6. rész

Másnap az osztállyal elmentünk felfedezni a várost. Bementünk egy csomó múzeumba, elmentünk a nevezetességekhez végül pedig az árkádban kötöttünk ki. Hasonlít a Westendhez, bár ez sokkal nagyobb,de a Westend se kicsi. Az osztály itt már több részre szakad. Mollyval ketten mentünk cipőket nézni. Bár én csak néztem őket, Molly akart mindenképp cipőt venni. Rengeteg cipőt felpróbált, de mindegyik nagyon jól állt a lábán.
- Na melyik legyen az a párducmintás, vagy az a lila vagy a platformos fekete vagy az a csini bokacsizma? – mutatott végig a cipőkön
- Hmm nem tudom, mindegyik nagyon jól néz ki.
- Akkor mind- majd felfogta őket és pénztárhoz ment.
- Minek neked ennyi cipő?
- Hát csak kell, magas sarkúból sosem elég!- mondta mosolyogva. Erre én csak megforgattam a szememet és inkább átmentem a ruha osztályra. Ha Molly betéved egy cipő boltba akkor 3-nál kevesebb cipővel nem távozik. Megvan örülve a magas sarkú cipőkért. Hatalmas mosollyal jött oda hozzám.
- Választani kéne, majd a bulira ruhát- mondta a ruhák közt „turkálva”
- Bulira?? Milyen bulira?
- Hát ami majd utolsó nap lesz, ilyen záró buli féle. Mert ez a hotel bezárja kapuit és, majd egy újat csinálnak belőle, mert valami nagy cég megvette…vagy valami ilyesmi.
- De jó hogy senki se mondta nekem- tettem a csípőmre a kezemet. –Semmi buli ruhát nem hoztam.
- Hát most azért mondom, hogy vegyünk neked valami szépet. Óhh ezt nézd ez hogy tetszik?
- Hmm…ez nekem már túl bonyolult ez inkább te vagy.
- Igazad van, fel is próbálom, na de és ez?
- Aszta ez nagyon szép, és olyan érdekes színe van.
- Mint a naplementének!
- Felpróbálom – bementünk mindketten a fülkébe és felpróbáltuk. Kijöttünk és nagy tükörhöz mentünk.
- Nahát lányok gyöngyűek vagytok- hüledezett az eladó fiú, mi csak mosolyogtunk rajta.
- Szerintem meg vesszük- mondtam Mollynak
- Ez nem kérdés- visszaöltöztünk, majd a pénztárhoz mentünk.
- Akárhova mentek lányok ti lesztek ott a leggyönyörűbbek - bókolt nekünk az eladó.
- Úgy véled?- kérdezte kacéran
- Na jó Molly elég volt- húztam el onnan a barátnőmet. Durcásan jött mellettem, de csak is azért mert nem flörtölhetett egyet az eladóval. Beültünk az egyik étterembe, mert már éhesek voltunk a sok vásárlástól. Szokás szerint csirkét kértem körettel, míg Molly inkább a pizzára szavazott. Soha sem eszik normális kaját, már többször rászóltam, hogy normális főt kajákat kéne ennie, legalább egy nap 1x. De hajthatatlan, megy a saját feje után, na de mind1 én így is szeretem. Amikor végeztünk, már pont 4 óra volt, így mehettünk a főbejárathoz, mert ott van a találkozó. Ahogy mindenki meglett visszaindultunk a szállásunkra. Útközben még a hó is eleredt. Molly boldogan mutogatta a buszban az ofőnek az újonnan vásárolt cipőit és persze a ruháját. Misi bá’ nekünk olyan mintha a keresztapánk lenne. Mindig megosztjuk egymással a véleményünket, gondolatinkat és ha valami baj van akkor hozzá mindig fordulhatunk. Rossz abba bele gondolni hogy már nem sokáig láthatom, mert érettségi és utána megyek ki külföldre. Amikor megérkeztünk, már majdnem sötét volt. Volt 2óra szabad időnk és utána tábortüzet gyújtunk. Jól felöltöztem mert kint leszünk. Felvettem a meleg ruhámat a sapimat a kesztyűt és sálat, majd belebújtam a hónaposomba és a hotel hátsó udvarába mentünk. A fiúk a tűzre pakolták rá a fát a lányok pedig egy faházban meleg innivalót szürcsöltek. A tűz körül padok voltak elhelyezve, ahova letelepedtünk, majd nem sokkal később már mindenki odaült. Az ofő mindenkinek adott egy pálcát a kezébe és a csomagjából előhúzott 10 zacskó mályvacukrot. A fiúk arca egyből felderült, és gyermeki mosollyal az arcukon kezdték sütögetni. Mollyval csak tömtük magunkba a sok mályvacukrot. Annyit ettünk hogy már a hasunk is megfájdult, így inkább abba hagytuk. A többiek kínáltak mindkét forralt borral amit én hülye elfogadtam. Egy nagy bögre forralt bort ittam meg, ami nagyon rosszul esett a gyomromnak. Most még jobban fájt. Na szuper! Amíg a többiek mesélték a rémtörténetetek egymásnak és nagyokat nevettek vagy kiabáltak közbe addig én az egyik kis padon a hasamat fogva feküdtem. Többet én nem eszek egyszerre mályvacukrot és forralt bort az is biztos!
- Minden rendben Lisa?- jött oda az ofőm
- Nem, megfeküdte a gyomromat a bor és a mályvacukor
- Nyugodtam vissza mehetsz a szállásra, ha nem érzed jól magadat
- Hát az lesz, mert már nem igazán bírom. –felálltam és egyből hányingerem lett. Gyorsan visszasiettem, de még mielőtt beértem volna a hotelbe. Hánynom kellet. Annyi időm még volt hogy ne a kővel kirakott útra hányjak hanem az egyik bokor mellé. Térdre ereszkedtem és az egész kijött belőlem. Már messze voltam a többiektől így nem hallgatták az öklendezéseimet. Ugyan akkor lépteket hallottam, majd egy ismerős hangot.
- Hé minden rendben?
- Nem de hagyjál.
- Csak nem sokat ittál?- kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Nem vagyok alkoholista jó??- emeltem meg a hangomat.
- Hát pedig ok nélkül nem hány az ember- adta alá a lovat.
- Hagyjál már békén!!- förmedtem rá újból.
- Ahogy akarod, pedig segíteni akartam, de mivel iszákos vagy…inkább nem- majd otthagyott és elment. Legszívesebben hozzávágtam volna egy hatalmas követ vagy valamit ami a kezembe került volna, de itt csak fű volt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam befelé. A gyomrom kezdett megnyugodni, bár én annál inkább nem. Hogy vághatta a fejemhez a tejfölösszájú, hogy iszákos vagyok?? Na várj csak megkapod a magadét! És már tudom is hogy mi. Felmentem a szobámba kicsit rendbe szedni magamat. Fogat és arcot mostam, majd lementem az étterembe. Kihalt volt már az étterem, alig volt benne pár ember. Pedig még nincs is késő, alig van 9óra. Megkértem az egyik pincér fiút hogy legyen szíves szerezzen nekem chili paprikát. Először elakart küldeni, de felmutattam neki néhány zöld hasút egyből mosolyra húzta a száját.
- Természetesen hölgyem már is hozom- elvette a pénzt, majd bement a konyhába. Egy zacskó chili paprikával tért vissza. Redben első lépés kipipálva. Mielőtt odamentem volna a recepcióshoz, kicsit lejjebb húztam a felsőmet, a hajamat pedig összekócoltam. A fiú épp a lap top-jával volt elfoglalva, de amikor odamentem felnézett. Amennyire csak tudtam a legszexibb mozdulatokkal könyököltem fel a pultra. A melleimet pedig „felpakoltam” rá. Ez nem az én stílusom, de hát most nincs más választásom, csak így érhetem el amit akarok.
- Szia szép fiú- küldtem felé egy csábos pillantást, ami ő egy nagy nyeléssel reagált.
- Jó estét kisasszony!- mondta remegő hanggal. Ez az nyert ügyem lesz.
- Megtudna nekem tenni valamit?
- Hát persze, természetesen.
- Először is tudna nekem adni egy pót kártyát a 208-as szobához.?
- És minek az Önnek?
- Hát mert tudja aki abban a szobában lakik férfi megszeretném lepni valamivel- nyaltam meg a számszélét, mire újra nyelt egyet.
- Hát kisasszony, nem szabadna..
- Jaj ugyan már, ha ott fent végeztem te leszel a következő- mondtam mélyen a szemébe nézve. A szeme egyből felcsillant, és egyből odarakta elém a pót kártyát. Most szó szerint kúrvának állítottam be magamat.
- Ja és még valamit feltelefonálna a 208-es szobában lévő úriembernek hogy egy nagyon fontos személy várja a medencénél?
- Persze azonnal hívom. –felemelte a telefonkagylót és tárcsáztam. Végig hallgattam amit mond, majd letette.
- Azt mondta mindjárt indul
- Redben nagyon köszönöm, egyszer, majd meghálálom- majd dobtam egy csókot feléje és elindultam a lépcsőhöz.
- Férfiak csak a farkuk után tudnak menni- mondtam ki az igazságot. Ahogy felértem a 4. emeletre láttam hogy Sebastian épp jött ki az ajtón, így gyorsan hátráltam, nehogy észrevegyen. Megvártam míg becsukódik a lift ajtaja és akcióba lendültem. Gyorsan kinyitottam a szobája ajtaját és a fürdő felé vettem az irányt. Gondolom épp TV-zhetett, mert nem volt kikapcsolva. Bementem a fürdőbe, a chili paprikát pedig kiszedtem a kis zacskóból. Lecsavartam a tusfürdő kupakját és szórtam egy keveset vele. Majd ugyan így csináltam az samponjával is. Mivel még egy kis chili maradt azt pedig beleraktam az arc szeszébe. Ahogy visszaraktam polcra ajtócsaposára lettem fegyelmes. Ajaj!! Úr isten vissza jött mos mit csináljak? Valószínű hogy erre tart, mert a lépések egyre hangosabbak. Nem tudtam hogy mit tévő legyek csak arra lettem figyelmes hogy lenyomódik a kilincs...