoztam, majd írtam egy levelet Mollynak, hogy haza mentem. Egy percig se akartam itt maradni! A kulcsot leadtam a portán, hívtam egy taxit és a reptérre vitettem magamat. Felszálltam a legközelebb Magyarországra induló gépre. Csak egy dologra volt most leginkább szükségem…nyugalomra!
A készülődés elég sokáig tartott, legalább is Molly számára. Míg én 1 óra alatt végeztem , neki 2 órát vett igénybe a készülődés. Egy egyszerű felsőbe és egy rövid naciba akartam menni, de a barátnőm szerint ez nem méltó egy ilyen nagyszerű győzelmet megünnepelni, így beadtam a derekamat és egy Molly egyik ruháját vettem fel, mert én nem hoztam magammal partyra való ruhát. Egy combközépig érő fekete flitteres-csipke egybe részes ruhát és hozzá illő cipőt húztam fel. Ő is hasonló ruhát választott, csak annyi különbséggel, hogy a ruhája alja fodros volt. Már fél 11-et mutatott az óra, így jónak láttunk végre elindulni. Nem kellett messze mennünk, mert pont a hotellel volt szembe a szórakozóhely ahol a bulit tartották. Bent villogó fények, hangos zene és tömeg fogadott. Szerencsére sok ismerős arccal találkoztam mire odaértünk a pulthoz. Épp italt akartunk kérni amikor Tommi megjelent mellettünk.
- Áh na végre azt hittem el sem jöttök!- köszöntött engem két puszival, míg Mollyt egy forró csókkal.
- Én is azt hittem- néztem Molllyra ezzel azt jelezvén hogy miatta nem jöttünk időbe.
- Jól van naaaa! – nyújtotta el mondatát és közben magán röhögött.
- Gyertek velem!- fogta meg barátnője kezét, míg én Mollyt követtem. Egy nagy asztalhoz vezetett ahol szerelők ültek és közöttük ült a „kedvencem”. Amíg a szerelőket puszival köszöntöttem, neki csak egy Hello-val köszöntem. Leültem Kevin és Joe közé, akik már most 11 kor volt bennük pia. Jaj mi lesz itt! A fiuk persze egyfolytában ajánlgattak nekem erősebbnél erősebb italokat, de egyiket se fogadtam el. Molly viszont rávett hogy egy finom koktélt igyak. Rábíztam magamat, jó az ízlése, biztos finom koktélt fog hozatni. Belekortyoltam és tényleg nagyon finom volt. Olyannyira volt finom, hogy már a másodikat ittam. Amikor megittam a pohár tartalmát,éreztem hogy kicsit fejbevágott. Körülöttem lévő emberek megfogyatkoztak, már csak negyed annyian ültünk az asztalnál. Pontosabban Kevin, Philiph, Miranda,(munkatársam) és Seb. Kevin a poharában lévő itallal volt elfoglalva, míg Miranda csábos pillantásokat küldött Seb felé. Már-már közönséges volt, mert egyfolytában a száját nyalogatta. Seb persze ezen állandóan elmosolyodott. Néhány pillanat múlva már egymás mellett ültek és egymás fülébe sugdolóztak. Úgy éreztem ha még itt kell ezeket néznem felfordul a gyomrom. Felálltam az asztaltól, és mielőtt távoztam volna egy lenéző pillantást vetettem rájuk. Belevetettem magam a tömegbe és táncolni kezdtem. Egyre jobb és jobb számokat játszottak és én egyre jobban kezdtem elengedni magam. Abban a fél órában 3 táncpartnerre akadtam, de egyik se volt megfelelő, mert egyből rátapadtak a fenekemre. Gyorsan lekoptattam őket és odébbálltam. Épp Inna- Deja vu száma ment amikor egy újabb táncpartnerem akadt. Egyáltalán nem volt kedvem vele táncolni, elakartam menni onnan, de megfogta a kezemet és szorosan magához húzott. Szinte már fulladás-szorosan összesimultunk, így esélyem se volt szabadulnom, vagy…talán nem is akartam. Valami furcsa tűz égett a szemeiben, ami teljesen megbabonázott. Éreztem, ahogy egyre jobban közelít hozzám, éreztem forró leheletét az ajkaimon és már csak egy pár centi hiányzott. Lehunytam a szememet és megéreztem a puha ajkait az enyémen. Amikor megérintette az ajkamat, olyan volt, mintha egyszerre fáznék és meleg is lenne, és egy teljesen új, mégis ismert érzés kerített hatalmába. A csókja egyszerre volt gyengéd, forró és édes. Amikor elváltak ajkaink bódultan néztünk egymásra. Ezt rálehetne fogni az elfogyasztott alkohol mennyiségre, de éreztem hogy ez nem az alkoholtól van. Amikor minden kitisztult, csak akkor fogtam fel, hogy mit műveltünk. Csak meglepetten pislogtunk egymásra. Nem tudtok ilyenkor mit is kéne tennünk. Elfutni? Bocsánatot kérni? vagy folytatni? Ezt a pillanatot a drága barátnőm zavarta meg. Na ilyenkor adok hálát Istennek.
- Hééééj ti mii jóóót csináltok????- kérdezte röhögve. látszott rajta hogy nagyon be van csiccsentve.
- Semmit- vágták rá egyszerre. Ez túl feltűnő volt, mert egymásra néztünk.
- Hááát akóó jóóó- röhögött tovább, majd tovább állt. Seb utána nézett, én pedig ezt a pillanatot kihasználva eltűntem. Visszamentem a hotelbe, pontosabban a hotel bárjába mentem. Elakartam tüntetni ezt a érzést ami itt belül van. Nem tetszett ez nekem. Legalább is az agyam erősen tiltakozott ez ellen, a szívem viszont akarta.
- Hello! Egy vodkanarancsot kérek, lehetőleg minél erősebbet! – támasztottam meg a homlokom a fekete márványra könyökölve, és mikor megkaptam, kortyonként ittam meg, aztán lehunyt szemmel vártam a hatást.
- Jól vagy? – kúszott a fülembe az ismerős hang.
- Persze – nyitottam ki a szemeim, és néztem a ködös kék szemekbe. Tényleg jól voltam, azt leszámítva, hogy legszívesebben azonnal lesmároltam volna. Úr isten ne mááár!
- Mennyit ittál? – nézett az előttem álló pohárra.
- Még nem eleget. – állapítottam meg, mikor a tekintetem az ajkaira kúszott.. – Még valami tömény, és remekül leszek. – villantottam egy mosolyt.
- Két gin tonicot! – mutatta a számot, bár nem volt túl nagy hangzavar, hogy félreértse a pincér. A világ egy kicsit forogni kezdett, de ügyet sem vetettem rá. Egyből lehúztam ahogy odatette elém az italt. Kiakartam űzni belőlem ezt a fura érzést, bár tudom hogy alkohollal nem tudom megoldani. Ráadásul úgy nehéz lesz hogy itt ül mellettem. Ő is lehúzta, majd csönd állt be köztünk.
- Nézd…az a csók…- kezdett bele, de én bele vágtam.
- Áhh hagyjuk…- legyintettem, majd röhögni kezdtem. Éreztem, hogy rendesen dolgozik bennem az alkohol.
- Játszunk kérdezz-feleleket!- jelentette ki nem épp határozottan, mert egyszer beletört a nyelve. Hm ez némi reményt ad arra hogy nem csak én vagyok ilyen állapotba.
- Őő ..jóóó..
- Kit tartasz jó pasinak a pilóták közül?
- Ez most beugratós kérdés?
- Neem
- Őőő..akkor háát talán Jaime,Janson…éés te!- Most ezt tényleg kimondtam??
- Le is feküdnél velük?
- Valamelyikkel igen, de valamelyikkel nem…
- És kivel igen?
- Az titok…- mosolyogtam rá bárgyún.
- Hát akkor kérünk még két whisky colát!
Kiesett, hogy mikor húztam le a wisky colát, csak arra eszméltem, hogy csókolom. A két erős kar bilincsként ölelte körbe a derekam, ahogy hozzá simultam, éreztem éledező vágyát, amitől én is egyre jobban beindultam. A következményektől és érzelmektől nem félve hagytam magam sodorni az árral és vággyal. Majd’ megőrültem a tudattól, hogy még mennyi ruha áll közénk, de belementem a játékba. Lassan, elnyújtva csókoltam, miközben aprót löktem rajta, hogy meginduljon kifelé a teremből, a lift irányába. A felvonóba lépve a hideg fémhez préselt, ami csak még jobban feltüzelt. Vadul faltuk egymás ajkait. Seb egyik keze a ruhán keresztül a mellem masszírozta, a másik pedig a combomon siklott fel a szoknya alá. Felnyögtem, mikor a bugyimat félretolva kezdett simogatni, és kicsit jobban szétnyitottam a lábaim, hogy beljebb férkőzhessen. A kezem besiklott a nadrágjába, és végigsimítottam keményedő férfiasságán.
A valóság széthullott. Érintések, csókok maradtak meg, lassú és kapkodó mozdulatok, ahogy mindketten csak egyre vágytunk, a másikra, úgy, ahogy talán még sohasem. Szenvedélyesen szerettük egymást, a szikrák megfékezhetetlen tűzzé hatalmasodtak, mely elől nem volt menekvés, mindkettőnket elemésztett.
Fájt a fejem. Nyűgösen nyitottam ki a szemem, és az első dolog, amit az ablakon beszűrődő fényen kívül megállapítottam, az az volt, hogy egy mellkason fekszem. Szörnyű gyanú rémlett fel bennem. Óvatosan emeltem fel a fejem, hogy felnézhessek arra a személyre akin fekszek. Visszatartottam egy rémült nyögést, nehogy felébresszem Sebet. Nagyon lassan és körültekintően bújtam ki az engem ölelő karjából, miközben rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáztak a fejemben. Emlékeztem, hogy sokat ittam, ahogy arra is, hogy a pultnál találkoztunk. A többi csak homályos folt volt, főleg az intenzív érzések maradtak meg, de azok is elegek voltak, hogy össze tudjam rakni az éjszaka kiesett részét. A pánikot elfojtva csusszantam ki az ágyból, és szedtem össze a szétdobált ruháimat, hogy magamra kapkodva őket, egy szó, vagy más nélkül kiosonjak a szobából. Visszamentem a szobámba, ledobva a cuccaimat a földre, az ajtónak támaszkodva csúsztam le egészen a földig. Nem hittem el, hogy ilyet csináltam. Mi történt velem? Miért tettem meg? Ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe. Összerezzentem, amikor kopogtattak. Feltápászkodtam, majd gyorsan beszaladtam a fürdőbe a köntösömért, mert csak fehérnemű volt rajtam. Kinyitottam, de azzal a lendülettel vissza is csaptam az ajtót és kulcsra zártam. Ő állt ott, ő volt az. Nem értem mit akar még tőlem?! Mindenemet odaadtam neki, én bolond! Hirtelen ötlettől vezérelve, bementem a hálóba és pakolni kezdtem a bőröndömbe. Csak beleszórtam a ruháimat, cipőimet. Lezuhanyoztam, majd írtam egy levelet Mollynak, hogy haza mentem. Egy percig se akartam itt maradni! A kulcsot leadtam a portán, hívtam egy taxit és a reptérre vitettem magamat. Felszálltam a legközelebb Magyarországra induló gépre. Csak egy dologra volt most leginkább szükségem…nyugalomra!
2011. október 15., szombat
25. rész
Reggel kipihenve és teljesen frissen ébredtem. Felülve az ágyba visszagondoltam a tegnap estére ami jó érzéssel töltött el. Biztos voltam benne hogy Mike hozzám se fog szólni, sőt levegőnek fog nézni amiért megszégyenítettem. De nem is baj, legalább többet nem fogunk egymásba gabalyodni. Felkeltem és elhúztam a függönyöket, majd kinyitottam az ablakot. Kint kellemes idő volt, de az égen felhők gyülekeztek. Csak remélni tudtam hogy nem fog esni. Visszafordulva vettem észre hogy mellettem az ágy üres. Molly nem aludt itt?? De akkor hol van? Mielőtt pánikba estem volna, eszembe jutott, hogy biztos Tommival tölthette az éjszakát. Bár nem hagyott nyugodni az-az érzés, így átmentem a mellettem lévő szobához. Bekopogtam,de semmi válasz. Ez furcsa, pedig nincs olyan kora, már kilenc óra van. Még egyszer bekopogtam,de most egy halk „jövök”-öt hallottam. Türelmesen megvártam, míg kinyitják az ajtót, csak azzal nem számoltam egy épp félmeztelen Seb fogja kinyitni az ajtót. Ott állt előttem vizes hajjal a derekára csak egy törölköző volt csavarva a mellkasán pedig száguldoztak le a víz cseppek. Csak bámultam rá, szerintem még a szám is tátva maradt. Nem szoktam mindennap ilyen látvánnyal találkozni.
- Mondani szeretnél valamit, vagy csak bámulsz?- kérdezte vigyorogva.
- Öööö…
- Igen?
- Azt akarom megkérdezni hogy…Molly itt van?
- Molly?- lepődött meg.
- Igen
- Mindjárt megnézem addig, gyere be- állt odább az ajtóból, hogy be tudjak menni. Elindult, az egyik szoba felé, de félúton visszanézett.
- Amúgy csini a pizsid- kacsintott vigyorogva, majd eltűnt. Éreztem hogy az arcom forrósodik, tehát elpirultam és közben a Miki egeres pizsamámra néztem. Csak én lehet annyira mafla hogy így jövök át, pizsibe és kócos hajjal. Sokat nem kellett várnom, mert megjelent egy eléggé álmos Molly egy szál fehérneműben.
- Na mi a szitu, Lisa?
- Hogy mi a szitu? Mond csak mi a francot csinálsz te így, itt?- kérdeztem tőle magyarul. Seb csak furcsán pislogott ránk, mert egy árva szót nem értett a beszélgetésünkből, így inkább tovább állt.
- Na szerinted mit?
- Lefeküdtetek?
- Akkor fehérneműben lennék?
- Nem
- Hát akkor meg….csak huncutkodtunk- vigyorgott mit a tejbe tök.
- Részletekre nem vagyok kíváncsi- mosolyogtam már én is.
- Pedig ha tudnád mekkora van neki- nyalta meg a száját.
- Nem- nem hallottam lálálálálá- fogtam be a fülemet.
- De ezt végig hallgatod- fogta meg a kezemet. Ekkor Tommi is megjelent, de szerencsére felöltözve.
- Ejha mi ez a nagy nevetgélés?- jött oda hozzánk és egy csókot lehelt kedvese szájára.
- Semmi szívem- mosolygott rá bájosan Molly.
- Na akkor egy valamit tisztázzunk, ti most együtt vagytok?- mutattam rájuk
- Hát nagyon úgy tűnik- olyan vágyakozóan nézett Tommi Mollyra mint eddig egyetlen férfi se kedvesére.
- Hát akkor ez esetben gratulálok!
- Köszönjük- mondták egyszerre. Ekkor Seb is megjelent, de már felöltözve.
- Tommi készülni kéne, mert fél óra múlva el kéne indulni- szólt oda barátjának.
- Igazad van- ment vissza abba a szobába ahonnét kijött.
- Molly te így akarsz jönni?- kérdeztem az előttem álló fehérneműben álló barátnőmtől.
- Jaa, nem- röhögte el magát. – Megyek megkeresem a ruháimat- futott vissza a szobába.
- Hát az jó lesz- mondtam utána. Így ketten maradtunk Sebbel. Kicsit kínosan éreztem magamat így pizsamába, ráadásul elég rövid volt, így szabad rálátást engedett a lábaimra. Seb persze végig nézett rajtam elég látványosan. Én persze egy „Mit nézel?” kifejezést küldtem felé. Molly ekkor kifutott, és elvette a kanapéról a pólóját, de még mindig csak fehérneműben volt. Seb pedig láthatóan utána nézett, amit észrevettem.
- Téged nem zavar hogy a barátnőm leheletnyi ruhába futkos előtted?
- Nem- rázta meg a fejét
- Ja tényleg, biztos már megszoktad- fontam keresztbe a karomat.
- Mire célzol?
- Biztos rengeteg nő megfordult már az ágyadban- vetettem oda.
- Ezt gondolod?
- Igen ezt.
- Akkor nem ismersz
- Dehogynem, most is a következő „áldozatodat” lesed
- Ha Mollyra célzol, akkor ki kell hogy ábrándítsalak, ő számomra tiltott gyümölcs, Tommi barátnője.
- Ugyan már, a lányok milliói akármit megadnának hogy ágyba bújhassanak veled!
- Talán te is közéjük tarozol?- jött közelebb hozzám, de nem hátráltam, földbe gyökerezett a lábam. Ott állt előttem kb. 15 cm-re. Csak néztük egymást. Az arcáról kíváncsiságot olvastam le. Érdekelte hogy vajon én is lefeküdnék vele? Már épp nyitottam a számat hogy megmondom neki hogy soha, de épp akkor jöttek ki Tommiék a szobába. Seb ellépett tőlem és a szobába ment.
- Na indulhatunk?- kérdezte vigyorogva Molly
- Csak nem gondolod hogy pizsamába fogok menni?
- Felőlem jöhetsz így is, bár akkor a címlapon végeznéd, mint „ Egy örült csaj pizsamába jelent meg a Paddocba” szalagcímen- vigyorgott Seb, aki már cipőben és kezében a táskájával jelent meg.
- Haha nagyon vicces- néztem rá csúnyán.
- Igen az, már látom a lelki szemeim előtt- vigyorgott tovább.
- Álmodozz csak kicsi német!- majd sarkon fordultam és kicsörtettem az ajtón. Visszamentem a szobámba és 10 perc alatt sikeresen elkészültem.
- Figyi Tommi felajánlotta, hogy menjek velük, gyere te is.
- Az idióta némettel egy kocsiba nem ülök!
- Ne legyél makacs!
- De kiröhögött!
- Szard le!
- Azt teszem!
- Jaa, persze. – Nem volt kedvem egy légtérbe tartózkodni vele, de Molly miatt megtettem. Meg azért egyedül se akartam kimenni a pályára.
- Na potya utasunk is van?- kérdezte beszállva a kocsiba Seb.
- Igen Seb, Lisa is velünk jön, van valami kifogásod ellen?- kérdezte Tommi. Seb csak megfogatta a szemeit én pedig hálásan néztem Tommira aki megvédett Seb piszkálódásától. Az út csöndben telt el. Amikor megérkeztünk, mindenki ment a saját dolgára. Egészen a futamig a büfében ültem, majd 1 órával a kezdés előtt Christian az irodájába hívatott. Út közben elgondolkodtam hogy vajon mit csináltam rosszul. Egy kicsit tartottam Christől. Amikor odaértem az irodája elé bekopogtam, majd beléptem. Chris az asztalánál ült és valamit nagyon jegyzetelt. Amikor végzett felnézett és mosolyogva köszöntött.
- Szerbusz Lisa, ülj csak le- engedelmeskedtem neki, majd leültem az egyik kényelmes székbe.
- Nos gondolom, fogalmad sincs hogy miért hívattalak az irodámba- fonta keresztbe ujjait az asztalon. A válaszom csak egy fej rázás volt. Kezdtem ideges lenni.
- Nos a minap értesültem arról hogy te…
- Nem én voltam!- csúszott ki a számon.
- Micsoda?
- Tuti, hogy nem én voltam, biztos Seb akar bemártani.
- Seb??ő hogy jön ide?- lepődött meg
- Nem mondott semmit rólam Seb?- döbbentem meg.
- Nem!- rázta meg a fejét.
- Akkor biztos én kutyultam össze valamit- kínomban már röhögtem. Na ezt jól megcsináltam!
- Na mind1 nem tudom miről van szó, de én egy teljesen más témáról szeretnék veled beszélni!
- Hallgatom.
- Nos, ma egy érdekes és egyben számomra bizalom gerjesztő információ jutott a fülembe. Az illetőt nem nevezem nevén aki nekem ezt elmondta. Ugyan is megtudtam hogy te egy, hogy szó szerint idézzem „kiváló rendezvényszervező vagy”. – a kifejezés hallatán nem kicsit lepődtem meg. – Az a bizonyos illető eléggé meggyőzően beszélt. Nem tudom hogy tudod-e, de Seb sajtósa Britta várandós.
- Tényleg?- lepődtem meg már sokadjára.
- Igen és előbb utóbb már nem tud dolgozni, így kell valaki aki helyettesítheti, addig ameddig vissza nem tér közénk. Meggyőztek arról, hogy te erre a feladatra nagyszerű lennél.
- Micsoda???Én????- szalad feljebb néhány oktávot a hangom.
- Igen, de mivel még nem ismerlek és nem tudom hogy mire lennél képes, egyenlőre még nem kapnád meg, hiszen más is lenne Britta helyére. Te ígéretes vagy erre a posztra. Szóval figyelni foglak és ha meggyőztél akkor tiéd Britta állása. – a végre az állam leesett. Legelőször ilyen munkára jelentkeztem, de akkor arra nem vettek fel. És most Chris azt mondja és felajánlja hogy ha jó munkát végzek enyém az állás? Ilyen a mesébe nincs!
- Oh Christian nem is tudom, hogy mit mondhatnék…
- Bizonyítsd be hogy való vagy erre a posztra- mosolygott rám.
- Ígérem nem okozok csalódást!- mosolyogtam vissza, majd elköszöntem és elhagytam az irodát. Kint a folyosón megálltam és egy pillanatra előre ugrottam az időbe. Láttam magamat a kis Red Bullos ingembe és szoknyámba, a kezemben néhány pappírral, telefonnal boldogan sétálni a paddockban. Fontos akartam lenni és legfőképp azt akartam hogy vegyenek komolyan, mert egy paddock cicát nem vesznek komolyan. Azok csak arra valók, szó szerint jól megb*sszák őket. Én pedig nem ilyen vagyok, nem akarom hogy engem is ilyennek ítéljenek meg az emberek. És most kinyílt egy kiskapu,hogy fontos legyek, és teszek is érte, esküszöm. Amikor befejeztem az előrehaladt gondolatmenetemet, Seb boxa felé vettem az irányt ahol már Molly fent ült a pulton. Felültem mellé és ameddig nem kezdődött a futam addig elmeséltem neki hogy mi történt velem.
- Nem mondod komolyan??- lepődött meg.
- De de, szóval most kaptam egy lehetőséget, és ezt nem puskázhatom el!
- Hát Lisa én nagyon drukkolok neked, hogy te kapd meg az állást!- kacsintott rám, drága barátnőm, majd megölet. Ahogy elindultak a felvezető körre, pillanatok alatt az egész boxutca megtelt emberekkel, akik futott vissza a saját boxukba. Amikor megérkezett az utolsó emberke, a tv képernyő elé álltak és izgulva figyelni kezdték a hamarosan kezdődő versenyt. A világbajnok remekül eljött, mögéje Heidfeld zárkózott fel a hatodik helyről indulva, Hamilton harmadikként vette az első kanyart. Az első kerékcserénél a Renault gyorsan visszaesett, kialakult a Vettel, Hamilton, Button-sorrend. A német biztosan állt az élen, amikor 26 körrel a vége előtt, alig túl a féltávon a csapat közölte vele, nem használhatja tovább a KERS-et, amit szombati pole pozíciójához és a futamra is nélkülözhetetlennek tartott. Ennek ellenére Seb nem lassult, sőt, még jobban otthagyta Hamiltont. Úgy tűnt, Hamilton jó helyzetben van, mert kemény gumival állt két kerékcsere után, de hamar kiderült, az sem bír sokkal többet a lágynál, így a stratégiai előny elszállt. Az angol autója le is lassult a hajrára, Button kerékcserénél került eléje, Alonso pedig feljött a sarkába. A spanyol viszont hibázott, nekikoccant a McLaren jobb hátuljának, összetörte saját bal első szárnyát, és visszaesett a szárnycsere miatt. Hamiltont megelőzte Heidfeld, Webber elől kicsúszott az angol a kopott kemény gumi miatt, le is cseréltette, de lemaradt. Sebnek az élen semmi gondja nem akadt, simán nyerte meg a Maláj nagydíjat. Második helyen Button követte, Heidfeld kitartott a harmadik helyen a támadó Webber előtt. Massa és Alonso az 5-6. helyen, Hamilton a 7.-en végzett. Molly lerángatott a pultról és kifelé kezdett el rángatni, csakhogy én megtorpantam.
- Gyere már, lemaradunk az ünneplésről!!
- Én nem akarok menni!- jelentettem ki határozottan.
- Csajok gyertek már- kiabált oda nekünk Tommi.
- Én le nem maradok a díjátadóról!- rázta a fejét, majd Tommi után rohant, engem otthagyva a boxba. Mindenki a pódiumnál volt, csak én nem…egyedül maradtam. Valahogy nem volt kedvem ott lenni a tömegbe és azok gyűrűjébe állni akik Seb nevét skandálják. Összeszedtem a cuccaimat és visszamentem a hotelbe. Ledobtam a cuccomat és kiterültem a franciaágyra. Már egy ideje a plafont bámultam, amikor hangos ricsajra lettem figyelmes. Pontosan Molly röhögésére.
- Háháhá..oh ..szia Lisa, hát te? – rontott be az ajtón tetőtől talpig pezsgősen.
- Visszajöttem
- Azt látom- vigyorgott tovább.
- Mi van ennyire jó volt a díjátadó?
- Húú tök jó volt, bár azt leszámítva hogy fiúk engem támadtak meg először a pezsgősüvegjeikkel. – emlékezett vissza mosolyogva. – Na de készüljünk az esti bulira! –csapta össze tenyerét ujjongva.
- Én…
- Nem fogadok el nemleges választ!!- parancsolt rám –Kötelező eljönnöd velem!
- Jójó…rendben- adtam be a derekamat.
- Na azért!- kacsintott rám. – Vigyázz éjszaka mert jövünk!!!!!- futott ki a szobából visítva. Mint egy 15 éves! Felröhögtem, majd mosolyogva utána mentem.
- Mondani szeretnél valamit, vagy csak bámulsz?- kérdezte vigyorogva.
- Öööö…
- Igen?
- Azt akarom megkérdezni hogy…Molly itt van?
- Molly?- lepődött meg.
- Igen
- Mindjárt megnézem addig, gyere be- állt odább az ajtóból, hogy be tudjak menni. Elindult, az egyik szoba felé, de félúton visszanézett.
- Amúgy csini a pizsid- kacsintott vigyorogva, majd eltűnt. Éreztem hogy az arcom forrósodik, tehát elpirultam és közben a Miki egeres pizsamámra néztem. Csak én lehet annyira mafla hogy így jövök át, pizsibe és kócos hajjal. Sokat nem kellett várnom, mert megjelent egy eléggé álmos Molly egy szál fehérneműben.
- Na mi a szitu, Lisa?
- Hogy mi a szitu? Mond csak mi a francot csinálsz te így, itt?- kérdeztem tőle magyarul. Seb csak furcsán pislogott ránk, mert egy árva szót nem értett a beszélgetésünkből, így inkább tovább állt.
- Na szerinted mit?
- Lefeküdtetek?
- Akkor fehérneműben lennék?
- Nem
- Hát akkor meg….csak huncutkodtunk- vigyorgott mit a tejbe tök.
- Részletekre nem vagyok kíváncsi- mosolyogtam már én is.
- Pedig ha tudnád mekkora van neki- nyalta meg a száját.
- Nem- nem hallottam lálálálálá- fogtam be a fülemet.
- De ezt végig hallgatod- fogta meg a kezemet. Ekkor Tommi is megjelent, de szerencsére felöltözve.
- Ejha mi ez a nagy nevetgélés?- jött oda hozzánk és egy csókot lehelt kedvese szájára.
- Semmi szívem- mosolygott rá bájosan Molly.
- Na akkor egy valamit tisztázzunk, ti most együtt vagytok?- mutattam rájuk
- Hát nagyon úgy tűnik- olyan vágyakozóan nézett Tommi Mollyra mint eddig egyetlen férfi se kedvesére.
- Hát akkor ez esetben gratulálok!
- Köszönjük- mondták egyszerre. Ekkor Seb is megjelent, de már felöltözve.
- Tommi készülni kéne, mert fél óra múlva el kéne indulni- szólt oda barátjának.
- Igazad van- ment vissza abba a szobába ahonnét kijött.
- Molly te így akarsz jönni?- kérdeztem az előttem álló fehérneműben álló barátnőmtől.
- Jaa, nem- röhögte el magát. – Megyek megkeresem a ruháimat- futott vissza a szobába.
- Hát az jó lesz- mondtam utána. Így ketten maradtunk Sebbel. Kicsit kínosan éreztem magamat így pizsamába, ráadásul elég rövid volt, így szabad rálátást engedett a lábaimra. Seb persze végig nézett rajtam elég látványosan. Én persze egy „Mit nézel?” kifejezést küldtem felé. Molly ekkor kifutott, és elvette a kanapéról a pólóját, de még mindig csak fehérneműben volt. Seb pedig láthatóan utána nézett, amit észrevettem.
- Téged nem zavar hogy a barátnőm leheletnyi ruhába futkos előtted?
- Nem- rázta meg a fejét
- Ja tényleg, biztos már megszoktad- fontam keresztbe a karomat.
- Mire célzol?
- Biztos rengeteg nő megfordult már az ágyadban- vetettem oda.
- Ezt gondolod?
- Igen ezt.
- Akkor nem ismersz
- Dehogynem, most is a következő „áldozatodat” lesed
- Ha Mollyra célzol, akkor ki kell hogy ábrándítsalak, ő számomra tiltott gyümölcs, Tommi barátnője.
- Ugyan már, a lányok milliói akármit megadnának hogy ágyba bújhassanak veled!
- Talán te is közéjük tarozol?- jött közelebb hozzám, de nem hátráltam, földbe gyökerezett a lábam. Ott állt előttem kb. 15 cm-re. Csak néztük egymást. Az arcáról kíváncsiságot olvastam le. Érdekelte hogy vajon én is lefeküdnék vele? Már épp nyitottam a számat hogy megmondom neki hogy soha, de épp akkor jöttek ki Tommiék a szobába. Seb ellépett tőlem és a szobába ment.
- Na indulhatunk?- kérdezte vigyorogva Molly
- Csak nem gondolod hogy pizsamába fogok menni?
- Felőlem jöhetsz így is, bár akkor a címlapon végeznéd, mint „ Egy örült csaj pizsamába jelent meg a Paddocba” szalagcímen- vigyorgott Seb, aki már cipőben és kezében a táskájával jelent meg.
- Haha nagyon vicces- néztem rá csúnyán.
- Igen az, már látom a lelki szemeim előtt- vigyorgott tovább.
- Álmodozz csak kicsi német!- majd sarkon fordultam és kicsörtettem az ajtón. Visszamentem a szobámba és 10 perc alatt sikeresen elkészültem.
- Figyi Tommi felajánlotta, hogy menjek velük, gyere te is.
- Az idióta némettel egy kocsiba nem ülök!
- Ne legyél makacs!
- De kiröhögött!
- Szard le!
- Azt teszem!
- Jaa, persze. – Nem volt kedvem egy légtérbe tartózkodni vele, de Molly miatt megtettem. Meg azért egyedül se akartam kimenni a pályára.
- Na potya utasunk is van?- kérdezte beszállva a kocsiba Seb.
- Igen Seb, Lisa is velünk jön, van valami kifogásod ellen?- kérdezte Tommi. Seb csak megfogatta a szemeit én pedig hálásan néztem Tommira aki megvédett Seb piszkálódásától. Az út csöndben telt el. Amikor megérkeztünk, mindenki ment a saját dolgára. Egészen a futamig a büfében ültem, majd 1 órával a kezdés előtt Christian az irodájába hívatott. Út közben elgondolkodtam hogy vajon mit csináltam rosszul. Egy kicsit tartottam Christől. Amikor odaértem az irodája elé bekopogtam, majd beléptem. Chris az asztalánál ült és valamit nagyon jegyzetelt. Amikor végzett felnézett és mosolyogva köszöntött.
- Szerbusz Lisa, ülj csak le- engedelmeskedtem neki, majd leültem az egyik kényelmes székbe.
- Nos gondolom, fogalmad sincs hogy miért hívattalak az irodámba- fonta keresztbe ujjait az asztalon. A válaszom csak egy fej rázás volt. Kezdtem ideges lenni.
- Nos a minap értesültem arról hogy te…
- Nem én voltam!- csúszott ki a számon.
- Micsoda?
- Tuti, hogy nem én voltam, biztos Seb akar bemártani.
- Seb??ő hogy jön ide?- lepődött meg
- Nem mondott semmit rólam Seb?- döbbentem meg.
- Nem!- rázta meg a fejét.
- Akkor biztos én kutyultam össze valamit- kínomban már röhögtem. Na ezt jól megcsináltam!
- Na mind1 nem tudom miről van szó, de én egy teljesen más témáról szeretnék veled beszélni!
- Hallgatom.
- Nos, ma egy érdekes és egyben számomra bizalom gerjesztő információ jutott a fülembe. Az illetőt nem nevezem nevén aki nekem ezt elmondta. Ugyan is megtudtam hogy te egy, hogy szó szerint idézzem „kiváló rendezvényszervező vagy”. – a kifejezés hallatán nem kicsit lepődtem meg. – Az a bizonyos illető eléggé meggyőzően beszélt. Nem tudom hogy tudod-e, de Seb sajtósa Britta várandós.
- Tényleg?- lepődtem meg már sokadjára.
- Igen és előbb utóbb már nem tud dolgozni, így kell valaki aki helyettesítheti, addig ameddig vissza nem tér közénk. Meggyőztek arról, hogy te erre a feladatra nagyszerű lennél.
- Micsoda???Én????- szalad feljebb néhány oktávot a hangom.
- Igen, de mivel még nem ismerlek és nem tudom hogy mire lennél képes, egyenlőre még nem kapnád meg, hiszen más is lenne Britta helyére. Te ígéretes vagy erre a posztra. Szóval figyelni foglak és ha meggyőztél akkor tiéd Britta állása. – a végre az állam leesett. Legelőször ilyen munkára jelentkeztem, de akkor arra nem vettek fel. És most Chris azt mondja és felajánlja hogy ha jó munkát végzek enyém az állás? Ilyen a mesébe nincs!
- Oh Christian nem is tudom, hogy mit mondhatnék…
- Bizonyítsd be hogy való vagy erre a posztra- mosolygott rám.
- Ígérem nem okozok csalódást!- mosolyogtam vissza, majd elköszöntem és elhagytam az irodát. Kint a folyosón megálltam és egy pillanatra előre ugrottam az időbe. Láttam magamat a kis Red Bullos ingembe és szoknyámba, a kezemben néhány pappírral, telefonnal boldogan sétálni a paddockban. Fontos akartam lenni és legfőképp azt akartam hogy vegyenek komolyan, mert egy paddock cicát nem vesznek komolyan. Azok csak arra valók, szó szerint jól megb*sszák őket. Én pedig nem ilyen vagyok, nem akarom hogy engem is ilyennek ítéljenek meg az emberek. És most kinyílt egy kiskapu,hogy fontos legyek, és teszek is érte, esküszöm. Amikor befejeztem az előrehaladt gondolatmenetemet, Seb boxa felé vettem az irányt ahol már Molly fent ült a pulton. Felültem mellé és ameddig nem kezdődött a futam addig elmeséltem neki hogy mi történt velem.
- Nem mondod komolyan??- lepődött meg.
- De de, szóval most kaptam egy lehetőséget, és ezt nem puskázhatom el!
- Hát Lisa én nagyon drukkolok neked, hogy te kapd meg az állást!- kacsintott rám, drága barátnőm, majd megölet. Ahogy elindultak a felvezető körre, pillanatok alatt az egész boxutca megtelt emberekkel, akik futott vissza a saját boxukba. Amikor megérkezett az utolsó emberke, a tv képernyő elé álltak és izgulva figyelni kezdték a hamarosan kezdődő versenyt. A világbajnok remekül eljött, mögéje Heidfeld zárkózott fel a hatodik helyről indulva, Hamilton harmadikként vette az első kanyart. Az első kerékcserénél a Renault gyorsan visszaesett, kialakult a Vettel, Hamilton, Button-sorrend. A német biztosan állt az élen, amikor 26 körrel a vége előtt, alig túl a féltávon a csapat közölte vele, nem használhatja tovább a KERS-et, amit szombati pole pozíciójához és a futamra is nélkülözhetetlennek tartott. Ennek ellenére Seb nem lassult, sőt, még jobban otthagyta Hamiltont. Úgy tűnt, Hamilton jó helyzetben van, mert kemény gumival állt két kerékcsere után, de hamar kiderült, az sem bír sokkal többet a lágynál, így a stratégiai előny elszállt. Az angol autója le is lassult a hajrára, Button kerékcserénél került eléje, Alonso pedig feljött a sarkába. A spanyol viszont hibázott, nekikoccant a McLaren jobb hátuljának, összetörte saját bal első szárnyát, és visszaesett a szárnycsere miatt. Hamiltont megelőzte Heidfeld, Webber elől kicsúszott az angol a kopott kemény gumi miatt, le is cseréltette, de lemaradt. Sebnek az élen semmi gondja nem akadt, simán nyerte meg a Maláj nagydíjat. Második helyen Button követte, Heidfeld kitartott a harmadik helyen a támadó Webber előtt. Massa és Alonso az 5-6. helyen, Hamilton a 7.-en végzett. Molly lerángatott a pultról és kifelé kezdett el rángatni, csakhogy én megtorpantam.
- Gyere már, lemaradunk az ünneplésről!!
- Én nem akarok menni!- jelentettem ki határozottan.
- Csajok gyertek már- kiabált oda nekünk Tommi.
- Én le nem maradok a díjátadóról!- rázta a fejét, majd Tommi után rohant, engem otthagyva a boxba. Mindenki a pódiumnál volt, csak én nem…egyedül maradtam. Valahogy nem volt kedvem ott lenni a tömegbe és azok gyűrűjébe állni akik Seb nevét skandálják. Összeszedtem a cuccaimat és visszamentem a hotelbe. Ledobtam a cuccomat és kiterültem a franciaágyra. Már egy ideje a plafont bámultam, amikor hangos ricsajra lettem figyelmes. Pontosan Molly röhögésére.
- Háháhá..oh ..szia Lisa, hát te? – rontott be az ajtón tetőtől talpig pezsgősen.
- Visszajöttem
- Azt látom- vigyorgott tovább.
- Mi van ennyire jó volt a díjátadó?
- Húú tök jó volt, bár azt leszámítva hogy fiúk engem támadtak meg először a pezsgősüvegjeikkel. – emlékezett vissza mosolyogva. – Na de készüljünk az esti bulira! –csapta össze tenyerét ujjongva.
- Én…
- Nem fogadok el nemleges választ!!- parancsolt rám –Kötelező eljönnöd velem!
- Jójó…rendben- adtam be a derekamat.
- Na azért!- kacsintott rám. – Vigyázz éjszaka mert jövünk!!!!!- futott ki a szobából visítva. Mint egy 15 éves! Felröhögtem, majd mosolyogva utána mentem.
2011. szeptember 30., péntek
24. rész
Üdv néktek! Tudom hogy már nagyon rég volt friss. Két okból: idő - és ihlethiányban szenvedtem! Biztos tudjátok hogy most voltak/vannak az év eleji felmérők mindenből! :/ de lassan túl leszek rajtuk és utána már gyakrabban tudok hozni :) És örülnék ha lenne legalább 2-3 kommentelő ;D ♥
Szombaton elég korán ébredtem. Molly még nagyban szuszogott mellettem, de nem csodálom mert még csak 6 óra volt. Összeszedtem a ruháimat és halkan a fürdőbe lopóztam. A víztől teljesen felfrissültem. Kinéztem a folyosóra de egy lelket nem láttam. Mindenki még aludt. Lementem az étterembe, de egy vendég nem volt bent csak a fáradt, álmos pincérek arcával találtam magam szembe. Illedelmesen köszöntem, majd kértem egy kávét és a lehető legközelebbi asztalhoz leültem. Nem kellett sokat várnom már is kihozták az életerőt jelentő koffeinadagomat. Éppen a kevergettem a kávémat amikor egy alak jelent meg előttem. Felnéztem és egy álmos szöszivel találtam szembe magamat.
- Leülhetek ide?- kérdezte.
- Persze- mutattam a szembe lévő székre. Kissé érdekesnek találtam mert az étteremben csak én ültem így lehetősége volt rá hogy ne ide üljön hozzám. Ő is rendelt magának egy csésze kávét mellé pedig pirítóst. Csöndben ültünk egymással szembe, egyikünk se tudta hogy mit kéne mondani. De rávettem magam és megtörtem a csöndet.
- Miért keltél fel ilyen korán?- kortyoltam bele a kávémba.
- Nem tudtam aludni- adta meg az oly' egyszerű választ
- És te?
- Este korán elaludtam, így előbb felkeltem- bólintott, majd beleharapott a pirítósába. Újabb csönd következett köztünk. Elfogyasztotta a reggelijét én pedig a kávémat. Mindkettőnk uta felfelé vezette. Lehívta a liftet, ő beszállt, de én a küszöbön megtorpantam.
- Mivan? Miért nem jössz be?- kérdezte értetlenül.
- Háát a legutóbbi liftezésünk nem valami jóra sikeredett. - Seb felkacagott.
- Ha nem fogsz megütni akkor én sem teperlek le- nevetett még mindig. Rám is rám ragad és mosolyogva szálltam be mellé. „Szerencsére” sikeresen felértünk és mindenki ment a saját szobájába. Molly még mindig szuszogott, csakhogy most nem a saját felén feküdt hanem keresztbe az ágyon. Szemét módon odasomfordáltam az ágyhoz és amilyen hangosan csak tudtam beleüvöltöttem a fülébe.
- Ébresztőőőőőőőőő!!!- Molly annyira megijedt hogy az ágy másik oldalára lezuhant. Én pedig már a röhögéstől fogtam a hasamat.
- Tee!!! Ezért megöllek!!- tápászkodott fel a földről én pedig futásnak eredtem. Sikoltozva rohantam előle, míg ő szinte minden hülyének elmondott. Sarokba szorított, így más választásom nem volt, ninjákat megszégyenítő ugrással ugrottam át a kanapén és egyből ki az ajtón és sikeresen beleütköztem Tommiba. Molly persze utánam rohant, csak azt felejtette el, hogy ő nem pizsamában alszik hanem egy melltartóban és egy pici bugyiban. Tommi egyből elvörösödött ahogy Molly is. Én ezen jót kacagtam aminek az lett a vége hogy nyakon csapott a barátnőm. Megérdemeltem, mert nagyon csúnyán kitoltam vele. Molly vigyorogva ment be a szobába, majd becsapta az ajtót. Tommi még mindig vérpiros arccal és tátott szájjal bámulta Molly hűlt helyét.
- Hahó szöszi!!- lengettem meg a kezemet előtte.
- Mii??- kapta felém a fejét.
- Hívd már el randizni
- Mollyt?
- Nem, öreganyámat, persze hogy Mollyt.
- De nincs ötletem.
- Nekem viszont van. – mosolyodtam el. Elmondtam neki, hogy hová hívja el. Tetszett neki az ötlet, mert mosolygott. Amint ezt megbeszéltem vele, Tommi visszament a szobájába, ahogy én is. Megvártam míg Molly elkészül és együtt mentünk ki a pályára. Ahogy leültünk a büfébe egyből megkezdődött a 3. edzés. Nem igazán figyeltem rá, inkább a tányéromon lévő, ízletes szendviccsel foglalkoztam. Csak akkor néztem fel a képernyőre amikor kiírták a végeredményt. Az időmérő előtt a paddockot jártuk a csajokkal, esernyővel a kezünkben, mert eléggé esőre állt az idő. Kezdés előtt kértem a büféből magamnak a egy fincsi limonádét és Mollyva ketten megcéloztuk Seb boxát. A német már bent ült a kocsiba, mi pedig felültünk a pultra. a Kocsi mellett Tommi állt és amikor meglátott minket biccentett, majd elmosolyodott. A pulton volt két fülhallgató, így felraktuk, mert ilyen közelről nagyon zajosak az autók. Száraz időben futottak ki a versenyzők az időmérő első szakaszára. A Q1 közepe táján Buemi elveszítette a bal oldali oldaldoboz-borítását, ezért leállították az edzést pár percre. A Q1-et végül Massa nyerte egy nem túl erős, 1:36,744-es idővel. Mögötte Hamilton, Alonso valamint Schumacher végzett. Button egy remek, 1:35,569-es idővel vette át a vezetést a Q2 elején, és nem is futott jobbat később sem senki. Meglepetésre a két McLaren végzett a Q2 elején, ugyanis Hamilton egy 1:35,852-es körrel a második helyre ért oda. Őt a két Red Bull, Vettel és Webber követte a harmadik és a negyedik helyen. Ötödikként Alonso hatodikként Rosberg végzett, utánuk Massa, Petrov, Kobayashi és Heidfeld került be a Q3-ba. Hamilton nagyon bekezdett a Q3 elején, 1:35,000-es köre sokáig úgy tűnt, elég lesz a pole pozícióra. Az utolsó pillanatokban még ezen is tudott faragni 26 ezredet, de Vettel keresztülhúzta a számítását, és végül egy tizedet még erre az időre is rávert. A csapat nagyon örül a pole-nak mint mindig. Tommi és Molly egymássál voltak elfoglalva így én inkább leléptem, nem akartam őket zavarni. A nap hátralévő részét a padoccban vagy büfében töltöttem. A szerelő fiúk meghívtak egy kártyapartira amit szívesen elfogadtam, úgy sincs más dolgom és Molly most Tommival van. Amikor végeztem a teendőimmel hátramentem a nekünk fenntartott öltözőhelyre és átcseréltem a munkaruhámat egy kényelmesebb cuccra. Utána megcéloztam azt a szobát ahol a kártyaparti lesz. Már a folyosóról hallani lehetett a kiszűrődő zene hangját. Naná hogy a We No Speak Americano szolt. Az ajtó elé érve nem kopogtam hanem csak simán benyitottam, ugye hallották volna meg.
- Áhh na végre megérkezett a csapatunk utolsó hiányzó darabja- mondta Josh.
- Sziasztok fiúk- köszöntem, majd helyet foglaltam az asztalnál. Láttam hogy Mike is a jelen lévők között van, de próbáltam semleges arccal ránézni, viszonzásul egy mosolyt kaptam.
- Na indulhat a kártyaparti?- kérdezte Kevin
- Igen!!!- üvöltötték egyszerre a fiúk. Na úgy érzem nem lesz egy egyszerű estém. Először Passziánszosztunk ahol állandóan kikaptam, de lehet azért mert ezt a kártyajátékot nem ismertem, utána Black Jack-re váltottunk ahol szintén elég sokszor kikaptam, végül pedig a jó öreg pókerrel folytattuk. A Mike sunyin rám nézett mielőtt kirakta volna a zsetonokat.
- Nos aki megnyeri a játékot az kiválaszt egy embert és az azt teszi amit a győztes parancsol neki- mondta sunyi mosoly kíséretében Mike. Háh velem akarsz kiszúrni? Rosszul teszed!
- Elfogadom!- a többiek döbbent arcot vágtak, de utána mosolyra húzták a szájukat. Szegény fiúk még nem tudják rólam hogy nagy póker játékos vagyok. Lehet hogy nem tudok más kártyajátékot játszani, de pókerezni profin tudok. Még emlékszem gimibe megnyertem egy házi póker bajnokságot. Az első 3 menetet kapásból megnyertem, de szegény fiúk ekkor még semmit sem sejthettek. Csak letudták annyival hogy szerencsés. Ahogy egyre haladtunk előre úgy estek ki az emberek. A végén 3-an maradtunk. Mike Kevin és én. A kezemben egy szív Jumbó és egy Dáma volt. Az asztalon egy fekete 5-ös , egy király, egy ász, egy 10-es szív, és egy piros 3-as. Pókerem volt! Faarccal ránéztem Mike-ra és az összes zsetonomat beraktam.
- All in!- mondtam
- Ne dőljetek be biztos blöfföl- mondta a háttérből Josh.
- És ezt te onnan tudod?
- Tuti!- vágta rá
- Hát ha te mondod- vontam meg a vállamat. Kevin eldobta a lapjait ezzel feladva a játékot.
- Nos csak ketten maradtunk Mike! – amint ezt kimondtam ő is betolta az összes zsetonját.
- All in!- mondta
- Hát akkor eljött az igazság pillanata! Mutasd a lapjaidat! – ránézett a lapjára, majd egy fölényes vigyorra húzta a száját.
- Drillem van cicám, méghozzá ászból!- vigyorgott mint a tejbe tök. Azt hiszem már tudom hogy mi lesz a feladatod!- húzta sunyi mosolyra a száját és a szája szélét megnyalta.
- Biztos vagy te benne hogy te győztél?- kérdetem még mindig faarccal.
- Igen!
- Hát akkor rosszul hiszed, ugyan is pókerem van..."cicám"- szépen sorba raktam és megmutattam neki. Az arcáról egyből eltűnt a mosoly és helyette a döbbentség és némi félelem lett úrrá rajta. Az én arcomra viszont egy gonosz vigyor ült ki. A háttérből a fiúk is döbbenten néztek hol rám hol Mike-ra hol a lapjaimra.
- Hmm asszem van egy dolog amit kötelező hogy megtegyél nekem- jól kihangsúlyoztam a „kötelező” szót. Mike csak pufogva keresztbe fonta a karját.
- Először is menjünk ki fiúk- álltam fel és tereltem ki őket a Red Bull Home-ja elé. Már a lámpák világítottak, mert már elég sötét volt. A paddocba már csak elvétve volt pár ember,de inkább csak csapattagok mászkáltak. Már tudtam hogy mi lesz a feladata Mike-nak.
- Gyerünk Mike vetkőzz!- parancsoltam rá.
- Mivan??- nézett rám értetlenül.
- Azt mondtam vetkőzz le…méghozzá pucérra- húztam gonosz vigyorra a számat. A fiúk a hátam mögött egy kisebb röhögő görcsöt kaptak.
- Ez komoly?- kérdezett vissza Mike
- Az! De ne keljen még egyszer mondanom!- már épp a pólóját vette volna le, amikor félbeszakítottam.
- Várj! Fiúk vegyétek elő telefonjaitokat és kamerázzatok- közben pedig a telefonomon kerestem a megfelelő számot.
- A felmeritek venni én esküszöm szétverlek titeket!
- Mike befejezted! Most azonnal kezdj el vetkőzni!- parancsoltam rá és elindítottam a keresett számot ami az Aqua- Barbie Girl volt.(http://www.youtube.com/watch?v=ZyhrYis509A&ob=av2e ). A fiúk benyomták a kamerájukat és láthatóan nagyon élvezték a show-t mert alig bírták visszatartani a röhögésüket. Mike összeszedte a maradék becsületét és neki állt vetkőzni.
- Táncolj is!- kiabáltam oda neki. Nagy nehezen, de elkezdett táncolni, már amennyire lehetett ezt táncnak nevezni. A fiúkkal szakadtunk a röhögéstől. A paddocban mászkáló emberek felfigyeltek a hangos nevetésünkre és persze a magából hülyét csináló félig pucér Mike-ra. A Red Bull-tól is kijöttek néhányan megnézni a kis előadást. A végére már csak egy alsógatya marad rajta.
- Vedd le!!Vedd le!!Vedd le!!- a fiúk egyszerre kiabálták és közben tapsoltak. Én már annyira röhögtem hogy le kellett ülnöm a lépcsőre. Mike rám nézett, látszott rajta hogy szégyelli magát, de egy határozott mozdulattal lehúzta az alsóját. A fiúk felkiáltottak, míg én a viccesen a szemet takartam, de azért persze-persze néha odapillantottam. Amikor vége lett a számnak a fiúk füttyögettek, tapsoltak, kiabáltak és persze röhögtek. Én már szinte a padlón fekve a hasamat fogva röhögtem. Mike összeszedte az eldobált cuccát és egyből beviharzott mellettünk. Kellett néhány perc mire lenyugodtam és nem rázkódtam a röhögéstől, majd Kevin felsegített a lépcsőről.
- Fúú Lisa ilyen jót még életembe nem röhögtem.
- Én se!- röhögtem tovább. A fiúk fenomenálisnak tartották az ötletemet. Mindenki megköszönte azt hogy ilyen jól szórakoztak Mike leégetésén. Mielőtt leléptem volna mindenkitől elköszöntem és visszamentem a szállodába. A kocsiba néztem csak meg az időt ami már 9 órát mutatott. Nem volt késő, de kb. 4 órát végig játszottam. Mosolyogva léptem be a hotelba ahol ugyan így fogadott a recepciós . Biccentettem, majd a lift felé mentem. Nagyszerű kedvem volt, de nem csodálom. Nem csak én vártam a liftre hanem Seb is. Neki is mosolyogva köszöntem, amin kicsit meglepődött, de visszaköszönt. A liftbe egyfolytában mosolyogtam, egyszerűen nem bírtam megállni. Rá is kérdezett Seb.
- Honnan ez a fene jókedved?
- Majd megtudod!- mondtam mosolyogva. A szobámba ledobtam a cuccaimat a kanapéra és beálltam zuhany alá. Amikor kijöttem, megnéztem a mobilamat amin egy sms-es villogott.
„Ne várj, Tommival vagyok, majd holnap mesélek, puszi: Molly”. Mosolyogva dobtam magam mellé a telefonomat és bebújtam a takaró alá. Hát mondanom se kell hogy mosollyal az arcomon aludtam el.
az a bizonyos hely ahol Mike "táncolt" :DxD
Szombaton elég korán ébredtem. Molly még nagyban szuszogott mellettem, de nem csodálom mert még csak 6 óra volt. Összeszedtem a ruháimat és halkan a fürdőbe lopóztam. A víztől teljesen felfrissültem. Kinéztem a folyosóra de egy lelket nem láttam. Mindenki még aludt. Lementem az étterembe, de egy vendég nem volt bent csak a fáradt, álmos pincérek arcával találtam magam szembe. Illedelmesen köszöntem, majd kértem egy kávét és a lehető legközelebbi asztalhoz leültem. Nem kellett sokat várnom már is kihozták az életerőt jelentő koffeinadagomat. Éppen a kevergettem a kávémat amikor egy alak jelent meg előttem. Felnéztem és egy álmos szöszivel találtam szembe magamat.
- Leülhetek ide?- kérdezte.
- Persze- mutattam a szembe lévő székre. Kissé érdekesnek találtam mert az étteremben csak én ültem így lehetősége volt rá hogy ne ide üljön hozzám. Ő is rendelt magának egy csésze kávét mellé pedig pirítóst. Csöndben ültünk egymással szembe, egyikünk se tudta hogy mit kéne mondani. De rávettem magam és megtörtem a csöndet.
- Miért keltél fel ilyen korán?- kortyoltam bele a kávémba.
- Nem tudtam aludni- adta meg az oly' egyszerű választ
- És te?
- Este korán elaludtam, így előbb felkeltem- bólintott, majd beleharapott a pirítósába. Újabb csönd következett köztünk. Elfogyasztotta a reggelijét én pedig a kávémat. Mindkettőnk uta felfelé vezette. Lehívta a liftet, ő beszállt, de én a küszöbön megtorpantam.
- Mivan? Miért nem jössz be?- kérdezte értetlenül.
- Háát a legutóbbi liftezésünk nem valami jóra sikeredett. - Seb felkacagott.
- Ha nem fogsz megütni akkor én sem teperlek le- nevetett még mindig. Rám is rám ragad és mosolyogva szálltam be mellé. „Szerencsére” sikeresen felértünk és mindenki ment a saját szobájába. Molly még mindig szuszogott, csakhogy most nem a saját felén feküdt hanem keresztbe az ágyon. Szemét módon odasomfordáltam az ágyhoz és amilyen hangosan csak tudtam beleüvöltöttem a fülébe.
- Ébresztőőőőőőőőő!!!- Molly annyira megijedt hogy az ágy másik oldalára lezuhant. Én pedig már a röhögéstől fogtam a hasamat.
- Tee!!! Ezért megöllek!!- tápászkodott fel a földről én pedig futásnak eredtem. Sikoltozva rohantam előle, míg ő szinte minden hülyének elmondott. Sarokba szorított, így más választásom nem volt, ninjákat megszégyenítő ugrással ugrottam át a kanapén és egyből ki az ajtón és sikeresen beleütköztem Tommiba. Molly persze utánam rohant, csak azt felejtette el, hogy ő nem pizsamában alszik hanem egy melltartóban és egy pici bugyiban. Tommi egyből elvörösödött ahogy Molly is. Én ezen jót kacagtam aminek az lett a vége hogy nyakon csapott a barátnőm. Megérdemeltem, mert nagyon csúnyán kitoltam vele. Molly vigyorogva ment be a szobába, majd becsapta az ajtót. Tommi még mindig vérpiros arccal és tátott szájjal bámulta Molly hűlt helyét.
- Hahó szöszi!!- lengettem meg a kezemet előtte.
- Mii??- kapta felém a fejét.
- Hívd már el randizni
- Mollyt?
- Nem, öreganyámat, persze hogy Mollyt.
- De nincs ötletem.
- Nekem viszont van. – mosolyodtam el. Elmondtam neki, hogy hová hívja el. Tetszett neki az ötlet, mert mosolygott. Amint ezt megbeszéltem vele, Tommi visszament a szobájába, ahogy én is. Megvártam míg Molly elkészül és együtt mentünk ki a pályára. Ahogy leültünk a büfébe egyből megkezdődött a 3. edzés. Nem igazán figyeltem rá, inkább a tányéromon lévő, ízletes szendviccsel foglalkoztam. Csak akkor néztem fel a képernyőre amikor kiírták a végeredményt. Az időmérő előtt a paddockot jártuk a csajokkal, esernyővel a kezünkben, mert eléggé esőre állt az idő. Kezdés előtt kértem a büféből magamnak a egy fincsi limonádét és Mollyva ketten megcéloztuk Seb boxát. A német már bent ült a kocsiba, mi pedig felültünk a pultra. a Kocsi mellett Tommi állt és amikor meglátott minket biccentett, majd elmosolyodott. A pulton volt két fülhallgató, így felraktuk, mert ilyen közelről nagyon zajosak az autók. Száraz időben futottak ki a versenyzők az időmérő első szakaszára. A Q1 közepe táján Buemi elveszítette a bal oldali oldaldoboz-borítását, ezért leállították az edzést pár percre. A Q1-et végül Massa nyerte egy nem túl erős, 1:36,744-es idővel. Mögötte Hamilton, Alonso valamint Schumacher végzett. Button egy remek, 1:35,569-es idővel vette át a vezetést a Q2 elején, és nem is futott jobbat később sem senki. Meglepetésre a két McLaren végzett a Q2 elején, ugyanis Hamilton egy 1:35,852-es körrel a második helyre ért oda. Őt a két Red Bull, Vettel és Webber követte a harmadik és a negyedik helyen. Ötödikként Alonso hatodikként Rosberg végzett, utánuk Massa, Petrov, Kobayashi és Heidfeld került be a Q3-ba. Hamilton nagyon bekezdett a Q3 elején, 1:35,000-es köre sokáig úgy tűnt, elég lesz a pole pozícióra. Az utolsó pillanatokban még ezen is tudott faragni 26 ezredet, de Vettel keresztülhúzta a számítását, és végül egy tizedet még erre az időre is rávert. A csapat nagyon örül a pole-nak mint mindig. Tommi és Molly egymássál voltak elfoglalva így én inkább leléptem, nem akartam őket zavarni. A nap hátralévő részét a padoccban vagy büfében töltöttem. A szerelő fiúk meghívtak egy kártyapartira amit szívesen elfogadtam, úgy sincs más dolgom és Molly most Tommival van. Amikor végeztem a teendőimmel hátramentem a nekünk fenntartott öltözőhelyre és átcseréltem a munkaruhámat egy kényelmesebb cuccra. Utána megcéloztam azt a szobát ahol a kártyaparti lesz. Már a folyosóról hallani lehetett a kiszűrődő zene hangját. Naná hogy a We No Speak Americano szolt. Az ajtó elé érve nem kopogtam hanem csak simán benyitottam, ugye hallották volna meg.
- Áhh na végre megérkezett a csapatunk utolsó hiányzó darabja- mondta Josh.
- Sziasztok fiúk- köszöntem, majd helyet foglaltam az asztalnál. Láttam hogy Mike is a jelen lévők között van, de próbáltam semleges arccal ránézni, viszonzásul egy mosolyt kaptam.
- Na indulhat a kártyaparti?- kérdezte Kevin
- Igen!!!- üvöltötték egyszerre a fiúk. Na úgy érzem nem lesz egy egyszerű estém. Először Passziánszosztunk ahol állandóan kikaptam, de lehet azért mert ezt a kártyajátékot nem ismertem, utána Black Jack-re váltottunk ahol szintén elég sokszor kikaptam, végül pedig a jó öreg pókerrel folytattuk. A Mike sunyin rám nézett mielőtt kirakta volna a zsetonokat.
- Nos aki megnyeri a játékot az kiválaszt egy embert és az azt teszi amit a győztes parancsol neki- mondta sunyi mosoly kíséretében Mike. Háh velem akarsz kiszúrni? Rosszul teszed!
- Elfogadom!- a többiek döbbent arcot vágtak, de utána mosolyra húzták a szájukat. Szegény fiúk még nem tudják rólam hogy nagy póker játékos vagyok. Lehet hogy nem tudok más kártyajátékot játszani, de pókerezni profin tudok. Még emlékszem gimibe megnyertem egy házi póker bajnokságot. Az első 3 menetet kapásból megnyertem, de szegény fiúk ekkor még semmit sem sejthettek. Csak letudták annyival hogy szerencsés. Ahogy egyre haladtunk előre úgy estek ki az emberek. A végén 3-an maradtunk. Mike Kevin és én. A kezemben egy szív Jumbó és egy Dáma volt. Az asztalon egy fekete 5-ös , egy király, egy ász, egy 10-es szív, és egy piros 3-as. Pókerem volt! Faarccal ránéztem Mike-ra és az összes zsetonomat beraktam.
- All in!- mondtam
- Ne dőljetek be biztos blöfföl- mondta a háttérből Josh.
- És ezt te onnan tudod?
- Tuti!- vágta rá
- Hát ha te mondod- vontam meg a vállamat. Kevin eldobta a lapjait ezzel feladva a játékot.
- Nos csak ketten maradtunk Mike! – amint ezt kimondtam ő is betolta az összes zsetonját.
- All in!- mondta
- Hát akkor eljött az igazság pillanata! Mutasd a lapjaidat! – ránézett a lapjára, majd egy fölényes vigyorra húzta a száját.
- Drillem van cicám, méghozzá ászból!- vigyorgott mint a tejbe tök. Azt hiszem már tudom hogy mi lesz a feladatod!- húzta sunyi mosolyra a száját és a szája szélét megnyalta.
- Biztos vagy te benne hogy te győztél?- kérdetem még mindig faarccal.
- Igen!
- Hát akkor rosszul hiszed, ugyan is pókerem van..."cicám"- szépen sorba raktam és megmutattam neki. Az arcáról egyből eltűnt a mosoly és helyette a döbbentség és némi félelem lett úrrá rajta. Az én arcomra viszont egy gonosz vigyor ült ki. A háttérből a fiúk is döbbenten néztek hol rám hol Mike-ra hol a lapjaimra.
- Hmm asszem van egy dolog amit kötelező hogy megtegyél nekem- jól kihangsúlyoztam a „kötelező” szót. Mike csak pufogva keresztbe fonta a karját.
- Először is menjünk ki fiúk- álltam fel és tereltem ki őket a Red Bull Home-ja elé. Már a lámpák világítottak, mert már elég sötét volt. A paddocba már csak elvétve volt pár ember,de inkább csak csapattagok mászkáltak. Már tudtam hogy mi lesz a feladata Mike-nak.
- Gyerünk Mike vetkőzz!- parancsoltam rá.
- Mivan??- nézett rám értetlenül.
- Azt mondtam vetkőzz le…méghozzá pucérra- húztam gonosz vigyorra a számat. A fiúk a hátam mögött egy kisebb röhögő görcsöt kaptak.
- Ez komoly?- kérdezett vissza Mike
- Az! De ne keljen még egyszer mondanom!- már épp a pólóját vette volna le, amikor félbeszakítottam.
- Várj! Fiúk vegyétek elő telefonjaitokat és kamerázzatok- közben pedig a telefonomon kerestem a megfelelő számot.
- A felmeritek venni én esküszöm szétverlek titeket!
- Mike befejezted! Most azonnal kezdj el vetkőzni!- parancsoltam rá és elindítottam a keresett számot ami az Aqua- Barbie Girl volt.(http://www.youtube.com/watch?v=ZyhrYis509A&ob=av2e ). A fiúk benyomták a kamerájukat és láthatóan nagyon élvezték a show-t mert alig bírták visszatartani a röhögésüket. Mike összeszedte a maradék becsületét és neki állt vetkőzni.
- Táncolj is!- kiabáltam oda neki. Nagy nehezen, de elkezdett táncolni, már amennyire lehetett ezt táncnak nevezni. A fiúkkal szakadtunk a röhögéstől. A paddocban mászkáló emberek felfigyeltek a hangos nevetésünkre és persze a magából hülyét csináló félig pucér Mike-ra. A Red Bull-tól is kijöttek néhányan megnézni a kis előadást. A végére már csak egy alsógatya marad rajta.
- Vedd le!!Vedd le!!Vedd le!!- a fiúk egyszerre kiabálták és közben tapsoltak. Én már annyira röhögtem hogy le kellett ülnöm a lépcsőre. Mike rám nézett, látszott rajta hogy szégyelli magát, de egy határozott mozdulattal lehúzta az alsóját. A fiúk felkiáltottak, míg én a viccesen a szemet takartam, de azért persze-persze néha odapillantottam. Amikor vége lett a számnak a fiúk füttyögettek, tapsoltak, kiabáltak és persze röhögtek. Én már szinte a padlón fekve a hasamat fogva röhögtem. Mike összeszedte az eldobált cuccát és egyből beviharzott mellettünk. Kellett néhány perc mire lenyugodtam és nem rázkódtam a röhögéstől, majd Kevin felsegített a lépcsőről.
- Fúú Lisa ilyen jót még életembe nem röhögtem.
- Én se!- röhögtem tovább. A fiúk fenomenálisnak tartották az ötletemet. Mindenki megköszönte azt hogy ilyen jól szórakoztak Mike leégetésén. Mielőtt leléptem volna mindenkitől elköszöntem és visszamentem a szállodába. A kocsiba néztem csak meg az időt ami már 9 órát mutatott. Nem volt késő, de kb. 4 órát végig játszottam. Mosolyogva léptem be a hotelba ahol ugyan így fogadott a recepciós . Biccentettem, majd a lift felé mentem. Nagyszerű kedvem volt, de nem csodálom. Nem csak én vártam a liftre hanem Seb is. Neki is mosolyogva köszöntem, amin kicsit meglepődött, de visszaköszönt. A liftbe egyfolytában mosolyogtam, egyszerűen nem bírtam megállni. Rá is kérdezett Seb.
- Honnan ez a fene jókedved?
- Majd megtudod!- mondtam mosolyogva. A szobámba ledobtam a cuccaimat a kanapéra és beálltam zuhany alá. Amikor kijöttem, megnéztem a mobilamat amin egy sms-es villogott.
„Ne várj, Tommival vagyok, majd holnap mesélek, puszi: Molly”. Mosolyogva dobtam magam mellé a telefonomat és bebújtam a takaró alá. Hát mondanom se kell hogy mosollyal az arcomon aludtam el.
az a bizonyos hely ahol Mike "táncolt" :DxD
2011. szeptember 12., hétfő
23. rész
- Molly minek neked 4 napra 15 póló??- kérdeztem a barátnőmet a bőröndje mellett állva.
- Mert kell!!- adta meg rá az oly’ egyszerű választ.
- Hát jó te tudod, de nem fogom cipelni a bőröndödet- mondtam figyelmeztetőileg. A keddi nap pakolással ment el. Délelőtt és délután Molly cuccait pakoltuk este pedig az enyémet. Mondtam neki hogy ne hozzon annyi ruhát, meg cipőt, de hiába mintha a falnak beszélnék. Két óriási bőrönddel jött oda hozzám, mert holnap együtt indulunk innen. Míg nekem csak egy bőröndöm volt. Reggel 6 kor csörgött az ébresztő, míg én kipattantam az ágyból addig Molly átfordult a másik oldalára, és a fejére húzta a párnát.
- Gyerünk Molly, kelj fel, utazunk Malaysiába!!!- lökődtem meg.
-Ajjj- rúgta le magáról a takarót. Kerek 1 óra alatt elkészültünk. Igaz én 20 perc alatt elkészültem, Molly szöszmötölt annyit. De azért sikerült pontban 7 kor elindulni. A reptéren még annyi időnk volt hogy vegyünk valami kaját és hozzá egy pohár kávét. Unaloműzőnek még néhány újságot is vettem. Így tele kézzel szálltunk fel a repülőre. Ahogy leültünk egyből bekapcsoltuk magunkat és vártuk a felszállást, ahogy ez megtörtént, kikapcsoltuk magunkat és elkezdtünk falatozni. Közben Molly előkapta a fényképezőjét és vagy 40 képet csinált arról ahogyan a szendvicsemet falom. Miután elfogyasztottuk, én elkezdtem olvasni, Molly pedig előkapta a lap-topját és elindított rajta egy filmet. Sokáig nem olvastam, mert nem volt benne olyan dolgok, amik engem érdekeltek volna, inkább csatlakoztam Mollyhoz. Amikor véget ért a film, mindketten előkaptuk az mp4-est. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd elindítottuk a számunkra megfelelő zenét. Annyira nem voltam álmos, így vagy 50 számot végig hallgattam, de nem aludtam el. Míg Molly, már nagyban szuszogott. Már több mint az út felénél voltunk, így úgy döntöttem hogy kicsit megtornásztatom a lábaimat, mert már teljesen elgémberedtek a sok üléstől. A gép közepén ültünk, így elmentem hátra, majd teljesen előre, végül pedig vissza. Közben azért figyeltem, hátha felfedezek ismerős arcokat, de sajnos senkit nem láttam. Vissza ülve, elővettem a másik újságot, ami nem bulvár volt hanem sport újság. Nagy sajnálatomra nem írtak se a Red Bull-ról, se Sebről, csak Hamiltonról és Petrovról. Összecsaptam az újságot és visszaraktam a kézi poggyászomba. Visszaraktam a fülhallgatót a fülembe és elindítottam egy lassabb számot. Egyből elaludtam. Böködésre ébredtem, Molly mosolygott rám.
- Készülj mindjárt leszállunk- mondta izgatottan. Ahogy kiértünk egyből megcsapott a meleg párás levegő. Egy pillanatra még levegőt is alig kaptam. Leintettünk egy taxit és a szálloda felé vettük az irányt. Így este csodálatos a város, gyönyörűen ki vannak világítva az épületek, az utcán rengeteg ember mászkált. Amikor megérkeztünk, a londinerek egyből kivették a csomagjainkat, bár szegény az egyik láthatólag szenvedett Molly súlyos csomagjaitól. Nagyon meleg volt kint így szinte egyből bemenekültünk a hűvös hotelba. A recepciónál elkértük a szoba kulcsokat, majd liftbe szálltunk és felmentünk a 3. emeletre. A folyosó két felé ágazott el, de ki volt írva egy táblára hogy hánytól hány számig találhatok a jobb és a bal oldalon. Mi jobbra mentünk, mert a szobánk száma a 69-es volt. Megtalálva, benyitottunk, és teljes sötétség fogadott minket. A villanyt keresve tapogatóztunk a sötétben, amikor is sikeresen belerúgtam valamibe.
- Áhúú, a csudába!!Biztos megfog látszódni holnap!
- Azért ne sérülj le már az első nap előtt!!- mondta Molly nem messze tőlem. nem sokkal később világosság lett a szobában.
- Megtaláltam- mondta büszkén vigyorogva.
- Igen látom- kacagtam fel. A szoba egész egyszerűnek, de nagyszerűnek tűnt. A bőröndöket a hálószobába húztuk, majd felfedezni indultam a lakosztályunkat. Igaz nem volt olyan nagy, de pici se volt.
- Na rendelünk valami fincsi kaját?- kérdeztem Mollyt
- Pizza, cola!- mondta határozottan és már indultam a telefonért. Ha Molly azt mondja fincsi kaja az csak pizza vagy hamburger lehet. Nagyon szereti a gyors kajákat, pedig egészségtelen, de mégsem hízik tőle. Én csak akkor eszem ilyeneket, ha nincs időm enni, de amúgy egészségesen szoktam étkezni. Felhívtam a szoba szervizt, és megrendeltem a kaját. Néhány percen belül kopogtattak is. Megköszöntem, adtam neki borravalót, majd a tálcát leraktam a tv előtti kisasztalra.
- Molly gyere, kaja!!!- kiabáltan neki.
- Megyek!!- néhány másodpercen belül megjelent a barátnőm, kezében DVD tokokkal. Leült, majd kiválasztotta a filmet és berakta a DVD lejátszóba. Végig követtem a szememmel, közben pedig pizzámat majszoltam.
- Mit nézünk?- kérdeztem
- Majd meglátod- vigyorgott, és ő is magához vett egy pizza szeletet. Mollyt ismerve valami horrora számítottam, de helyette valami egészen más tárult a szemeim elé. Az első kép kocka az első osztály kirándulásunk volt. Balatonon voltunk 4 napot. Szinte minden hülyeséget felvettünk amit csak lehetett. Még a szobánkban lévő pókot a sarokban. Már az első 10 percet végig nevettük, de csak majd ezután jön a java. A második kiránduláson Hajdúszoboszlóra mentünk. A strandon lévő helyes kigyúrt vízi mentő többet szerepelt a videóban mint én magam! A lányok többsége a csávót bámulta, engem is beleértve, míg a fiúk a másik medencénél lévő csajt után csorgatták a nyálukat. A harmadik kiránduláson a Velencei-tó hoz mentünk. Meglepően tapasztaltam hogy mindenki nagyot változott, mert míg Hajdúszoboszlón gyerekek voltunk, itt már kezdtünk felcseperedni. Bár belül még ugyan olyan lüke, felelőtlen gyerekek voltunk. Itt történt az amikor Dávid beleesett a tóba és fele osztály beugrott érte, mert nem tudott úszni. Sikeresen ezt is megtudtam örökíteni. Általában jókor voltam jó helyen, így feltudtam venni, a vicces pillanatokat is. Végül pedig elérkezett az utolsó kirándulásunk. Ezt a videót, már nem üvöltve a röhögéstől néztem végig, hanem csendbe figyeltem a felvett eseményeket. Megvolt örökítve az amikor jakuzzizunk, amikor kint a hidegbe ugranak a többiek, vagy az amikor síelnek a többiek. Meglepődtem amikor Seb is megjelent a videóban.
- Héé, ő mit keres itt?- kiáltottam fel. - Ezt ki vette fel?
- Én, hogy legyen emléked róla.
- Ugyan minek, hiszen állandóan ő látom, ha kell ha nem- rántottam meg a vállamat. Ekkor kopogtattak. Felkeltem a helyemről és ajtót nyitottam.
- Lehetne egy kicsit hall…- nem fejezte be a mondatát, mert felnézett és meglepődve nézett rám.
- Talán zavar?- kérdeztem semleges hangnemben és keresztbe fontam a karjaimat.
- Igen!! Tudod itt emberek laknak akik szeretnének aludni, hajnali 2kor- nézett az órájára.
- Már annyi az idő??- lepődtem meg.
- Igen! Szóval légy szíves halkabban!
- Mit mondtál? Csak nem azt hogy légy szíves?- vigyorogtam rá.
- De…
- Nos ez esetben, lejjebb vesszük a hangerőnket
- Leköteleznél- mondta semleges hangon, majd elindult vissza a szobájába ami a mellettünk lévő volt. Mielőtt bement volna még visszafordult.
- Jó éjt!
- Jó éjt!- halkan visszaköszöntem, majd becsuktam az ajtót és neki dőltem. Furcsa egy helyzet volt a számomra, most az egyszer le tudtuk rendezni, normálisan a dolgainkat és megtudtunk egyezni. Ráadásul még jó éjszakát is kívánt ami egy kedves gesztus volt tőle…és az-az álmos fej, az össze kócolt szőke haja…elmosolyodtam. Molly térített vissza a valóságba.
- Te meg min mosolyogsz?
- Mi?? Én? Semmin!- majd otthagytam. Bementem a fürdőbe, és vettem egy hideg zuhanyt. Bebújtam az ágyba és egyből elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felvettem a munka ruhámat, ami most más volt mint Ausztráliában. Molly is meglepő módon hamar elkészült, pedig ő nem arról híres hogy pikk-pakk elkészül. Lent egy bérelt kocsival mentünk a pályára Mollyval. Amikor odaértünk a kapuhoz, és egy kártya felmutatásával bementünk, Molly izgatottan kapkodta a fejét. Ahogy találtam egy üres parkolóhelyet, kiszálltunk és a paddock felé vettük az irányt. Újabb ellenőrző kapun mentünk keresztül. A paddocba beérve Molly eltátotta a száját.
- Nem mondod hogy te ilyen nagyszerű helyen dolgozol- mutatott az előtte elterülő látványra.
- Hát de- röhögtem, és Jenson elment mellettünk. Molly persze hogy elég látványosan utána nézett.
- A-a ő tiltott gyümölcs, van barátnője.
- Tudom, de aww olyan jó pasi- újra röhögnöm kellett barátnőm megnyilvánulásán.
- Na gyere, majd még úgy is legeltetheted a szemeidet- karon ragadtam és a Red Bull motrohome-ja felé vonszoltam. Belépve újabb szájtátás következett. Én már reflexből köszöntem a többieknek, Molly pedig csak a fejét kapkodta. Na de nem ez volt a számára döbbenetes dolog, hanem hogy Seb és Tommi megjelentek. Molly és Tommi úgy bámult egymásra mintha életükben nem látták volna egymást. Sebbel kissé viccesnek találtuk ezt a pillanatot, mert mindketten próbáltuk rejtegetni a feltörekvő röhögésünket. A szememmel jeleztem hogy inkább hagyjuk őket és lépjünk le innen. Közben már nem bámulták egymást, hanem közelebb léptek és elkezdtek beszélgetni. Mindketten hátrálva kikerültük őket, és elmentünk onnan. Amikor már megbizonyosodtam arról hogy nem hallják elkezdtem röhögni. Seb is követte a példámat, így együtt nevettünk.
- Mint két szerelmes tini- szólalt meg először Seb
- Áh, Molly még nem szerelmes, de közel áll hozzá, viszont Tommiról csak úgy süt a szerelem- mondtam mosolyogva.
- Igen lehet- húzódót fél mosolyra a szája.
- Hmm miért van az ha a barátainkról beszélünk akkor tök normálisak vagyunk ha pedig rólunk akkor meg olyanok vagyunk mint…mint egy
- Veszekedő házaspár?- látta a döbbentséget az arcomon, így gyorsan még hozzátette: - Tommi mondta nekem.
- Tommi szerint ki kéne békülnünk, de én megmondtam hogy én nem fogok békülni- fontam keresztbe karjaimat. –Legalább is nem én fogok először.
- Áhá szóval te elvárod hogy elébb én kérjek bocsánatot.
- Így van!
- Felejtsd el.
- Rendben.
- Rendben!
- Ne utánozz!
- Soha
- Áh fordulj fel- legyintettem, majd otthagytam. Nem érek rá hülyékkel foglakozni. A büfében letelepedtem és kértem egy jó erős kávét. Ahogy letette elém a büféscsaj, egyből kihúztam, csak azt elfelejtettem hogy cukor és tej nélkül adja, így elég keserű volt. Szerencsére elég gyorsan elment a csütörtök és már péntek délelőtt van és a büféből nézem az első szabadedzést. Tommi persze meghívtam Mollyt hogy nézzék együtt. Engem is meghívott, de inkább maradtam a büfében. Délben elmentem ebédelni, utána kezdetét vettem a 2. edzés. Most is egyedül ültem a büfében és hol a képernyőre hol a telefonommal babráltam. Csak akkor vetem észre hogy vége lett az edzésnek, amikor több szerelő leült nem messze tőlem. Felhívtam Mollyt hogy merre van.
- Szia, hol vagy?
- Még a boxban
- És mikor jössz?
- Nem tudom, öm a fiúk mondták nekem, hogy maradjak itt estig, mert ők is itt lesznek sokáig. Te is velünk maradsz?
- Nem, én már most megyek vissza a hotelbe, mert megtudtam hogy semmi dolgom nincs mára.
- Oh, oké rendben.
- Érezd magad jól, Szia
- Szia, puszi- felkaptam a táskámat és a parkoló felé vettem az irányt. Beültem és egyenesen visszamentem a hotelba. Aznap nem sok dolgot csináltam, így a semmit tevésemnek köszönhetően hamar ágyba kerültem.
- Mert kell!!- adta meg rá az oly’ egyszerű választ.
- Hát jó te tudod, de nem fogom cipelni a bőröndödet- mondtam figyelmeztetőileg. A keddi nap pakolással ment el. Délelőtt és délután Molly cuccait pakoltuk este pedig az enyémet. Mondtam neki hogy ne hozzon annyi ruhát, meg cipőt, de hiába mintha a falnak beszélnék. Két óriási bőrönddel jött oda hozzám, mert holnap együtt indulunk innen. Míg nekem csak egy bőröndöm volt. Reggel 6 kor csörgött az ébresztő, míg én kipattantam az ágyból addig Molly átfordult a másik oldalára, és a fejére húzta a párnát.
- Gyerünk Molly, kelj fel, utazunk Malaysiába!!!- lökődtem meg.
-Ajjj- rúgta le magáról a takarót. Kerek 1 óra alatt elkészültünk. Igaz én 20 perc alatt elkészültem, Molly szöszmötölt annyit. De azért sikerült pontban 7 kor elindulni. A reptéren még annyi időnk volt hogy vegyünk valami kaját és hozzá egy pohár kávét. Unaloműzőnek még néhány újságot is vettem. Így tele kézzel szálltunk fel a repülőre. Ahogy leültünk egyből bekapcsoltuk magunkat és vártuk a felszállást, ahogy ez megtörtént, kikapcsoltuk magunkat és elkezdtünk falatozni. Közben Molly előkapta a fényképezőjét és vagy 40 képet csinált arról ahogyan a szendvicsemet falom. Miután elfogyasztottuk, én elkezdtem olvasni, Molly pedig előkapta a lap-topját és elindított rajta egy filmet. Sokáig nem olvastam, mert nem volt benne olyan dolgok, amik engem érdekeltek volna, inkább csatlakoztam Mollyhoz. Amikor véget ért a film, mindketten előkaptuk az mp4-est. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd elindítottuk a számunkra megfelelő zenét. Annyira nem voltam álmos, így vagy 50 számot végig hallgattam, de nem aludtam el. Míg Molly, már nagyban szuszogott. Már több mint az út felénél voltunk, így úgy döntöttem hogy kicsit megtornásztatom a lábaimat, mert már teljesen elgémberedtek a sok üléstől. A gép közepén ültünk, így elmentem hátra, majd teljesen előre, végül pedig vissza. Közben azért figyeltem, hátha felfedezek ismerős arcokat, de sajnos senkit nem láttam. Vissza ülve, elővettem a másik újságot, ami nem bulvár volt hanem sport újság. Nagy sajnálatomra nem írtak se a Red Bull-ról, se Sebről, csak Hamiltonról és Petrovról. Összecsaptam az újságot és visszaraktam a kézi poggyászomba. Visszaraktam a fülhallgatót a fülembe és elindítottam egy lassabb számot. Egyből elaludtam. Böködésre ébredtem, Molly mosolygott rám.
- Készülj mindjárt leszállunk- mondta izgatottan. Ahogy kiértünk egyből megcsapott a meleg párás levegő. Egy pillanatra még levegőt is alig kaptam. Leintettünk egy taxit és a szálloda felé vettük az irányt. Így este csodálatos a város, gyönyörűen ki vannak világítva az épületek, az utcán rengeteg ember mászkált. Amikor megérkeztünk, a londinerek egyből kivették a csomagjainkat, bár szegény az egyik láthatólag szenvedett Molly súlyos csomagjaitól. Nagyon meleg volt kint így szinte egyből bemenekültünk a hűvös hotelba. A recepciónál elkértük a szoba kulcsokat, majd liftbe szálltunk és felmentünk a 3. emeletre. A folyosó két felé ágazott el, de ki volt írva egy táblára hogy hánytól hány számig találhatok a jobb és a bal oldalon. Mi jobbra mentünk, mert a szobánk száma a 69-es volt. Megtalálva, benyitottunk, és teljes sötétség fogadott minket. A villanyt keresve tapogatóztunk a sötétben, amikor is sikeresen belerúgtam valamibe.
- Áhúú, a csudába!!Biztos megfog látszódni holnap!
- Azért ne sérülj le már az első nap előtt!!- mondta Molly nem messze tőlem. nem sokkal később világosság lett a szobában.
- Megtaláltam- mondta büszkén vigyorogva.
- Igen látom- kacagtam fel. A szoba egész egyszerűnek, de nagyszerűnek tűnt. A bőröndöket a hálószobába húztuk, majd felfedezni indultam a lakosztályunkat. Igaz nem volt olyan nagy, de pici se volt.
- Na rendelünk valami fincsi kaját?- kérdeztem Mollyt
- Pizza, cola!- mondta határozottan és már indultam a telefonért. Ha Molly azt mondja fincsi kaja az csak pizza vagy hamburger lehet. Nagyon szereti a gyors kajákat, pedig egészségtelen, de mégsem hízik tőle. Én csak akkor eszem ilyeneket, ha nincs időm enni, de amúgy egészségesen szoktam étkezni. Felhívtam a szoba szervizt, és megrendeltem a kaját. Néhány percen belül kopogtattak is. Megköszöntem, adtam neki borravalót, majd a tálcát leraktam a tv előtti kisasztalra.
- Molly gyere, kaja!!!- kiabáltan neki.
- Megyek!!- néhány másodpercen belül megjelent a barátnőm, kezében DVD tokokkal. Leült, majd kiválasztotta a filmet és berakta a DVD lejátszóba. Végig követtem a szememmel, közben pedig pizzámat majszoltam.
- Mit nézünk?- kérdeztem
- Majd meglátod- vigyorgott, és ő is magához vett egy pizza szeletet. Mollyt ismerve valami horrora számítottam, de helyette valami egészen más tárult a szemeim elé. Az első kép kocka az első osztály kirándulásunk volt. Balatonon voltunk 4 napot. Szinte minden hülyeséget felvettünk amit csak lehetett. Még a szobánkban lévő pókot a sarokban. Már az első 10 percet végig nevettük, de csak majd ezután jön a java. A második kiránduláson Hajdúszoboszlóra mentünk. A strandon lévő helyes kigyúrt vízi mentő többet szerepelt a videóban mint én magam! A lányok többsége a csávót bámulta, engem is beleértve, míg a fiúk a másik medencénél lévő csajt után csorgatták a nyálukat. A harmadik kiránduláson a Velencei-tó hoz mentünk. Meglepően tapasztaltam hogy mindenki nagyot változott, mert míg Hajdúszoboszlón gyerekek voltunk, itt már kezdtünk felcseperedni. Bár belül még ugyan olyan lüke, felelőtlen gyerekek voltunk. Itt történt az amikor Dávid beleesett a tóba és fele osztály beugrott érte, mert nem tudott úszni. Sikeresen ezt is megtudtam örökíteni. Általában jókor voltam jó helyen, így feltudtam venni, a vicces pillanatokat is. Végül pedig elérkezett az utolsó kirándulásunk. Ezt a videót, már nem üvöltve a röhögéstől néztem végig, hanem csendbe figyeltem a felvett eseményeket. Megvolt örökítve az amikor jakuzzizunk, amikor kint a hidegbe ugranak a többiek, vagy az amikor síelnek a többiek. Meglepődtem amikor Seb is megjelent a videóban.
- Héé, ő mit keres itt?- kiáltottam fel. - Ezt ki vette fel?
- Én, hogy legyen emléked róla.
- Ugyan minek, hiszen állandóan ő látom, ha kell ha nem- rántottam meg a vállamat. Ekkor kopogtattak. Felkeltem a helyemről és ajtót nyitottam.
- Lehetne egy kicsit hall…- nem fejezte be a mondatát, mert felnézett és meglepődve nézett rám.
- Talán zavar?- kérdeztem semleges hangnemben és keresztbe fontam a karjaimat.
- Igen!! Tudod itt emberek laknak akik szeretnének aludni, hajnali 2kor- nézett az órájára.
- Már annyi az idő??- lepődtem meg.
- Igen! Szóval légy szíves halkabban!
- Mit mondtál? Csak nem azt hogy légy szíves?- vigyorogtam rá.
- De…
- Nos ez esetben, lejjebb vesszük a hangerőnket
- Leköteleznél- mondta semleges hangon, majd elindult vissza a szobájába ami a mellettünk lévő volt. Mielőtt bement volna még visszafordult.
- Jó éjt!
- Jó éjt!- halkan visszaköszöntem, majd becsuktam az ajtót és neki dőltem. Furcsa egy helyzet volt a számomra, most az egyszer le tudtuk rendezni, normálisan a dolgainkat és megtudtunk egyezni. Ráadásul még jó éjszakát is kívánt ami egy kedves gesztus volt tőle…és az-az álmos fej, az össze kócolt szőke haja…elmosolyodtam. Molly térített vissza a valóságba.
- Te meg min mosolyogsz?
- Mi?? Én? Semmin!- majd otthagytam. Bementem a fürdőbe, és vettem egy hideg zuhanyt. Bebújtam az ágyba és egyből elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felvettem a munka ruhámat, ami most más volt mint Ausztráliában. Molly is meglepő módon hamar elkészült, pedig ő nem arról híres hogy pikk-pakk elkészül. Lent egy bérelt kocsival mentünk a pályára Mollyval. Amikor odaértünk a kapuhoz, és egy kártya felmutatásával bementünk, Molly izgatottan kapkodta a fejét. Ahogy találtam egy üres parkolóhelyet, kiszálltunk és a paddock felé vettük az irányt. Újabb ellenőrző kapun mentünk keresztül. A paddocba beérve Molly eltátotta a száját.
- Nem mondod hogy te ilyen nagyszerű helyen dolgozol- mutatott az előtte elterülő látványra.
- Hát de- röhögtem, és Jenson elment mellettünk. Molly persze hogy elég látványosan utána nézett.
- A-a ő tiltott gyümölcs, van barátnője.
- Tudom, de aww olyan jó pasi- újra röhögnöm kellett barátnőm megnyilvánulásán.
- Na gyere, majd még úgy is legeltetheted a szemeidet- karon ragadtam és a Red Bull motrohome-ja felé vonszoltam. Belépve újabb szájtátás következett. Én már reflexből köszöntem a többieknek, Molly pedig csak a fejét kapkodta. Na de nem ez volt a számára döbbenetes dolog, hanem hogy Seb és Tommi megjelentek. Molly és Tommi úgy bámult egymásra mintha életükben nem látták volna egymást. Sebbel kissé viccesnek találtuk ezt a pillanatot, mert mindketten próbáltuk rejtegetni a feltörekvő röhögésünket. A szememmel jeleztem hogy inkább hagyjuk őket és lépjünk le innen. Közben már nem bámulták egymást, hanem közelebb léptek és elkezdtek beszélgetni. Mindketten hátrálva kikerültük őket, és elmentünk onnan. Amikor már megbizonyosodtam arról hogy nem hallják elkezdtem röhögni. Seb is követte a példámat, így együtt nevettünk.
- Mint két szerelmes tini- szólalt meg először Seb
- Áh, Molly még nem szerelmes, de közel áll hozzá, viszont Tommiról csak úgy süt a szerelem- mondtam mosolyogva.
- Igen lehet- húzódót fél mosolyra a szája.
- Hmm miért van az ha a barátainkról beszélünk akkor tök normálisak vagyunk ha pedig rólunk akkor meg olyanok vagyunk mint…mint egy
- Veszekedő házaspár?- látta a döbbentséget az arcomon, így gyorsan még hozzátette: - Tommi mondta nekem.
- Tommi szerint ki kéne békülnünk, de én megmondtam hogy én nem fogok békülni- fontam keresztbe karjaimat. –Legalább is nem én fogok először.
- Áhá szóval te elvárod hogy elébb én kérjek bocsánatot.
- Így van!
- Felejtsd el.
- Rendben.
- Rendben!
- Ne utánozz!
- Soha
- Áh fordulj fel- legyintettem, majd otthagytam. Nem érek rá hülyékkel foglakozni. A büfében letelepedtem és kértem egy jó erős kávét. Ahogy letette elém a büféscsaj, egyből kihúztam, csak azt elfelejtettem hogy cukor és tej nélkül adja, így elég keserű volt. Szerencsére elég gyorsan elment a csütörtök és már péntek délelőtt van és a büféből nézem az első szabadedzést. Tommi persze meghívtam Mollyt hogy nézzék együtt. Engem is meghívott, de inkább maradtam a büfében. Délben elmentem ebédelni, utána kezdetét vettem a 2. edzés. Most is egyedül ültem a büfében és hol a képernyőre hol a telefonommal babráltam. Csak akkor vetem észre hogy vége lett az edzésnek, amikor több szerelő leült nem messze tőlem. Felhívtam Mollyt hogy merre van.
- Szia, hol vagy?
- Még a boxban
- És mikor jössz?
- Nem tudom, öm a fiúk mondták nekem, hogy maradjak itt estig, mert ők is itt lesznek sokáig. Te is velünk maradsz?
- Nem, én már most megyek vissza a hotelbe, mert megtudtam hogy semmi dolgom nincs mára.
- Oh, oké rendben.
- Érezd magad jól, Szia
- Szia, puszi- felkaptam a táskámat és a parkoló felé vettem az irányt. Beültem és egyenesen visszamentem a hotelba. Aznap nem sok dolgot csináltam, így a semmit tevésemnek köszönhetően hamar ágyba kerültem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)