13. rész

Amíg ezen agyaltam, oda is értünk. Nem volt se kicsi se nagy a terem olyan közepes méretű volt. Volt 3 asztal és 6 szék. Gondolom oda fog ülni a zsűri. A zsűrivel szembe pedig egy színpad volt. Az egyik Red Bullos lánytól megkaptuk a sorszámokat és a színpad mögé álltunk. Elmondta a programot, utána pedig eltűnt, így csak mi lányok vártunk a jelzésre. A függöny mögül kilestem és épp akkor ült be a zsűri. Az első ha jól látom Christian Horner, a másik Adrian Newey, a 3. és 4.-et még sosem láttam, az 5. Mark Webber volt, és az utolsó aki elfoglalta a helyét Sebastian volt az. Hm nem is tudja hogy én itt vagyok.
- Lisa gyere menni kell- böködött meg Mia. A lányok már fel voltak sorakozva. Én is gyorsan beálltam a helyemre és elkezdődött a zene, az első lány pedig fellépett a színpadra és így tovább-tovább. Amikor én következtem egyből bevágtam a vigyort ahogy felléptem a színpadra. Sebastian fel se nézett épp az üdítőjét szürcsölte. Hiába szuggeráltam, csak nem nézett fel. Tommira néztem aki ott állt mellett, megbökdöste a pilótája vállat, hogy nézzen fel. Amikor találkozott a tekintetünk, Sebastian egyből kiköpte az italát. Az arcán a döbbenet és a rémület futott át, én pedig csak az arcába vigyorogtam. A többi zsűri tag ránézett, mert nem tudták hogy mi baja. Ő csak egy „félrenyeltem”-mel lerázta őket. Még szerencsém hogy tudok szájról olvasni. Minden lányt egyesével bemutatott a „műsorvezető”. Majd miután visszamentünk a színpad mögé, felvettük a ruhánkat és egyesével újra visszamentünk a beszélgetésre. A függöny mögül kukucskáltam ki, és őt néztem. Még mindig nem hitte el hogy én is itt vagyok. Látszott rajta hogy ideges és izgul is. Nem akarja hogy bekerüljek, de én mindent elfogok követni annak érdekébe hogy bekerüljek! Halottam hogy a nevemet szólítják ,így gyorsan felmentem a színpadra és leültem az egyik székre. A beszélgetés alatt, sokszor Sebastian szemeibe néztem és próbáltam azt sugallni, hogy ha bekerülök neki nem lesz menekvés. Egyre lejjebb és lejjebb csúszott a székén, látszott hogy legszívesebben eltűnne. Én ezen jót derültem.
- Elisabeth, min mosolyos?- kérdezte Dolly
- Óh csak eszembe jutott egy vicces történet- legyintettem.
- Esetleg megosztaná velünk?
- Ha bekerülök mindenképp elmondom- kacsintottam Dollyra.
- Oh nagyon cseles- mosolygott. Tovább folytattuk a beszélgetést. Mielőtt kimondtam volna a választ 2x átgondoltam, hogy jó-e. Mindenképp beakartam kerülni, és próbáltam tökéletes válasz adni. Már nem is igazán azért akarok bekerülni,hogy a Red Bullnál dolgozzak, találkozzak híres emberekkel, hanem azért hogy bosszantani tudjam Sebastiant. Amikor végeztünk, még egy mosolyt dobtam feléjük és lementem a színpadról.
- Fúú nagyon jó voltál- mondta Mia, majd megölelt.
- Köszi, te is, remélem mind2-en bekerülünk. – Amikor mindenki végzett a zsűri összeült megbeszélni a dolgokat. Most is a függöny mögül kukucskáltam. Végig néztem ameddig döntöttek, és Seb az egyiknél nagyon hevesen tiltakozott, de a többiek lehurrogták, szóval tetszek nekik. Amikor meghozták a döntést, mindannyian felsorakoztunk a színpadon, és Mia kezét szorongatva vártuk a döntést. Látszott Seben hogy nagyon nem boldog, szóval ez okot ad arra hogy bekerültem. És igazam is lett, mert az én nevemet mondták legelőször. Utánam még mondtak 8 nevet, de Mia nevét még nem hallottam. Kicsit kezdtem félni, hogy nem kerül be.
- És az utolsó lány, nem más mint Mia Hampton!!- amint meghallotta a nevét sietve futott oda hozzám és szorosan megöleltük egymást. A többi lány csalódottan ment le a színpadról a többi aki bejutott ottmaradtak. - Gratulálok nektek lányok!- mondta mosolyogva Dolly. Boldogan mentünk mi is le a színpadról, majd Dollyt követve mentünk egy kis helységbe. Ott elmagyarázott néhány dolgot, hogy pontosan mi lesz a feladatunk. Csak az amiről írtak. Kötelező megjelennünk a Red bull álltál szervezet eseményeken, mászkálni a paddocba, fényképezkedni, eleget tenni a fejesek kéréseinek és a többi…Ahogy hallgattam Dolly mondandóját az ajtó előtt láttam elmenni Sebet, hát hogy is mondjam nem volt boldog. Első lépés kipipálva. Gonosz vigyorral az arcomon mentem vissza a szobánkba. Útközben össze futottam Tommival.
- Gratulálok Lisa- ölelt meg.
- Köszönömmm!!! Jaj és azt is kösz hogy szóltál neki hogy nézzen már fel.
- Hát nem ám lemarad a legjobbról- röhögött. – Jaj és neked is gratulálok..őőő..
- Mia, Mia Hampton- nyújtott kezet az újdonsült barátnőm. – Viszont én most bemegyek szerintem van megbeszélni valótok. Főzzétek ki együtt a pilóta elleni „merényletet- mosolygott, majd bement.
- Érdekes csaj- mondtam Tommi.
- Az. Na és a „kedvenc” pilótám most merre van?- érdeklődtem, közben pedig elindultunk a folyosón.
- Épp a szimulátor teremben van, és levezeti a feszültséget, amit te generáltál.
- Oh szuper- örültem hogy miattam ideges. Egy klub helységre emlékeztető helyre értünk, ahol voltak kényelmes fotelok és dohányzó asztalok, velük szembe pedig egy bár volt. Ahogy leültem egyből megszólalt a telefonom. Molly volt az. Boldogan kezdtem mesélni a történteket. És szó szerint idézem „Te vagy a leggonoszabb legjobb, legvagányabb csaj...utánam” Hát igen Molly az Molly . Ő egy utánozhatatlan személyiség és imádom. Meséltem volna még neki az új barátnőmről, csak mivel itt volt Tommi is, ezért inkább most vele beszélek, Mollyt majd később visszahívom.
- Ki volt az akinek ennyire boldogan ecsetelted a dolgokat?- érdeklődött
- Molly.
- Molly?- a hangjában némi boldogságot, reményt és kedvességet véltem felfedezni.
- Igen, jaj amúgy abban az 1hétben amíg ott voltunk, köztetek mi történt?
- Áh semmi- legyintett, majd hátradőlt.
- Az lehetetlen, nyugodtan elmondhatod, bennem megbízhatsz- előre dőltem és bíztatólag rátettem a kezem a kezére.
- Nah jó, hát volt az meg ez.
- Jaj Tommi ne harapófogóval keljen kihúzni.
- Jó-jó, szóval hát sokat beszélgettünk…meg…csókolóztunk is- pirult bele, amit én egy mosollyal díjaztam- meg majdnem lefeküdtünk- pirult el még jobban.
- És hogy-hogy csak majdnem?
- Hát már a szobában voltunk, kevés ruhában és...
- Jó-jó részletekre nem vagyok kíváncsi, csak a lényegre.
- Hát épp egy heves csókcsatában voltunk, amikor Molly eltávolodott és azt mondta nem tudja megtenni, felkapta a cuccát, az ajtóból még visszanézett, majd elment, én pedig a kanapéra rogytam le. –emlékezett vissza arra az estére.
- És van valami sejtésed arról hogy miért gondolta meg magát?
- Honnan tudjam, ezt neked kell tudnod te vagy a barátnője…- temette az arcát a kezébe.
- Ez igaz. – majd következett a kínos csönd. Kb. 5 percig ültünk úgy hogy Tommi a fejét fogta én meg őt bámultam.
- Én úgy se érdemlem meg őt- mondta halkan.
- Mit mondtál? Jaj, dehogynem..
- Dehogy is, ő gyönyörű, okos, intelligens - na ennél a szónál krákogtam, amit nem értett Tommi. Hát mindent jót el lehet mondani kedves barátnőmről, na de azt hogy intelligens, azt nem- neki a rivalda fényben a helye és én ezt nem tudnám neki megadni… úgy se foglalkozna velem egy személyi edzővel, hozzá egy focista vagy egy pilóta illik…
- Jajj Tommi, gyere ide- majd szorosan megöleltem –Szamárságokat beszélsz! – suttogtam a fülébe, mert még mindig öleltük egymást.
- Na ez aztán szép! – amint meghallottunk egy hangot azonnal szétrebbentünk. - Nem igaz hogy nem tudtál valami értelmes lány találni Tommi, de neked…ez kellett- mutatott rám, mintha csak egy darab rongyra mutatott volna.
- Na ide figyel Sebastian Vettel- léptem elé és fenyegetőleg a mutató ujjamat neki szegeztem, csak hogy nem tudtam befejezni, mert épp akkor lépett be a csapat főnök és a főtervező.
- Áhh Seb és..Elisabeth? Ugye te vagy Elisabeth?- kérdezte a csapat főnök.
- Igen én vagyok- léptem egy lépést hátrébb Sebastiantól és próbáltam elrejteni a mindjárt kitörni készülő dühömet.
- Az én nevem Christian Horner, ő pedig Adrian Newey- mutatott a mellette álló kopaszodó emberre.
- Örülök hogy megismerhetem önöket és köszönöm hogy beszavaztak a legjobb 10 közé- mosolyogtam hálásan.
- Csak nem ismeritek egymást?- kérdezte Horner.
- Nem!!- szinte azonnal rávágtuk és egymásra néztünk.
- Oh értem - értem- mosolygott, majd a kezét a mellkasa előtt felemelve jelezte hogy ebbe nem akar belekeveredni. – Na mi megyünk is tovább – majd intett Adriannak és eltűntek.
- Kissé túl gyorsan vágtátok rá az a „nem”-et- állt fel Tommi, majd odajött hozzánk.
- Nem érdekel…- mondta összefont kézzel Seb.
- Engem se.. –fordultam el tőle.
- Muszáj ennyire gyerekesen viselkedni?
- Ő viselkedik gyerekesen- mutattam a szőkére.
- Ki?? Énn?? Ugyan ne nevetess- csapott a lábára.
- Fúú te én..én esküszöm...- szegezem újra az ujjamat a mellkasához.
- Na, na? Mi lesz?? Hmm?- nem tudtam mit kitalálni, inkább hátat fordítottam és kicsörtettem a helyégből. Halottam hogy még utánam szól.
- Na mi van nem tudtál mit kitalálni?
- Szűnj meg!!- kiabáltam neki vissza, majd a szobám felé vettem az irányt, ahol Mia az ágyon olvasott. Látta hogy eléggé feldúlt állapotban vagyok azért inkább nem szólt.
- Este elmegyünk bulizni!- mondtam amolyan parancsolóan
- Este? Ketten?
- Igen. Kicsit kirúgunk a hámból- és már a bőröndömben turkáltam valami ruha után. Muszáj valahogy levezetnem a felgyülemlett feszültséget, mert különben valakit akaratlanul megbántok és rajta vezetem le, az pedig nem lenne jó.