4. rész

Reggel az óra csörgésre ébredtem fel. Molly még nagyban aludt, meg se hallotta az ébresztő csörgését, de hát nem Molly lenne aki még reggel 9 kor is úgy alszik mint a bunda. Hagytam még neki egy kis időt aludni, addig én elkészültem. Kényelmesen hajat mostam, most nem kellett sietni, volt időm, majd hajat szárítottam. Amikor kijöttem a fürdőből Molly az ágyon ült és bámult magam elé.
- Oh na felébredtél?- kérdeztem közben a pizsamámat raktam el.
- Felébresztett a hajszárító- nézett rám.
- Nem baj, úgy is készülni kell – nagy nyöszörgések közepette tápászkodott fel mire én csak egy fajcsóválással válaszoltam. Én már teljes harci díszben álltam az ajtóban amíg Molly még csak a cipőjét vette fel.
- Siess mert meg sülök, meg el is késünk!
- Jól van, jól van- becsatolta a cipőjét, majd egy sapkát húzott a fejébe és végre elindultunk. Felvettük a síeléshez szükséges cuccokat és már a felvonón voltunk. Amikor felértünk a hegyre keresni kezdtük Tommit. Gyorsan meg is találtuk, mert az ő társaságuk volt a leghangosabb a hegyen.
- Áhh sziasztok csajok, had mutassam be Mike-ot, és Kevint-t aki a Red Bull szerelői. – szóval a Red Bullnál dolgoznak, így már csak két pilótára szűkült a kör. Vettelre és Webberre. Mi is illedelmesen bemutatkoztunk és szinte egyből megtaláltuk a közös hangot. Molly persze Tommival volt elfoglalva. Na elkezdődött a behálózás! Ezt az 1 dolgot nem szerettem Mollyban hogy elég könnyű vérű volt, és nem vetette meg az 1éjszakás kalandokat. Bár nekem is volt, de csak 1 amit megbántam mert az egyik legjobb barátommal történt. Nem mondom hogy rossz volt, de megváltozott a kapcsolatunk. Amíg ő többet akart az ominózus éjszaka után én csak barátságot akartam. És így mind ketten szenvedtünk, végül elment másik suliba. Jobb volt ez így nekünk. Na de vissza a valóságba. Annyira jól elvoltam a fiúkkal, hogy észre se vettem hogy Tommi és Molly eltűntek. Reméltem Molly még nem akarja megtenni a dolgot, bár ő először körül keríti a dolgokat és utána csap bele a lecsóba. Csúnya egy szokás, de hát nem tudok mit tenni ellene. A fiúk meghívtak egy forró italra, ami most nem csoki vagy tea volt hanem forralt bor. Nem szoktam napközbe alkoholt fogyasztani, inkább csak este, de hát el kellet fogadnom, mert kiskutya szemekkel kérleltek és hát azoknak nem tudok ellenállni. Leültünk az egyik sarokba és beszélgetni kezdtünk. Már vagy a 3forralt borral végeztem amikor Mike újabb kört rendel.
- Jajj ne elég volt, többet nem kérek.
- Dehogyisnem csak még 1-et!- akaratoskodott Mike.
- Mike ha nem kér többet akkor ne akaratoskodj.
- Na ő rendes- mutattam rá Kevinre.
- Ugyan én is rend vagyok- nézett rám a „macsó” tekintetével
- Az a sanda gyanúm hogy te leakarsz itatni- szegeztem neki az ujjamat.
- Ki? Én? Dehogy! – legyintett
- Na jó, én megyek- álltam fel,de egy pillanatra megszédültem. Lehet a sok bortól.
- Mi is megyünk már- állt fel Kevin. Együtt kimentünk és Tommiékkal találkoztunk össze, aki igencsak jó kedvvel tértek vissza.
- Hát ti merre kóricáltatok?- kérdeztem tőlük.
- Csak beültünk az egyik kávézóba beszélgetni- válaszolta Molly.
- Na gyerekek megyünk síelni?- vetette fel a kérdést Mike
- Megyünk hát!!- mondta Tommi. Amikor meghallottam kezdtem kétségbeesni. Még mindig nem tudtam síelni és féltem is tőle.
- Na csajok jöttök?- intett Mike
- Persze- válaszolta helyettem Molly. Mindannyian felálltunk sorba egymás mellé és a többiek rákészültek én pedig csak nézem előre.
- Minden rendben?- kérdezte meg Tommi.
- Én…én..nem igazán tudok síelni- néztem rájuk.
- Jaj dehogynem, tök könnyű- mondta Mike aki mellettem állt és elkezdett finoman lökdösni.
- De értsd meg én tényleg nem tudok!!!- mondtam erélyesen.
- Tudsz te csak egy kis löket kell hozzá, így ni- majd erősen meglökött és egyenesen lefelé kezdtem száguldozni. Annyira megijedtem hogy még a botjaimat is eldobtam. Azt se tudtam mit csinálja. Bepánikoltam. Még arra se emlékeztem amit mondott nekem Molly.
- ÁÁÁáá vigyázat el az utamból- hadonásztam az előttem síelőknek. Pont most rengetegen voltak a pályán és féltem hogy valakinek neki megyek.
- Segítséééégggg!!!- kiabáltam kétségbeesetten. Hiába kiabáltam ahogy csak tudtam, de az a valaki aki előttem síelt nem vett észre és sikeresen belerohantam. Vagy 20 métert csúsztunk lefelé és végül egy emelkedő előtt álltunk meg úgy hogy az-az illető rajtam feküdt. Vagyis inkább ők, mert 3-at láttam belőle. A lábamat nem éreztem a fejem pedig lüktetett. Ahogy elnéztem az a hapsi, igen férfi, mert megtudtam valahogy állapítani, ő se volt a helyzet magaslatán, de ő azért nem ütötte magát nagyon meg, mert rajtam landolt.
- Nem esett bajod?- kérdezte.
- Ezt most melyitek kérdezi?- kérdeztem kótyagos fejjel. Az utolsó emlékem az volt hogy az aggódó kék szemeivel nézett rám, majd elájultam. Ameddig aludta, össze-vissza álmodtam minden hülyeséget. Nem tudom meddig aludtam, de amikor felébredtem kint már sötét volt és a szobában halvány világított a lámpa. Résnyire nyitottam a szememet, de nem tudtam beazonosítani hogy hol vagyok, de azt tudtam, hogy egy franciaágyon fekszek, bekötött lábbal és a fejemen egy vizes ruha volt. Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó és éles fény szűrődik be odakintről. Molly volt az aki belépett.
- Hogy vagy?- ült az ágy szélére.
- Őszintén? Szarul…fáj a fejem és bokám.
- Emlékszel arra hogy mi történt?
- Persze, az-az idióta Mike meglökött én pedig végig száguldoztam a pályán, végül valakiben kikötöttem és utána minden sötét lett.
- Na legalább agyrázkódásod nincs. De amúgy beütötted a fejed és elájultál, ráadásul meghúztad a bokádat is. A doki szerint szerencsés voltál, mert sokkal komolyabb bajod is lehetett volna.
- Remek!- fonta keresztbe a karomat. –És mi van azzal a fiúval akinek neki mentem?
- Neki nem lett semmi baja, csak elszédült, meg fejfájásra panaszkodott, de kapott rá gyógyszert és most úgy alszik mint a bunda
- Ezt honnan tudod?
- Tommi mondta
- És Tommi honnan tudja?
- Úgy hogy a pilótájának mentél neki
- Óhhh, de hogy hívják a pilótáját?
- Majd megtudod…- vigyorgott mint a vadalma. De látnod kellett volna amilyen szarul nézett ki, ő mit sem törődve ezzel felkapott az ölébe és vissza hozott a hotelba. Tisztára filmbe illő jelent volt.
- Egészen ideáig???
- Majdnem, a felénél már Tommival együtt vittek.
- És ezt persze végig aludtam- csaptam a combomra.
- Hát van ilyen – mondta egy vállrántás kíséretében.
- Én soha többé nem fogok síelni az is biztos!!- jelentettem ki határozottan.
- Dehogyis nem! Figyeld csak meg! –mondta mosolyogva, de nem olyan „Mollysan” hanem olyan „ha tudnád mi lesz még itt”. Nekem ez egyáltalán nem tetszett.
- Ja és nem mellesleg ki fogom nyírni Mike-ot
- Már nem kell a fiúk úgy leteremtették, hogy megszólalni is alig bírt. De látszott rajta hogy nagyon bánja. Állandóan azt kérdezgeti tőlem, hogy mikor ébredsz már fel, mert bocsánatot akar kérni tőled.
- Hát azt jól is tesz!Most nagyon mérges vagyok rá!!
- Bánja, hidd el!
- Amúgy mióta vagyok kiütve? És egyáltalán hány óra? –tornásztam magam ülő helyzetbe.
- Hát délután 1-től egészen- nézett az órájára- fél 10 ig.
- Már fél 10 van??- lepődtem meg.
- Ühum
- Ahhoz képest, hogy végig aludtam a napot, még nagyon fárad vagyok.
- A doki azt mondta hogy sokat kell aludnod, és a gyógyszereid az éjjeliszekrényen vannak amit a doki felírt.
- Akkor hoznál nekem egy pohár vizet, mert akkor most beveszem, aztán visszaalszok.
- Persze- kiment, majd egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem az oda készített gyógyszereimet. Nem telt bele 10 perc és újra elaludtam.