2. rész

Az út első felét végig beszélgettük, hülyéskedtünk. Már egy rakat kép készült rólunk, de a fele használhatatlan, mert elvan mosódva vagy hülye fejet vágunk rajta. Lassan már kezdett világosodni. Szerencsére nem esett a hó , mert az megnehezítette volna az utazásunkat. A végére már csak-csak elaludtunk. Mindkettőnk fülébe be volt dugva a fülhallgató, így semmit se hallottunk. Épp azt álmodtam hogy Mollyval síelünk és nagy sebességgel valakinek neki megyek. Ami nagyon fájt, de nem tudtam eldönteni hogy fizikai fájdalom vagy álombéli fájdalom. Kinyitottam a szememet és látom hogy Bence épp előttem áll és nagyban vigyorog. Lenéztem a kezemre ami tiszta vörös volt. Valószínű Bence megcsípte.
- Ezt miért csináltad? - háborodtam fel.
- Mert valahogy fel kellett ébreszteni
- Na de így??! És egyáltalán minek ébresztettél fel?
- Mert már megérkeztünk - mutatott az éppen leszálló Kirára.
- Ja.. akkor kössz- biccentett, majd ő is megfogta a táskáját és leszállt. Megbökdöstem Mollyt aki még mindig a vállamon aludt.
- Na...mi van?- kérdezte nyöszörögve
- Megérkeztünk.
- Már is??- kérdezte egy ásítás közepette.
- Milyen máris? Már legalább 2 órája alszunk. - néztem az órámra.
- Jaa...- összeszedelőzködtünk és végül mi is leszálltunk (utoljára) a buszról.
- Na végre drága virágszálaim, azt hittem fent akartok maradni a buszon- mondta az ofőnk.
- Ááá dehogy- legyintett Molly. A bőröndünket magunk után húzva léptünk be a hotelba. Ahogy megkaptuk a kártyát egyből rohantunk fel az emeletre, már amennyire tudtunk rohanni a nagy csomagoktól. Molly ért oda elsőként, mindenáron ő akart bemenni elsőként, csakhogy nem tudott. Már csomószor lehúzta a kártyát, de csak nem akart kinyílni az ajtó.
- Te Molly nem fordítva tartod?
- Ja...de- röhögött saját maga hülyeségén.
- Jaj, istenem- csaptam a homlokomra. Megfordította a kártyát és egyből kinyílt az ajtó
- Hogy tudsz ennyire szőke lenni?
- Nem vagyok szőke, barna vagyok- kérte ki magának.
- Azt látom! - imádtam amikor ilyen hülye. Nem csodálom,hogy egymásra találtunk, hisz annyi közös dolog van bennünk. Leraktuk a cuccokat az ágy mellé, majd kipakoltuk a szükséges dolgokat, pint például kozmetikai cuccok és gyorsan gyűrődő ruhákat. Végül kidőltünk a nagy franciaágyra. Csak most tűnt fel, hogy milyen szép szobát kaptunk. Biztos hogy a többieknek nincs ilyen szép. Az órára néztem ami 1 órát mutatott, így átöltöztünk és lementünk az étterembe. Ahogy beléptünk láttuk hogy rengetegen vannak. Hatalmas svédasztalok voltak minden felé minden jóval megpakolva. Vettünk magunkhoz egy tálcát tányérokkal és evőeszközökkel. Szinte mindenből bőségesen raktunk. Körbenéztünk és sajnos hely már nem igazán volt. Kint viszont a teraszon senki se volt, de kinek van kedve -10°-ba kint enni?Molly kiszúrta, az étterem sarkában van egy asztal ahol csak egy férfi ül. Mivel más választásunk nem volt így elindultunk az asztal felé. Molly hátulról megbökött ezzel jelezvén hogy én fogok beszélni. Más választásom nem volt, mert kettőnk közül én beszélem jobban az angol. Reméltem hogy legalább angolul tud, mert ha nem akkor kicsit problémás lesz elmagyarázni a dolgot.
- Szia! Leülhetünk ide, mert máshol nincs hely- mutattam körbe.
- Persze, hogyne- mondta mosolyogva. Huh szerencse hogy tud angolul. Leültünk vele szembe és elkezdtünk enni. Furcsa volt, mert egész végig minket bámult, de legtöbbet Mollyt nézte. Amúgy se szeretem ha bámulnak főleg nem evés közben.
- Te szerinted tud magyarul?- kérdeztem Mollyt
- Nem hiszem, de azért megpróbálhatjuk. Héé te itt előttem tudsz magyarul? - kérdeztem tőle, de ő a kajájával volt elfoglalva
- Nem tud- nyugtáztam Egész végig csöndben figyel és persze fülelt. Amikor már a desszertnél tartottunk megszólalt.
- Ne haragudjatok, de megkérdezhetem hogy "nyaralni" jöttetek?
- Osztály kirándulás - mondta Molly
- Áh szóval ti még tanulok vagytok?
- Mondjuk úgy hogy végzősök
- Jah értem. És mikor érkeztetek és meddig maradtok?
- Most nem rég érkeztünk és 1 hetet maradunk. - válaszoltam
- Szuper- csillant fel a szeme- Mi is 1 hetet maradunk.
- Ki az a "Mi"? - kíváncsiskodtam
- Csak én és néhány jó barátom. Egy kicsit jöttünk kikapcsolódni, így a tesztek és szezon előtt.
- Tesztek?
- Igen F1-es tesztek- amikor ezt meghallottam nem hittem a fülemnek.
- Nem mondod? Te ott dolgozol?- csodálkoztam
- Igen az egyik pilótának a személyi edzője vagyok.
- És melyik pil...?- ekkor megszólalt a telefonja.
- Bocsánat, de fontos- felállt, majd félre vonult. Kis idő után visszatért, de már nem ült le.
- Sajnálom, de most mennem kell, még találkozunk- bocsánat kérően ránk nézett, majd elment.
- Hmm nem rossz nem rossz- nézett utána Molly.
- Jaj, Molly- forgattam meg látványosan a szemeimet. - Neked mindig csak ezen jár az eszed?
- Most miért? Van egy hetem megszerezni. - dörzsölte össze tenyereit.
- És utána meg pofára ejted....aj Molly nőj már fel.
- Jól van na ,de olyan kis...cuki.
- Cuki?- néztem rám.
- Ühüm.
- Borzasztó vagy, de azért szeretlek- öleltem meg. - Hmm és még a nevét se tudjuk...- amikor már a desszerttel is végeztünk visszamentünk a szobánkba. Ma még nem síelünk, majd csak holnap kezdjük el. Bár én nem tudom hogy hogyan fogok, mert még életemben nem síeltem. Ellenben Molly viszont profi síelő. Bár ő nem tarja annak magát, de szerintem nagyon jól síel. Az egész napot végig a szobánkban töltöttünk. Este viszont lementünk szaunázni. Felvettem a kedvenc fürdőruhámat egy papucsot és egy nagy fürdőlepedőt tekertem magamra. Még szerencse, hogy hoztunk fürdőruhát. A medencébe voltak egypáran, viszont a szaunában senki se volt. Leterítettünk a törölközőt és kényelmesen elfeküdtünk. Néhány pillanat múlva éreztem, hogy kezd melegem lenni, hogy az izzadság cseppek száguldanak le a testemen. Úgy éreztem nem bírom ki. Kellett néhány perc hogy megszokjam. Léptekre lettünk figyelmesek és azt vesszük észre, hogy kinyílik az ajtó.
- Áh sziasztok lányok- ő volt az akivel az ebédnél találkoztunk. Majd leült elénk.
- Már másodjára találkoztunk, viszont a nevedet nem tudjuk – mondtam
- Tommi Pärmäkoski –nyújtott kezet amit elfogadtam.
- Elisabeth Szepessy, de csak Lisa –mosolyogtam rá.
- Én pedig Molly Szilágyi vagyok- nyújtott kezet a barátnőm is. Tommi pedig egy szívből jövő mosolyt küldött feléje, amibe drága barátnőm bele is pirosodott. Igaz szinte nem is lehetett látni, mert alapból ki volt pirosodva a melegtől, de én tudtam hogy elpirult. Ismertem már annyira.
- Szép nevetek van – mondta s mi ezt egy mosollyal díjaztuk.
- Neked pedig furcsa neved van –állapította meg Molly. – Milyen nemzetiségű vagy?
- Finn- húzta ki magát. És ti?
- Én félig magyar és negyed részt angol. –mondta a barátnőm.
- Én pedig magyar, angol és brazil.
- Tyűhha ez aztán ám a keverék!
- Az bizony- mosolyogtunk rá. Még egy kicsit beszélgettünk, de sokáig nem voltunk bent már, mert nem bírtuk a meleget. Tommi persze röhögött rajtunk hogy a szerinte „hűvös” szaunázást nem bírjuk. Aha persze szerintünk is hűvös …40°-50°-os!!!! A finnek nem normálisak, ezt megállítottuk Mollyval. Visszaérve a szobánkba Molly elment zuhanyozni, addig én rendeltem magunknak vacsorát. Amikor kijött a fürdőből épp akkor kopogtattak. Biztos a vacsora. Kinyitottam az ajtó, átvettem, majd némi borravaló után eltűnt. Leültünk a franciaágyra és falatozni kezdtünk. Közben pedig bekapcsoltam a lap top-ot. Amikor végeztünk a kajálással, elmentem fürödni. Sokáig nem folyattam magamra a vizet, mert fárad voltam az út miatt is meg a szaunázás is elvette az energiámat. Amikor kijöttem Molly már nagyban aludt. Én is bebújtam az ágyba és az ölembe vettem a lap top-ot. Megnéztem az e-mail-jaimet, néhányra válaszoltam, majd kikapcsoltam és én is nyugovóra tértem.