3. rész

Reggel hangos ajtódörömbölésre ébredtem. Azt hittem, hogy kiszakad az ajtónk, de nem igazán izgatott a dolog. A fejemre húztam a párnát és próbáltam visszaaludni,de nem ment, mert csak kitartó volt az a valaki. Mellettem Molly is nyöszörgött, neki se tetszett, hogy mindjárt betörik az ajtót. Lerúgtam magamról a takarót és ameddig az ajtóhoz nem értem mindennek elmondtam azt az embert aki az ajtót ütötte. Kinyitottam és a drága Bence állt előttem teljes „harci díszben”.
- Mit akarsz itt hajnalok hajnalán? –kérdeztem tőle az ajtónak dőlve.
- Hmm csini a pizsid!! –mosolygott kajánul
- A kérdésre válaszolj! –masszíroztam meg az orrnyergemet.
- Az ofő szólt hogy 10 kor találkozó a Hallban, mert megyünk síelni. Szóval csipkedjétek magatokat, mert már 9óra van.
- Ajj nem akarok- hisztiztem.
- Ne hisztizz, inkább készüljetek- majd pát intett és elment. Lassan vontatottan mentem vissza a hálóba ahol Molly terpeszkedett az ágyon.
- Kelj fel!!!- lökdöstem meg.
- Neeemm!!- nyöszörgött.
- Molly 9 óra van és 45 percünk van összekészülni, ami nem lesz elég, ha nem akarsz felkelni!!- mondtam egy kicsit erélyesen, mire legalább felült. Amíg drága barátnőm összeszedte magát addig én elfoglaltam a fürdőt. Kb. 10 percig voltam bent. Nem akartam sokáig bent lenni, mert tudtam hogy Molly fél óráig lesz bent. Amikor cseréltünk, addig én magamra rángattam a sí ruhát. Elég hülyén állt rajtam, de mivel azt kell viselni, ezért nem volt más választásom. Amikor végre Molly is végzett, marad 10 percünk. Gyorsan felvette ő is a síruháját. Felvettem a pomponos sapkámat, a kesztyűmet és elhagytuk a szobát. Lent a hallban, már mindenki ott volt.
- Áh végre tubicáim- mondta a ofő. Már megszoktuk hogy virágszálnak vagy tubicának vagy valami másnak nevez minket. Együtt elindultunk beszerezni a sílécet és többi kellékeket. A fiúk inkább a snowboard mellett döntöttek, míg mi lányok a sílécekre szavaztunk. Kaptam hozzá, sí szemüveget, amibe úgy néztem ki mint egy búvár. Persze nem maradhatott el a fénykép, mert hát ezt a pillanatot is meg kell örökíteni. Amikor mindenki megkapta a szükséges felszereléseket kivonultunk és felmentünk a hegyre. Beszálltunk azokba a „csini” felvonókba és ameddig nem értünk fel addig megkértem Mollyt, hogy magyarázza el nekem , hogy hogyan kell síelni. Igaz lesz oktató, de nem akarok a kezdők között lenni és órákon át azt hallgatni, hogy hogyan kell ráállni a lécre, hogyan tartsd magad, hova kell osztani a súlyt..bla..bla..bla és így tovább. Molly lelkesen elmagyarázta nekem a szükséges dolgokat abba a 10 percbe. Egész könnyűnek tűnt, így elméletbe, na de gyakorlatban is?! Na majd kiderül…Amikor leszálltunk a látvány magával ragadott. Innen csodálatok volt a kilátás, és messzire el lehetett látni. Ráadásul egy felhő sem volt az égen, és még a nap is hét ágra sütött. Sokat nem gyönyörködhettem a tájban mert mentünk a kiindulási ponthoz. Közben a fiuk leléptek tőlünk, ők mentek a pálya másik oldalára. A lányok pedig 4részre szakadtak. Azok a lányok akik nem tudnak síelni, ők mentem az oktatóhoz, azok akik tudnak, azok akik nem akartnak síelni, mert félnek hogy letörik a körmük vagy elkenődik a sminkűk és a hajuk pedig begöndörödik. Nem is értem igazán őket, ők csak azért vannak itt hogy ők legyenek a legszebbek, és hogy a helyes pasikat nézegessék. De kérdem én: Ki az-az elembeteg aki épp síelni készül a -5°-os időben, kisminkeli magát, a haját tökéltessen beállítja és még műkörmöt rakat fel magának!!!?? Agyatlan egy népség! Na és végül mi ketten Mollyval. Kerestünk egy olyan helyet ahol kevesebben vannak és ott kezdtem el gyakorolni. Amikor rácsatoltam az egyik lábamra a lécet nem volt nehéz megállni egyhelyben, na de amikor a másik léc is felkerül a lábamra, meg kellett kapaszkodjak Mollyban, különben zakóztam volna egyet. A drága barátnőm azt próbálta mutogatni, hogy hogyan álljak, hova rakjam a testsúlyomat, melyik lábamra. Először még sík területen, lejtő nélkül gyakoroltunk. Nekem legalább is hasonlított a korcsolyához, bár többen azt mondják, hogy a kettő különböző dolog.
- Na látod megy ez!!- bíztatott Molly, mire egy halvány mosolyt megeresztettem. Mindent nagyon koncentrálva csináltam, így egyszer sem estem el.
- Most megpróbáljuk a lesiklást?- kérdezte mire én kétségbeesett arcot vágtam.
- Hát nem tudom..
- Nem nehéz!- biztatott
- Hát persze hogy neked nem, na de nekem…
- Figyi ha úgy érzed még nem megy akkor nem kell- elgondolkodtam a dolgon, hogy megtudom-e csinálni, de a félelem győzött felettem.
- Látom nem igazán akarod- állapította meg.
- Hát…nem….az-az igazság, hogy félek…- hajtottam le a fejemet.
- Jaj, ez természetes, hogy félsz
- De majd mindenképp le akarom siklani……..csak nem most!
- Mondtam ha nem akarsz nem kell. Én viszont ha nem bánod lemennék.
- Nem-nem persze, menj csak, addig iszok egy forró csokit, mert lefagytak az ujjaim –mondtam nevetve.
- Oké akkor lesiklok és utána visszajövök. – bólintottam, majd, elrugaszkodott és megindult a lejtőn. Néhány pillanatig figyeltem a mozdulatai és próbáltam leutánozni, aminek az lett a vége hogy elcsúsztam. Elég ciki volt ott mindenki előtt egyhelyben elesni. Gyorsan feltápászkodtam és szélsebesen beviharoztam a kávézóba. De mielőtt bementem volna lecsatoltam azokat a fránya síléceket és a kávézó előtti síléc tartóba beraktam. Ahogy beértem egyből megcsapott a meleg levegő ami nagyon jó volt az átfagyott orromnak és fülemnek. Leültem az egyik bárszékre és rendeltem magamnak egy nagy adok forró csokit. Ameddig vártam addig levettem a sapkámat, mert kezdett nagyon melegem lenni. Még az overallomat is félig lehúztam. Arra lettem figyelmes hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Egy vigyorgó finn szőkeséggel találtam magam szembe.
- Szia Tommi.
- Szia Lisa- köszönt, majd leült mellém.
- Hát te hogy-hogy itt?- kérdeztem
- Jöttem melegedni, meg valami meleg dolgot inni. Hmm mondjuk teát.
- Miért nem forró csokit?
- Mert most nem akarok édeset inni.
- Hát jó te tudod, pedig nem tudod hogy mit hagysz ki- mosolyogtam rá. Megkaptuk a italainkat és csöndbe kortyolgattuk Nagyon jól esett a meleg csoki. Fel is dobott meg fel is melegített. Kis idő után a kettőnk közti csöndet Tommi törte meg.
- A barátnődet hogy hagytad?
- Valahol a pályán van, de most már vissza kéne érnie- néztem a faliórára.
- És te miért nem vagy vele?- érdeklődött tovább.
- Mert nem tudok síelni, meg amúgy is csak hátráltatnám. Szóval nem akarom feltartani, had szórakozzon.
- Hmm értem..figyi mi lenne ha holnap te és Molly is csatlakoznál hozzánk?
- Rendben! –lehet hogy túl gyorsan rávágtam. Jaj!
- Oké akkor holnap 11 kor itt. Szia- ugrott le a székről.
- Oké,szia- majd magamra hagyott. Még elfogyasztottam ami a poharamban volt, majd épp kifelé indultam, amikor Mollyval találtam szembe magamat.
- Szia, fúú olyan jót síeltem, kár hogy nem jöttél.
- Hát holnap valószínű muszáj lesz síelnem, mert megbeszéltem egy közös találkozót Tommiékkel.
- Tényleg??? Nem mondod?
- De-de, csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok síelni. Nem akarok előttük bénázni..
- Nem fogsz, ha mégis, akkor előbb kiröhöglek utána felsegítelek a földről- tette a kezét a vállamra.
- Kössz!
- Csak vicceltem, - mosolygott, majd megölelt. Összeszedtem a léceimet és felvonóval lementünk. Már kezdetünk éhesek lenni, így elmentünk megebédelni. Igaz inkább lett belőle, uzsonna, mert már fél 4 is volt. Kaja után úgy döntöttünk hogy este szervezünk egy közös jakuzzi-zást. 7-re beszéltük meg a többiekkel. Felvettük a fürdőruhánkat és törölközőbe csavarva mentünk le. Az óriási jakuzzi egy külön elzárt helyen volt, ahonnan ki lehetett menni a kinti forró vizű medencébe. Akkora volt hogy szinte az egész osztály belefért, mert „csak” 18-an voltunk. A fiúk és néhány lány már bent „pancsoltak”, kezükben egy-egy pohár üdítővel. Mi is beültünk hozzájuk és elkezdtük feleleveníteni a régi szép emlékeket. Közben pedig mindannyian megérkeztek. Lassan a piák is előkerültek. A legtöbb ember először pezsgővel kezdett, na de a bátrabbak vodkával kezdték meg. Nekem szinte meg se kottyant a pezsgő. Emlékszek a 18. szülinapomon tartottunk egy pia ivó versenyt, ahol csak pezsgőt kellett inni. A fele versenyző már a 4. pohártól kidőltek, de én még bírtam. 1 üveg pezsgőt ittam meg és ezzel megnyerve a versenyt. Nem voltam nagy ivó és most sem vagyok az, na de hát a 18. szülinapot az nagyon meg kell ünnepelni! A pezsgő után következtek a rövid italok. Én csak egy kupica vodkát ittam, nem akartam kidőlni, még nem! Már annyira jó volt a hangulat, hogy az örült fiúk kimentek a hidegbe egy szál fürdőgatyába és beleugráltak a medencébe. Hezitáltuk hogy mi is utána menjünk-e, de az én örült barátnőm, egyenesen a medencébe futott és csobbant egyet. Na onnan megállás nem volt, mi is mentünk a medencébe. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a jéghideg levegő. Szinte azonnal beleugrottam a gőzölő vizű medencébe. Csináltunk egy versenyt, hogy aki a legkreatívabb mozdulattal ugrik bele az lesz a győztes. A fiúk egymás után furcsábbnál furcsább és persze veszélyes figurákkal ugrottak bele. Volt itt előre- háta szaltó, bomba, csavart, nekifutásos. Végül Kristóf nyerte meg aki egy érdekes szaltóval ugrott a vízbe. 11 óra volt mire felértünk a szobánkba. Fárad voltam már. Kicsit sok volt nekem ez a nap. Na de majd csak holnap jön a java!! Gyorsan lemosakodtam és bebújtam a meleg takaró alá, ahol elnyomott az álom.